Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-20 / 84. szám
Ötvennyolcadiktévfolyam 84. szám Szerda, 1937 október 20. Alapította: néhai TUBA JANOS. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Kfi. negyedévre 20 Ké. S&lfSldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ké. Szerkesztő B ARANY A Y JÓZSEF DR. Főmunka társak: FüLöP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Kisebbségi helyzet Komárom, október 19. Kimeríthelellen téma, amelyről végletekig lehetne írni és beszélni, mert annyira exisztenciálls érdeke ez az itt élő magyarságnak és annyira létkérdése, hogy napról-napra foglalkozni kell vele s mert nem kerülhet le addig a napirendről, amíg teljes megoldást nem nyert. A világháború maradványa ez a kérdés, akkor került a problémák sorába, amikor a vilsoni elvek bukásának leplezésére a békét diktáló hatalmak külön szerződésbe foglalták a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogokat és kötelességeket s amikor egy csomó állam aláírásával kötelezte el magát a szerződésre és az abban foglalt jogok tisztelelbentartására. Ha a békekötéseket intéző nagyhatalmak nem helyeztek volna súlyt arra, hogy a kisebbségek háború utáni sorsáról gondoskodni kell, akkor nem állapítottak volna meg külön szerződést számukra s nem mondották volna ki azt, hogy a kisebbségekre nézve a teljes jogegyenlőség érvényes és kötelező s Inéin lehet őket sem faji, sein nemzeti, sem kulturális, sem gazdasági vonatkozásban megrövidíteni. Sajnos, a kisebbségi probléma közei két évtized után is még probléma, mert a törvény, mely a kisebbségeket védelmébe fogadta, nincs teljesen végrehajtva, a kisebbségek helyzete, léte és exisztenciája még ina is bizonytalan. Vannak államok, amslyek semmit sem akarnak tudni a kisebbségi szerződésről s a határaik' között élő kisebbségekhez tartozó polgárokat másodrendű polgároknak tekintik, holott az állam iránt tartozó kötelességeket kifogástalanul teljesítik és hivatásuk lelkiismeretes betöltésével, munkás, szorgalmas életükkel hathatósan hozzájárulnak az állam konszolidálódásához. Csak a szélsőséges sovinizmustól fűtött, elhibázott politika elfogultsága kovácsolhat ellenük alaptalan vádakat, mert valójában csak hasznára vannak ama államoknak, amelyekben élnek. Az elfogultság a rosszindulat forrása s ebből a rosszindulatból fakadnak azok a sérelmek, amelyek a kisebbségi életet elejétől végig megkeserítik. A kisebbségek ezidőszerint valamennyi államban panasszal és sérelmekkel vannak tele, s ha a kebelbéli állam kormánya nem reagál a panaszokra, a népszövetséghez folyamodnak, amelyet legfőbb védelmi fórumnak mondottak ki a békeszerződések a kisebbségek számára. De hogy van-e eredménye ennek a panasznak, hogy nyert-e elégtételt vagy csak támogatást is ennél az előkelő fórumnál a panaszos ,arról vajmi kévéséi tudunk. Mert ennél az ítélőszéknél rendszerint azok ítélkeznek, akik maguk is érdekelve vannak a kisebbségek kérdésé-Bírósági és ügyészségi vezető ál" lásoknál mellőzik a magvarokat Esterhézf Interpellációja az összkormányhoz A rimaszombati kerületi bírósági elnöki állás betöltése tárgyában Esterházy János nemzetgy. képviselő, az egyesült párt országos ügyvezető elnöke, interpellációt intézett az összkormányhoz. Az interpelláló hivatkozott az 1937. február 18-án hozott minisztertanácsi határozatra, amely szerint a nemzeti kisebbségek tagjainak állami szolgálatban való alkalmaztatása terén a jövőben tekintettel lesz a kormány az igazságos megoszlás arányában a kisebbségek érdekeire is és sürgeti a határozat betartását. Megállapítja az interpelláció, hogy Szlovenszkón dacára a magyar nemzetiség nagy számának, a nagy obi) bíróságoknál és az ügyészségeknél egyetlen vezetőhelyen sem találni magyart. Sem a felsőbíróságok és főügyészségek, sem a kerületi bíróságok és ügyészségi vezetők közölt magyar nemzetiségű bíró, vagy ügyész nincsen s így joggal várhattuk volna, hogy amikor a közelmúltban megürült a rimaszombati kerületi bírósági állás, az igazságügyminiszter úr előterjesztése alapján ezt az állást magyar pályázóval töltik be. Ezt azért is reméltük, mert a komáromi kerületi bíróság után, ahol a lakosságnak 69.6 százaléka vallotta magát a legutolsó népszámlálás alkalmával magyarnak, Szlovenszkón a rimaszombati kerületi bíróság területén éri el a magyarság a legnagyobb arányszámot (40.5 százalék) és mivel a komáromi kerületi bíróság elnöke szintén nem magyar nemzetiségű bíró, erre az állásra a nemzeti arányszámtaak megfelelő igazságos elosztás alapján is joga van a magyarságnak. A rimaszombati kerületi bíróság területéhez tartozik a tornaijai járásbíróság 83.1 százalékú, a feledi járásbíróság 77.4 százalékú, a rozsnyói járásbíróság 35 százalékú, a rimaszombati járásbíróság 13.9 százalékú és a nagyrőcei járásbíróság 9.6 százalékú magyar nemzetiségű lakossal. A rimaszombati járásbíróság területén a magyar lakosság arányszámának 20 százalék alá való csökkentése mesterségesen történt. Nagy feltűnést keltett a magyarság köreiben, amikor a rimaszombati kerületi bíróság elnökévé nem ni a gyár nemzetiségű bírót neveztek ki, amivel az igazságügyminiszter egyáltalában nem vette figyelembe sem a minisztertanács február 18-iki határozatát, sem az erre vonatkozó hivatalos nyilatkozatokat. Éppen ezért az interpellálió kérdi a kormányt: 1. hajlandó-e a szlovenszkói felsőbíróságok, főügyészségek, kerületi bíróságok és ügyészségi vezetők nemzeti megoszlását a legsürgősebben vizsgálal tárgyává tenni? 2 hajlandó-e megfelelően intézkedni, hogy a szlovenszkói magyarságot a rimaszombati kerületi bírósági elnöki állás betöltésénél ért sérelme haladéktalanul jóvá lé tessék? 3. hajlandó-e intézkedni, hogy a jövőben a magyar bírákat a magyarság számarányának megfelelően a felsőbíróság, főügyészségek, kerületi bíróságok és államügyészségek vezetőivé kinevezzék? Fiissy Kálmán szenátor a magyarság jogainak csorbitallanságáról Nagyszabású népgyűlést tartott az egyesült párt Mohi községben, amelyen megjelent Füssy Kálmán szenátor is, aki a nagyszámban egy begy ült párttagok lelkesedése melleit beszámolót tartott a politikai helyzetről. Füssy szenátor beszámolójában többek között azt mondotta, hogy mindig az a legfőbb cél lebegett az ő és törvényhozó társai szeme előtt, hogy a nemzetközi szerződésekben és az alkotmánytörvényben biztosított jogait az ittélő magyarság csorbítatlanul megkapja. A mezőgazdasággal foglalkozó magyarok gazdasági és megélhetési érdekeiért s kultúrális színvonalának emeléséért tántoríthatallanul küzdöttek mindenkor. Nem elég azonban az, hogy a vezetők küzdenek a jogokért, hanem épúgy szükséges az is, bogy a magyar nép hűségesen ragaszkodjék anyanyelvéhez, ősei hitéhez, kenyereladó szülőföldjéhez és nemzeti kultúrájához. Különösen az édesanyák figyelmét hívta fel arra, hogy gyermekeiket csakis magyar tannyelvű iskolába járassák. A nagyhatású beszédet lelkes éljenzéssel fogadták. Krofla külügyminiszter külügyi expozéja Enyhítik tsz állami tisztviselők fizetés-levonását Az állami és közalkalmazottak szervezeteinek képviselői szombaton megjelentek {lodzsa dr. miniszterelnök előtt, aki hosszabb megbeszélést folytatott velük. Jelen voltak a megbeszélésen Ivalfiís dr. pénzügyminiszter, valamint a koalíciós pártok parlamenti klubjainak elnökei és a takarékossági bizottság elnöksége is. Hodzsa dr.miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány 1938-ban is enyhíteni akarja a fizetéslevonásokat, s javasolja, hogy az 1933. évi 252. sz. rendelet alapján történt levonásokat, amelyet részben ebben az évben megszűnteitek, január 1-ével véglegesen töröljék el s a további enyhítéseiket az 1932. évi 294. sz. törvény alapján folytassák. Az enyhítés azonban nem lépheti túl az adott pénzügyi helyzet által megszabott határokat. A kormány kitart ama bejelentései mellett, amelyeket a takarékossági bizottság első ülésén a kormányelnök és a pénzügyminiszter mondott. Majd Kalfusz dr. pénzügyminiszter és Berán képviselő, a takarékossági bizottság elnöke ismertette a pénzügyi helyzetet. Az eszmecserében rész tvettek az állami alkalmazottak szervezeteinek kiküldöttei is, akik kifejtették álláspontjukat s megállapodtak a nézetek konkretizálásában. A további részlettárgyalásokat Kalfus pénzügyminiszter vezeti tovább. Mint már megírtuk, a képviselőház október 26-án kezdi meg őszi ülésszakát és november 3-án nyújtja be a kormány az 1938. évi költségvetési javaslatot. A nemzetgyűlés eddigi tétlenségének egyedül az a magyarázata, hogy ja ínyár óla váró négy szenátusi határozat és a ház különböző bizottságai előtt lévő törvényjavaslatok végleges szövegezésére vonatkozólag a kormánytöbbség nem tud megegyezni. A parlamenti munka megkezdésének első napjaiban Krofla dr. külügyminiszter mond a külpolitikai helyzetről mindkét ház külügyi bizottságában expozét. ben s nem lehetne közömbös reájuk nézve olyan döntés, amely a vállalt kötelezettségek szigorú betartására kényszerítené őket. így azután a kisebbségi kérdés tovább is megoldatlan stádiumban marad. Pedig egyszer már meg kell oldani azt. Nem szükséges távolabbi példára hivatkozni, csak arra, amely itt a közelben vetődik szemünk elé: akisantant és Magyarország közeledésére megindított tanácskozás egyik föltétele a magyar nemzeti kisebbségek kérdésének a három érdekelt államban való végleges rendezése. Ez a legfőbb feltétele annak, hogy a kisantant és Magyarország jó szomszédi viszonyba kerüljenek egymással, vagyis végét vessék annak az áldatlan helyzetnek, amely a Dunamedencében elhelyezkedett népek közölt a háború befejezése után két évtized múltán is még uralkodik és nemcsak a szomszédos államoknak, de az egész Középeurópának békéjét veszélyezteti. Teljesen igazuk van azoknak a politikusoknak, akik azt állítják, hogy ennek a kérdésnek teljes megoldása nélkül nem lehet tarlós béke és nyugalom azokban az országokban, amelyek gazdaságilag egymásra vannak utalva, de amelyekben a történelmi erők folytatják feltartóz- Ihalallanul a fejlődés munkáját. Fájdalom, a legjobb igyekezet sem mutat eredményt. A tárgyalások, melyek az említett államok képviselői között folytak, sok nehézséggel találkoztak, aminek legnagyobb oka az volt, hogy a kisahíant-államok nem mindig tudják összhangba hozni álláspontjukat a kisebbségi kérdésben s ha cgy-cgy pont általános tárgyalásakor megegyezésre van is kilátás, a részletekben nehézségek mutatkoznak. A tárgyalásokban személyesen is részívett Kánya magyar külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata szerint a magyar kisebbségek helyzetének javulásához vezető út fáradtságos és hosszú, ami azt jelenti, hogy a magyar kisebbségeknek még sokáig türelemmel keli várniok mai helyzetük megváltozására, mert minden áltól függ, hogy a kisantanl milyen álláspontra fog helyezkedni ebben a kérdésben. i
