Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-11-13 / 91. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. november 13. írás az matska ügyről Sárgult betűk a város levéltárából Mert ne méltóztassék azt hinni, hogy ez olyan egyszerű ügy volt. Port vert fel a maga idején s megjárta még a nemes magistratust is és Zámbald Pál főbíró uram bölcs Ítélkezése kellett ahhoz, hogy közmegelégedésre elcsendesüljön. Dehát térjünk csak a tárgyra, azaz az ügyre. Hunyjuk be szemünket egy percre .s a gondolat szárnyán repüljünk vissza a múltba, álljunk meg 1755-ben a mai Laky Testvérek fényes kirakatai előtt, hogy egy szerény kis nádfedős házacska összetákolt kerítését lássuk, melyen egy macska iparkodik az utcára, hogy porán át a szomszédhoz jusson. Szándékát édes, hivogiató hang zavarja, melynek nyomán csipkékbe burkolt fő jelenik és .megfogva a szökevényt, viszi vissza illetékes helyére. Deáky Kata asszonyom £z, a féltve őrzött macska tulajdonosa. Valljuk meg, féltése alapos, mert a tnacska szép, tiszta, fejlett, ritka állat. Negédesen csillog a nap, a karcsú járása valóban korának egyik legértékesebb példányává teszi. A szomszéd mindezt tudja s ezért álnok fondorlattal, nagy praktikával iparkodik elragadni őt, s épp ezért, hiába a féltés, a vigyázás, mert meg vagyon írva a sors könyvében annak eltűnése, mi be is következvén nyomtalanul elvész. Nem is látta többé elevenen tulajdonosa, Deákyné asszonyom. Hiába volt minden járkálása, minden keresésié, elnyelte azt a föld, hogy újból viszszaad'a Sztankovicsné szomszédaszszonyom serdülő fia fejét díszítse süveg a’akjában. A mai acéltoll keménysége kevés Kata asszony fájdalma leírására, iúdtoll kell ahhoz, lúdtoll, melynek lágy percegése sziveket indít, vonása testesült fájdalmat képezve rokonérzést kelt. Ehhez folyamodott ő is siralmas árvaságában, mit is csinálhatott volna mist megrabloítságában, mi adhatott volna írt, — nem más, mint az írás. Megmártván tehát önfaragta lúdtollát sajátkészítette bodzalé tintába s írá nagy sóhajok közt instanciáját imigyen: Tekintetes Nemes Magistratus, Érdemem fölött való Kegyes Uraim! Nagy alázatossággal én szegény özvegy már sok esztendőktől fogva, orcámra leborulván kinte’enhettem a Tekintetes Nemes Magistratusnak kegyes szine eleiben folamodnom és alázatos Instanciát representalnom, melyről az Urakat alázatosan követem hogy vallom. Mindazon által kihez folamodjam én szegény árva, ha nem az Urakhoz, keserves árváknak, özvegyeknek irgalmas nagy patronusához. De mivel nem tudom micsoda rettenetes kegyetlenségtül és vakmerősigtül viseltetik Stankovicsné asszonyom régi kedves fekete matskámat az maga tselédje attul megfogá azt, mely engemet sok kártul még oltalmazott, avval meg nem elégedvén, hanem zsákban tétette és az Huntslogerhoz ki küldötte és mégnyúzatta, nem csak enyémet hanem másét is nyúzatott meg, az miután az Huntsloger meg nyúzta azután az várba bé küldeté mind az kettőt az meg készítésre, az mint mégis készítették, most is Stankovics Uram házánál vagyon a két matskabőr. Noha az matska még Szent Márton napja előtt vészett el én penigh tapasztalván húzómnál keserves sok károkat, sokszor emlegettem és sajnáltam az jó matskát. Történt egykor hogy az legényem midőn átment volna Stankovics Uramék házához és épen akkor fogta meg az matskát az szolgáiló és az öliben tapasztalá. Azontúl a legényem haza jővén megh jelenteié hogy látta az matskát megfogvá az öregebbik szolgálónak az ölében. Mindazon által én sémit sem gondoltam, hanem mind váram hogy eleresztik és haza jön az én maískám. Történt azután hogy az fiam kérdezé azon szolgálót, valón nem látta e a mi matskánkat, felelvén mi gondom nékem kentek matskájára nem láttam, el tagadta, noha az legény az ölében kapta. Az mit is maga Stankovicsné asszonyom parancsolta az legényeinek és Deákoknak, szolgálóknak hogy va'arni módon azt a macskát megfognak és mindegyiknek egy egy itce bort töltét tudni illik jó lész az bőre az fiainak süvegükre az minitis még nyúzatá az várban 30 pénzt fizetett az készitéstül, mindezeket hittel meg bizonyítom. Mindezekre való nézve tovább is a Tekintetes Nemes Magistratusnak kegyes lábaihoz orcámra le borulván és azokat keserves könyhullaíásaimmal mosogátván, alázatosan Instállok, Méltoztassék az Tekintetes Nemes Magistratus alázatos Instanziámat méltó tekintetve venni és sokszor névezett jó matskámat az melyet még nyúzadott teljes satisfactiót adni, az mely mint sok kárt vallott alázatossan kérem. Mely hozzám megmutatott kegyes Gráciáját az Tekintetes Nemes Magistratusnak minden napi buzgó imádságom - ba igyekezem híven megh hálálni. El várva maradok az Tekintetes Nemes Magistratusnak alázatos szegény szolgálója Deáky Kata, alias Bajmos Mátyásné. A keserves instancia megértésre talált és főbíró uram tárgyalására határnapot tűzött ki. Melyen mindkét fél megjelenvén, Stankovicsné asszonyom a matska elragadtatásáért 2 arany tallérokra büntetetett, egyben kötelezve lett hasonló szőrű, szinü és nagyságú macska beszerzésére, s annak ünnepélyes megkövetés kíséretében Deákyne asszonynak való átszolgál tatására. Az Ítéletben mindketten megnyugodván, Stankovicsné a két tallért nyomban lefizette és a matska beszerzésére határidőt kért. Mit megkapván úgylátszik teljesített is, mert Deákyné keserves panasza többé nem fordul elő ez ügyben, a levéltár immár ponneníesíteít állványain. Farkas Péter. Nelicz Ferenc: I Komáromtól—Kakathvárig,.. (Képek az öreg Duna mellől.) Tuba János ládikája. A Kultúrpalota előtt őszbajuszú, de még mindig jótartású, csizmás falusi ember áll. Csak néz-néz befelé az udvarba... í Rögtön megismerem már a Széni András elölt, mert falumból i ember. Gódor Józsefnek hívják s valamikor Rédly nagyságos úrnak voll a parádés kocsisa. — Adjon Isten, Gódor bácsi! — köszöntök rá, mert érdekel, hogy mit tekintgélhet olyan nagyon az öreg abban az udvarban. Nem is kell a dologgal előhozakodnom, mert már a fogadj-isten helyett kirukkol vele: — Osztán ide akarják azt a Jókait csinálni? — Ide, Gódor bácsi. Itt fog állni a szobra azon a magas kövön. Nem : jó lesz? Az öreg oldalt hajtja kicsikét a fejét s hümment egyet: — Nekem mindegy. Ámbátor... én : is beleadtam három korona ötven fillért... Elindultunk a Nádor uccán s a Kossuth térig sikerült is meggyőznöm Gódor bácsit, hogy micsoda nagy jót cselekedett Jókai szellemének, meg a magyar kultúrának azzal a három korona ölven fillérrel. Jókai jelentőségét is próbáltam ecsetelni előtte, a műveiből is előhoztam címszerinl egypárat, erre azt mondta, ne gondoljam ám mindamellett, hogy ő olyan buta, hogy még sohase olvasott Jókait, a Melyiket a kilenc közül című művet például négyszer is elolvasta az unokája olvasókönyvé- ! bői... mikor pedig az éleiére térve, a komáromi gyermekévek s pápai idők után nagyvonásokban a költőfejcdelem életének alkonyát, sőt halála körülményeit kezdtem emlegetni, öreg Gódor a karomra tette kezét s így szólott komolyan: — Nézze az úr, én jobban tudom, mikor halt meg Jókai, mer én ott vótam, mikor meghalt. — Hol? — Hát Pesten! — Mikor volt ott? — 1904-ben, búzavirág-nyitáskor. így esett, hogy ezen a napon szekéren mentem haza Dunamocsra: Gódor bácsival. Mert megígérte az öreg, hogy elbeszéli azt a pesti históriát. El is beszélte. Az idősebbik Rédly nagyságos úr gyerekei Pesten diákoskodtak akkor s őt, mármint Gódor bácsit, elemózsiával küldték le hozzájuk,- mivelhogy akkortájban ölték meg a nagyhízókat s szó, ami szó, a tanár urakra is gondoltak egy-egy ártatlan sonkácskával, tudniillik az ifiurak nem igen törték magukat a latin nyelv és miegyebek irányában... Szóval Gódor bácsi ott okozta éppen az örömet a Kistemplom-uccai diákszálláson, mikor egyszercsak kinyílik az ajtó s belép rajta egy díszmagyarruház komolyarcú férfiú. A fiúk már ismerték: komáromi Tuba János volt. Köréje sereglettek s bámulták a komoly, szomorú arcát: — Tudjátok-é, hogy meghall Jókai Mór? — Meghalt?! A gyerekek nem nyúltak többé a préshurkához, Löpörtyűs pogácsához. Tuba János azt mondta: — Minden komáromi és komáromvidéki magyarhoz elmenek ma itt Pesten. A szíveteken kopogtatok. Együtt menjünk el a Nemzeti Múzeum csarnokába, annak a ravatalához, akit nekünk kell a legjobban megsiratnunk, hiszen ugyanazon a földön születtünk, amelyik Jókai Mórt adta nekünk, a nemzetének, és az egész világnak. Egy pirinyóka, politúros ládát vett elő: — Ebben egy marék komáromi föld van. Ezt hoztam utolsó ajándékul neki és higyjük, hogy ez alatt örömestebb fog megpihenni a kerepesi temetőben. Gódor bácsi olyan hangon ismételte ezeket a rég elmondott szavakat ott a szekér deszkáján, hogy templomban éreztem magam. S még hozzátette: — Másnap csakugyan ott voltunk mind a NemzeLi Múzeumban s minket eresztettek legközelebb a koporsóhoz. Mikor pedig kikisértük a temetőbe, Tuba János csakugyan letette a komáromi földet Jókai sírjába. Ránéztem öreg Gó dórra s bizonyisten, rösteltem egy kicsit magam. Rösteltem, hogy- Jókaira akartam ezt az embert megtanítani, aki pedig tán igazabbul érti öt, mint én. Tuba János ládikája még 1904-ben megelőzött engem. A minőség győz! EMPO-RÁDIÓ hallatlan olcsó ár mellett 3 Hl lámpásos „Kadét" Ke 1200*-5 fi „ „Admiral" Ke 1090 -Ne vesződ.éK régi rádiójává), használja ki nagyszabású csereakciónkat és vegyen részt a milliomodik nyereség szerencsében Egyedárusíiás Komárno és vidéke részére: Müller és Bucsek rádio-elektro-mechanik Komárno, Városház u. 8. Tel. 160. Halló! A mélyen tisztelt vásárló közönség szives figyelmébe : Vásároljon csemegéi csak kizárólag csemege üzletben: „DELI CATES" Somorjai. Klapkáiéi 9. (Telefon 215.) Hol állandóan friss áru a legnagyobb választékban áll rendelkezésére Szolid árak, pontos kiszolgálás! Friss vadai veszek és eladok! A Komáromi Ház- és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Tekintve, hogy a házbéradóvallomások beadásának az ideje közeleg, szükségesnek látszik, hogy a házbéradóra vonatkozó főbb törvényes rendelkezésekkel minden háztulajdonos tisztába legyen. Az adóigazgatóság az 1937. évi állapot szerint veti ki a házbéradót az 1938. évre, tehát az adóvallomásban minden háztulajdonos az 1937. évben tényleg elért házbért vagy bérértéket köteles bevallani. Évadlakásoknál a naptári évet, azaz időszak képezi, amikor az év folyamán válnak házbéradó kötelesekké, az adó alapja az adókötelezettség időpontjától az év végéig járó házbér vagy bérérték. Bérnek tekintetik mindaz, ami az épület vagy részeinek tartozékaival együtt való átengedésért fizettetik, még pedig akár pénzben, akár természetbeni járandóságokban, munkateljesítményekben, vagy egyéb vagyoni előnyökben is teljesíttetik az. A természetbeni járandóságok pénzbeli értékét a helyben szokásos árak szerint kelt értékelni. Előfordulhat olyan eset is, hogy a háztulajdonos a házbérre nézve egészben vagy részben halasztást adott, sőt a házbért egészben vagy részben el is engedte, ilyen esetekben a házbér úgy tekintetik, mintha az tényleg befizetve lett volna, s a vallomásban mint valóságban bevételezett házbért kell bevallani. De a rokonoknak vagy cselédeknek' esetleg ingyen átengeded lakások is bérbeadottaknak tekintetnek, s ha tényleg házbért nem fizetnének, olyan bér váltandó be, ami ilyen lakásokért tényleg fizethető is lenne. Azonban, ha ezen házbérek behajthatatlanok, s hitelesen bírói határozattal, vágj" helyhatósági bizonyítványnyai igazoltan sem lennének behajthatok, akkor a házbéradó alapját nem képezik, s ez után a házbéradó ki nem vethető. Jól megjegyzendő azonban, hogy a bér csak akkor képezi a házbéradó alapját, ha a háztulajdonosnak kizárólag magától az épülettől, vagy annak a tartozékaitól jár. Tartozéknak tekintetnék mindazok, melj-ck az épülettel vagy annak részeivel szilárdan, egybekapcsolt tárgyak, mint pl. a világítási berendezések, kálj’hák, telefon, táviró, villamos csengők, fürdőszobákba beépített kádak, kirakatok, slb., kivéve az ipari és gépi berendezéseket: központi fűtést és liftet. Tehát házbéradó alapját nem képezik a földadó alá tartozó földek használatáért járó fizetségek, — az épülettel kapcsolatos jogok (trafik, vendéglő slb.) használatáért teljesített szolgáltatások, — az olyan tárgyak használatáért járó fizetmények, mely tárgyaik szilárdan nincsenek egybekapcsolva az épülettel, vágj' nem tartoznak a bértárgy szokásos berendezéséhez, végül az olyan teljesítményekért fizetendő térítmények, melj'ekre szerződés alapján a törvény szerint nem köteles. Bocz Béla. — Ur. Kertész Imre, fül-, orr- és gégeorvos, operatőr, rendel Érsekújvárban Fő ucca 9. szám alatt fa Doskocs-féle házban). Telefon 211.
