Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-17 / 57. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. július 17, ; — Csehszlovákul számára a kisebb­ségi probléma gyökeres és gyors elin­tézése sürgős állampolitikai szüksé­gesség, amint ezt vezető államférfiai is elismerik. Minden külföldi megfi­gyelőnek, aki Csehszlovákia megmara­dását és erősödését kívánja, látni kell a célhoz vezető eszközöket és ezért' sürgetnie kell, hogy a csehszlovák ál­­lampolitika oldja meg a kisebbségi problémát, még mielőtt késő lenne. — Ha az ember a Csehszlovákiá­ban meglévő kisebbségi problémáról égy cseh emberrel beszél, akkor az mindjárt azzal az általános megálla­pítással kezdi, hogy Csehszlovákia de­mokratikus állam. Csehszlovákiában azok a módszerek, ahogy a csehek uralmukat a németek felett meg akar­ják tartani, nem demokratikusak. A csehek csehesítő politikát folytatnak. A németek ezt rossznéven veszik és elLentállnak. Ez viszont a cseheket még drasztikusabb csehesítő intézkedé- Jsekre kényszeríti. Ezzel bezáródik a circulus vitiosus és a gyűlölet árja hömpölyög a körpályáján. A csehszlo­vákiai kisebbség állandóan a legride­­gébben kénytelen érezni, hogy nem szeretik, hogy nem kívánatos, hogy a cseh többség általában jobban sze­retné. ha a német kisebbség itt nem volna: hogy a csehek rendszeresen azon dolgoznak, hogy a németeket el­­cseheSítsek s a falhoz szorítsák s hogy ők különböző előnyöket biztosítsanak maguknak egyrészt a gazdasági válság­ból, másrészt a Németországot fenye­gető, — valónak látszó — veszély el­hárítását célzó új államvédelmi tör­vények útján. — Ha az ember dr.’ Benes köztár­sasági elnökkel beszél és utána ugyan­úgy llenleinnel, akkor az a benyomása ; az embernek, hogy a dolgot meg lehet 1 csinálni. Ha ez a két államférfiú égd i napon szemtől-szembe kerülhetne, — [ amint én beszélgettem velük egymás- ; után, — akkor ők egymás között meg- 1 oldhatnák a kérdést. De megengedhe- i like maguknak, hogy találkozzanak? [ S ha összejönnének, tárgyalhatnának-e í teljhatalommal? Amikor a csehek el- j utasítják a llenleinnel való tárgyalást, i úgy azt a demokratikus politikát ab- ; ban a bőszemben űzik, hogy Béniéin j saját radikálisainak a foglya és hogy ; a szudétanémet keményfejűek« Ber­linből kapják az utasításokat. Viszont ; a csehszlovákiai németeknek is szkep­szisei vannak az iránt, hogy dr. Be- j nes képes lesz mindazt keresztülvinni, ; amit megígért. Ez már a nyár .Irta: Nyíró József. A főidben, fákban, füvekben, ember­ben, állatban száguldó friss tavaszi áramok megcsendesedtek. A születés ártatlan zsengesége eltűnt. Kiérett, ki­­teljesedett minden. A szédelgő, gyenge testek megerősödtek. Az őzek meggöm­­bölyödtek és a korábban még alig rü­­' gyező szarvacskák keményen ültek a homlokon. Lábuk hosszú, vékony, mintha négy csontvonalat húztak volna a levegőben. A kerek emlők, barna tő­­gyek megduzzadtak, a fekete körmök fényesen ragyogtak. A medve a vágód­ban eprészik, mint valami bozontos, vén cigány, ki már túl vau a szerelmen. A farkas békésen, unottan dől neki a lombfalnak, a vaddisznók az iszapban alszanak, az őzolló, szarvasborjak tejes, szárga szájburka megfeketedett. A lo­vak tikkadtan pipálnak a legelőn, a fe­hér csorda nesztelen, a gömbölyű ju­hok zsíros gyapjút izzadnak és áldott, drága béke ül mindenen. A kemény­­derekú bükkök büszkén állanak he­lyükön. a hegyek a tiszta levegőben a végtelenbe vesznek és alig látszó köd­­káprázatok lebegnek felettük. A hegy­csúcsokról látszik, hogy messzi a völ­gyekben a gabonák nagy táblákban sárgulnak, a kalászok lehellik a hőt és sárga íélekzetük ott lebeg fölöttük. Ez már a nyár. Holnap kezdik ka­szálni a havast, de ma ünnep van, va­lami jeles nap. ha jól tudom, Urunk Színeváltozása, amikor vétek dolgozni. Ezért Péter, az Incze Dávid fia, becsü­letes nevén Incze Péter, olt ül Szépaszó havasának fejiben. a Bartis Ignác leá­nyával Józéfával. akit ugyan tiltanak tőle, de ők egymás kezét fogják és el vannak bódulva, mert mióta az eszemet Nyelvi kisebbségi jogaink VIII. Hitelesítések, felülbéjegzések Aláírások, másolatok, fordítások hi­telesítési záradékát az okiratra ál­lamnyelven kell rávezetni, de ha a fél kéri, úgy a kisebbségi magyar nyel­ven is. Az iratok iktatási jelzésre, valamint az okmánybélyegek felülbélyegzése kizárólag államnyelven eszközlendő. A két nyelven kiadott elintézésekre és okiratokra azonban mindkét nyelven kell rányomni a hivatalos pecsétet. De vájjon hány bíróságnál és ható­ságnál van ilyen kétnyelvű pecsél­­nvonió? IX. Feliratok, hirdetmények hivataloknak A bíróságoknak, hivataloknak es szerveknek hivatalos helyiségeit, va­lamint egyes irodáit külsőleg meg­jelölő feliratoknak magyar kisebbségi járás területén első helyen államnyel­ven, másodsorban magyar nyelven kell írva lenniök. Ezt a rendelkezést sem tartják be mindenütt, sőt éppen azt tapasztaljuk, hogy fokozatosan csökkentik mindenfelé a magyar fel­iratokat. Ez ellen a jogfosztó eljárás ellen lehetőleg kollektív kell fellépni, mert ilt is fenyeget a nyelvi kisebb­ségi jogok elsikkadása. Hirdetmények, melyeket magyar nyelvi kisebbséggel biró járásban mű­ködő bíróság, hatóság vagy szerv bo­csát ki e járás területén lakók részé­re, mindig kél nyelven bocsátandók ki. Ha a hirdetményt olyan bíróság, hatóság vagy szerv adja ki, melynek hatásköre különböző nyelvű járások­ra terjed (pld. törvényszék, pénzügy­igazgatóság stb.), a kisebbségi ma­gyar járás számára szóló hirdetményt államnyelven és magyar nyelven kell kibocsátani, míg a nem kisebbségi já­rások számára csak államnyelven. X. Vegyes nyelvi járások Azok a bíróságok, hatóságok és szervek, melyeknek hatásköre több járásra kiterjed és ezek közölt olyan járás is van, melyben a magyar nyel­vel kisebbségi jog illeti meg, csak olyan ügyekben fogadhatnak el ma­gyar nyelvű beadványokat és határoz­hatnak magyar- és államnyelven is, amely ügyek a magyar nyelvű járás­sal vonatkozásban kerülnek eléjük. Az ilyen ügyekre az eddig ismerte­tett kivételek mind érvényesek. Pél­dául a nyilrai kerületi bíróság (tör­vényszék) hatásköre kiterjed a mát­rai, galgóci, érsekújvári, privigvei, vágsellyei, verebélyi és aranyosmaróli járásokra. Ezek közül az érsekújvári, nyilrai és vágsellyei járásokban a ma­gyar nyelvet kisebbségi jog illeti meg. Ha tehát magyar anyanyelvű egyén — bárhol lakik is — az érsekújvári, nvitrai vagy vágsellyei járások vala­melyikével vonatkozásban ad be a nyilrai törvényszékhez beadványt, mert pld. á birtok e járások területén fekszik, vagy az alperes e járások va­lamelyikében lakik stb., úgy használ­hatja a magyar nyelvel, a többi, nem tudom, ilyen szép nap több nem volt a havason. magyar minősítésű járásokkal vonat­kozásban azonban nem. Ugyanez a szabály irányadó akkor is, ha valamely hivatalos cselekményt több járás területén kell lefolytatni, vagyis a cselekményt nyelvi tekintet­ben minden járásban az e járásra ér­vényes nyelvi szabályok szerint kell véghezvinni. A műszaki munkálatok­ra (tervezetek, tervrajzok, költség­­vetések), melyeket közszemlére kell kitenni, vagy bizottság előtt tárgyal­ni, az illető járásban fennálló szabá­lyok az irányadók. Például, ha egy létesítendő vasútvonal több járáson megy keresztül, a kisajátítási eljárás­ra nézve azon a szakaszon, amely magyar minősítésű járáson megy ke­resztül, a magyar nyelvet megilletik az eddig ismertetett kivételek, vagyis a felek magyar nyelvű iratokat ad­hatnak be, ezeket két nyelven kell elintézni, a hirdetményeket kél nyel­ven kell kiadni, a költségvetést és tervrajzot két nyelven kell ismertet­ni stb. (A Latorca szabályozásának tárgyalásakor a ruszinszkói tarto­mánygyűlésen az elnök avval vonta meg Vozáry képviselőtől a magyar nyelv használatát, mert az a szakasz, mely akkor éppen tárgyalás. alatt ál­lott, nem kisebbségi járás területén folyik keresztül.) — A volt VÁROSI FORDÍTÓ IRODÁJA végérvényesen Komárom­ban a KAPITÁNY UCCA 5 SZÁM alatt (a Deák Ferenc ucca végén, a Széna tér közvetlen közelében) van; ahol cseh, szlovák, magyar, német* szerb, horvát nyelvű fordítások ké­szülnek szakszerűen, másfél évtized-: nél hosszabb gyakorlat alapján. Nyit­va köznapokon d. e. 9—12, d. u. 3—5, vasár- és ünnepnapokon zárva. A be­járat csengővel van ellátva. A mun­kadíj a mai viszonyoknak megfelelő­en minimális. B A hírszolgálat és hirdetés modern csodái az angol sajtó világkonferenciáján Zsebrádió, facsimile-táviratozás, olcsó televíziós gépek, színes fényképtáviratozás VI. György angol király koronázá­sára nemcsak az idegen uralkodók követei és az angol birodalom tag­államainak miniszterelnökei érkeztek Londonba, hanem a brit birodalom nagy újságjainak vezetői is. Ezt az alkalmat felhasználta az angol Biro­dalmi Sajtó Szövelség, hogy megtár­gyalják az együttműködést az angliai választ egy követ és alája fekszik, hogy a szép napot örökre megőrizze. lapok és az öt világrész angolnyel­vű lapjai között. Astor elnök megnyitója után Sir Roderic Jones, a Reuter távirati iro­da elnöke nagyon érdekes előadást tartott . . a világlapok hírszolgálatának hihe­tetlen iramú fejlődéséről. A Reuter-iroda elnöksége nyilvános­a levegőbe. Párszor némán mozdul a szája, míg kimeri mondani: Kék és mély az ég, tiszta és zengő a benne ujjongó élettől. A bogarak sárga és fekete húsa ragyog a napfényben, a hernyók hátán puszta szemmel is látni lehet a szív lüktetését, fényt lé­lekzik minden és az illatos levegőt szétárasztja testében. A méhek, érce­sen csillogó legyek tánca szüntelen a levegőben, mintha drágakövek fényjá­téka volna. Az arany órarugók, a pil­langók nyelve édes a méztől, szép, színjátszó szivárványpillangók kék, violaszinben, aranyrajban, fecskefár­kunk. narancsszínű hajnalpillangók, fehér, vörös csupaszemlepkék himbá- 1 ódznak, játszanak az árnyékokká! vagy tétlen pompáznak a virágokon és a szárnyuk Isten ablaka. A füvek madárkái ők és a rengeteg virágai. Il­latos lesz a hely, ahol elhúznak. A legény és a leány elkáprázva né­zik a havas csodálatos színeváltozá­sát. Az erdők bunkóscsápú lakói, a gyöngyházas pillangók iromba, csoda­betűket hordoznak a szárnyukon s a napfényben fürödve felhőként rajozzák körül a kakukfüvet, szárnyuk rebbe­­nésél hallani lehet. Tűzpillangó villan el az orruk elölt, mintha suhogó lán­gocska szállana tova. Alig kéznyulásra a targallyon gyönyörű pávaszem pihen. Vörösbarna bársonyán kék, fekete, sárga, zöld foltokkal felhozott citrom­lepke ujjong a döngő legyek közölt. Fejük körül nagyfejű virágbúvó, resz­kető legyek nagy seregbe verődnek, de Péter és Józéfa talán nem is látja, talán nem is tudja, hogy játék, ragyo­gás, pompa minden körülöttük; égő arccal a földet nézik, mintha a kerék­nyom árnyékában hűsülő, párba kap­csolódott, zöld »szerelem-bogár«-at iri­gyelnék, ki a boldogság után sírkőnek Soha ilyen szépen fel nem pezsdült az élet. A virágok sziromteste reszket, a fű­szálakra kötözve selyemhálóingecskék, a gubók fityegnek, sárga port izzadnak ki a dudvafúrók, mintha apró. bepude­­rezett kínaiak volnánatki s ha a szellő­­tői a növény alattuk megremeg, össze­húzzák térdűket és leéjtik magukat. Amott vén, kopott bogár lassú gyalog­lással vonszolja testét, komor, pajzsos bogárleventék, bakkszarvú cincérek a hegedősök s az ezeresztendős kopott, öreg tölgyre különös keleti betűkkel vési rá a hőscinoár a saját történelmét. Még a bimbólyukalsztó bogár is fel­ébred erre a napra, amely pedig tizen­egy hónapig alszik, mint a fakir. Cser­jén, virágon, égen, földön turkál, mo­toz a sok élet, szárnyakyiábak, tapadó talpacskák, nyugtalanok, a színtelen, sárgás vagy zöldes vér felforr, az alig látszó millió harmatnyaló nyüzsög, ka­cag vagy saját színeivel játszik, mint a szivárvány, a meleg fényben vágj« a fűzöld áradásában. Fekete, zöld és bronzbarna futrinkák finom csápokkal simogatják egymást vagy zászlójukkal hadonásznak, szétnyitják, mint színes legyezőt. Kacagni való kicsi rovarok bolondulnak meg, akiknek nagyobb a fegyverük, dárdájuk, tüskéjük, mint önmaguk. Már a bábokra se ügyelííe­­nek, ‘melyek úgy vannak a fűszálakhoz támasztva, mint a bepólyázott múmi­ák; annyira hemzseg az élet és ahogy a nap emelkedik, mind elviselhetetle­nebb lesz a tele szív és az érzés. Maga Péter, a legény is úgy liheg már, mint­ha ő is nagy utat telt volna meg a le­vegőben önfeledt, boldog keringéssel és úgy néz a leányra, mint a keringő bogár, mely egyszerre néz a vízbe és — Józéfa! A leány szemei felragyognak: — Péter! Több beszéd nincs, de nem is kell* hiszen drága, kedves, pirosszájú fény­­bogárkák ők is csak és azok se be­szélnek. csak a testük és a telkük tün­­döklik a foltos, égett, rossz oondragú­­nya alatt. Józéfa! — Péteri A szóra a hangyák, a föld és élet egyensúlyának munkásai egy pillanat­ra megállónak és felnéznek rájuk, majd örömmel futnak haza a hírrel és egyszerre a boly is megmozdul, a fé­nyes, fekete és sárga aranyrögök ka­varogni, örvényleni kezdenek: — Hát én szeretlek téged, Józéfa!... — Én es igen téged, Péter!... Telt. kerek arcuk elpirult, úgy piros­­ük, mint a felettük lengő gubacs arca.. Aztán összéhajlanak, hogy megeső-' kolják egymást tisztán, igazán. A havas színeváltozása kiteljesedik, mintha minden élet a két fiatal köré gyűlne. A hintázó, lengő, lebegő méhek, pil­langók, legyek fölöttük zengenek, szi­tálnak, dongának. A bundás esetlen dongó, a rovarok medvéje is meghök­­ken a levegőben. A lódarázs is ott kö­röz, (osztrák színű teste mintha vé­kony sárarany fonállal volna hozzá kötve), a kék dongó páncélos teste megcsillan a levegőben, a pókok, nagy gömbhasú pókok is lennebb ereszked­nek. Olyanok, mintha a földgömböt ci­pelnék magukkal, hogy utolsó cseppig kiszíjják a vérét. A cigány, a tücsök is előterem, hogy rázendítsen, a sáskák, szöcskék tátott szájjal felfelé térdel­nek, a lepkék szájából selyemfonál csurog ki s még a reszkeleg, csillámló

Next

/
Oldalképek
Tartalom