Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-29 / 78. szám
ölvennyolcadik évfolyam 78. szám Szerda. 1937 szeptember 29, KOMAROMI LAPUK Alapította: néhai TUBA JANOS. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁÉ Aül LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ki, félévre 40 Ki. negyedévre 20 Ki. Külföldön 120 Ki. - Egyesszám ára 1 Ki. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FCLÖP ZSIGMOND és SZOMBATI!Y VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryb ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Olcsó vetőmagot osztanak ki Porubszky képviselő közbenjárására a párkányi és zselizi járás jégkárostilijainak Türelem... Homárom, szeptember 2!?. Minden békésszándékú ember örömmel veit tudomást azokról c tanácskozásokról, amelyeket a mii t héten folytatlak Géniben a kisan tant külügyminiszterei és Magyar ország képviselője. Ezek a tanácskozások a négy állam közötti viszony megjavítását célozták s fél rcmagyarázhalatían jelét mutatták a közeledés szándékának, ami már magában vé\e is sokat jelent, meri hiszen a világháború lezajlása óta ez az első eset, hogy a középeurópai utódállamok tárgyalást kezdenek olyan kérdésről, amely nemcsak az érdekelt négy államot, hanem egész Középeurópót egyformán közelről érinti s amelynek megoldása és rendezése közel k i évtizede várat magára. A külügyminiszterek a tanácskozás folyamán kicserélték egymás véleményéi és a napirendre tűzöll ügyekben keresték azoknak az előfeltéMájusban katasztrofális jégverés pusztította el a párkányi és zselizi járás több községének határát, ami nagy nyomorúságot és nélkülözést idézett elő. Az elemi csapás után Porubszky Géza dr.. az egyesült párt nemzetgy. képviselője azonnal fölhívta az országos hivatalban és a földmivelésügyi minisztériumban az illetékes faktorok figyelmét az óriási kárra és kérte, hogy a szükséges segélyezéseket minél előbb eszközöljék. Porubszky képviselő intervenciója eredményes volt, amit igazol Zadína dr. földmivelésügyi miniszternek a képviselőhöz intézett levele, amelyben a földmivelésügyi miniszter értesíti a képviselőt, hogy az elemi csapásokkal sújtott párkányi és zselizi járások sürgős megsegítése ügyében elrendelte az elszenvedett károk megállapítását és a szükséges munkálatoknak (összeírások) a pozsonyi mezőgazdasági tanács melletti különleges alap igazgatótanácsának való mielőbbi beterjesztését. Az alap igazgatósága megszavazta a földmívesek részére a gyorssegélyt leszállított árú kukorica, nioiiar és köles formájában. További segélyként őszi és tavaszi vetőmagot fognak a károsullak között kiosztani. A földmivelésügyi miniszter eljárt a pénzügyminisztériumban a károsultak számára nyújtandó adókönnyítések céljából, még pedig az ország egész területén egyöntetűen mindenütt, ahol elemi csapások voltak. Végül fölhívta a földmivelésügyi miniszter az országos hivatalt, hogy az elemi károkat szenvedők foglalkoztatása iránt tegye meg a vízgazdasági és lecsapolási munkálatokhoz az előkészületeket s kezdje meg a munkát ott, ahol ezen munkálatok már jóváhagyattak, illetve azokban az elemi kárt szenvedett járásokban, aliol ezen munkálatokat már eddig is pregramha vették. folytaiul. Ez a szándék bíztató a jövőre nézve, annyival is inkább, mert arról mindenki, aki a középeurópai békének barátja, meg van győződve, hogy a négy egymásra utalt állam közös gazdasági érdeke azt követeli, hogy megegyezzenek egymással. De a gazdasági érdekek közössége melleit számolni kell a kulturális és kisebbségi érdekekkel is, amelyek épen úgy kívánják a megegyezést, mini a gazdasági vonatkozások. Ha az első tárgyaláson nem jutott eredményre még a dolog, nem haj, egy kis várakozás, egy kis türelem, mely alatt tisztázódhatnak a felfogások, enyhülhet — Szívesen állapítom meg, hogy már júliusban kijelentette Magyarországon is a belügyminiszter, amit szó szerint idézek: »A mi kisebbségi politikánknak alapelve az, hogy Magyarország a maga német, vagy más nem magyar ajkú polgáraival legalább olyan jól bánjon, mint ahogy mi kívánnák, hogy a mi magyar kisebbségeinkkel más államokban bánjanak«. Ha e kongresszuson a jogról és a közigazgatás reformjáról szólásra vállalkoztam, ezt nem tehettem és nem akartam úgy tenni, hogy a kisebbségekről hallgassak. Az igazságos kisebbségpolitika valóban államférfim lett és egyben bizonyságtétele az azt becsületesen végrehajtó államok nem csupán politikai, de erkölcsi erejének és értékének. A miniszterelnök után Dérer Iván dr. igazságügyminiszter tartott beszédet. Äz 1936. évi zárszámadás 2316 milliós deficittel zárult A legfelső számvevőség és ellenőrző hivatal beterjesztette a nemzetgyűlésnek az 1936. évi zárszámadásokat. Bevétel volt az előirányzott bevételből 7.554,260.070 Ke, a kiadás pedig 9.314,066.497 Ke, így a hiány a kiadással szemben 1.759,800.427 Ke. A nem előirányzón bevételek 3.119,414.059 s a nem előirányzott kiadások összesen 3.119,679.929 Kc-t tettek ki, így a túlkiadás 265.869 Iíc-ra rúgott. A túlkiadásokat a rendkívüli viszonyok okozta szükségletek okozták, amelyek különösen a nemzetvédelmi minisztérium, belügyminisztérium és az iskolaügyi minisztérium tárcáinál előállott több kiadásból származtak, így azután a kiadásokat nem érhették el a bevételek. Mig az állampénztár 264 millió hiánnyal zárult, addig az állam háztartása jóval fölülmúlta a két milliárdot, úgy hogy az államházlurtás deficitje 2316 milliói tesz ki. Az egyes minisztériumok túllépését a nemzetgyűlésnek még utólag jóvá kell majd hagynia. Az állami hivatalok bevételei 1930- ban 14.2o/o-al voltak alacsonyabbak az előirányzott összegnél. Az adóbehajtásnál az év folyamán 1.358 millió künnlevőség maradt, úgy hogy az adóhátralék 4.629 millióra emelkedett. Az államadósság 5.603 millióval nagyobbodott és 45 milliárd 527 millió koronára emelkedett. Az államháztartás deficilja az utóbbi hat év alatt 1936-ban volt a legnagyobb. a bizalomhoz szükséges légkör s azután nagyobb kilálás nyílik a megértésre is és a megegyezésre is. Azzal természetesen tisztában kell lennie valamennyi felelős tényezőnek, hogy a négy államnak meg kell egyeznie egymással. Ezt nemcsak az a feszült helyzet követeli meg, amely a tárgyalásra kényszerüli államok és Magyarország közölt fenuáll, hanem Középeurópa békéje is megkívánja, mely parancsoló halalmával a megegyezést fogja lélrehozni. Addig türelem, de abban a reményben, hogy azok a törekvések^ amelyek a megegyezés és megbékiiiés érdekében történnek, eredményesek lesznek. Hodzsa dr. miniszterelnök újabb nyilatkozata a kisebbségi politikáról teleknek megteremtését, amelyek ■ nagyfontosságű kérdések megoldásához szükségesek. Akik a valódi helyzetet csak úgy felületesen szokták vizsgálni, hamarosan olyan végső következtetést vonlak le ezekből a tárgyalásokból, amely a közeli teljes megoldást jelentette volna, azonban ez a következtelés még korai volt, mert hiszen a genfi találkozón elsőbben a rendes tárgyalásokhoz szükséges légkör megteremtésér kellett törekedni, ami azután maga után vonhatja a megegyezést is. Ennyire nem jutottak még a tárgyaló felek, amint azt a hivatalos jelentések mondják. De a jelentések kapcsán megbízható forrásokból olyan dolgok jutottak a nyilvánosságra, amelyeket a sajtó is leközölt s amelyekből kiviláglott az, hogy az egyes kisantant államok milyen álláspontot foglaltak el a felmerült kérdésekben. A tanácskozás legfőbb pontját a kisebbségi kérdés képezte, mintán a Magyarország egyenjogúságának ügyéi máris elintézettnek tekinthetjük. A nemzeti kisebbségek kérdésében a lapok egészen nyíltan megírják, hogy a kisebbségek ügyében nehézségek csak Románia részéről merültek föl, mert Csehszlovákia és Jugoszlávia ebben a kérdésben sokkal közelebb jutott Magyarországhoz. Mivel azonban a kisantanl államok a kisebbségi kérdési egyaránt teljesen belügyin k tekintik, eljárásukban e közös felfogás szerint szelekszenek. Bár szó volt egy közös deklarációról is, amelyet a Magyarország állal garanciaképen adandó nyilatkozatra adott volna Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, azonban a Romániával szemben támasztott kívánságok állítólag olyanok voltak, amelyeket a román külügyminiszter ezidőszerint még nem fogadott A csehszlovák jogászok pozsonyi unifikációs kongresszusán megjelent Hodzsa Milán dr. miniszterelnök, aki hosszabb beszédet mondott a közigazgatás reformjáról. Beszéde során kijelentette, hogy egyszerűsíteni kell a közigazgatást s modernné kell tenni belső gépezetét. A közigazgatás modernné tétele nemcsak új orientációkat és új módszereket kíván meg, hanem megköveteli a leendő fiatal hivatalnokok újrendszerű nevelését is. Majd felemlítette, hogy intézkedés van előkészületben, melynek az a célja, hogy a cseh és szlovák hivatalnokok elsajátítsák a kisebbségi nyelveket. A német, orosz, magyar és lengyel nyelvek ismeretét a hivatalnok minősítési ívén nyilvántartják s az ilyen hivatalnokok kedvezőbben lépnek elő. Ezután a miniszterelnök áttért a kisebbségi politikára, melyről többek között a következőket mondotta: — A kisebbségpolitikának a Duna völgyében meg van a maga története. Az egész európai közvélemény tanúja volt azoknak a nyugtalanságoknak, amelyeket a Duna völgyében különféle át nem gondolt jelszavak okoztak. Most azonban örömmel lehet megállapítani a kisebbségi politikára vonatkozó nézetek kedvező fejlődését, főleg pedig a kisantant államokban, még ott is, ahol néha szubjektív, néha objektív okokból eredménytelen volt a kisebbségpolitika. A csehszlovák kisebbségi politikát régóta ismerik és méltatják. A szűkebb középeurópai és az egyetemes európai közvélemény megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a türelmes és konstruktiv kisebbségpolitika a dunai államokban többé nem puszta jelszó, hanem sokkalta inkább kormányprogram, amely nemcsak nálunk, hanem mindenütt, ahol kisebbségek vannak, pozitív teltekben, az állami és önkormányzati gyakorlatban, a törvényhozásban és a belső kormányzásban jut kifejezésre, összhangzásban a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségekkel. el, a lervbevett deklaráció is elmaradt s az egyezség sem jöhetett létre. Szeretjük hinni azonban, hogy mindennek dacára nem fejeződlek be véglegesen a tárgyalások és ha az első találkozás nem is hozta meg a kellő eredményt, legközelebb alkalmat fognak keresni a lárgyaló felek arra, hogy felvegyék újra az érintkezést ebben a fontos p több millió ember sorsát közelről érintő kérdésben. A kisantant állandó tanácsának Genfben tartott üléséről kiadott hivatalos jelentés szerint a kisantant államainál meg van a hajlandóság a megkezdett tárgyalásokat kedvező szellemben
