Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-04 / 71. szám

Lapunk mal száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Ötvennyolcaink évfolyam 71. szám Szombat, 1937 szeptember 4. Előfizetés: egész évre 80 Kfi, félévre 40 Ké. negyedévre 20 K5. Külföldön 120 Ké. • Egyesszáin ára 1 KP. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő RARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Hatalmi versengés Jaross Andor válasza Dérer Iván igazság­­ügyminisztemek táiralomniol előadására 60 elemiiskola, 4 gimnázium, 1 tanítóképző, 14 polgáriiskola, 3 szakiskola és egy magyar egyetem járna még a magyarságnak A kisantant tovább halad megkezdett útján Még nem járt le a nyári szabadság­­idő a politikában, a kormány tagjai közül többen csak a jövő héten ér­­köznek vissza a köztársaság főváro­sába, de a koalíciós pártok már meg­kezdték az örök vitát egymás között, mert ezek a hatalom verőfényél él­vező pártok már természetüknél fog­­ya mindig nagyobbra törnek és ha arról van szó, hogy a hatalomból a meglevőnél tekintélyesebi) részi le­het megszerezni, elfelejtik, hogy test­vérek és fokozott erővel kelnek harc­ra egymás ellen s könyörtelenül gá­zolnak keresztül azokon, akik előt­tük állanak. A hatalom csábos ereje a legjobb testvéreket is ellenséggé teszi s az egoisztikus törekvések dia­daláért gyilokra is képes az, aki az­előtt szeretettel viseltetett testvére iránt. Különösen kidomborodik ez a jelenség a politikában s a politikai pártokban, amelyek még akkor is örökös hatalmi versengésben vannak egymással, ha együtt működnek a kormányban, amikor mindén kér­désben tulajdonképen a teljes meg­értésnek, a szolidaritásnak kellene do­minálni. Ahol koalíció van a kormányon, ott ezek az ellentétek rendszerint meg­vannak a pártok közölt, úgy hogy ál­landó vitákban merülnek ki a pár­tok és a leinénytelen energiapazar­lás miatt, mely az egymás elleni har­cokban megy veszendőbe, az állam kormányzatának sok nehézséget kell lekiizdenie, amikor végre valamely országos kérdésben egy nevezőre tudja hozni a lényegtől messze elka­landozott véleményeket. Ez nyilvánul meg a csehszlovák köztársaság életé­ben is, ahol nincs olyan kérdés, amely alkalmat ne szolgáltatna arra, hogy kisebb vagy nagyobb összülközések ne támadjanak miatta. Lám, az ősz­szel esedékes községi választások kér­dése már parázs vita forrásává lelt, a pártok sajtójában egymást támad­ják a pártok korifeusai és a közvéle­mény már előre tiltakozik az ellen, hogy a választásokat elhalássza a kormány, amelynek egyébként ez ed­dig szándékában sincsen. Politikai ha­­zardőrök találták ki azt, hogy talán jobb volna a községi választásokat a jövő évben megtartani s ebből szár­mazik a nagy harc egymás között, amelyben az egymással ellentétben álló párlok egymásra találnak és kí­méletlenül hadakoznak egymás ellen. Az őszi választások ügye ekképen szintén belső háború kérdésévé lett, amely körül a végsőkig fog folyni a harc, míg végre valamilyen kom­promisszummal meg fogják állapíta­ni a választások határnapját. Érde­kes, hogy a választások időpontjá­nak esetleges elhalasztása ellen a leg­élesebben a szociáldemokraták ágál-Komárom, szeptember 3. • Mint ismeretes, Dérer Iván dr. igazság ügy miniszter a középeurópai kérdéseket tanulmányozó csehszlovák nyári tanfolyamon előadást tartott, s előadása során a Csehszlovákiában élő kisebbségek helyzetét fejtegette egyoldalú beállításban, kijelentvén, hogy a magyar kisebbségeknek kul­turális igényük számarányukhoz ké­pest ki van elégítve. Az igazságügyminiszternek ezen fej­tegetésére Jaross Andor ne in zel gyűlé­si képviselő, az egyesült párt orszá­gos elnöke válaszolt a nagyidai egye­sült párt zászlószentelési ünnepélyén, ahol többek között a következőket mondotta: mák s ezzel egyidöben lapjaikban ki­fejezésre jutnak azok a törekvések, amelyek a kormányhatalomban való nagyobb részesedésre vonatkoznak. Tudvalevő dolog, hogy a szociálde­mokraták nincsenek megelégedve azokkal a tárcákkal, amelyeket bír­nak. Régi idő óla arra igyekeznek, hogy olyan tárcára tegyenek szert, amelyet eddig a hatalom megosz­tásában nagy riválisuk, az agrárpárt tartott kezében. Minthogy a pénz­ügyminiszteri tárca egyelőre csak ide­iglenesen van betöltve, mohó élvágy­­gyal fordulnak a pénzügyminiszter­ség felé és követelik, hogy ennek a minisztériumnak élére szociáldemok­rata kerüljön. Ez a követelés éppen elég arra, hogy meginduljon az el­keseredett küzdelem a hatalomért. Pedig ezt a tárcát eddig sem agrár­párti töltötte be, mivel azonban itt A Szinajában megtartóit kisantant­­konferencia hivatalosan kedden dél­után végétért és a három érdekelt állam külügyminiszterei által kiadott kommünikében rögzítik meg a lefolyt tanácskozás eseményeit. A jelentés semmiféle szenzációt sem tartalmaz, a szokásos és évek óta megismétlődő szürke frázisokból áll és a három állam közötti állítólagos teljes összhangot akarja dokumentál­ni. A kisantant által kijelölt eddigi úton halad tovább a három állam s mint eddig, úgy most is teljesen meg­egyeztek egymással minden politikai kérdésben. A kommüniké szerint a szinajai konferencián foglalkoztak mindama kérdésekkel, amelyek a három szö­vetséges államot közösen érdeklik és érintik s megállapították, hogy a há­rom külügyminiszter nézete minden kérdésben megegyező. A három kis­az alkalom a hatalmi pozíciót meg­erősíteni, tehát föl a harcra, aki bír­ja, marja egymást kímélet nélkül. Hogy ez milyen visszatetsző lát­vány a kívülről szemlélőnek, azt min­denki tudja, akinek vau szeme a lá­tásra s füle a hallásra. Az örökös egymás elleni villongásoknak tulaj­donítható, hogy egyes nagy államér­deket érintő kérdésben csak hosz­­szas huzavonák és tárgyalások után lehet valamit elérni, de rendszerint valami ellenszolgáltatásért, amit a követelődző párt kap a megegyezés­ért. Amilyen kirívó, olyan szomorú is ©z a helyzet, amely az államkormány­zat szempontjából eléggé el sem ítél­hető, hiszen sok esetben a politikai jutalmakért hadakozó pártok maga­tartásán törik meg számos közhasz­nú és közérdekű dolog helyes és igaz­ságos elintézése. Példaként említi meg ilt a szónok, hogy közel egymillió magyarnak nincs, és nem lehet a jelenlegi helyzetben’ Szlovenszkón önálló szövetkezeti re­víziós központja, míg minden kisebb­ségi nemzet erőinek rezervoárját a szövetkezeti hálózat és központ jelen­tik. antanthatalom, mint a múltban, a jö­vőben is együtt akar működni a nép­­szövetség céljaiért és újra leszögezte álláspontját, hogy a népszövetségi paktumot nem szükséges átalakítani, hanem a jelenlegi szerződést kell élet­képessé tenni. Az új locarnoi szerző­dés csak akkor fogadható el, ha az Európa minden területének biztonsá­gát garantálni fogja. A kisantant a spanyolországi háború kérdésében a benemavatkozás álláspontján van s a kisantant államok hűek ahhoz az elvhez, mely tiszteletben lartja a nem­zetek függetlenségét s hogy minden állam olyan kormányzatot választhat magának, amilyent akar. Az amerikai Uniónak a béke és a nemzetek együttműködése felé tett hathatós lépését a kisantant öröm­mel veszi tudomásul. A kisantant ál­landó tanácsa hangsúlyozza egységét a szerződések szentségének tisztelet-Közclcdik az őszi kampány s a régi nótát újra kezdik azok, akiknek az egyéni vagy a pártérdek előbbre­­való, mint az állam közérdeke. A koalíciós rendszer eme csökcvényeit; nem lehet addig kiirtani, amíg az igazi parlamentárizmus nem diadal­maskodik a most még pártokra sza­kadó kormánytöbbség felett. A rend­szer elhibázott s hangoztassák bár vál­tig a demokráciát, az igazi és nemes értelemben vett demokrácia csak ak­kor fog érvényesülni, ha a világné­zeti túllengések korszaka lejárt. Ami azután természetszerűen fogja maga után vonni azt a régóta vágyott hely­zetet, hogy polgár és polgár között nem lesz különbség és osztályozás, hanem minden polgár egyenlő jog­gal fog bírni úgy politikai, mint gaz­dasági és kultúrális téren. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom