Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-26 / 51. szám

1937. június 26. KOMAROMI LAPOK 3. oldal dául: »Tekintetes Bíróság! A C. 216/37 (itt az illető irat számát kell megje­lölni) számú iratot csak államnyel­ven kaptam meg. Minthogy magyar anyanyelvű vagyok, kérem annak ma­gyar nyelvű kiadását. — Tisztelettel: Tóth Péter«. A kérvényre bélyeg rwem kell, beletesszük azt egy borítékba, ezt megcímezzük a kiadó bíróság, hatóság, vagy szerv címére és egy­szerű, vagy ajánlott küldeményként postára adjuk. Ilyen esetben a sza­bályszerű kézbesítés csak akkor tör­ténik meg, araikor a magyar nyelvű szöveget megkapjuk, az államnyelvű szöveg kézbesítése nem számít. Ez különösen akkor fontos, amikor az irat kézbesítésétől számítódik vala­mely jogcselekmény záros határide­je. Például az ítélet ellen kézbesítés­től számított 15 nap alatt kell beadni fellebbezést. Ha az ítéletet csak ál­lamnyelven kézbesítették ki és mi erre kértük annak magyar nyelvű ki­adását is, úgy a felebbezés 15 napi záros határideje nem az államnyelvű, hanem a magyar nyelvű ítélet kéz­besítésének napjától számíttatik. Megszorítást szenved ez a kisebb­ségi jog akkor, ha ugyan kisebbségi bíróság, hivatal, vagy szerv előtt já­runk el, azonban olyan indítványról van szó, amelyet elintézés végett olyan bírósághoz, hivatalhoz, vagy szervhez kell áttenni, amelynek nem áll jogában más nyelven, mint állam­nyelven működni. Például a magyar nyelv használatára jogosított községi elöljáróság előtt jelenik meg a ma­gyar fél és jegyzőkönyvbe foglaltatja azon kérelmét, hogy a községi illető­ségi bizonyítványa szereztessék be oly község elöljáróságától, amelynek nincs minősített magyar kisebbsége. Ezt a jegyzőkönyvet az elöljáróság államnyelven veszi fel, miután azt elintézés céljából eredetiben el kell küldenie a másik község elöljárósá­gához, mely előtt a magyar nyelvet használni nem lehet. Ez azonban a fél nyelvhasználati jogát nem csor­bíthatja meg, vagyis ez a megszorí­tás csupán a jegyzőkönyv nyelvére vonatkozik, nem pedig a félnek az elöljárósággal való érintkezésére. Ha pedig a bírósághoz, hivatalhoz, vagy szervhez oly beadványt nyúj­tunk be, melynek egy, vagy két pél­dányát más, nem magyar minősítésű bírósághoz, hivatalhoz, vagy szervhez kell elintézés céljából átküldeni, úgy ezeket az átküldendő példányokat ál­lamnyelven kell beadni, míg a többi példány magyar nyelven adható be. Például a komáromi járásbíróságnál kérek végrehajtást egy trencséni la­kos ádósom ellen. A végrehajtási kér­vényt 5 példányban adom be, abból kettőt el kell küldeni a trencséni já­rásbírósághoz. Minthogy Trencsénben nem lehet használni a magyar nyel­vet, mert az ottani járásbíróság te­rületén nem haladja meg a magyar anyanyelvűek száma a 20o/o-ot, ezt a két példányt államnyelven kell el­készítenem és beadnom. A komárom-csallóközi magyar ta­nítómegye e héten tartotta igen népes gyűlését a Jókai Egyesület kultúrhá­­zának dísztermében. A gyűlésen a ta­nítómegyének úgyszólván minden tag­ja megjelent s megjelent a Sz. Á. M. T. E. elnöke, Kovács Alajos is. Wán­­kay László elnök nyitotta meg a gyű­lést. Megnyitójában, visszapillantva a háború utáni korszak kultúrális mun­kájára, szomorúan állapította meg, hogy az államháztartás költségveté­sében a kultúrára aránytalanul keve­set áldoznak ma is. Úgy a személyi, mint a dologi ki­adások terén eszközölt szigorú ta­karékossági intézkedések az isko­lák munkáját hátrányosan befolyá­solják. A tanítóság tudja csak, mi­lyen nagy ára van a legkisebb el­ért eredménynek is! A tanítóság mindig másokért dolgo­zik, de, hogy biztosítsa magát, sok­szor különböző politikai pártoknál keres támogatást a maga számára s ennek fejében eladja a függetlenségét, meggyőződését is. Önző érdekekért nem szabad a meggyőződést eladni. A tanító a maga meggyőződésével a politikai pártok felett álljon, mert hi­vatásával járó függetlensége ezt kí­vánja meg. Arra kell a tanítónak törekednie, hogy a »tanítói igazolvány« felmu­tatása minden ajtót megnyisson a tanító elölt. Legyen a tanítóság egy láncszem ab­ban a munkában, amely a józan meg­fontolás útján haladva céltudatosan dolgozik egy emberhez méltóbb, szebb jövőért. Vegyünk példát más népek­től is és a szalmalángos lelkesedés helyett a tanító öntsön a magyar akadémia díszei közül, csak neveket említve, elég legyen utalnom az if­jabb Péczeli Józsefre, Hetényi Já­nosra, Nagy Károlyra, Jedlik Ányos­ra, Tarczy Lajosra, Thaly Kálmánra és valamennyiek között talán a »leg­­komáromibb«: Szinnyei Józsefre. A költők közül itt dolgozott utolsó epo­szán Czuczor Gergely, innen keltek ut­­jokra Tóth Lőrinc, és Obernyik Ká­roly, amaz egy hosszú, nyomában vi­rágot fakasztó és gyümölcsöt érlelő útra, emez rövidre és esi Járni óra, mint egy színházi este. Azután jött ő, ki a harcra buzdító kőszüz helyett ország-világ elragadott szivébe szin­te uj jelképet adott Komáromnak, egy másik szüzet, a magyar Múzsát: Jókai Mór. — A magyar mivelődés történeté­nek nagy nevei, dicső emlékei a su­garak egész özönével ragyogják be mai ünnepünket és ezt a házat. De nem azért, hogy fenyőkben tétlein büszkélkedéssel sütkérezzünk. A föld­mi velő példája tanítson bennünket, akit a map sugarainak áradata a me­zőn arra int, hogy: dologidő van, használjuk fel, szántsunk, vessünk, gondoljunk necsak a múltra, hanem a jövendőre is. Ennek a háznak két osztálya van. Az egyikben, gyűjte­ményeinkben, régi kultúránk emlé­keit őrzi; a másik dolgozó, kiállító és előadó termei a jövő kultúra munkájának vannak szánva. A kettő kapcsolata: a múlt ismerete és meg­becsülése s a jelennek serény, buz­gó, lelkes munkája a jövő érdeké­ben: föltétele minden igaz kultúrá­nak. E pompás palota munkája, ha­tása, eredményei bizonyára méltók lesznek ahhoz, a régi mivelődési munkához, mely a komáromi ala­csony paplakokban, szűk uccákban, Ugyanígy van például akkor is, ha a dunaszerdahelyi telekkönyvi ható­ságnál kérek zálogjog bekebelezést az adósom dunaszerdahelyi és trencséni ingatlanára. A kérvényt először a du­naszerdahelyi járásbíróság intézi el és azután átteszi azt a trencséni te­lekkönyvhöz. Minthogy ez utóbbi he­lyen nincs nyelvi kisebbségi jogunk, a kérvényt két nyelven éspedig ál­lamnyelven és magyar nyelven kell beadni. gyermekbe erős akaratot, a földjéhez, vagyonához, falujához és fajához való törhetetlen ragaszkodást, a kultúra iránti szükségszerű érdeklődést, az egymás megbecsülését, értékelését. Kívánatos azonban a tanítóság teljes anyagi függetlenségének biztosítása. A nagyhatású, bátor beszédet a je­lenlevők nagy tetszéssel fogadták. Ez­után üdvözölte az elnök a megje­lent Parassin Sándor járásfőnököt, Markovics Ede tanfelügyelőt és Kovács Alajost, a Sz. Ä. M. T, E. elnökét, valamint az új tanítókat. Napirend előtt elparentálta kcgyeletes szavak­kal az elnök az elhunyt Láky Antal nagykeszi ref. igazgatótanítót. Majd az elnöki jelentés következett. A Jókai szoborra a tani lómegye 1668 koronát gyűjtött s ezt a to­vábbi adományokkal 2000 koronára egészítik ki. A járáskor a Tanítók Házára eddig 16.600 koronát fizetett be. Figyelmeztette a tanítóságot az el­nök arra, hogy könyvmoiiopólium a községi könyvtárak könyveinek beszerzésénél nincsen s így a köz­ségi könyvtárak könyvei bármely könyvesboltban beszerezhetők, kü­lönösen pedig a Tanítók Könyves­boltjában. 1938-ban nagyszabású gyermekdalos­­versenyt rendez a tanítómegye, az előkészületeket már megtették erre­­vonatkozólag. A nem állami, magyar iskolák fenntartóit felszólítják, hogy a kisegítő tanítónak a szünidei 20 százalékos kárpótlását okvetlenül fi­zessék meg, mert ezt a törvény biz­tosítja. Úgyszintén nyomatékosan kí­vánnak felszólalni minden olyan eset­ben, amikor a fiatal tanítóságnak fi­zetéslevonási panaszai érkeznek be, vagy amikor a családi pótlékot indo­kolatlanul későn s levonásokkal kap­ja meg a tanítóság. A fellebbezése­ket ezügyben meg fogják sürgetni. A fizetésnélküliség súlyos adósság1- ba kergeti a fiatal tanítót. Az egye­sületi jogvédelmet fokozni fogják s evégből ügyészt kíván a tanító­ság választani a maga számára. Az elnöki jelentés után Markovics Ede tanfelügyelő az állami iskolák igazgatásában megkívánt adminisztrá­cióról tartott előadást, Kovács Alajos a Tanítóegyesület munkájáról szá­molt he, Vaszilcsin György a tanítói segélypénztárról értekezett, Balogh Mihály a gazdasági szakiskolákról adott elő, Németh Miklós, a járási fiatalsággondozó titkára az ifjúság gondozásáról szóló törvényt ismer­tette, Hideghéty Nándor pénztári je­lentését olvasta föl. gyorsan segít fejfájásnál, hü- / ; lésnél és izületi fájdalmaknál. Bízzék a „Togal“-ban. Egy kísérlet meggyőzi. Sok orvos ajánlja. Gyógyszertárakban Ké 12 és Ké 27'50 árban kapható. ósdi iskolákban, mester gerendás fa­lusi szobákban századokon át szá­zados dicsősséggel folyt, akik itt ősz­­szegyülekeztünk, akik csak valaha meg fogunk fordulni akár mint elő­adók, akár mint szemlélők, akár mint hallgatók: egyikünknek sem szabad megf eledkeznünk arról, hogy e ház nemzeti mivelődésünknek s ebben nemzeti erőnknek vára. Nem­csak a múltnak, hanem \a jövőnek, nemcsak közös emlékeinknek, ha­nem közös reményeinknek háza. A beszédek elhangzása után Alapy Gyula dr. főtitkár olvasta fel az üd­vözleteket, melyek között volt Janko­­vich Béla közoktatásügyi miniszter, Apponyi Albert, Zichy János gróf, Berzeviczy Albert, Wlassics Gyula, Ba­logh Jenő, Beöthy Pál, Vojnich István, báró, Fraknói Vilmos, Várady Árpád, Hajdú Tibor, Antal Gábor dr., Kollá­­nyi Ferenc, Radisics Jenő, Térey Gá­bor, Erdélyi Pál dr., Hültl Dezső dr., Szinnyei József, Hegedűs István és más előkelőségek távirata és üdvözlő levele. Majd Kürthy Istvánné, a főispán hitvese nyitotta meg Komáromi Kacz Endre és nejének nagysikerű képkiál­­litását, mely nagyszerű művészi tar­talmat adott a kultúrpalota megnyitá­sának. Ugyanekkor kiállításra került a muzeum őskori és rómaíkori anyaga is, melyet szintén igen sokan megte­kintettek. Délben a »Magyar Király« nagyter­­termében ünnepi ebéd volt kétszáz te­rítékkel, amelyen számos mélyhatású pohárköszöntő hangzott el. Este 6 óra­kor, a Jókai szobor javára magas­­nivóju, művészi hangversenyt rendez­tek, amelyen a város és vármegye szine-java megjelent, úgy, hogy zsú­folt ház előtt folyt le a minden moz­zanatában nagy sikerrel zárult mű­vészestély. Az ünnepi hangverseny be­vezető számát a helybeli cs. és kir. 83. gyalogezred zenekara adta elő, mely Feifer Gusztáv karnagy vezénylésével Erkel: Hunyady László c. operájának nyitányát intonálta. Lázár Olga, a a Magyar Színház művésznője Jókai egyik versét: Ucca szegletén ül a csonka hős... és Csokonay Vitéz Mi­hálynak »A reményhez« c. költemé­nyét szavalta el. Farkas Márta művé­szi hegedűszámmal szerepelt. Gold­­mark Air-jével és Hubay Jenő három szerzeményével (Májusi dal, Zefir, Csárdajelenet) ragadta el a közönsé­get. A műsor kiemelkedő, hatalmas sikerű számát Jászai Marinak, a Nem­zeti Színház örökös tagjának szavalata képezte, aki Vörösmarty Mihálynak »A sors és a magyar ember« c. Pető­finek »Az év végén« és »A vén zászló­tartó« c. költeményeit adta elő lenyű­göző hatással. A szűnni nem akaró tapsokra még elszavalta Vörösmarty­­nak »Szózat«-át, melyet utána a Ko­máromi Dalegyesület férfikara és a közönség felállva énekelt el. Konkoly, Thege Gizella Liszt Ferenc V. rapszó­diáját játszotta zongorán igen hág hatás mellett. Végül Palay Erzsi hang­versenyénekesnő Antalfy Zs. Dezsőnek Síkos az út... kezdetű s Tarnay La­josnak »Alkonyat« c. dalát adta elő, művészi előadását Hubaynak »Cremo­­nai hegedűs« c. operájából a Madár­dal megragadó hatású előadásával egé­szítette ki. Az énekszámokat és a he­gedűszólót Jánosits József műszaki ta­nácsos kisérte zongorán sok művé­szettel. A megnyitó ünnepély feledhetetlen emlékét ez a magas művészi szín­vonalon álló hangverseny nagyban gazdagította. (Folyt, kőv.) A komárom-csallóközi magyar tanítómegye gyűlése Az ünnepi beszédet Beöthy Zsolt elnök mondotta, melynek szárnyalása a jelenlevők lelkét magával ragadta. A nagytudásu egyetemi professzor és kiváló szónok beszédében rámutatott a kulturház nagy hivatására és arra a szerepre, amelyet a nemzeti mivelő­­dés fejlesztése céljából betölt. Majd vá­zolta Komárom városának és várme­gyének a nemzeti kultúra története szempontjából elismert jelentőségét és lelkesen állapította meg. hogy e kis földdarab irói, tudósai, akik itt szület­tek, éltek, dolgoztak, emlékei és alko­tásai, egész szellemi története nemcsak a miénk komáromiaké, hanem az egész magyar irodalom, az egész ma­gyar mivelődés történetének sok tisz­tes, sőt fényes lapját töltik meg. Nagy elismeréssel emlékezik meg ezután azokról az Írókról és tudósokról, akik a város és vármegye területén működ­tek a hitviták korától kezdve egészen a legújabb időkig. Komáromi Csipkés György bibliafordító, Kocsi Csergő Bá­lint a gályarabságot elszenvedett hit­valló, a keresztyén emberszeretet és felvilágosodás harcosa id. Péczeli Jó­zsef, Simái Kristóf és Iliéi János szer­zetes irók, Pálóczi Horváth Ádám, Sze­kér Joachim, Döme Károly, Édes Ger­gely, Csokonay Vitéz Mihály az örök­értékű poémák költője, Baróti Szabó Dávid a klasszikusok nagy tolmácso­­lója lés Kulcsár István állanak az első Sorban, nevük és munkájuk felejthe­tetlenül hozzá van kapcsolódva a nem­zeti kultúrához. Majd így folytatta nagyszabású beszédét: — A felujulás korával nem apadt ki megyénknek és városunknak ez a gazdag termőereje. Kiváló szülöt­teinek hosszú sorával vesz részt a reformok szellemi mozgalmaiban is. A tudomány érdemes munkásai, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom