Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-08 / 72. szám

1937. szeptember 8. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Párizsi levelek írja: Doma Ervin. Mikor Párizsba készülődtem, nagyon sokan kértek meg itthon is, hogy írjak nekik képeslapot, vagy levelet. A le­hetőséghez képest meg is ígértem és ígéretemet részijén be is tudtam vál­tani. Akiknek azonban nem jutott ké­peslap, azoknak írom ezeket a sorokat és így ők sem panaszkodhatnak majd rám. Egy képeslapon úgy sem lehet annyi mindent megírni, így azonban sokkal többet lehet Párizsról mesélni. Talán kezdjük a párizsi vallomást azzal, hogy milyenek is ott az embe­rek. Erre legrövidebben talán úgy le­helne válaszolni, hogy Párizsban az emberek szemeiben van valami jó nyu­galom, de van egy adag izgató nyug­talanság is, ami fölüdít. A nők szeme legújabb divat jóvoltából — szép, kedves és egyúttal szomorú is. Min­dig nevetnek és általában jókedvüek. Beszéd közben egymás szemébe néz­nek és mindig azt gondolják, amit ép­pen mondanak, nem mást. (Mint pél­dául erre mifelénk!) Az esti korzózás a tündéri Champs Elysées parkjai kö­rül, a szökőkutak pompás hátterével mulatja meg igazán, hogy erre a nagy válságok nem pusztítottak oly mérték­ben, mint nálunk. Itt a Szajna ívelésé­ben mindig van valami új áramlat, új fuvalom és nemcsak a politika tri­kolórját lengeti a szél, de a művésze­tek fáklyáit és a társadalom apró fü­zeit is. Mikor elhatároztam, hogy meg­látogatom Párizst, azzal ijesztgettek, hogy Párizs így, Franciaország úgy. forradalom emígy, sztrájk meg amúgy, meg azután akad valami kis merénylet is. Pedig, én azt hiszem, hogyha ilyes­­valamik meg is történnek, a jó pá­rizsiak még ezt is kedélyesen, moso­lyogva csinálják végig. * De talán inkább Párizs szépségei­ről írjak pár sort? Hát kezdjük! Sehol annyi szép és pompás tündér­­palota nincs, mint Párizs legszebb út­ján: a Champs Elysées két oldalán. Természetesen a legtöbb híresség is itt lakott és lakik. Ha valaki, aki na­gyon ráér és összeállít majd egy sta­tisztikát, hogy melyik uccában lakott és lakik a legtöbb híres ember, első helyen biztosan a Champs Elysées állana, amely Claude Farrere, Co­lette, Maryse Choisy, Cecile Soréi és egész sereg kis és nagy híresség uccá­­ja. Az írók, festők, színészek és egyél) művészettel foglalkozó csodabogarait szeretnek a korral és divattal halad­ni. Ezért lepik el ezt az útvonalat, amelynek minden házában egy-egy nagy repülőgép vagy autógyár lera­kató és kirakata díszlik, amelyet a nagymozik, divat és fi ímeégek, üveg­­galambos világító szökőkútak és tar­ka csillogó fényreklámok egyetlen óriási és sokszínű mesekertté tesznek hasonlóvá. * Van egy kis romantika! A Mont­martre, vagy Montparnasszus? Lehet válogatni. De az a romantika csak alt­kor ér valamit, ha mint ellentétet szembeállítjuk. Groteszk ugyan kissé a Champs Elysées után a Montmartre és Montparnasse-ról írni, de a fény és árnyék, a rouge et noire csak így bontakozik ki igazán. A Montmartre kiskocsmái, amelyekben az alvilág em­bere érzi magát otthon — a kínaitól a négerig keverve a színárnyalatokat — nem más, mint egzotikum, de olyan, amely meg is ráz egyúttal. Viszont a Montparnasse Itöltő-író-szí nész-mű­­vész romantikája már tisztább, mert mégis csak a szerelemmel van rokon­ságban. (Igaz ugyan, hogy ma már igen kisajátítják ezt a romantikát ma­guknak azok, akiknek igazán semmi közük sincs hozzá.) De inkább az ellentétek közötti át­menetet nézzük! Ez — talán nem me­részség a megállapítás — a Place Saint Francois Xavier. Ez nem olyan tér, mint a többiek. Híd ez inkább, átjáró, amely egybekapcsolja a Mont­­parnasse-t, az álművészek és valódi bohémek tanyáját a Grenelle-Varenne Invalides negyeddel, amely már az arisztokrata várost, a Faubourg Saiut- Germaint jelenti s egyben a külügy­minisztérium s a legrégibb külföldi követségek negyede. A szomszédos Cherche-Midi ucca tekervényes kis melléksikátoraival még egészen Mont­parnasse jellegű, de más oldalról az Invalides gőgös kupolája emelkedik a környező vadonatúj palotákkal, egész közel, a Hotel Biron csodás épülete vi­lágít ide és idáig bólogatnak Párizs érsekének hallgató kertjéből a vén gesztenyefák. (Zárt negyed ez, nappal is csukott kapuk & lefüggönyözött ab­lakok a zajtalan ucca két oldalán. Mintha tömjén-illat szálldosna kö­rül?. ..) * Vagy azt szeretnék tudni, hogy mi­lyen az Opera? A francia géniusz leg­­monumentálisabb fokmérője és Frau, ciaország kulturális Eifel-tornya? Le­nyűgöző. Nem mondain kis épület, mint sok más, hanem komoly, mély kultúrát árasztó. Belül elegáns, bár­sonyos, ragyogó. Kívül az oszlopok ár­nyékában négy jelképes szobor: Bach, Percolese, Haydn és Cimarosa. A le­nyűgözően monumentális épület hom­lokán büszkén hirdeti a felirat: Aca­demic nationalae de Musique! Állan­dóan hatalmas tömeg áll az Opera előtt, nemcsak a nagyszámú külföldi, de a franciák, sőt még a párizsiak is földbegyökerezett lábbal állnak meg előtte, ha erre járnak. És hódoló tisz­telettel és alázattal néznek fel rá. Az Invadides, az Arc de Triump, vagy az obeliszk előtt nem áll olyan mély érzéssel, tisztelettel, de büszkeséggel is a francia, műit az Opera előtt. Ez is egy unikum errefelé. * Párizs: Nyugat, Kultúra... * De talán most egyelőre (egy hétre) elég lesz ennyi is. Majd a jövő héten ismét írok mindenkinek egy »levelet«. Feltéve, ha... Éjiéli pórba] Czeller István és Valkó Ferenc szom­szédságban élnek Újváron egymással s igen gyakran civakodásra került a sor közöttük. Különösen az utóbbi időben mérge­sedett el a viszony közöttük, mert Czellerék azzal vádolták Valkónét, hogy szándékosan nyitva hagyja a szomszédék kertjét éjszakára s emiatt a dinnye tolvaj ok minden akadály nél­kül garázdálkodhatnak a Czeller-kert­­ben. A múlt héten, szerdán este bosszút forralt a Czeller-család és Czeller Ist­ván két kiskorú, felnőtt fiával egy akácbokorban elrejtőzve megleste, amíg Valkóné éjszakára lezárja a ka­pukat. Ebben a pillanatban id. Czeller egy doronggal, a kezében előugrott a bo­korból s reprodukálhatatlan sértések özönét zúdítva a meglepett asszonyra, agg­ba-] öbc ütni kezdte.' Valkóné kétségbeesetten sikoltozott se­gítségért s erre a két Czeller fiú is előugrott és földreteperve a szomszéd­­asszonyt, súlyos sebeket ejtettek rajta. A veszedelmes szomszédok ellen bűn­vádi feljelentést lettek. — Bronzba önteni elvitték a Jó­kai szobrot. A készülő Jókai szobor ügye hétfőn ismét igen jelentős lépés­sel haladt előre. Berecz Gyula szob­rászművész nagy lelkesedéssel hóna­pokig mintázta a nagy mesemondó szobrát. A szobor kitünően sikerült: a mesélő Jókait pompásan s hatal­mas arányokban érzékelteti a mű­vész. Az agyagminta után elkészítet­te a 21 mázsa súlyú gipsz-pozitivet s ezt a prágai Anizs öntőcég Komá­romba érkezett megbízottja dr. Szíjj Ferenc elnök s dr. Kállay Endre ügyész., közben jöttével átvette s megfelelő biztosítékok után elszállította Prágá­ba. A szobornak a vasútállomásra va­ló elszállítása s a vaggonban való el­helyezése egész napot vett igénybe. A szobrászműterem egyik falát ki kellett bontani e célból s ugyancsak szétszedni a kerítést is, hogy a szob­rot kiszállíthassák a vusutra. A meg­állapodás szerint a szobornak két hó­nap múlva cl kell készülnie s no­vember közepén Komáromban fel le­het állítani Jókai bronzba öntött má­sát. Ezzel egyidejűleg a szobor talap­zatának kőmunkálatai is • serényen folynak a kőfaragó műhelyben. HÍREK Fából vaj Megelégedéssel olvasom, hogy Né­metországban egyre jobban beleme­rülnek az erdei fenyőfák s a jónö­vésű bükkfák tanulmányozásába s minden héten valami újabb s meg­lepőbb találmányt tudnak felmutatni. A fa, amely csendesen s gyanútla­nul növekszik-növögél az erdei tala­jon, mindegyre fontosabb szerepet kezd betölteni német szomszédjaink­nál. A fa, amely abban a boldog tu­datban gyarapszik s ereszti szét gyö­kereit, hogy vagy eltüzelik télen, vagy kereket, bútort, esetleg puska­­agyat, vágj« háztetőt készítenek be­lőle: egyre jobban kifeszíti a mel­lét s inár azóta is nehezen lehet vele bírni, amióta aszpirint s szeszt ké­szítettek belőle, újabban azonban va­lóságos nagyzási mánia fogta el a fákat, mert a találékony németek minden élelmiszert a fából sajtolnak ki. H. G. FETT: ez a neve a legújabb találmánynak, nem egyéb, mint bükk­fából sajtolt zsír s amilyen fegyelem van odaát, a derék németek még el is hiszik, hogy zsírt esznek, miközben a gazdasszony a serpenyőbe hajintja s megsüti vele a valódi somfából ké­szült finom bécsiszeletet. A legújabb zsírt persze fegyelmeken próbálták ki s a íegyencek helyeselték a H. G. Fett-et, — merjék ne helyeselni! — s minekutána a fegyelmeknél bevált, kilónkint egy márkáért nekiszabadí­tották a legújabb zsírnak a polgári lakosságot is. Ha így megyünk tovább, meglepő újdonságokra készülhet föl Európa népe. Rövidesen megérjük, hogy el­használt, rozsdás drótokból selyem­­harisnyát szőnek s görbe vasszegek­ből üvegpoharat csiszolnak. A lehetőségek beláthatatlanok. Bi­zonnyal fáradoznak már azon a tu­dósok, hogy holmi festékjehagyott írógépszalagokból ízes makarónit szá­rítsanak, földrehullott tetőcserepeket tengeri halnak rántsanak ki, amelyet kenderből áztatott illatos zsírban fog­nak kisütni. Használatból kiment ko­csikerekeket ügyes átalakítással, mar­garinban pácolnak s tönkrement gum­­mi abroncsokból pompás fagylaltot ke­vernek majd. Rendkívül jól fog festeni az étlap, amely így hangzik például: Borjúvesés, — barackiuagokból. Bántott ürücomb, — pitykövekböl. Uborkasaláta, — latin olvasókönyvből, Bccsiszelet, — kopotl alsószoknyából, Rostélyos, — malterból. S egyéb hasonlók. Nem tréfa, nem ámítás: mindenki meggyőződhetik majd róla akkor, ha a tudomány s tehnika diadalát alkotja meg egy tu­dós búvár s elkészíti azt, amire oly régen vágyunk már: szép, egészsé­ges, szabályos vaskarikát, mogyoró­faágból. (thyvi) — Elkobozták a Komáromi Lapo­kat. A komáromi államügyészség la­punk, a Komáromi Lapok szeptember 4-iki, 71. számát Jaross Andor vá­lasza Dérer Iván igazságügyminiszter nek tátralomnici előadására« című politikai cikkünk miatt elkoboztatta. Ezért lapunk második kiadását újra kellett nyomatnunk s ezt a példányt küldhettük csak meg előfizetőinknek. Az államügyészség végzése ellen felfo­lyamodással éltünk. — A járásfőnök itthon. Par as sin Sándor járási főnök a napokban ha­zaérkezett nyári szabadságáról és át­vette a járási hivatal vezetését. — Halálozás. Mint részvéttel érte­sülünk, Molnár Etelka, hosszas szenvedés után szeptember 6-án el­költözött c földi életből. Régi komá­romi köztiszteletben álló család sar­ja volt, halálával előkelő családokat borított. gyászba. A megboldogult ki­hűlt hamvait szeptember 8-án, szer­dán délután fél 5 órakor helyezik a helybeli róm. kath. temető ravatalo­zójából örök nyugalomra. Az elhunyt­ban ifj. Nagy Jánosné bankigazgató neje szeretett nagynénjét gyászolj a. Áldás emlékére! Felépíteni- nem csak takarékoskodni kötelessége a háziasszonynak, aki a családját jól és kiadósán akarja táplálni. Ebben a kávé segít neki. Ezzel a háziasszony kevés pénz­ért egészséges tápanyagot és nagy­szerű élvezetet nyújt a család­jának. A kávé az erő, egészség, jólét és a jó hangulat építőköve. A kávé élvezete min­denki részére elérhető. Meinl Gyula káve-szaküzlet. Mocca Arusha J18 kg Ke 6‘— III. sz. keverék J/8 „ „ 5’— V. sz. keverék J/8 „ „ 4'—■ — Dcáki reformátusainak ünnepe. Vasárnap avatták fel a deákii refor­mátus gyülekezet közadakozásból be­szerzett új orgonáját lélekemelő ün­nepély keretében. Ugyanakkor fel­avatták a renovált templomot is. A. tizenöt változatú impozáns orgonát a hírneves Rieger Testvérek cég készí­tette 50.000 korona ér(ék 1 műi s nagy­ban emeli a megrenovált templom belső szépségét. Az avatási ünnepélyen megjelent Balogh Elemér ref. püs­pök, Soós Károly esperes, akik az avatást végezték, kivülök sok lelkész és egyházi elöljáró vett részt az ün­nepélyen. Megjelentek többek között Herczegh Frigyes dr. helybeli bencés­plébános, Galambos László, Vargha Károly, Papp K. Árpád, Rácz Elemér, Sándor Benő, Kalitza László ref. lelké­szek, Tólhkárolyi Lajos kerületi Lam­­bíró, Biskoroványi Ernő egyes, párti járási elnök, Baranyay Vince dr. ügy­véd, Subik Gyula főjegyző, Boross Béla, Szűcs Kálmán és mások. A templomot Balogh Elemér püspök áldotta meg szárnyaló beszédben, az új orgonát pe­dig Soós Károly esperes avatta fel emelkedett szellemű beszédben. Czibor József deákii lelkész az orgona beszer­zésének történetét ismertette és meleg­­szavakkal mondott köszönetét az egy­ház áldozatos szívű tagjainak, kik az orgona létesítését előmozdították. Ivánv Ferenc igazgató-tanító klasszikus ze­neművel avatta fel az orgonát. Dél­után vallásos ünnepély volt a tem­plomban, melyen Sándor Benő, Rácz Elemér, Kalitza László lelkészek, Ivány Ferenc ig.-tanító, az egyházi énekkar és Jobbágy Erzsébet működtek közre. — Megkezdődnek a Ref. I. Énekkar ? próbái. A Komáromi Ref. I. Ének­kar énekpróbáit e hó 11-én, szombat igste 8 órakor a rendes énekteremben kezdi meg. Felkéri az elnökség a mű- • ködő tagokat, hogy az említett napon a két basszus szólam jelenjék meg, míg a két tenor szólam énekpróbája e hó 15-én, szerdán este a fent meg­jelölt időben lesz. Ezúton kéri fel az elnökség az Énekkar pártoló tag­jait is, hogy a folyó évre esedékes tagsági díjakat a beszedéssel megbí­zott Nehéz Lajos működőtagnak nyugta ellenében kifizetni szívesked­jenek. — Polgári iskolai tanfolyam felnőt­tek részére. A Járási Magyar Köz­­művelődési Testület polgári iskolai tanfolyamot szándékszik rendezni ok­tóber 1-től az iskolaév végéig. A tan­­foljram célja a polg. isk. 3 osztályá­nak elvégzése és végbizonyítvány megszerzése. Esti órákban, csekély tandíjjal rendeznék ezt a kurzust, melyen szakemberek tanítanák a meg­felelő tárgyakat. Az érdeklődők je­lentkezzenek a JMKT elnökénél, dr. Bor ka Gézánál, szeptember 15-ig Masaryk ucca 58 szám alatt, délután 3—5-ig. — Beiratkozás a zeneiskolába. A városi zeneiskolába szerda és szom­bat kivételével naponta 4—5-ig lehet beiratkozni. Felvétetnek kezdő és ha­ladó növendékek hegedű és zongora és elméleti szakokra. Beírási díj 10 Kő, tandíj havonta 30 Kő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom