Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-17 / 57. szám

1937. július 17. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. A legnagyobb igényeket kielégítő, modern villany­gépekkel felszerelt H kozmetikai intézet m azonnal eladó. A cím megtudható a kiadóhivatalban. ságra hozza, hogy VI. György koro­názását például egy amerikai újság­író a Westminster apátságból pará­nyi rádiókészülékének segítségével, amelyet ruhájában rejtett el, a hely­­szinről közvetítette, úgyhogy erről senkinek sejtelme sem volt. Az apát­ság közelében várakozott az amerikai njságíró automobilja, amelyben két kollégája felvette s megfelelően fel­erősítve, Amerikába továbbította a helyszíni közvetítést. Sir Roderick Jones kijelentette, bőgj' nem sikerült hivatalosan is meg­állapítani, igaz-e a hír, azonban Ame­rikában az újságírók között egyre jobban terjed vezeti »facsimile« táviratozásnak. Ez annyit jelent, hogy egész ujságeldalakat néhány perc alatt továbbítani lehet. Ha ez a rendszer beválik, akkor csak nevetni fognak a mai távnyomógépek lassúságán. Noble szerkesztő, a Daily Sketch és a Sunday Graphic technikai szer­kesztője volt a felszólaló, aki arról beszélt, hogy a brit birodalom hír­­szolgálati szerveinek saját hullám­hosszat kell biztosítaniok a maguk számára, hogy bármikor továbbíthas­sanak rádióképeket a világ minden tájára. Felszólítást intézett az angol mérnökökhöz, hogy konstruáljanak olyan televíziós le­adó és felvevő készüléket, amely nem kerül többe, mint 10Ö.Ü99 ko­rona. Szükség lenne még egy hordozható leadókészülékre is, amely 15x20 cm nagyságú képeket öt perc alatt ad 1c. N. H. Heywood arról beszélt, hogy már elérkeztünk oda is, hogy színes fényképeket táviratozhatunk a világ bármely részébe. A múlt héten Londonból már meg­táviratoztak egy szines képet Glas­gowba, úgyhogy a londoni felvétel két óra múlva már megjelent a Glas­gow Daily Record-ban. A hirdetések nagy jelentőségéről is szó került az értekezleten. Hivata­los statisztikai adatok alapján meg­állapították, hogy tavaly közel 6ffiO millió koronával többet hirdet­tek az angol lapokban, mint 1932- ben. Különösen az építőipar és a kormány járult hozzá- nagymértékben a hir­detések növekedéséhez. Továbbra is a hirdetés maradt az egész gazdasági élet gerince és bármiféle újdonság jelent meg a piacon, sikere az újsá­goktól függött. G. P. Simon, a Daily Telegraph hir­detési osztályának igazgatója rámu­tatott arra, hogy az angol kormány rendszeres hir­detési kampánya mennyire növelte a hirdetések tekintélyét és befo­lyását. Ezzel hivatalosan is elismerték a fi­zetett újsághirdetések hatalmát és erejét az életbevágóan fontos infor­mációk közlésében. A nagyközönség soha nem tanúsított még akkora ér­deklődést a hirdetések iránt, mint az elmúlt esztendőben. Három öngyilkosság a szerelem miatt Cserhalmi Ferenc 21 éves fiatalem­ber régóta udvarolt egy leánynak, de mivel állása nem volt, nem tudta volna f eleségül venni imádó ttj át. 1 semlegességi bizottság elfogadta tárgyalás alapiéul Edon közvetítési Javaslatát a hordozható rövidhullámú rádió­leadókészülék divatja. A riporter az események szín­helyéről nyomban teljes tudósítást ad lapjának, amelyet gyorsíró vesz fel, ha szerkesztőségi órákon kívül tör­ténik a leadás, akkor egy gramofon­­készülék automatikusan jegyzi fel a szöveget. A lemezt azután később, a legmegfelelőbb időben lejátszatják a gépírónőnek. Angliában egyelőre még tilos ilyen miniatűr rádióleadók használata —■ mert a hatóságok attól félnek, hogy káoszt okoznak az éterben. Nagy lé­pésekkel halad előre azonban a távnyomógép technikája. Idáig is minden angol nagyvárosban működtek a távnyomó­­gépek, amelyek abban a pillanatban, hogy a hírszolgálati ügynökség köz­pontjában a leadókészülék írógépsze­rű billentyűin lekopogják a híreket, nyomban megjelennek egy papírsza­lagon valamennyi szerkesztőségben. Még nagyobb jelentősége lesz a hír­­szolgálat tökéletesítésében az úgyne­szilakötő is odazirren kíváncsian. — Holnap kezdjük a kaszálást ide­­fenn a havason, — magyarázza Péter. — Eltart a hónap végéig, míg végzünk vele. Úgy kapok belőle kétezer lejt, mint egy krajcárt. Télire favágást vál­lalok. Jó kereset! — Az! — bólint örömmel Józéfa. — A birtokosság Ígérte, hogy a ta­vasszal a kezemre adná a meddűcsor­­dáfc, — sorolja tovább Péter. Olyan nagy hír ez, hogy még a tetű­­je is táncol örömében a szegény 'em­bernek. — Hát neked vo ina-e valamid? — tapogatódzik restelkedve Péter, mert nem illendő dolog a fehérnép vagyo­nára támaszkodni, de ebben az eset-' ben... — Az a háromezerkettoszáz, amit a szolgálatban szereztem, megvan! — bíz-, tatja a leány. —- Akkor helyás! — rikkant meg­lepetve a legény. — Akkor a házhoz es hozzá kezdhetnénk, még az ősszel! A baronafám már megvan hozzá... Mire a hó lehull, összeüthetjük s légi később Szentandrás-napjára egyesül­hetnénk, hu te is úgy gondolod... — Csak édösapámék beleegyezze­nek! — riad meg a leány, de a legény bátor. — Azt bízd rám! Én apádékot el­igazítom ! Büszkén kihúzza magát. Olyan bol­dog erőt érez most, hogy egymáshoz tudná verni ezeknek a hegyeknek a fejét. — Csak te kitarts, Józéfa. Szenynellátható, hogy abban hiba nem lesz, de az effélét mégis csak meg kell pecsételni. — Eresszen! — lihegi boldogan a leány és utána egymásba gyönyörköd­ve nézik egymást. Semmivel sem többek szegénykék — július 16. A spanyol semlegességi bizottság pénteken délelőtt 11 órakor megkezd­te tanácskozásait az angol külügyi hi­vatal Locarno-termében Lord Ply­mouth elnöklete mellett. A bizottság elnöke a tanácskozást rövid beszéddel nyitotta meg, amelynek során ismer­tette Eden angol külügyminiszter köz­vetítési javaslatát. Ribbenlropp német birodalmi és Grandi olasz nagyköve­tek rövid beszédben jelentették ki, hogy kormányaik hajlandók a javas­latot a tárgyalás alapjául elfogadni. Portugália képviselője kijelentette, hogy kész a határok nemzetközi •el­lenőrzését újra megengedni, ha a francia-spanyol határokat is nemzet­közi ellenőrzés alá helyezik, különben pedig hozzájárult a javaslat tárgya­lási alapul való elfogadásához. Egy órai tanácskozás után délután most, mint a fölöttük lebegő, összeölel­kezett szitakötő-pár, mely úgy száll tova gyöngyös csillámlással, mint sma­ragdzöld repülő szív. Addig fognak emelkedni szédülő öntudatlanságban, míg hólyagos homlokukat a napba ütik. ...Ők is ilyen karcsú, kékkel, zölddel írott lelkű kis szitakötők csak, akik a szárnyukkal háztetőt építenek maguk fölé. A fátyolkák, ezek az aranyszemű, reoésszárnyú, világoszöld lenge kis ál­latok úgy rajozzák körül a kél fiatal 1, mintha a havas most tartaná esküvő­jüket és ők volnának -a nyoszolyó­­leányok. Észre sem veszik, hogy hanyatlóban van. ők csak egymást látják,. * Pedig alig egy árnyalatot borul az idő. Már eljöttek a szőke darazsak, ezek a csupasztestű, zabolátlan, vad, rabló barbárok, kik a sötét, zúgokban, odvakban, papiros-kastélyokat építenek maguknak. Már szálfának a gyászlep­kék is és előtörőben, kikandikál a kö­vek alól, nyirkos lyukakból, odúkból a sötétbúvó népsöpredék, mert az ő ide­jük, az éjszaka következik. Ijedten hú­zódnak a lomb alá a lepkék, bogarak és hosszú csápjukat a hátukra simít­ják. Mások sietve pólyává göngyölik a falevelet és abba rejtőznek. A vi­rág gombján árván búsul a zománcos fénybogár, míg le nem szédül a földre. — Menjünk mi is, Péter lelkem!... Kár, hogy nem lehet örökre így maradni !... Menniök kell, mert már a madarak is csapatostul hullanak rá az erdőre, a kígyó is elvonaglott a kőről, melyen egész nap hiába akart felmelegedni, a hegyek is ismét forogni kezdettek. A fák már emelik ágaikat, a vadak meg­elevenednek, a tolvajbogár lopni indul, a rejtettfejűek ismét elrejtik fejükét, a finomtestű, hajszálvékony szúnyogok már előjöttek, a viziskorpiók már bor­4 órára halasztották el a tanácskozást, amelyen a francia nagykövet, a szov­jet nagykövet is csatlakoztak Német­ország álláspontjához, vagyis az an­gol közvetítési javaslatot ők is elfo­gadták a tárgyalás alapjául. Miután a bizottság kisebb hatalmai részéről jelenvolt képviselők is hozzájárultak a nagyhatalmak álláspontjához, a ja­vaslatot kiadták az illetékes albizott­ságnak, amely kedden ül össze annak megtárgyalására. Lord Plymouth el­nök örömét fejezte ki a bizottság­nak az angol javaslathoz való egy­öntetű állásfoglalása felett. zolják a vizet, csíkbogarak, fényes csi­holok testük körül kristálybuborékkal a mélybe buknak és 'a pontszernek las­san kialszanak. Az esteledés elfogódottsága lepi meg a leányt, legényt, ahogy haladnak az ösvényen, ők azonban tovább álmod­nak: — Ha az Isten éltet, esztendilyen­­korra fejőstehenünk is lesz!... A legelő­­jogot kikötöm a birtokosságnál! — bölesködik a legény. — Jaj édesapám már tüzet gyújtott! — ijedt meg a leány. Bizony megkéstek. Idefenn a hava­son hirtelen setétedíki s a szállás még messzi van tőlük. — Jaj, csak baj ne legyen! — re­­nyekedik a fehérnép. Pedig baj lesz! Érzik, tudják mind a ketten. Megriadnak, mint a gyere­kek, kik rossz fát tettek a tűzre. Oson­va bújnak át az ágak, lombok kárpitja alalt és egyszerre kijózanodnak, meg­­állanak, felfigyelnek, mert az olda­lon fejszés ember csörtet be keményen, elszántan, haragtól füstösen. — Édesapám! — hebegi a leány és görcsösen a legény karjába kapaszko­dik. — Ne félj! — súgja Péter, de maga is elfehéredik, mikor a fejszés ember elibük toppan. * — No, gyalázatosak! És durván elrántja a leányt a legény mellől. — Haza takarodj! A leány szegény, moccanni sem mer., Az apa fehér fogai csikorogva villá­nak ki, mikor öklét a legény felé ráz­za. — Szecskába váglak, ha még egyszer szemet mersz vetni erre a leányra, te tekergő, senki-semmi! A legény sápadtan a leányra néz, hadd lám, mond-e valamit, de az csak Búskomor lett, elkeseredett s laká­sán nagymennyiségű liigkövct ivott. Későn vették észre öngyilkossági szándékájt s a igyomormosás már nem segített rajta. Halálos ágyán a csend­­őrség kihallgatta s a fiatalember meg­vallotta, hogy reménytelen szerelme miatt kereste a halált. Kihallgatása után nemsokára meghalt. Zsonibók László 21 éves szabóse­géd borotvával vágta fel az ereit, szerelmi okból. Még idejében észre­vették s mielőtt elvérzett volna, or­vosi ápolás alá vették. Oroszlány községben nemrégen halt meg Búr András 47 éves gazda fe­lesége. A férj nagyon szerette a fe­leségét : a temetés után búskomor lett s egy őrizellen pillanatban az udva­rán álló szederfára akasztotta fel magát. Mire rátaláltak, már Halott volt. szipogva elindul az ösvényen. Messzi járnak, mire szóra nyitná a száját. A fák közül komor sötétség go­molyog közibük, mintha mély szaka­dék vágná tel a keskeny ösvényt. Az árva legény állva maradt leha­nyatlott fővel. Haragszik is, de inkább szomorú. Vájjon Józéfa miért nem szó­lóit?... Üres, kietlen, szomorú lesz egyszerre minden körülötte. A sötétség mélyebb, sűrűbb lesz és lassankint elfogy az ös­vény a lába alól. — Józéfa miért nem szólott?... Az éjjeli lepkék szemei világítani kezdenek. Vastag nagytestű, gyapjas szenderek zúgnak el a füle mellett. Se látnak, se hallanak. Messzi baliszik a zúgásuk. Olyan színű a testük, mint­ha halottak bőrébe öltöztek volna. Szennyesbarna, bolyhos, vad pillangók bojdulnak elő, komorak és esetlenek, mintha a hideg földtől megbuhiltak volna és üvegszárnyakon a kelő hold felé repülnek vagy olt táboroznak a fények, tüzek körül. Kénnel írott tes­tük sejtelmesen villózik és kékes-sárga vonalakat húznak a sötétségbe. A han­gyák már temetni viszik halottaikat. Az emberen kívül csak a hangya te­meti el halottait. Olt cipelődnek tova a legény lába mellett, ki mereven áll, mint a fák köröskörül és tompán pa­naszolja: — A baronafám megvóna a ház­hoz!... Józéfa vájjon miért nem szó­lott?... A hold lassan felkel. Az is olyan, mintha arany gyászjelentést szegeztek volna ki az égre. A legény felnéz rá és azt mondja csendesen: — Este van! A szíve megrándul, mintha bolond éjjeli pillangó ütődött volna hozzá és ő is sóhajtva elindul a szállása felé... A KOMÁROMI LAPOK hirdetései mindig eredménnyel járnak! í

Next

/
Oldalképek
Tartalom