Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-17 / 57. szám
1937. július 17. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. A legnagyobb igényeket kielégítő, modern villanygépekkel felszerelt H kozmetikai intézet m azonnal eladó. A cím megtudható a kiadóhivatalban. ságra hozza, hogy VI. György koronázását például egy amerikai újságíró a Westminster apátságból parányi rádiókészülékének segítségével, amelyet ruhájában rejtett el, a helyszinről közvetítette, úgyhogy erről senkinek sejtelme sem volt. Az apátság közelében várakozott az amerikai njságíró automobilja, amelyben két kollégája felvette s megfelelően felerősítve, Amerikába továbbította a helyszíni közvetítést. Sir Roderick Jones kijelentette, bőgj' nem sikerült hivatalosan is megállapítani, igaz-e a hír, azonban Amerikában az újságírók között egyre jobban terjed vezeti »facsimile« táviratozásnak. Ez annyit jelent, hogy egész ujságeldalakat néhány perc alatt továbbítani lehet. Ha ez a rendszer beválik, akkor csak nevetni fognak a mai távnyomógépek lassúságán. Noble szerkesztő, a Daily Sketch és a Sunday Graphic technikai szerkesztője volt a felszólaló, aki arról beszélt, hogy a brit birodalom hírszolgálati szerveinek saját hullámhosszat kell biztosítaniok a maguk számára, hogy bármikor továbbíthassanak rádióképeket a világ minden tájára. Felszólítást intézett az angol mérnökökhöz, hogy konstruáljanak olyan televíziós leadó és felvevő készüléket, amely nem kerül többe, mint 10Ö.Ü99 korona. Szükség lenne még egy hordozható leadókészülékre is, amely 15x20 cm nagyságú képeket öt perc alatt ad 1c. N. H. Heywood arról beszélt, hogy már elérkeztünk oda is, hogy színes fényképeket táviratozhatunk a világ bármely részébe. A múlt héten Londonból már megtáviratoztak egy szines képet Glasgowba, úgyhogy a londoni felvétel két óra múlva már megjelent a Glasgow Daily Record-ban. A hirdetések nagy jelentőségéről is szó került az értekezleten. Hivatalos statisztikai adatok alapján megállapították, hogy tavaly közel 6ffiO millió koronával többet hirdettek az angol lapokban, mint 1932- ben. Különösen az építőipar és a kormány járult hozzá- nagymértékben a hirdetések növekedéséhez. Továbbra is a hirdetés maradt az egész gazdasági élet gerince és bármiféle újdonság jelent meg a piacon, sikere az újságoktól függött. G. P. Simon, a Daily Telegraph hirdetési osztályának igazgatója rámutatott arra, hogy az angol kormány rendszeres hirdetési kampánya mennyire növelte a hirdetések tekintélyét és befolyását. Ezzel hivatalosan is elismerték a fizetett újsághirdetések hatalmát és erejét az életbevágóan fontos információk közlésében. A nagyközönség soha nem tanúsított még akkora érdeklődést a hirdetések iránt, mint az elmúlt esztendőben. Három öngyilkosság a szerelem miatt Cserhalmi Ferenc 21 éves fiatalember régóta udvarolt egy leánynak, de mivel állása nem volt, nem tudta volna f eleségül venni imádó ttj át. 1 semlegességi bizottság elfogadta tárgyalás alapiéul Edon közvetítési Javaslatát a hordozható rövidhullámú rádióleadókészülék divatja. A riporter az események színhelyéről nyomban teljes tudósítást ad lapjának, amelyet gyorsíró vesz fel, ha szerkesztőségi órákon kívül történik a leadás, akkor egy gramofonkészülék automatikusan jegyzi fel a szöveget. A lemezt azután később, a legmegfelelőbb időben lejátszatják a gépírónőnek. Angliában egyelőre még tilos ilyen miniatűr rádióleadók használata —■ mert a hatóságok attól félnek, hogy káoszt okoznak az éterben. Nagy lépésekkel halad előre azonban a távnyomógép technikája. Idáig is minden angol nagyvárosban működtek a távnyomógépek, amelyek abban a pillanatban, hogy a hírszolgálati ügynökség központjában a leadókészülék írógépszerű billentyűin lekopogják a híreket, nyomban megjelennek egy papírszalagon valamennyi szerkesztőségben. Még nagyobb jelentősége lesz a hírszolgálat tökéletesítésében az úgyneszilakötő is odazirren kíváncsian. — Holnap kezdjük a kaszálást idefenn a havason, — magyarázza Péter. — Eltart a hónap végéig, míg végzünk vele. Úgy kapok belőle kétezer lejt, mint egy krajcárt. Télire favágást vállalok. Jó kereset! — Az! — bólint örömmel Józéfa. — A birtokosság Ígérte, hogy a tavasszal a kezemre adná a meddűcsordáfc, — sorolja tovább Péter. Olyan nagy hír ez, hogy még a tetűje is táncol örömében a szegény 'embernek. — Hát neked vo ina-e valamid? — tapogatódzik restelkedve Péter, mert nem illendő dolog a fehérnép vagyonára támaszkodni, de ebben az eset-' ben... — Az a háromezerkettoszáz, amit a szolgálatban szereztem, megvan! — bíz-, tatja a leány. —- Akkor helyás! — rikkant meglepetve a legény. — Akkor a házhoz es hozzá kezdhetnénk, még az ősszel! A baronafám már megvan hozzá... Mire a hó lehull, összeüthetjük s légi később Szentandrás-napjára egyesülhetnénk, hu te is úgy gondolod... — Csak édösapámék beleegyezzenek! — riad meg a leány, de a legény bátor. — Azt bízd rám! Én apádékot eligazítom ! Büszkén kihúzza magát. Olyan boldog erőt érez most, hogy egymáshoz tudná verni ezeknek a hegyeknek a fejét. — Csak te kitarts, Józéfa. Szenynellátható, hogy abban hiba nem lesz, de az effélét mégis csak meg kell pecsételni. — Eresszen! — lihegi boldogan a leány és utána egymásba gyönyörködve nézik egymást. Semmivel sem többek szegénykék — július 16. A spanyol semlegességi bizottság pénteken délelőtt 11 órakor megkezdte tanácskozásait az angol külügyi hivatal Locarno-termében Lord Plymouth elnöklete mellett. A bizottság elnöke a tanácskozást rövid beszéddel nyitotta meg, amelynek során ismertette Eden angol külügyminiszter közvetítési javaslatát. Ribbenlropp német birodalmi és Grandi olasz nagykövetek rövid beszédben jelentették ki, hogy kormányaik hajlandók a javaslatot a tárgyalás alapjául elfogadni. Portugália képviselője kijelentette, hogy kész a határok nemzetközi •ellenőrzését újra megengedni, ha a francia-spanyol határokat is nemzetközi ellenőrzés alá helyezik, különben pedig hozzájárult a javaslat tárgyalási alapul való elfogadásához. Egy órai tanácskozás után délután most, mint a fölöttük lebegő, összeölelkezett szitakötő-pár, mely úgy száll tova gyöngyös csillámlással, mint smaragdzöld repülő szív. Addig fognak emelkedni szédülő öntudatlanságban, míg hólyagos homlokukat a napba ütik. ...Ők is ilyen karcsú, kékkel, zölddel írott lelkű kis szitakötők csak, akik a szárnyukkal háztetőt építenek maguk fölé. A fátyolkák, ezek az aranyszemű, reoésszárnyú, világoszöld lenge kis állatok úgy rajozzák körül a kél fiatal 1, mintha a havas most tartaná esküvőjüket és ők volnának -a nyoszolyóleányok. Észre sem veszik, hogy hanyatlóban van. ők csak egymást látják,. * Pedig alig egy árnyalatot borul az idő. Már eljöttek a szőke darazsak, ezek a csupasztestű, zabolátlan, vad, rabló barbárok, kik a sötét, zúgokban, odvakban, papiros-kastélyokat építenek maguknak. Már szálfának a gyászlepkék is és előtörőben, kikandikál a kövek alól, nyirkos lyukakból, odúkból a sötétbúvó népsöpredék, mert az ő idejük, az éjszaka következik. Ijedten húzódnak a lomb alá a lepkék, bogarak és hosszú csápjukat a hátukra simítják. Mások sietve pólyává göngyölik a falevelet és abba rejtőznek. A virág gombján árván búsul a zománcos fénybogár, míg le nem szédül a földre. — Menjünk mi is, Péter lelkem!... Kár, hogy nem lehet örökre így maradni !... Menniök kell, mert már a madarak is csapatostul hullanak rá az erdőre, a kígyó is elvonaglott a kőről, melyen egész nap hiába akart felmelegedni, a hegyek is ismét forogni kezdettek. A fák már emelik ágaikat, a vadak megelevenednek, a tolvajbogár lopni indul, a rejtettfejűek ismét elrejtik fejükét, a finomtestű, hajszálvékony szúnyogok már előjöttek, a viziskorpiók már bor4 órára halasztották el a tanácskozást, amelyen a francia nagykövet, a szovjet nagykövet is csatlakoztak Németország álláspontjához, vagyis az angol közvetítési javaslatot ők is elfogadták a tárgyalás alapjául. Miután a bizottság kisebb hatalmai részéről jelenvolt képviselők is hozzájárultak a nagyhatalmak álláspontjához, a javaslatot kiadták az illetékes albizottságnak, amely kedden ül össze annak megtárgyalására. Lord Plymouth elnök örömét fejezte ki a bizottságnak az angol javaslathoz való egyöntetű állásfoglalása felett. zolják a vizet, csíkbogarak, fényes csiholok testük körül kristálybuborékkal a mélybe buknak és 'a pontszernek lassan kialszanak. Az esteledés elfogódottsága lepi meg a leányt, legényt, ahogy haladnak az ösvényen, ők azonban tovább álmodnak: — Ha az Isten éltet, esztendilyenkorra fejőstehenünk is lesz!... A legelőjogot kikötöm a birtokosságnál! — bölesködik a legény. — Jaj édesapám már tüzet gyújtott! — ijedt meg a leány. Bizony megkéstek. Idefenn a havason hirtelen setétedíki s a szállás még messzi van tőlük. — Jaj, csak baj ne legyen! — renyekedik a fehérnép. Pedig baj lesz! Érzik, tudják mind a ketten. Megriadnak, mint a gyerekek, kik rossz fát tettek a tűzre. Osonva bújnak át az ágak, lombok kárpitja alalt és egyszerre kijózanodnak, megállanak, felfigyelnek, mert az oldalon fejszés ember csörtet be keményen, elszántan, haragtól füstösen. — Édesapám! — hebegi a leány és görcsösen a legény karjába kapaszkodik. — Ne félj! — súgja Péter, de maga is elfehéredik, mikor a fejszés ember elibük toppan. * — No, gyalázatosak! És durván elrántja a leányt a legény mellől. — Haza takarodj! A leány szegény, moccanni sem mer., Az apa fehér fogai csikorogva villának ki, mikor öklét a legény felé rázza. — Szecskába váglak, ha még egyszer szemet mersz vetni erre a leányra, te tekergő, senki-semmi! A legény sápadtan a leányra néz, hadd lám, mond-e valamit, de az csak Búskomor lett, elkeseredett s lakásán nagymennyiségű liigkövct ivott. Későn vették észre öngyilkossági szándékájt s a igyomormosás már nem segített rajta. Halálos ágyán a csendőrség kihallgatta s a fiatalember megvallotta, hogy reménytelen szerelme miatt kereste a halált. Kihallgatása után nemsokára meghalt. Zsonibók László 21 éves szabósegéd borotvával vágta fel az ereit, szerelmi okból. Még idejében észrevették s mielőtt elvérzett volna, orvosi ápolás alá vették. Oroszlány községben nemrégen halt meg Búr András 47 éves gazda felesége. A férj nagyon szerette a feleségét : a temetés után búskomor lett s egy őrizellen pillanatban az udvarán álló szederfára akasztotta fel magát. Mire rátaláltak, már Halott volt. szipogva elindul az ösvényen. Messzi járnak, mire szóra nyitná a száját. A fák közül komor sötétség gomolyog közibük, mintha mély szakadék vágná tel a keskeny ösvényt. Az árva legény állva maradt lehanyatlott fővel. Haragszik is, de inkább szomorú. Vájjon Józéfa miért nem szólóit?... Üres, kietlen, szomorú lesz egyszerre minden körülötte. A sötétség mélyebb, sűrűbb lesz és lassankint elfogy az ösvény a lába alól. — Józéfa miért nem szólott?... Az éjjeli lepkék szemei világítani kezdenek. Vastag nagytestű, gyapjas szenderek zúgnak el a füle mellett. Se látnak, se hallanak. Messzi baliszik a zúgásuk. Olyan színű a testük, mintha halottak bőrébe öltöztek volna. Szennyesbarna, bolyhos, vad pillangók bojdulnak elő, komorak és esetlenek, mintha a hideg földtől megbuhiltak volna és üvegszárnyakon a kelő hold felé repülnek vagy olt táboroznak a fények, tüzek körül. Kénnel írott testük sejtelmesen villózik és kékes-sárga vonalakat húznak a sötétségbe. A hangyák már temetni viszik halottaikat. Az emberen kívül csak a hangya temeti el halottait. Olt cipelődnek tova a legény lába mellett, ki mereven áll, mint a fák köröskörül és tompán panaszolja: — A baronafám megvóna a házhoz!... Józéfa vájjon miért nem szólott?... A hold lassan felkel. Az is olyan, mintha arany gyászjelentést szegeztek volna ki az égre. A legény felnéz rá és azt mondja csendesen: — Este van! A szíve megrándul, mintha bolond éjjeli pillangó ütődött volna hozzá és ő is sóhajtva elindul a szállása felé... A KOMÁROMI LAPOK hirdetései mindig eredménnyel járnak! í
