Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-12 / 38. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. május 12. A Jókai Egyesület közgyűlése Komárom, május 11. Vasárnap délelőtt tartotta meg a Jókai Közművelődési és Múzeum­egyesület évi rendes közgyűlését, a Kultúrpalota képtártermében. A tá­vollevő dr. Szijj Ferenc elnök helyett Fiilöp Zsigmond ügyvezető elnök ve­zette a gyűlést. Megnyitójában üdvö­zölte a megjelenteket s megemléke­zett arról, hogy az Egyesület működésének 26-ik évébe, azaz újabb negyedszázadba lép, nem lankadó munkakedvvel, hűséggel s áldozatkészséggel végez­ve munkáját. A nagy alapítók ne­mes intenciójához híven szolgálja alapszabályai állal kitűzött céljaik Majd rátért a szoborakcióra, amely az egyesületnek nagyon régi célkitű­zése s amely most megvalósulásához közeledik. Dr. Szijj Ferenc a szobor­akció lelke s az ő irányításával fo­lyik a gyűjtés. A mozgalmat nagy siker koronázta: Szlovenszkó magyar­sága, a hatóságok s az iskolák, egye­sületek egyképen sietlek a szobor­mozgalom segítségére. A Magyaror­szági Takarékpénztárak s Bankok Egyesülete a napokban juttatott hét­ezer koronát a szoborra. A gyűjtés eddigi eredménye 75.030 korona. Jelentette az elnök, hogy a szobor megalkotására megbízást Berecz Gyu­la kapott. Megvan a remény arra, hogy a szobrot' ősszel leleplezik. Majd kegyeletes szavakkal paren­­tálla el az egyesület multévi halottait: Majer Imre dr.-t, Spitzer Bélát, Vas­kó Istvánt, Pap-Kovách Elemért, Nagy Andrást. A közgyűlés néma fel­állással tisztelgett az elhunytak em­léke előtt. A Komáromból elköltözött Jánossy Lajos evang. esperes, volt társelnök­nek, Koczor Gyula és Ivánffy Géza elnöki tanácstagoknak működésükért köszönettel adózott a közgyűlés. A közgyűlés kegyeletes megemléke­zés volt abból az alkalomból is, hogy az egyesület vezérszelleme, Jókai Mór 32 évvel ezelőtt, 1905. május 5-én hunyt el. — »Hálával s mélységes ke­gyelettel emlékezünk rá, akinek soha el nem múló emlékét örökké szívébe zárta a magyarság s mélységes tisz­teletben tartja az egész művelt vi­lág. Az ő halhatatlan szelleme lebeg ma is közöttünk, akik áldva emléke­zünk Jókaira, a nagyra, a műveiben örökké élőre, a mi eszményképünk­re« — fejezte be nagyhatású meg­nyitóját Fülöp Zsigmond ügyv. el­nök. Szombathy Viktor főtitkár a mult­évi jelentést terjesztette elő. Megem­lékezett az egyesület nyilvános ünne­pélyeiről, a vitaestről, a szoborakció­val kapcsolatos kiállításokról, a rá­dióközvetítésekről, amelyek a Kultúr­palota helyiségeiből történtek. A ko­máromi kultúrhelyzetet ecsetelte, s azt, hogy milyen nehezen köthető Komárom­ban »egyesületek közötti béke«. A Jókai Egyesület olyan egybefogás­­sal kísérletezett, amelyet később más városok is eltanultak tőlünk: össze­hívta az egyesületeket s a helyes mű­sorbeosztást beszélte meg velük, hogy a rendezések egymást időrendben ne zavarják. Ez nagyrészt sikerült is és jövőre folytatják. A közönség nagyrésze azonban csakis a szórakoztató műsorok iránt érdek­lődik, a könnyű humor, ( a könnyű zene, a tánc sokkal többeket érde­kel, mint a komoly kullúrelőadás s ha az előadások csődjéről nem is be­szélhetünk, mégis komoly aggodalommal tölt el a mu­tatkozó közöny komoly kulturális törekvésekkel szemben. Az előadók is megfogyatkoztak s az idegenből hozott előadók drágák. Ezért választotta az egyesület a vita­estek rendezéséi, amelyet siker ko­ronázott: nyolc házivitaest volt a sze­zonban. A Jókai Egy esület rész tvett a »Szlovenszkói Irodalmi Szövetség megalakításában Kassán, hogy az iro­dalmat is hatékonyan pártolja. Majd a jelentés szólott a gyűjteményekről: a múzeumot teljesen átrendezték már s a nagyközönség számára megnyitották. Tavaly 1888 látoga­tója volt a múzeumnak. Jelenleg a háborús emlékek gyűjtése folyik, azonkívül a néprajzi rész erős kibővítése vált szükségessé. A kép­tárat Nagy Barna rendezte át, a mú­zeumban Zombory György működött nagy lelkesedéssel közre. Idén a könyvtár rendezésébe is belefoglak s jelenleg ebben 7 gimnáziumi ta­nuló segít. Az újabb ásatások 1500 koronába ke­rültek. Az egyesüld termei úgyszól­ván tele vannak s lassanként a hely­­kérdés nagyon fontos lesz. »Ha esetleg nem fejtette ki az egye­sület teljes erejét, — fejezte be a je­lentési, — nem rajta múlott. A kö­zönség, amely az egyesület gerincét alkotta, megfogyatkozott. A közönség ma világnézeti frakci­ókra oszlik, jobboldal áll szemben a baloldallal, Mekezetek egyre sür­getőbben lömörílik maguk köré hí­veiket s az egyszerű polgár a világ­­eszméknek e káoszában sokszor nem találja a helyét. Existenciális kérdések szólnak bele a kultúra vo­nalába, nemzetiségi problémákkal küzdünk, azonkívül anyagiakban is megszegényedtünk. Nem tudunk sem jobboldali, sem baloldali esz­mékkel szolgálni, egyesületünk a napipolitikától távol áll s ezért is nehezebb a helyzete, mert a ki­egyenlítő közép helyzetét foglalja el. Kiváncsi a komáromi múzeumra? Minden vasárnap délelőtt V2IO-V2I között csekély belé­pődíjért megtekint­heti a Jókai Egye­sület múzeumának gyűjteményeit Kicsiny az utánpótlás. Kevés a fiatal­ember. A kor talán nem kedvez a ki­egyensúlyozó szándéknak, de aki ben­­nünket jobbra, vagy balra taszítani akar, az ellensége a kisebbségi ma­gyar kultúréletnek, ellensége önmaga jövőjének, mert szilárd meggyözödé­­fsünk az, hogy a mi utunk az igazi, a nemzeti alapon álló, hagyományok­hoz hű s ezen a vonalon haladó ma­gyar kultúra útja, melyet ápolni kö­telességünk s melyei megvédeni min­denkor készek vagyunk. S innen hív­juk a fiatalokat: jöjjenek, várjuk őket!« A főtitkári jelentést nagy tetszés­sel fogadta a közgyűlés, mely azt egy­hangúan tudomásul vette. Ennek kap­csán a közgyűlés elnökének indítvá­nyára a közgyűlés az egyesület ren­dezésein közreműködött szereplők­nek, előadóknak, továbbá Szijj Fe­renc dr. elnöknek, Szombathy Viktor főtitkárnak, Kállay Endre dr. ügyész­nek, Kollár Lajos jegyzőnek, Makky Lajos pénztárosnak, Nagy Barna és Zombory György osztálytitkároknak buzgó működésükért köszönetét sza­vazott. A főtitkári jelentés után a választ­mány s a vezetőség kiegészítésére ke­rült a sor. Az elhalálozás, vagy elköl­tözés folytán megüresedett helyekre társelnökökként dr. Leslár Istvánt és Galambos Zoltánt, alelnökinek Bartos Frigyest, elnöki tanácstaggá ifj- Nagy Jánost, ifj. dr. Mohácsy Jánost, Somogyi Istvánt, Nagy Sán­dort, Banai Tóth Pált választották. A közművelődési osztály titkára Zsolnay Béla lett. Makky Lajos, az egyesület pénz­tárosa a tavalyi zárószámadást mu­tatta be, majd előterjesztette az idei költségvetést, amelyeket a közgyűlés jóváhagyott, illetve megállapított. Anyák napjának megünneplése Komáromban Napfényes, derűs, meleg idő ked­vezett az Anyák Napja rendezőségé­nek s résztvevőinek, amikor vasár­nap megrendezték az immár hagyo­mányossá vált s mindig jól sikerülő Anyák Napját, az édesanyák tiszte­letére s a szülők iráni érzeti szere­tet bizonyítására. A magasztos ün­nepet szépien s színesen tartották meg, az összes komáromi iskolák részvéte­lével. Délelőtt a katonazenekar hang­versenyezett az »Angliá«-ban, majd délután félháromkor felvonullak az Óvodások, azj elcmislákj s a középisko­lások a Szokol-pályára, színes, zenés menetben. A zenét a tüzoltózenekar szolgáltatta. Színes, tarka menet volt, az apró gyermekek kerékpáron, kis autó­kon s mindenféle fulószerszámon igyekeztek, futottak s gurultak, a nagyobbacskák zászlókai, jelinon­­duios táblákat vittek, volt tornász­­csoport, nemzeti viseleti csoport: hosszú menetben kanyaroglak a gyermekek a sportpályára, tanáraik vezetésével s szülőik kíséretében. Ili kezdetét vette az ünnepség, nem­zeti táncokat, zenés tornagyakorlato­kat mutattak be, szavalókórusok sze­repeltek, volt szerencsehalászat, teke­verseny, tréfás postahivatal, tánc ké­ső estig. Az ünnepség igen sikerült: jövedelmét a szegénysorsú tanulók nyaraltatására szánták. Az ünnepsé­get egyébként a Járási Közművelődési Testületek, a Fiatalsággondozó, vala­mint a Szülői Szövetségek rendezték, Markovies Ede tanfelügyelő és dr. Kislvariszky Jenő alelnökök, valamint Kocsis Ernő pénztárnok és Németh Miklós titkár lelkes közreműködésé­vel. Az ünnepély rendezői között első helyen kell megemlíteni Sklíba János főrendezőt, aki nagy körültekintéssel látta cl nehéz feladatát. Nehéz volna felsorolni egyenként mindazokat, akik az ünnepség megrendezésében az egyesületnek segítségére voltak. A fel­vonulás és a műsor összeállításának és rendezésének munkáját Änderte Gusztáv és Vaskó Imre iskolaigaz­gatók végezték. A közönség és a diák­ság elhelyezésének feladata Telkes Mihály tanonciskolái igazgató és So­­hár Oltó főgimnáziumi tanár kezei­ben nyert sírna lebonyolítást. A teke­­verseny megrendezése Jedlicska Ist­ván nyug. bírósági tisztviselő érde­me. A büffék és tombola létrehozásában a helybeli Vöröskereszt Önkéntes Ápolónői Testülele dr. Hajícsek Emit­­né, Machácsdk Pálné, Schütz Bélámé és Opolecká Anna vezetésével fára­dozott. Meg kell még említenünk az ügyes jegyellenőrök csapatát, akiket a Le­gényegylet és a Szolidaritás egyesüle­tek küldtek ki. A Járási Fiatalsággondozó semmi áldozattól vissza nem riadva fárado­zott az ünnepség fényének emelésén és tekintettel az ott megjelent nagy tömegre, megállapíthatjuk, hogy ezt a munkát városunk közönsége kellő­en értékeli és a szép erkölcsi és anya­gi siker szolgáljon további buzdításul az egyesület vezetőségének nemes és emberbaráti munkájához. A komáromi esküdtszék első nqpgci Ä garázda apa, akit fiai agyonvertek A komáromi esküdtszék hétfőn kezdte tárgyalásait. Elsőnek olyan ügyet vettek elő, amelyet már kétszer tárgyalt a nyitrai esküdtszék. Az ügyészség fellebbezése folytán az ügy a brünni legfelsőbb bíróság elé ke­rült, amely az ügyet a komáromi tör­vényszékhez tette át, újbóli letárgya­­lás végett. Az üggyel a dr. K rizs­tanács foglalkozott. A vádirat szerint Benkó István és Benkó János kara­ját! lakosok erős felindulásukban megszurkállák és agyonverték ap­jukat, Benkó Jánost. Vallomásuk során elmondták, hogy tizenkettőn vannak testvérek s apjuk iszákos, kötekedő volt, aki minden ILIcallí^­pénzét elmulatta s így a nagyszámú család sokszor nélkülözött. Sokszor verte is gyermekeit s feleségét. A gyilkosság előtt disznókat adott el, az ár egy részét rögtön elmulatta. Mikor részegen hazajött, felesége el­veti tőle 100 koronát, hogy bevásárol­hasson. Amikor az öreg Benkó felébredt s kijózanodva észrevette, hogy a pénzéből hiányzik, dühöngöm kez­dett s megígérte, hogy a disznó árát s a gabona árát is elmulatja. A két fiú elhatározta, hogy ezt nem en­gedi s uiánament az apjának. Az egyik fiú a járomszöggel verte fej­be apját, a másik fiú késsel szur­kába össze, amíg volt benne élet. Akkor kikutatták zsebeit, elvették órájájt s pénzét, megmosták a kezüket s elmentek a csendőrségre, ahol fel­jelentették magukat. Először azzal vé­dekeztek, hogy csak meg akarták fe­­nyíteni apjukat, mivel nagyon féltek tőle. Kihallgatták a meggyilkolt gaz­da feleségét, a gyilkos fiúk anyját is, aki nagy bőbeszédűséggel adta elő férje iszákosságát s garázdálkodásait. A többi kihallgatott tanú is azt igazol­ta, hogy a meggyilkolt igen rabiátus ember volt, aki állandóan verte csa­ládját s minden pénzét elitta, úgy, hogy anyjukat a gyermekeknek kel­lett segíteni. Goromba azonban, csak a családjával szemben volt, akiktől rendes viselkedést követelt meg«. Az esküdtbíróság a két apagyilkost fejenkint 3 3 évi börtönre ítélte. Miért kell magyar gyermeket magyar iskolába íratni? Meri: aki magyar iskolát végez, alapo­sabb tárgyi tudással, kevésbbé fá­radtan végzi el azt s a felsőbb is­kolában a nyelvi nehézség ellenére jobban is felkészült lévén, köny­­nyebben boldogul s idegileg is job­ban bírja, mert: a magyar iskolákban a magyar tanítók s tanárok tanítják, akik már vérmérsékletüknél, gondol­kodásuknál, hagyomány óknál fog­na is közel 'állanak a magyar ifjú­sághoz, s a magyar diákokra is jobb nevelő hatást gyakorolnak, meri: nem szégyen az, ha magyar gyer­mek magyar iskolába jár. Az ál­lam törvényei is úgy rendelkez­nek, hogy minden nemzetiség u maga anyanyelvén élje kultúréle­­tét s oktaltassék, mert: magyar tanítónak, magyar tanár* nah' adsz kenyeret, mert: száz és száz okot lehet felhozniy de száz szónak is egy a vége: magyar gyermekedet magyar is­kolába írasd. Nem lesz kára be­lőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom