Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-12 / 38. szám

öivennyolcadik évfolyam 38. szám Szerda. 1937 május 12. Előfizetés: egész évre 80 K5, félévre 40 Kö. negyedévre 20 K5. Külföldön 120 Kö. - Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Széni bürokrácia Komárom, május 11. Hogy a bürokrácia a maga sokszor felesleges fontoskodásával, indoko­latlan nagyképűségével és főleg csi­galassúságával számtalan esetben volt akadálya sok üdvös intézkedésnek, jazt nem szükséges külön kihangsú­lyoznunk. Akinek pld. a inai közigázgái­­tással valami elintézni való dolga (akad — és kinek ne akadna? — az a saját tapasztalata alapján kénytelen elismerni fenti állításunkat, amelynek igazságáról lépten-nyomon meggyő­ződhetünk. Nem igen kell példák után mennünk, hiszen volt valahol olyan közigazgatási hivatal is, ahol például az egyik község szervezeti szabályzata hat évig várt az elinté­zésre, pedig ennek a szabályzatnak jóváhagyásától sok anyagi érdeke füg­gött a község adófizető polgárságá­nak. A vonatkozó aktákat szinte ki kellett könyörögni a hivatal főnöké­től, amikor végre többrendbeli mó­dosítás céljából visszaküldöttc a hi­vatal a község elöljáróságának. Sohasem lehetett ráfogni a közigaz­gatásra, hogy sólyomszárnyon repül, de mindenki úgy tudja, hogy bi­zony ólomlábakon vánszorog tova égyik irodától a másikig, amíg végre hosszú idő után majd kiköt az ér­demi elintézés révében. De a helyzet ma még a régi közmondásosan lassú eljáráson is túltesz, mert sok hiva­talban még mindig nem ébredtek ar­ra reá, hogy a hivatalok vannak a polgárságért és nem viszont s hogy sokszor igen fontos érdekek forognak kockán azokban az ügyekben, ame­lyek elintézésre várnak. Az ilyen ese­tekben sokszor lehet hallani, hogy éppen azért húzódik egyes ügyek el­intézése olyan sokáig, mert az előadó felelőssége tudatában a legigazságo­sabb és legmegfelelőbb határozatot akarja produkálni, már pedig ilyen iesetbcn a kellő mérlegelés, az ügy­ben való elmélyedés elmaradhatatlan kötelessége a hivatalnak. Ebből a mcntegelődzésből azonban az is ki­olvasható, hogy bizonyos elintézések­nél közrejátszik a gyakorlat hiánya is, amit azonban nem lehet elfogad­ni, mert hiszen csakis azokat szabad a közigazgatásban alkalmazni, akik megfelelő készültségükkel és helyes jogérzésükkel a közigazgatás törvény­követelte gyors menetét biztosítani Benes dr, köztársasági elnök a szomszédokkal való megegyezés lehetőségéről — május 11. Benes Ede dr. köztársasági elnök délcsehországi kőrútjában meglátogat­ta Budweis városát is, ahol hosz­­szabb beszédet tartott, melyben többek között foglalkozott a köztár­saságnak a szomszédos államokkal való viszonyával is. Beszédében ezzel kapcsolatban a következőket mondot­ta: — A külpolitika egyik alapelve, hogy bizonyos mértéken túl ne befolyásol­­tathassa magát belpolitikai kérdések­kel. A mi politikánk mindig kész volt megegyezni bármely állammal, te­kintet nélkül annak belső rendsze­rére, belpolitikájára és tekintet nél­kül arra, hogy miigen párt van ott kormányon. Ezért hirdettük gyakran, hogy ellene vagyunk a világnézeti frontok alakí­tásának s ezért a kisantant is gyak­ran kinyilvánította, hogy nem vesz részt semmiféle ideológiai frontban. Külpolitikánk kiépítette szövetségi rendszerét, kitart az eddigi baráti kap­csolatai, a népszövetség és a kisantant­­kötelezettségek mellett. Ez azonban nem szolgál akadályul, hogy minden kérdésben meg ne A képviselőház csütörtökön ülést tart A képviselőház május 13-án, csütör­tökön tartja legközelebbi plenáris ülé­sét, amelyen a Quatemálával és a dél­afrikai Unióval kötött kereskedelmi szerződéseket tárgyalják. A képvise­lőháznak egyéb munkaanyaga nincs. Szocialisták és agrárok kedélyes véleménycseréje A koalíció két nagy riválisa, az ag­rárpárt és a szociáldemokrata párt között újból elmérgesedett a »testvéri viszony«. A szociáldemokrata Práivo Lidu c. lap egyik cikkében Krízs, a miniszterelnökheíyeltes vasutügyi mi­niszter magántitkára azt írta a járási főnökökről, hogy rájuk valamennyi párt panaszkodik, kivéve az agrárpár­tot. Ez azt tanúsítja, írja Krízs cikké­ben, — hogy a viszonyok e téren egész­ségtelenek. De még maguk a járási főnökök sincsenek megelégedve. Több járási főnök bevallotta a cikkírónak, hogy nincs megelégedve a dolgok mai állásával egyezhessünk szomszédainkkal, Né­met-, Lengyel- s Magyarországgal vagy más államokkal. A legutolsó diplomáciai tárgyalások arra mutatnak, hogy a nagyhatalmak kölcsönös és hosszúlejáratú kiegyezés­re hajlamosak, szóval nem lesz hábo­rús konfliktus. A mostani idő átmeneti és végül a nagyhatalmak kiegyeznek lSi e kiegyezésben a kis- és középhatal­mak is részt fognak venni. Az elnök végül kifejezte azt a kíván­ságát, hogy más államokkal szemben különösen a sajtónak kell tapintato­san viselkednie. Egyébként nézete sze­rint semmiféle katasztrófától nem kell tartani. Nem titkolom magam előtt az idők nehézségét és a pillanat fe­szültségét — mondotta szószerint az elnök —, de világosan látom, hogy a nehézsége­ket le lehet győzni, hogy semmiféle katasztrófától nem kell tartani, hogy a megegyezés lehetséges, s hogy a szomszédokkal való együttműködé­sünk előrehalad és hogy Európa, végleges megegyezését egyszerűen nem lehet kizárni. Nem vonom kétségbe, hogy az odave­zető út nehéz s talán elég hosszú is lesz. De ugyanúgy nem kételkedem abban, hogy elérjük a célt. s nagyon vágyódik azután, hogy funkciójút ne kelljen egy pártnak a nyomása alatt végeznie, amely párt a maga részéről »uzurpálta a közigazgatási hegemóniát«. A járási főnököket függetlenekké kell tenni a pártoktól, ez pedig úgy lehetséges, ha a kormánypártok a miniszteri tárcákat cserélgetik. Erre a cikkre a hivatalos agrárpárti Venkov c. lap adott éles választ, amely­ben azt írja, hogy az agrárpárt tárcáinak átadását az államellenes kommunisták, a kato­likus néppártiak és a nemzeti és nemzetközi marxisták követelik. Tíz-húsz éve ülnek a Srámekék és Biechynék a miniszteri székben, ellen­ben azt kívánják, hogy egy más párt­nak a tárcáit kell elcserélni. A miniszterializmus szocialista be­tegség. \ Három év óta miniszteri tárcákért har­colnak a szocialisták s a májusi ün­nepségeken a népről szavalnak. S ami­kor a köztársaság elnöke úton van, a kormányelnök Londonban tartózkodik s helyettese Prágában van, akkor az utóbbinak személyi titkára államelle­nes kampányt vezet. A demokrácia ilyen esetben olyan, mint egy áríarhisztikus bolondok­háza. Majd így folytatja a lap: Ha a szo­cialista titkárok a koalíció ellen lövöl­döznek, azzal egyúttal saját minisz­tereik székei alá is petárdákat vet­nek. A biblia a tudatlanságot megbo­csátja, a törvény bünteti s a politika leszámol vele. A szudélánémet párt bölcsője felett a szocialista telhetetlenség, a bal­oldal reménykedése állott. Nem az agráriusok voltak a kereszt­­szülők. A párt léte felett a köztársasági elnök határozott. A marxisták barce­­lóniai demokrácia után vágynak, a tömeg és az ucca kormánya kellene nekik a rend kormányával szemben. A polgárságot — írja végül a Venkov — két év óta csak a korrumpált, pár­tos, rothadó és nem tárgyilagos köz­­igazgatásról szóló mesékkel traktálják és azt hiszik, hogy a demokrácia ér­dekében dolgoznak. A gabonaárak idei megállapifása a koalíció súly próbája lesz A Lidové Listybsn Knotek lidák kép­viselő a gabonaárak kérdése kapcsán azt írja, hogy a gabonaárak megállapítása ezidén npm lesz egyszerű dolog és a koalí­ció súlypróbája tesz. A szociáldemokraták a kérdést tisztá­ra a szokott demagógikus szempontból fogják fel. Különféle árakat javasol­nak: a kisgazdák számára magasabba­kat, a nagybirtokosoknak alacsonyab­bakat. Hogy ez gyakorlatilag keresz­­tülvihető-e, azzal nem törődnek. Ne­kik csak az a fontos, hogy a választá­sok előtt a kis- és törpegazda védel­mezőinek tűnjenek föl. Arról is be­szélnek, hogy ( az idei árakkal szemben magasabb árakat állapítanának meg úgy, hogy a gabonatársaság javára szóló levo­násokat megszüntetnék. De ebben az esetben a gabona társaság üzemi kiadásait az állam volna kény­telen viselni. A gabonaárak kérdése minden esetre nagyon nehéz és annak megoldásához csak akkor nyúlnak, amikor a kérdés tovább nem halogat­ható, vagy pedig közvetlenül a vá­lasztások előtt, amikor egyes pártok szélső demagóg javaslatokkal állanak (elő s fgy megingatják majd a koalíció alapjait. képesek. A bürokráciának ezl a kirívó hibá­ját mások is észrevették és nem szük­séges másra hivatkoznunk, csak a legfelsőbb helyre, ahol hasonló vé­leménnyel vannak a bürokrácia fe­lől. Benes köztársasági elnök dél­csehországi látogatása alkalmával az egyik német városkában tartott be­szédében kinyilatkoztatta, hogy a feb­ruár 18-iki kormányelnöki deklará­ció nem csupán ígéret és nem puszta szó, hanem kormányprogram, amely végrehajtásra kerül. Rendkívül érde­kes volt azonban a köztársasági el­nök ama megnyilatkozása, amely arra vonatkozott, hogy sokan nem hisznek a program megvalósításának lehetőségében, főleg a bürokrácia és különösen az alsőbbfokú bürokrácia ellenállása miatt. Tehát nemcsak mi, szegény szenvedő alanyok, hanem maga az állam feje is tudatában van azoknak a bajoknak, amelyek a bü­rokrácia révén az egész köztársaság­ban állandó panaszra adnak alkal­mat, s amelyek sokszor megkeserítik azoknak egész életét, akik valamilyen hivatalhoz fordulnak. De ha a legmagasabb helyen is tu­domással bírnak erről, akkor igazán illenék valamit tenni a hibák és ba­jok megszüntetésére. Ezt az állapotot meg kellene változtatni okos rend­szabályokkal, amelyek egyedül a köz­érdek szempontjából intézkednének a sokféle felesleges eljárás mellőzé­sével való rendelkezések meghozata­lára nézve. Csehszlovákia bürokrá­ciája minden vonatkozásában osztrák eredetű, valósággal a régi irodai mű­ködés copfos hagyománya, mely ma már elévült s a huszadik század ha­ladottabb szelleme ezen a téren is re­formot kíván. Nagy nehézségeket okoz ez magának az államgépezetnek is, amelyet munkájának végzésében akadályoz, sőt sokszor tehetetlenné is tesz. Régen megérett arra a hely­zet, hogy ebben a tekintetben tör­ténjék valami és pedig radikális lé­pés, amely a bürokráciái kiemelje a mai lassúságából és az ügyek elinté­zésének módja gyorsabb tempót, erő­sebb lendületet nyerjen. Gyors köz­­igazgatásra van szükség, amit csak radikális reformmal lehet elérni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom