Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-02 / 79. szám
1937. október 2. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Ha az óra késik... A Klapka téren csinos hirdetési oszlopon elhelyezett óra két hét óta állandóan egy órával hol késik, hol siet. Habár a járó-kelők százai naponta érdeklődnek az óra járása iránt, amely sokkal kényelmesebben megfigyelhető, mint a magas toronyóra, mégsem akad senki, aki a késés (vagy sietés) okának megszüntetése iránt intézkedni, vagy legalább azt az illetékes helyen bejelenteni hajlandó lenne. Hogy ki az órának a tulajdonosa, az bizonyossággal meg nem állapítható, de abból, hogy nyilvános téren elhelyezett hirdetési oszlopon van felszerelve, nyilvános órának tekintendő s így a városnak sem lehet közömbös, hogy ez az óra jól, vagy rosszul mutatje-e az időt. Mert bár nem is vonható felelősségre a tulajdonos a reklámóra hibás és megtévesztő járásából egyeseknek esetleg származott kárért, mégis erkölcsileg köteles ennek elhárításáról a közönség helyes orientálása érdekében gondoskodni. Ezzel kapcsolatban komoly megfontolás alá veendő volna a nyári időszámításnak behozatala, amelyet a nyugati államokban már 20 év előtt elfogadtak akként, hogy a nyári hónapok alatt az óramutatók egy órával visszatolattak. Az eszmét elsőnek a zseniális amerikai tudós Franklin Benjámin vetette fel, amikor 150 évvel ezelőtt mint az Egyesült Amerikai Államok követe Párisban a napfény jobb kihasználása és ezzel a világító anyag megtakarítása céljából ajánlotta a nyári időszámítás bevezetését és pontos számítással kimutatta, hogy egyedül Paris városa egyetlen nyáron át 109 millió frankot takarítana meg világító anyagban. A nagyhírű tudós indítványát, mely az időszámítás tradícióját áttörni és a napnak áldásos hatását napi egy órával meghosszabbítani célozta, gúnyos nevetéssel fogadták és abszurdumnak minősítették a reformoktól irtózó konzervatívek. Azután 100 éven át a nyári idő gondolata feledésbe ment. Csak 1892-ben kísérelte meg Dél-Afrika nyáron az óramutatót 16, majd 30 perccel előretolni, majd 1907-ben Willett Vilmos képviselő az angol alsóháznak »a napfény értékesítéséről« javaslatot terjesztett elő, mely el is lett fogadva, azonban a felsőház a nyári idő bevezetéséről szóló ezen törvényjavaslatot visszavetette. A német Woche című folyóiratban 1909-ben Engel Ede írótól megjelent értekezés a nyári időről lényegileg a Franklin által propagált eszmén alapszik, de a szerző annyival szerencsésebb volt, mert a nagyszerű munkáért hálaképen egy óriási csokoládéküldeményt kapott. A német csokoládégyár, mely nagyon kedvelte az eredeti reklámokat, négy éven át gyűjtötte Németország vezető egyéniségeinek aláírásait a nyári idő bevezetése érdekében és az 1915. évben benyújtotta a hatóságoknak a 120000 aláírással ellátott memorandumot a nyári idő. bevezetése iránt, amely azonban sohasem került tárgyalásra. Ami azonban a 120000 prominens egyéniségnek nem sikerült, az valóra vált egy egyszerű vidéki téglagyáros javaslatára. Rese Herman volt az, aki a hamelní járásban a lakosság petróleum ellátásával volt megbízva és amidőn a világháború második évében a kőolaj beszerzése egyre nehezebb leLl, folytonos folyamodványokat intézett az összes polgármesterekhez a nyári időszámítás bevezetésének a kormánynál való kieszközlése iránt. A breslaui főpolgármester a porosz parlamentben síkra szállt a javaslatért, melyet 1916. márciusában a szövetségi tanács elfogadott és ez év május 1-től szeptember 30-ig Németországban be is vezetett. Ugyanez évben az Osztrák-Magyarbirodalom, valamint a balkán államok és Franciaország, valamint Anglia is követte példáját. A háború után nálunk nem igen lelkesedtek a nyári idő fenntartásáért) és már 1919 évben a vasutügyi miniszter indítványára eltörölték azzal az indokolással, hogy a vidék nagy ellenállást fejtett ki ellene. Még furcsább érvelés kapcsán határozta el a nyári idő eltörlését a weimari nemzetgyűlés 1919 évi április hóban. Egy bajor képviselő ugyanis kijelentette, hogy a tehenek sztrájkba léplek, illetve nem akarják magukat fejni hagyni egy órával előbb, mint ez szükséges lenne, hogy a tej idejekorán a vonatokra juthasson. Viszont annál népszerűbb lett a nyári idő más államokban. így Franciaországban Poincaré a szenátusban 1923 évben a nyári idő állandósítását vitte keresztül, ehhez azután csatlakozott Angolország, az USA, valamint Hollandia, Belgium, Magyarország, Olaszország, Svéd- és Norvégország és Dánia. Az orosz Szovjetunió még 1918-ban elrendelte az óráknak két órával való előretolását a nyári évszak alatt. A KOMÁROMI LAPOK a magyarság tántoríthatatlan harcosa Ha a nyugati és keleti országokban bevált a nyári idő bevezetése, talán valaha a prágai parlament is befogja látni annak előnyeit és csatlakozni fog a bevezetéséhez. Dr. G. J. ifi Addig vezették esz „eleső telefont1 Komáromba, amíg velőben megdrágult Ä posies olcsó akciója: drágább leit a felefon A komáromi telefontulajdonosok a napokban kellemetlen értesítésre virradlak : a postaigazgatóság értesítette az előfizetőket, hogy tclefomelőfizetésüknek évi díját 699 koronáról 790-ra emelik. Ezt már tavaly ilyenkor is Ígérte a posta, akkor azonban sikerült az utolsó pillanatban lefújni a dolgot. Egy évi »próbaszünet« után ismét előállott a posta ezzel a kedves meglepetéssel, gondolván, hogy ami nem sikerült tavaly, az sikerül az idén. Az akciót végiggondolva, igen érdekes tapasztalatokra tehetünk szert. Mindenki tudja — különösen az új előfizetők —, hogy a posta az utóbbi években »olcsó« bevezetési akciót indított. Ez akció során feleáron vezetik be a telefont a jelentkezőknek. Jelentkeztek is szép számmal: évente 15—20 a szaporodás. Tetszett mindenkinek az olcsó bevezetés. Nem kell a postát azonban félteni, behozza a vámon, amit a réven elveszített: kíméletesen értesítette ügyfeleit, hogy január 1-től fölemeli az előfizetési árakat. Hivatkozva arra, hogy — tessék csodálkozni — több lett az előfizető. Egyik intézkedés semmisíti meg a másikat. Az új előfizetőket ez a jelszó nyeri meg: »vezessük be olcsón a telefont, mert minél több az előfizető, annál olcsóbb a telefon!« — S végül kiderül: »minél többen vagyunk, annál többet fizetünk is«. — A posta t. i. átlépte a 200-as határt s ma Komáromban több az előfizető, mint 200. Kétszáznál több előfizetőre pedig az évi 700 korona telefonelőfizetési díj áll. A rejtvény megfejtése mindenesetre érdekes: ha kevesebben vagyunk, drágább a bevezetési díj s olcsóbb a Idefon, — ha többen vagyunk, olcsóbban vezetik be a készüléket, de drágábban fizettetik elő. Hol itt az olcsóság? Mindenképen az előfizető fizet rá, akár elől, akár hátul, még aztán akkor különösen, ha percekig kell várni az összekapcsolással, vagy a szétkapcsolással! Az olcsó akciónak drágítás lett a vége. Tudomásunk szerint az előfizetők ebbe nem nyugodnak bele. Elsősorban a Grémium fog tiltakozni az »olcsó drágítás« ellen, ezt kövelőleg számosán fogják leszerelletni telefonkészüléküket, tekintve, hogy az áremelésben ők sem találják mqg számításukat, örök körforgalom ez, az olcsóság örömére... SZflRVfíS-SZfiPPfiN a jó, jósága állandó. jobbak és nagyobbak voltak az igazi embereknél. Osszuk szét magunk között az ő jóságukat, jellemüket, áldozatukat. Valamennyiünknek elég jut, belőle, mint végtelen nagy, de édes, büszke teher: a kötelességek, mert a kötelesség az életnek legbiztosabb jele, — hiszen csak elmúlásunkkal szünhetik meg. Milwr e serleget emelem, csend üléséből hangozzék a név, mely szimbólum: a magyarság, a kultura% az igazság győzedelmének szimbóluma: Jókai! Jankovics Marcell lebilincselő, nagyszerű emlékbeszédét a jelenlevők áhítatos csendben, a lélek bensőséges lelkesültségével hallgatták s befejezése után kitörő tapssal fejezték ki tetszésüket és igaz köszönetüket az illusztris szónoknak. Szijj Ferenc dr. elnök tolmácsolta meleg szavakban az egyesület hálás köszönetét a remek emlékbeszédért, Borka Géza dr. a megjelentekre, Alapy Gyula dr. a hölgyeiére, Staudt Gábor dr. a Jókai Egyesületre ürítette poharát, míg Harmos Károly a Masaryk-Akadémia nevében üdvözölte az egyesületet. Az újabb magyar irodalom egyik kiváló képviselőjének, az idő előtt elhunyt Móra Ferenc szegedi muzeumigazgatónak áldozott az egyesület október 13.-án, amikor tiszteletére kegyeletes emlékünnepélyt rendezett. Borka Géza dr. méltatta Móra Ferencnek irodalmi jelentőségét és régészi érdemeit, aki az archeológia terén is maradandó nevet hagyott hátra. Hajdú Lukács dr. főtitkár fordulatos előadásban Mórát mint regényírót ismertette, Erdőházi Hugó pedig a költő Mórát méltatta. Jancsó Erzsébet és Szijj Daisy főg. tanulók Mórának egyegy szép költeményét szavalták el nagy hatással, végül Szombatim Viktornak egyik kedves megemlékezése került felolvasásra Móráról, akiről mint a szegedi ásatások vezetőjéről foglalt össze a jeles író intim és derűs dolgokat. Október 24.-én irodalmi ünnepnapja volt Komáromnak. Az egyesület felt kérésére ellátogatott hozzánk Mécs László, a zseniális szlovenszkói magyar költő, akinek szavaló-estje ez alkalommal is páratlan sikerrel folyt le. A költő legújabb költeményeit mutatta be a komáromi közönségnek, amely elragadtatva a szebbnél-szebb poémáktól s azok utolérhetetlen művészi előadásától, szeretetteljes ünneplésben részesítette a költőt, aki erre teljes mértékben rá is szolgált, mert »Mécs gazdag, forró költői lelke megszínesítette az egyszerű hétköznapi estét s magasztos ünnepnappá varázsolta«, — amint a helyi sajtó írta. Az est bevezetőjét Borka Géza dr. írod. osztályelnök mondotta, meleg szavakkal méltatván Mécs költészetét és szavalóművészetét. A Komáromi Dalegyesület működőkara Schmidt Viktor karnagy vezetésével Koudela Géza dr.-nak nagyhatású férfikarát: »Babilonnak vizei mellett«, adta elő precízen, megragadó tökéletességgel. Láng Klára zongoraművésznő pompás zeneművek színes előadásával járult hozzá a felejthetetlen Mécs-est maradandó sikeréhez. Ebben az évben jelentős rendezésen ment keresztül az egyesület legértékesebb osztálya: a muzeum, melynek nagyszerű és értékes gyűjteményei országszerte nevezetessé teszik a hasonló gyűjtemények sorában. Az őskori és római korabeli leletek páratlanok a maguk nemében, melyeknek muzeális becsét a hozzáértő tudósok és szakemberek igen magasra értékelik. A muzeum az évek sorrán jelentékenyen gyarapodott, ami maga után vonta volna az egyes f szlálvok ujraren-_ dezését, a rendezés munkája azonban nagyon lassan haladt előre, úgy hogy a nagyközönség részére éveken át zárva maradtak az értékes régészeti és kulturkincseket magukban foglaló múzeumi helyiségek. Az egyesület tag-' jai, de a nagyközönség is ismételten kifejezte azt a kívánságát, hogy a Jókai Egyesület tegye múzeumát hozzáférhet övé a nyilvánosság számára s meghatározott napokon nyissák meg kapuit az érdeklődőknek. A jogos kívánság végre is arra indította az egyesület vezetőségét, hogy megbízza Szombatiig Viktor titkárt a más oldalról is igen elfoglalt és a különben is sajnálatosan huzamosabb idő óta betegeskedő muzeum-igazgató helyettesítésével s egyben a múzeumi osztályok rendezésével, és leltározásával. Szombathy titkár Zombory György bölcsészhallgatóval s néhány lelkes és ügy buzgó intelligens ifjú közreműködésével július hóban megkezdte a rendezés munkáját és sikerült az őskori és római leletek hatalmas gyűjteményét rendezni, megszámozni és leltározni. A munkában készséggel vettek részt Nagy Barna tanár, ifj. dr. Alapy Gyula, Bayer László dr. Kossányi József, Beke Zoltán és Pleidell János. A rendezési munka később kiterjedt a muzeum többi gyűjteményére is, amelyeket a szorgos kezek szintén elismerésreméltóan végeztek el. Egy fontos kérdés tisztázása is ehhez az évhez tartozik. A Jókai Egyesület, mint az ismeretes, kulturházát 1913-ban építtette az erre a célra a magyar állam részéről megszavazott 180.000 korona segélyből s Komárom vármegye és város támogatásából. A város közönsége által 1913. évben jogerős közgyűlési határozattal a Jókai Egyesületnek ajándékozott telkén építtette fel az egyesület s annak összes építési és berendezési költségeit a jel.J zeit állam segélyből és a vármegy ei segélyből fedezte. A kulturházát tehát a Jókai Egyesület felállításától kezdve mint annak jogos tulajdonosa használja állandóan, ezen jogában senki sem háborította, de nem is háboríthatja. A kulturház a Jókai Egyesületnek civilül haiallan tulajdona. Bizonyos oldalon azonban olyan tendenciózus híreket kezdtek terjeszteni, amelyek kétségbe akarták vonni az egyesületnek a kulturházhoz való tulajdonjogát s (ezfekl a hírek szlovák lapokban is közlésre találtak. E hírek abból a körülményből táplálkoztak, hogy a város által ajándékozott telek tulajdonjoga 1935-ig nem lett a Jókai Egyesület nevére bekebelezve. Ez valóban így is volt, mert a közgyűlési határozat nem volt elég ahhoz, hogy a telekkönyvi átírás foganatosítható legyen. Ugyanis hiányzott a közgyűlési határozatot kiegészítő, szabályszerűen aláírt ajándékozási szerződés. A közgyűlés utasította a város polgármesterét, hogy a város nevében írja alá a szerződést, ez azonban nem történt meg s bár a város tanácsa 1914. május 6.-án kelt megállapítása szerint a határozat jogerőre emelkedett, aláírt szerződése az ajándékozásról a Jókai Egyesületnek nem volt.
