Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-17 / 31. szám

Ötvennyolcadik évfolyam. 31. szám Szombat, 1937 április 17 Alapította: néhai TUBA JÁNOS. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Főszerkesztő: GAAL GYULA DK. Előfizetés: egész évre SO Ke, félévre 40 Ke. negyedévre 28 Ke. Külföldön 120 Ke. ■ Egyesszám ára 1 Ké. Szerkesztő BARANYAI7 .JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucea 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Végzetes nacionalizmus Szüllő Géza dr. a magyar kisebbség Magyarországhoz való hid-szerep vállalásáról beszéli Az egyesül! pár! pariamenli klubjának ülése Komárom, április 16. Az egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt, vala­mint a szepesi németpárt törvényho­zóinak parlamenti klubja április 15-én Prágában Szüllő Géza dr. elnökletével ülést tartott. Szüllő Géza dr. elnöki megnyitójában beszámolt a kiül) tag­jainak parlamenti működéséről s az államkormány felfogásával szemben megállapította, hogy az ellenzékiség nem jelent államellenességet s ebből a szempontból megjelölte a kisebbségi és állampolgári feladatokat. Foglalko­zóit az államnak a kisantanthoz való viszonyával s megállapította, hogy minden államnak célja a konszolidáció megteremtése és fenntartása. A dunai kérdéssel kapcsolatban megemlékezett Ilodzsa dr. miniszterelnöknek a dunai szövetség kérdésében folytatott mun­kájáról és azzal kapcsolatban azt je­lenti ki, hogy akár a kisantant állam­­szövetség, akár a csehszlovák állam öncéluságának szemszögéből nézzük a kérdést, egy bizonyos, hogy a dunai kérdés megoldásúnál nem szabad csak a praktikumot nézni. A politikában és az élet minden meg­nyilvánulásában van praktikum, van lehetőség és van cél. A politikában éppen ngy meg van a tisztaság, az erkölcs, mint az életben. Ezek a princípiumok is számba veendői;. A közszereplésnél, a politikában az kölcsi alap számbavétele nélkül landót alkotni nem lehet. er­ál­uz A dunai szövetség gondolatát, egyesült párt támogatja, mert respiró szükséges a kimerült vi­lágban úgy ilt, mint mindenütt min­den népnek és fajnak, azonban tilta­kozunk — úgymond — minden olyan felfogás eilen, amely pusztán az anya­gi kérdések megoldásával akarja a nemzeti becsületet másodlagossá tenni, mert mi, magyarok, mindig azon az állásponton álltunk, állunk és jo­gunk állni mindaddig, amíg magya­rok vagyunk, hogy első a becsület. Ebben teljesen egyforma gondolkozá­snak szlovák testvéreink is, akiknek közmondása tartja, hogy Charakter nedopusti. Előfordulhat egy család­ban, hogy az egyik leány kokott lesz, a másik pedig elmegy tanítónőnek, az egyik gazdag lesz, de nem becsülik, a másik azonban szegény marad, de be­­becsülete magmarad, ám a családnak a jóhírét az utóbbi tartja fenn. — Alinak a gondolatnak, amit én itt röviden érintettem, nagyon szé­pen adott kifejezést irodalmi formá­ban az egyesült párt országos elnöke, Jaross Andor egyik legutóbbi vezér­cikkében. Ezért a magatartásért üd­vözöljük őt, és minden támadással szemben biztosítjuk arról, hogy szi­vünkből beszélt. Amit mondott, az­zal azonosítjuk magunkat. — Mi Magyarország felé szívesen vállaljuk a híd szerepét. Ebben tá­mogat bennünket Krofta külügymi­niszter úr is, aki a milánói »Rassegna di politico internacionale« című tap március elsejei számában a követ­kező nyilatkozatot telte: »Sohasem állítottam, hogy a békeszer­ződések állal teremtett helyzet telje­sen tökéletes, örökéletű, vagy változ­­hatatlan. Nem ragaszkodunk ahhoz az elvhez sem, hogy a békeszerződések által teremtett jogi helyzet sérthetetlen és nem lenne megváltoztatható, ha a körülmények úgy kívánják, de kije­lentjük, hogy semmiféle változás nem lehetséges az érdekelt felek önkéntes és kifejezett beleegyezése nélkül.« — Mi a magyar ügy érdekében azon­ban kételyünket fejezzük ki abban, hogy a magyarság ügyének jó szolgá­latot tesz-e az, aki — mint az utóbbi időkben is a háborús idők által nagy­­gyá lett három magyar politikus — valószínűleg körülményeink nem is­merése miatt, — az ellenfél táborá­ból akarja az általunk megépítendő hídnak pilléreit kiépíteni. Keresztény ügynek védelmét nem láttam még marxista újságban, fran­cia érdekeknek a védelmezését né­met újságban hatékonyan megvé­delmezve, így a magyar érdekeket sem látjuk a csehszlovák kormány szolgálatában álló újságban megvé­delmezett nek. i Esterházy János az árvízkárosultak hathatós segítését követelte a föld­­mivelésügyi bizottságban A képviselőház földmívelésügyi bi­zottsága több kormányrendeletet tár­gyalt. A rendeletek között voltak a fa­kitermelés és az erdőgazdálkodás sza­bályozásáról szóló kormányrendelet, a mezőgazdasági bérletek szabályozásá­ról, végül a búza, rozs, árpa és zab reléiének szabályozását tartalmazó ren­deletek. A rendeletek az irányított gaz­dálkodás érdekében látlak napvilágot és a legtöbbről maguk az előadók is megállapították, hogy nem felelnek meg a követelményeknek. A bizottság ülésén résztvelt Ester­házy János nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos ügyvezető elnöke is, aki felszólalásában élesen birálta az irányított gazdasági rend­szert és alapos érvekkel mutatta ki, hogy az irányítót! gazdasági rendszer majdnem mindig visszaélésekre és túl­kapásokra ad alkalmat. Ezzel kap­csol a l ban élesen kikelt a vetésterület korlá­tozása ellen is s követelte, hogy azt föltétlenül vegyék revízió alá, ha már megszüntetni nem akarják és a helyi viszonyoknak megfelelőén mindenütt igazságosan, ne pedig pártpolitikai kulcs szerint történjék a vetésterületek meghatározása. Hosszabban beszélt a szlovenszkói és kárpátaljai árvizek állal okozott ká­rokról . Követelte, hogy a földmívelésügyi minisztérium a legsürgősebben gon­doskodjék arról, hogy a kárvallott vidékek gazdái már most kapjanak megfelelő mennyiségű mételykor el­leni újtóanyagot, meri az a veszély fenyeget, hogy az árvizek elvonu­lása után eliszaposodott legelőkön legeltetett marhaállományban a mé­telykór nagy pusztítást fog végez­ni, mint arra a múltban már több szomorú példa volt. Egyben követelte azt is, hogy a föld­mívelésügyi minisztérium lépjen érint­kezésbe az illetékes reszorlminisztéri­­ummal, hogy az árvízsujtotta vidéke­ken gondoskodjanak a kutak kitisztí­tásáról és megfelelő higiénikus átépí­­téséről. Komárom, április 16. A világháború alatt az antant ha­talmak évről-évre deklarációkban nyi­latkoztatták ki az egész világ előli, hogy a világháborút a teljes győ­zelemig folytatják, mert az a cél, hogy a kis nemzetek felszabadítlas­­saiiak és függetlenségük biztosíttas­sák. Ezzel akarták a hatalmak mint­egy igazolni azt az elhatározásukat, hogy dacára a háború első három évében rájuk nézve kedvezőtlen hadi helyzetnek, tovább folytatják a ha­dakozást, mert erre kényszerítve vau­inak s különben a nemzetek felszaba­dításának nagy gondolatát nem tud­nák megvalósítani. Ma már tisztán áll a világtörténelem előtt, hogy mennyi volt ebből az igazság s hogy milyen egyoldalú felfogás jutott ki­fejezésre a fennen hangoztatott cél megvalósításában. A kis nemzetek fel­szabadítása aszerint ment végbe, hogy az illető nemzet mely nagyhatalom mellett harcolt a háborúban s vol­tak népek, amelyeknek függetlensé­gét, önállóságát az etnikai határokon túl terjedő, soha még csak nem is álmodott hatalmas területek átadá­sával biztosították, s voltak népek, amelyeknek területét könyörtelenül megcsonkították. A békeszerződések megkötésénél a legszélsőbb nacionalizmus érvényesüli s az ekképen teremtett új Európában a nemzeti államok kerültek uralom­ra s bár ezek a demokrácia hang­zatos jelszavát állítják oda a kor­mányzás követendő szent elvének, lépten-nyomon a nacionalizmus ma­gának mindent lefoglaló szelleme je­lentkezik minden oldalon. Ez ellen néni is lehetne kifogása senkinek sem, mert hiszen a nemzeti öntudat és ©gyüvétarlozás érzésének fokozása minden nemzet életében nagy fejlő­dési lehetőséget ad, azonban az a haj, hogy azokban az államokban is a nacionalizmus uralkodik, amelyek többféle nemzetből alakultak, helye­sebben: amelyeket a földrajzi adott­ság szerint, de az ugyanazon terü­leten lakó nemzetiségekre való tekin­tet nélkül formálták össze más, év­századokon át önállósággal bíró nem­zetiségekből. Ahol tehát az egyik nem­zet kedvéért, melyet önállósítottak, más nemzeteket megfosztottak sza­badságuktól és függetlenségüktől. De ha az új államok nacionaliz­musa érezhető az egész államkor­mányzatban, akkor indokoltnak lát­szana, hogy az ugyanazon államban élő többi nemzetek részére is bizto­sítva legyen az önálló nemzeti fej­lődési lehetőség, mert ezt a demo­krácia igaz értelme szinte megköve­teli. A legtöbb államban van is erről törvény, de az legtöbb esetben csak írott nialaszt marad, mert a gyakor­latban egészen más történik, meg­magyarázhatatlan és érthetetlen mó­don. Egyes államokban nines mód arra, hogy az államhatalmat gyakor­ló nemzeteken kívül a többi nemzet akadály nélkül élhetné a maga sa­játos nemzeti életét, mert vele szem­ben minden eszközt felhasználnak ar­ra, hogy nemzeti megnyilatkozása kifejezésre ne jusson, olyan törvé­nyeket hoznak, amelyek a legszű­kebb korlátok közé szorítják a nem­zet iélet érvényesülési lehetőségeit. És ha valamelyik nemzet, amelyet rend­szerint a kisebbség fogalma alá so­roznak, megkísérti nemzeti kívánsá­gait érvényesíteni, azonnal az áruló bélyegét sütik a homlokára és az egyébként törvényben biztosított jo­gainak követelését államellenes csele­kedetnek minősítik. Yagyis a nacio­nalista államokban a többi nemzeti­ségek nem élhetik nemzeti életüket,) mert az törvényellenes és az államra veszedelmes. Aki végigtekint a párizsi békék folytán létrejött új Európán, az első pillanatra észreveszi ezt a jelenséget. Sok államban elszintelenednek a ki­sebbségi nemzetek, a nemzeti öntu­dat mind jobban elhalványodik a lel­kekben, a hányattatások, megpróbál­tatások, a sokszor megpróbált, de eredménytelen kísérletezések mindin­kább fásultabbá teszik az embereket, akik nem találtak Igazukra orvoslást, akik lassan elveszítették reményüket az élet felvirradó hajnalában s csüg­gedten adják meg magukat sorsuk­nak. A türelmetlen nacionalizmus ke­gyetlen szűkkeblűségének áldozatai ezek a nemzetek, amelyeket halálra ítéltek s ezt az ítéletet akarják raj­tuk lassú, de szívós kitartással vég­rehajtani. Nem vár rájuk más sors, mint az elnemzetietlenítés, ami teljes pusztulást jelent számukra. Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza

Next

/
Oldalképek
Tartalom