Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-13 / 4. szám

1937. január 13. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal Megindullan válaszolt Fülöp Zsig­­mond főgondnok az üdvözlő beszédek­re s amidőn hálás köszönetét fejezte ki az egyház közönségének vele szem­ben ismételten megnyilatkozott kitün­tető bizalmáért, kérte a presbitériu­mot, hogy az eddigi hűséggel és szere­tettel támogassák az egyház érdeké­ben folytatandó munkájában, hogy a még szükséges feladatok megvalósítá­sa sikeres és áldásos legyen. A világi elnöki tiszt díszének értékelése mellett teljes mértékben érzi a reá háruló kö­telességeket is és f elelősségének tudatá­ban minden törekvésével azon lesz, hogy a gyülekezet nagy bizalmára ér­demes legyen az újabb ciklus ideje alatt is, amikor az egyházépítő mun­kában mindenkinek összefogására lesz szükség. Majd hálásan megköszönte a küldöttség tisztelgését és a Gondvi­selő áldását kérte az egyház elöljá­róira s valamennyi tagjára. A küldöttség ezután meleg ováció­ban részesítette a főgondnokot. Segítsünk rajtuk! Ilyenkor, amikor beköszöntött a tél dermesztő hidege, erősen megszapo­rodtak a fa- és szénlopások, az erdei kihágások. A nincstelen, fagyoskodó szegény nép, ahol erdő van közelben, kimegy az erdőbe és gallyakat gyűjt, de saj­nos, a legtöbb fagyüjtő túllépi ezt a határt és az élőfákat is kivágja, hogy nagyobb zsákmány faanyagot vihessen haza. Ezeket aztán, ha elcsípik, följelen­tik és mint fatolvajok kerülnek (a törvény elé. Ilyenkor, télvíz idején vagon szenet vagy fát hozatni, nagyon kockázatos dolog, mert a vasútállomásokon éj­­szakánkint megjelennek a fa- és szén­tolvajok, akik erősen megdézsmálják a vagonokat. Hiába a legéberebb őr­zés, ha ma nem, hát holnap kijátszák a tolvajok a legfigyelmesebb őrt is és előbb-utóbb sikerül a fa- vagy a szénlopás. De nemcsak az erdőkben, a vasúti állomásokon fordulnak elő ilyen tü­zelőanyag lopások, hanem mindenütt, ahol fűtőanyag van összehordva, fa- és szénraktárakban. Bár ezekben könnyebb védekezni a tolvajok ellen magas kerítésekkel, ami a pályaudva­rokon és az erdőknél lehetetlenség. A különben szánalomra méltó fa- és széntolvaiok természetesen a ho­morúkkal. a hideg, előli menekülési vággyal védekeznek és az Ítélethoza­talkor ezt mint enyhítő körülményt, figyelembe is veszik mindig. Csodálatos, hogy a minden télen megnövekedő fa- és szénlopásokat a jótékony egyesületek alig veszik fi­gyelembe! Pedig elsősorban ezek vol­nának hivatva ezeket a bűncselek­ményeket lecsökkenteni már azzal is, hogy az erdőtulajdonosokat megnyer­nék, meggyőznék, hogy a lehetőségig adjanak fát a rászorulóknak, ezzel csökkenne az a bosszúság és kár, amely a fatolvajok önkéntes fakivá­gásából ered. Az erdőtulajdonos ott és azt a fát vágatja ki, amelyet és ahol akar. Lapunk, a Komáromi Lapok sok év­tizedes pályafutása alatt igen sok jó­tékony adományt nyugtázott már, de ezek között igen ritka a tüzelőanyag adakozás. Erre is súlyt kell helyezni, mert nemcsak a koplalás, az éhezés súlyos szenvedés, hanem a tél fagyá­ban dideregni is a nagyobb kínok közé tartozik. Az emberbarátok jószívűsége gon­doljon erre és csökkentsük ezzel a téli fájdalmakat és a téli falopások számát is. A könyörületes Ég adja, hogy úgy legyen! — y — /. — Az RTJ nagyszabású lomaaka­­démiája január 24-én lesz a Lilovcl szálló nagytermében. Jegyek elővétel­ben Hermann újságíródéban kapha­tók. Az RTJ tornaakadémiája iránt városszerte óriási érdeklődés nyilvá­nul meg, tornamutatványai fővárosi jelleggel bírnak. Ajánlatos jegyekről előr egondoskodni. A kölcsön visszajár Bizonyára ismerik a kedves olvasók azt a keserű tréfát, amely most Járja az európai lapokban: A véres spanyol fronton két megviselt ka­tona találkozik éjszaka. Két spanyol harcos a javából. Az egyik azt kérdi: »Halt, wer da?« Amire a másik felel: »Nicsevo...« A középkor legszomo­­rubb képei közé kell visszabujnunk, ha ennek a jeleneinek mását akar­juk találni, akkor volt szokásban, hogy vallonok, dánok, svájciak, ma­gyarok és spanyolok keveredtek össze a harmincéves háborúnak egy­­egy frontján, jóformán a fővezér sem értette katonái nyelvét, mint jelenleg sem. Ma sem érti. S amellett az egész világ nem érti, miért kell a vérrel áztatott spanyol földet még jobban befröcskölni vérrel: ez a föld úgylátszik, mindenképpen vért kíván s csak egy lépés volt a bi­kaviadalok arénájától a tankok s az ágyúk förtelmes arénájáig. Ámde mindez még semmi... A napokban megérkeztek a fürge japá­nok. Tokio eddig nem szólt bele a spanyol kérdésbe, bölcsen hallgatott s Mandzsúria felé pislogott csupán. S aztán hirtelen, minden előzetes és kíméletes értesítés nélkül kirakott a partra Északafrikáhan ezer sza­muráj-utódot. A kölcsönt visszaadja. Élvezettel, ravasz mosollyal, a sike­rekre váró ember fölényes tekintetével. Mert eddig úgy volt, hogy spa­nyol, portugál, angol, német, holland s franeia telte le véres vizitkártyáját az ázsiai partokon. A vizitkártyát ágyúval lőtte ki s a vendégek oly­kor ezrivel küldték a boldogabb mezőkre a vonakodó házigazdákat. A látogatást visszaadni nemcsak Európában, hanem Ázsiában is udvarias­ság s a japánok nagyon is udvariasak... line, az első adott alkalom­mal eljöttek, hogy visszaadják Európának a látogatást, friss vért csor­­dílanak az aréna porára, friss viadorok jönnek és sokatjclentő inosoly­­lyal szúrják szuronyuk hegyére névjegyüket. Évszázadok óta várnak vele Ázsiában. Ami a japánokat illeti, nos, ők éppen a hetvenedik évben adják vissza az első fehér csatahajó látogatását... Nem vártak sokáig. Félős, hogy a látogatás hosszúra nyúlik s a házigazda szenvedi meg, hogy be­­lepusztúl. Az aj csizma odisszeája. Nem ió csak env szönre akasztani a rirí,na ni Muzslára ment el a vásárra Kurucz József szőgyéni gazda s ott jó vásárt hatott, mert nem ment egyenesen ha­za, hanem bement áldomásivásra töb­bed magával a muzslai borpincékbe. Magával vitte a vásáron vett új csiz­mát is. Leültek borozni. Egy darabig a vállán lógott az új csizma, de ott folyton útban volt, no meg az isme­rősök is ajánlották, hogy akassza föl a falon, valamelyik szögre. Kurucz uram, bár nem szívesen vált meg a csizma közelségétől, mert nagy becs­ben tartotta, mégis engedett az okos szónak és a falra akasztotta az új csizmát. Félszeme azonban mindig a csizmán maradt. Alig egy pár pohár bor elfogyasz­tása után Kurucz rémülten vette ész­re, hogy a csizma nem lóg a szegen. Mintha kígyó csípte volna meg, föl­pattant helyéről: — Hol a csizmám? Ki vitte el? A szelíd emberből dühös detektív lett. Alaposan végig vizsgált mindent és mindenkit a pincében, de a csiz­ma csak nem került elő. Erre elhatá­rozta, hogy végignyomozza azoknak a házait, akik vele ittak a pincében. El is kezdte, de aznap nem járt nyo­­zása eredménnyel. Ez azonban nem csüggesztette el, mert másnap ujult erővel folytatta a nyomozást. így jutott el másnap Libád község­ben Pásztor István házába. Ott se mutatott irgalmat és fölkutatta az egész lakást és meg is találta az uj csizmát. A csizmáját megtalált gazda nagy örömében sem feledkezett meg Pász­tor Istvánról, kit a párkányi járás­­bíróságon följelentett. Pásztor azzal védekezett, hogy csak tréfából dugta el a csizmákat. A bíróság azonban nem ismer tréfát és Pásztort pénz­bírságra ítélte. Utolsó pillanatban mentettek ki a jég alól egy korcsolyázó kisfiút. A nayyközönség nanaszkönyve. A Hosszú ucca kikövezése. Stránszky Bohumil, kilenc eszten­dős iskolásfiú a komáromi Kisér nevű patakon korcsolyázgatott. A jég a patak közepetáján besza­kadt alatta s a kisfiú elmerült. Kétségbeesetten kapálózott s kiáltott, segítségért, amikor meghallotta a kiáltásokat Asztalos József borbély, a már-már elmerülő gyermekhez ro­hant s az utolsó pillanatban kimen­tette a jeges vízből. Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Helyesbítés. A Komáromi Lapok 1937 évi 3. szá­mában a Komáromi Ház és Telektu­lajdonosok Egyesületének közlemé­nyébe becsúszott sajtóhiba következ­tében a közölt szöveget a következő­leg helyesbítjük: A forgalmi és fényűzési adó val­lomásokat január hó végéig kell be­adni. Igen tisztelt Szerkesztőség! Nagyon kérem, szíveskedjenek helyt adni ké­rő soraimnak, melyek az Eötvös ucca folytatását képező Hosszú ucca rend­­behozatalára vonatkoznak. Különösen autóval, vagy más járművel nehéz ennek az uccának nekimenni, mert gidres-gödrös, alaposan felvágott, sá­ros, rossz karban tartott ucca ez. Még a szegény gyalogosok is sajnálatra­­méltók, akik erre járnak. Ha pedig sár van, akkor kétszeresen sajnálat­­raméltóak: telifröcskölik őket a jár­művek. Nagyon kérjük, hogy a Rác­­temetőtől számítva ezt a kis dara­bot hozassa rendbe a város s az át­járókat is tisztíttassák le, a Város­major körül. A Temetősor, a Szent János ucca hasonló rossz sorsra ju­tott. Volt úgy, hogy beragadt autó­mat ökrökkel huzattam ki. Nyáron ngyaniit nagy a por és egészségte­len a levegő. A kocsisok inkább a Dunapartra mennek, ott azonban a szegény lovak a vonat sípjától men­nek neki a kerítésnek, meg a falnak. Tessék leközölni, szerkesztő úr, hogy mindenféle szempontból a Hosszú ucca kikövezése nagyon jó lenne. Tisztelettel: egy soffőr. 1 | J Akar Ön szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág öalvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szépiákét, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ki. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva A komáromi katolikus egyházközség képviselő testületének lelkész­jelölő gyűlése. A komáromi római katolikus auto­nóm egyházközség képviselőtestülete most tartotta a Majláth iskola nagy­termében ülését, amelyen dr. Kállay Endre világi elnök elnökölt. Dr. Kál­­lay Endre elnöki megnyitójában ke­­gyeletes szavakkal emlékezett meg a közelmúltban elhunyt dr. Majer Imre apátplébános-pápai prelátusról, az egyházközség lelkészéről, valamint Nagy Andrásról, a Katolikus Akció elnökéről. Az elnök indítványára az elhunytak emlékét jegyzőkönyvbe fog­lalták s a gyűlés néma felállással áldozott az elhunyt vezetőférfiak em­lékének. Majd foglalkozott a gyűlés a Jókai Egyesület megkeresésével a Jókai szobor ügyében s elhatározta, hogy ötszáz koronát ajánl fel a felállítandó Jókai szo­bor céljaira. Majd a megüresedett plébánosi állás betöltéséről tárgyalt az ülés, mivel a nagyszombati püspök kiírta a pályázatot a komáromi lelkészt állásra s a pályázat január 20án jár le. A képviselőtestület egyhangú határo­zattal arra az álláspontra emelkedett, hogy kérvénnyel fordul a városi kegy­úri jogokat gyakorló jelenlegi kor­mánybiztoshoz, hogy lehetőleg Király József csicsói esperes plé­­;g . !?oSp Kovács Mihály soniorjai . >1. J/fíi és dr. Lestár István sze­mináriumi igazgató közül válasz­­sza ki a bírálata szerint legal­kalmasabbat s azt terjessze fel a püspöki hatósághoz. A kérvényben kiemelik, hogy az aján­lottak felsorolása kizárólag betűrend szerint történt és a sorrend nem kí­vánja az ajánlás mérvét kifejezésre juttatni. A gyűlés után a katolikus is­kolaszék tartott ülést, amely iskolai kérdésekkel foglalkozott. Megölte a lezuhanó ág. Halálos végű favágás. Megrendítő szerencsétlenség történt Párkány községben. Kárász Péter pár­kányi erdőmunkás egy kiszáradt fa ágait vagdosta le és munkaközben a magas fán állott. Mind vastagabb és vastagabb ágak levágása következett. Egy ilyen levá­gott, nagy súlyú ág olyan szerencsét­lenül hullott lefelé, hogy esés közben Kárász fejét is érintette. A súlyos ág ütése következtében Kárász elvesztette eszméletét és egyensúlyát, a magas fáról a föld­re zuhant ahol olyan súlyos belső vérzést szenvedett, hogy hamaro­san kiszenvedett a szerencsétlen ember. A megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a halálosvégű balesetért senkit sem terhel felelősség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom