Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-05 / 45. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. június 5. Nyelvi kisebbségi jogaink ni. Irányadó elvek az anyanyelv megállapításánál A legnagyobb igényeket kielégítő, modern villany­­gépekkel felszereli m kozmetikai intézel m azonnal bérbeadó vagy pedig eladó. A cím megiudhaió a kiadóhivatalban. lésének már a kilencedik eszten­dejét tölti, hogy elitéltetése előtt tel­jesen büntetlen volt, hogy csaknem 57 esztendős és hogy fogsága alatt teljesen kifogástalanul viselkedett. Bűntettének rendkívül súlyos jellege természetesen megkívánta, hogy a ke­gyelem olyan feltételekhez köttessék, hogy azok mellett lehetetlenné váljék számára a büntetendő tevékenység folytatása. Csehországban fog lakni, egy szá­mára kijelölt helyen, biztonsági fel­iig gélét alatt. Általános szabály, hogy mindenki olyan anyanyelvűnek tekintendő, ami­lyennek vallja magát, mindaddig, amíg. ennek az ellenkezője Leigazolás; nem nyer. Jól meg kell jegyezni, hogy nem a nemzetiség az irányadó, hanem az anyanyelv. Előfordult már, hogy szlovák nyelvű fél kérte perében a kisebbségi magyar nyelv használatát azzal az indokolással, hogy anyanyel­ve a magyar és ezt a nyelvet tökéle­tesen bírja, míg a szlovák nyelvben csak hiányosak az ismeretei. Az igaz­ságügyminiszter 11555/15.—C./31. sz. határozatával meg is adta neki a ma­gyar kisebbségi nyelv használatát az­zal az indokolással, hogy erre a fél ál­tal bevallott anyanyelv adja meg a jogot és nem a nemzetiség. Ez az általános szabály a gyakorlat­ban akként érvényesül, hogy a ható­ságok a kisebbségi nyelvhez való tar­tozást írásbeli beadvány esetén ennek nyelve, szóbeli eljárás esetén pedig a fél bemondása szerint bírálják el. Ha tehát valaki magyar nyelvű bead­vánnyal fordul a bírósághoz, ezt a beadványt a kisebbségi járásban mű­gvar beadvány esetén a magyar nyel­vet megillető kisebbségi jogok érvé­­nyesüInek. A nyilatkozat beérkezte, vagy megtétele után a fél nyilatkozata az irányadó. Ha nyilatkozatában ma­gyar anyanyelvűnek vallja magát, úgy ügyét a magyar kisebbségi nyelven is kell tárgyalni vagy elintézni. Ha azonban a nyilatkozat szerint a fél nem magyar anyanyelvű, úgy bead­ványát visszautasítják, az eddigi eljá­rást pedig megsemmisítik, esetleg a felet, vagy képviselőjét meg is bün­tetik. Ha szóbeli tárgyaláson merülnek fel kételyei az eljáró hatóságnak a fél nyelvi kisebbségi hovatartozása felől, úgy kérdést kell hozzá ez irántt in­tézni és figyelmeztetni kell őt arra, hogy valótlan nyilatkozat esetén bün­tetésben is részesül. Ha azonban az eljáró hatóság tudja, hogy az előtte álló fél magyar anyanyelvű, úgy a kérdés felvetése nélkül is érvényesí­­tendők a nyelvi kisebbségi jogok. Hangsúlyozzuk, hogy a nyelvi ki­sebbség tagjainak biztosított jogok és kedvezmények csak a felet személye-Amennyiben a kikötött feltételeket, amelyek mellett kegyelmet kapott, nem tartaná be, büntetésének hátra­levő részét kénytelen lesz letölteni. A bírák fiseiésesükken­­téséről ás alkoimánY* bíróság dönt A legfelső közigazgatási bíróság teljes ülésén elhatározta, hogy a kö­vetkező tartalmú javaslatot terjeszti az alkotmányjogi bíróság elé: »A 109/1931. sz. törvény (meghatalmazási törvény) 1. cikkelyének 2. szakasza ellentmond az alkotmánylevélnek.« A javaslat a bírák fizetéscsökkenté­séről szóló szükségrendeletre vonat­kozik. Hasonló határozatot hozott a brünni legfelső bíróság is. Ebben a kérdésben most már az alkotmánybíróság fogja kimondani az utolsó szót. Ez az első eset, hogy egy törvény al­kotmányosságának felülbírálására az alkotmánybíróságot megkeresik. Irta: Terescsényi György Nem, nem, nem! Nem tudom már sokáig viselni ezt a várakozást, ezt az egyedüllétet, ezt a mozdulatlan feszültséget, ezt a te­hetetlen játékot valamivel... Megpró­bálom körülírni, meghatározni, meg­fogni. Hogy megszabaduljak tőle. Megpróbálom leírni, hogy ellávoztas­­sam. Nagyon nehéz lesz... Lassan, szinte tűrhetetlen lomha­sággal mászik az idő. Néha úgy ér­zem, hogy nem is múlik, mert min­den megállóit és nem is hallom az óra ketyegését. Pedig az óra él és jár. Ezt »tudom«, mert, amint időn­ként odapillantok,, látom a mutató mozgását. Csak éppen hogy nem »ér­zem «. Aztán meg egyszerre hihetetlen ára­dással meglódul és zuhog, zuhog, zu­hog. Mint valami iszonyatos, látha­tatlan szökőár, felemeli és elsodorja a szobát az idő. Az óramutató vágtat­ni kezd, a halk pattanások összecso­mósodnak, mintha egy irgalmatlan lendítő kerék peregne észvesztő gyor­sasággal. Görcsösen belekapaszkodok a pokróc szélébe, amit a heverőre az imént magam alá terítettem... így röpült Szindbád a csodalepedőn... Jön egy pillanat és akkor megint megváltozik minden. Most mintha csónakban suhannék és nézném a vi­­jzet s a partot. Fák, bokrok, felhők... Hullámfodrok, apró örvények, haj­szálvonalak, buborékok. Behúnyt sze­mem vörösesszürke látómezejére raj-A mai teljes példányszámunkhoz mellékeltük a pozsonyi Leszámítoló és Közgazdasági r. t. ösl. osztályjáték ajánlatait. Kérjük olvasóinkat, hogy sorsjegyrendeléseiket nevezett céghez intézzék. ködő hatóságnak el kell fogadnia és magyar nyelven is el kell intéznie. Ha azonban a magyar kisebbségi járás területén működő bíróság, hi­vatal vagy szerv tudja azt, hogy a fél nem tartozik a magyar nyelvi kisebb­séghez és mégis magyar nyelven ter­jesztette elő beadványát, a bíróság ezt mint tárgyalásra alkalmatlant vissza­utasítja. Ez ellen a visszautasító ha­tározat ellen azonban a fél a határo­zat kikézbesítésétől számított 8 napon belül panasszal élhet a visszautasító hatóság felügyeleti hatóságához. Erről a panaszjogról később részletesen szó­lunk. í Ha pedig a bíróságnak, hivatalnak, vagy a szervnek komoly kételyei van­nak a tekintetben, vájjon az ügyfél a magyar kisebbségi nyelvhez tartozik-e, úgy felhívja az illetőt, hogy nyelvi hovatartozása tekintetében írásban '. agy szóval nyilatkozzék. Amíg a nyi­latkozat beérkezik, a fél ahhoz a nyelvhez tartozónak tekintetik, ame­lyen a beadványa készült, tehát ma­glódnak föl s én dermedten figye­lem az alaktalan gomolygást. Néha egy határozott forma ugrik elő. Meg­próbálom elfogni, az érzékelés tized­­pillanatáig megrögzíteni. Nem sike­rül. Néha egy nőalak siklik át a látó­térben, de az is lehet, hogy hal. Fi­gyeli-e már valaki sekély víz alatt cikázó halakat? Amint a nap átsüt a vizen és megvillant ja az ezüstösen sur­ranó lapocskákat. Ez is ilyen, leg­alább is ehhez hasonlít. Csodálatos! egyszerű és mégis megfoghatatlan. Most megint az óra... Öreg, csa­ládi órám van, talán az apám öreg­­apjáé lehetett. Most megint arra az órára kell gondolnom. Miért? Különös egy óra... Itt kullog sze­gény. Még mindig él, még mindig jár, még mindig méri. Jó volna talán már megállítani őt, hadd pihenjen cl. Ha elgondolom, micsoda rettenetes mun­kát végzett ez a szegény szerkezet hosszú életében. Száz éve jár. Kevés pihenője volt, mert nagyszerű a gé­pezete, ritkán javítottuk. Én még kí­nozom. Hatnaponként felhúzom és utánauszítom az utolérhetetlennek. Az meg, az idő, mint valami láthatatlan örvény, körülmossa és átcsapkod fö­lötte. Mindjárt, azonnal megállítom, csak pihenek még ygy kevéssé. Várom az ebédhez hívó szólítást és pihenek a heverőn. Nos, igen, igen... Az utóbbi napok­ban kissé fáradt vagyok, nincsenek rendben a kerekeim, megerőltettem magamat. Nincs meg a harmónia a testi és a szellemi erőfeszítéseim kö­zött. Minden munkát az agy és a ver­sen illetik meg. Ez annyit jelent, hogy ha például szlovák vagy német stb. nyelvű ügyfelet magyar anyanyelvű ügyvéd képvisel, a magyar kisebbségi nyelvi jogok nem érvényesíthetők. Te­hát nem a jogi képviselő, hanem a fél anyanyelve az irányadó. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy az itt előadottak csakis olyan' bíróságok, hi­vatalok és szervek előtti eljárásban irányadók, amelyek magyar kisebb­ségi nyelvűnek minősített bírósági já­rás területén működnek. Nagy fontossággal bír, hogy a fél az első beadványban, vagy első sze­mélyes eljárásán éhe kisebbségi jogá­val. Mint látjuk, irányadó a beadvány nyelve, illetve a fél nyilatkozata. Ha azonban a fél, vagy jogi képviselője az első beadványát nem kisebbségi magyar anyanyelvén, hanem állam­nyelven adja be, vagyis mindjárt az első beadványával nem biztosítja ma­gának kisebbségi jogait, többé már ugyanazon ügyben kisebbségi jogával nem élhet, mert erről lem omlottnak gődő, túlterhelt képzelőerő ragadott magához. Ebédig már el sem fog bo­csátani, abban bizonyos vagyok. Az éhesség is jelentkezik, de nem, ez mégsem amiatt van. Valami ko­moly mozgásra kellene elhatároznom magam, de ez most képtelenség. A hosszú Keveréstől minden csontom fáj. Ha felkönyökölök, elzsibbad a karom, ha oldalamra hemperedem, s a fül alatt kinyújtom, akkor a nyak­­szirt merevedik meg, ha a hátamra fordulok, akkor a medencecsontok kezdenek sajogni. Akaraterőm egé­szen elhagy s végül megint átenge­dem magam a tehetetlen ábrándozás­nak s ezt az ábrándozást időnkint más és más természetű riadalmak szakítják meg. Az imént az idővel váló spekuláció kínozott. Most már hallucinációk kö­vetkeznek. Mint rendesén, abban a pillanatban rohannak rám, amint le­hunyom a szememül s a ’mellemet te­leszívom levegővel. A sóhajtás, ami­kor kilélegzem a levegőt, rendszerint valami gondolatot, valami félig ki­mondott szót formál. Akármi lehel ez a szó, az éberálmodás azonnal forgatni kezdi körülötte a lélek ka­leidoszkópját. Most véletlenül (vélet­lenül-e?) ezt a szót mondtam ki: — Cseresznye... Mosoly rántja félre a számat. A sok ezer és ezer szó közül miért jutott eszembe éppen ez az egy? Cseresz­nye, cseresznye, cseresznye... ízes, pi­ros, gyönyörű gyümölcs a cseresz­nye. Minden szem egy élő rubint­­csepp, amint huncutkodva ki villan­nak a haragoszöld lombok alól (mi­tekintetik. Többször előfordult már, hogy a magyar ügyfelek nevében ügy­védjük szlovák nyelven nyújtotta be a keresetet, vagy az első periratot. Ab­ban a perlőién a fél többé nem liivat­­kozhatik arra, hogy hiszen ő magyar anyanyelvű, tehát megilletik a nyelvi kisebbségi jogok, ezt a jogát arra a perre nézve végkép elvesztette. Fon­tos tehát, hogy a magyar ember, ha nem is magyar anyanyelvű ügyvédnek ad megbízást, kifejezetten kösse ki és követelje meg, hogy az ügyvéd az ő —' t. i. a Bél — magyar anyanyelvén nyújtsa be a beadványokat és magyar nyelven tárgyaljon. Szóbeli tárgyalásnál a bíróságok és hatóságok kényelmi okoból sokszor nem is kérdik inog a felel nyelvi hova­tartozása felől, hanem államnyelven veszik fel a jegyzőkönyvet Ez ellen a magyar nyelvi jogaival élni akaró magyar fél azonnal tiltakozzék, kérje, — ha ez nem használ — követelje a jegyzőkönyvnek magyar nyelven, vagy legalább is két nyelven való felvételét. Ha ez sem használ, kérelmüket fog­laltassák a jegyzőkönyvbe és ne legye­nek lusták panasszal élni a törvény­­ellenes eljárás ellen. Országos kerereskedelmi és iparos szakosztály Pozsonyban megalakult az Egyesült Párt Országos Kereskedelmi és Iparos Szakosztálya •Kuthy Géza dr. szakosz­tályi elnök vezetése mellett. Kuthy Géza dr. megnyitójában röviden vá­zolta a szakosztály feladatát és ígére­tet tett, hogy minden erejével a szak­osztály megfelelő kiépítésén fog fára­dozni. A tetszéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Jaross Andor nemzetgy. képviselő, országos pártelnök a szak­osztály célkitűzéseivel kapcsolatban többek között a következőket mondot­ta: — A csehszlovák köztársaság de­mokratikus keretein belül nemzeti képviseletünk réprezentálója a párt, melynek célja nem merülhet ki csu­pán a politikára való szorítkozásban, mert a magyar élet minden rétegére és szervezetére kell támaszkodnia. Szakkérdésekben a párt szakférfiúi­hoz fordul, mert vannak problémák, melyeknek megoldása nem az osztha­tatlan pártkérdések, hanem a szak­mák korlátái közé tartoznak'. A szak­mák leszűrődött részt el kérdéseit és a kialakult szakvéleményeket a párt for­málja k iés illeszti politikai állásfog­lalása keretébe. Szükségünk van arra, hogy magyarságunk legkiválóbb szak­lyen érdekes ez is: a piros és a zöld korrespondenciája. Hiszen ezek ki­egészítő színek!) Feltornyozott tálak ingerlő édessége, kosarakba szedett korállhalmok... fül mellé akasztva párosával, vagy szétmajszolódva egy száj körül... Hol is láttam én ezt, hol is, hol is? — - Cseresznye... Fülem meghallja a saját sziszegő hangomat és a hang most olyan^ mintha valami láthatatlan, fel-feldo­bott, vérpiros labda volna. Utánaka­pok, fellököm, megint eleresztem. Tíz­szer, tizenötször egymásután elsutto­gom ezt a szót. Játszok vele, mintha csakugyan labdáznék. Egyszerre csak eltűnik a hozzá kap­csolódó értelem és a szó elemeire bomlik szét. Ilyenformán: — Cse-cser-cscre-ere-eresz-szer-sze­­recseny-esz. Nyeresz. Nyeszer. Cse­­nyer. Ecser... Amikor ismét egymáshoz akarom illeszteni, a részek alig találják meg eredeti helyüket. Nagynehezen mégis elrendeződnek és megint kimondom az elsőt: — Cse-resz-nye! Most azonban mintha már teljesen idegen volna a két hang egybetar­tozó jelentése. Külön élnek benne a hangok. Négy sajátos mássalhangzó,v amelyből kettő mintha folyékony és nedves valami volna, keltő meg tom­pa, kemény és száraz. A »cs« és az »ny« olyan, mint a csepp, csorog, csepeg, csipog, csúszik, csámcsog... olyan, mint a nyelv, a nyál, nyúl, nyúlós* Inyák, nyel. A sziszegő »sz« s a ropogós »r« teszi teljessé az égé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom