Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-20 / 23. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. március 20. Saját érdekében olvassa ell Építkezés miatt üzletemet Városház ucca 3. szám alá helyezem át és ezért a raktáron levő árút mélyen leszállított árban árusítom. Használja ki az alkalmat és látogasson meg! M. GROSSMANN divatáru és játékkereskedő 489 Komárno, Köztársaság u. (Centrál kávéházzal szemben.) Az üzletberendezés eladó. Ä kötelező honvédelmi nevelést ismertette Machnik nemzetvédelmi miniszter A képviselőház véderőbizottságának szerdán tartott ülésén Machnik nemzetvédelmi miniszter hosszabb beszédben ismertette tárcája időszerű kérdéseit. Legelsősorban is a polgárság honvédelmi neveléséről szóló javaslatot mutalta be. Az átdolgozás után újra alkotott javaslat értelmében a honvédelmi nevelés kötelezettúj parancsnokságok részére gyors ütemben épületek biztosíttassanak, léssel fogadtak. Derfingák Gusztáv főtitkár a munkásokhoz intézett lelkesítő szavakat, Pintér Béla ügyvezető elülök pedig a paprikatermelési engedélyek kiosztása körül fölmerült sérelmeket ismertette és kérte j jelenlevő törvényhozókat, hogy a sérelmek orvoslása végett az illetékes helyeken járjanak el. A járási szervezeti alakuló ülés a leglelkesebb hangulatban folyt le. Csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások Prágában Csehszlovákia és Magyarország között a kis határ forgalom szabályozása, a csempészés megakadályozása, mlamint a vámkartellegyezmémj létrehozása érdekében márc. 16-án tárgyalások indultak meg Prágában. A magyar delegáció Schlick miniszteri tanácsos vezetése alatt érkezeti meg Prágába s a tárgyalásokat ünnepélyes formában megkezdték. Csehszlovákia részéről Friedmann meghatalmazott miniszter, Magyarország részéről pedig Weitstem János prágai magyar követ nyitotta meg a tárgyalást. Az említett kérdéseken kívül részletes tárgyalás alá veszik a legutóbb megkötött csehszlovákmagyar árucsereforgalmi egyezmény realizálásában eddig fölmerült nehézségeket. Mint értesülünk, az állategészségügyi egyezmény megkötése Budapesten fog megtörténni. < Rózsikat Irta: Terescsényi György. Olyan élesen, olyan lélekbehasíló világossággal látom ma is azt az estét, mintha tegnap történt volna. Persze, csak az én számomra rendkívüli, felej thetetlen és tragikus a dolog. Mégis megkísérlem az elmondását: kérem, hallgassanak meg türelemmel. Úgy történt, hogy rajzóráról ballagtam hazafelé s egy uccasarkon egyszerre csak előttem állott Rózsika. Ez a Rózsika csinos iskoláslányka volt, egykorú velem, diákkolléga, szomszéd és jópajtás. Hogy szerelmes voltam bele, az csak természetes. Késő délután volt és mi ketten elkezdtünk az uccán fel s alá járni s nagyon okosan beszélgettünk. Akkor este — különös — nem hízelegtem és nem udvaroltam neki. Komoly dolgokról tárgyaltunk: hogy mi leszek én és hogy mik az ő tervei az »életre« vonatkozólag. Közöltem, hogy az orvosi pályára fogok lépni, ő pedig biztosított, hogy tanárnő lesz. Nagyon sokáig sétálgattunk, olyan sokáig, hogy kezdték már gyújtogatni az uccalámpákat. Rózsika hirtelen megijedt és felkiáltott: — Végünk van! Talán nyolc óra is elmúlott már. Kikapunk otthon. Csitítani próbáltam s visszatartani. sége ki fog terjedni nemi különbség nélkül valamennyi csehszlovák polgárra az iskolakötelezettség idejétől (hat évtől) kezdve annak a polgári évnek a végéig, amelyben az illető a harmincadik életévét betölti. Ha az állam érdekei kívánni fogják, a kormánynak joga lesz rendelettel átmeneti időre az ennél idősebb személyeket is kötelezni honvédelmi kiképzésben való részvételre, amennyiben az államvédelmi törvény kötelezi őket személyes honvédelmi ténykedésre. A honvédelmi nevelés négy ágazatból fog állani: erkölcsi és tudományos kiképzésből, testi előkészítésből, mentési és honvédelmi kiképzésből. Majd áttért a miniszter a kaszárnyák és raktárak építésére. A kétéves szolgálat bevezetése, a hadsereg átszervezése és a felkészültség legmagasabb fokára való törekvés új nagy föladatokat hozott magával. A széthelyezés megkívánja, hogy Komárom, március 20. A szlovenszkói országos választmányi ülésen foglalkoztak a Szlovenszkón nagy méretekben pusztító tavaszi árvízveszedelemmel. A vilában felszólalt Giller János dr. tartománygyülési képviselő is, aki rámutatott arra, hogy ezek a tavaszi árvizek évről-évre nagyobbak lesznek, aminek nagyrészt a folyók és patakok szabályozatlansága az oka, amin szabályozással segíteni lehet, azonban a kérdést radikálisan kell megoldani. — Ne menjen még. így akar ilthagyni, hiszen még nem mondtam el mindent. Még nem állapodtunk oneg semmiben. Rám bámult s ezt kérdezte: — Miben akarunk mi megállapodni? Elszégyeltcm magam s a férfierély egyszerre elhagyott. .Félszeg lettem megint, megzavarodott gyermek. Nem tudtam kimondani, nem bírtam szavakat találni »arra«, ő sem tudott szavakat találni, ö cselekedett. Hirtelen egészen közel lépett hozzám és így szólt: — Nem kell megállapodnunk semmiben. Csak emléket kell cserélnünk. — Miféle emléket? Miért? — Hogy ezt az estét sohase felejtsük el. Egy-egy zálogot. Maga is ad, én is adok. Jó? — Jó, de mit? Elkacagta magát s hirtelen átölelt. Mozdulata gyors volt és vakmerő. Megriadtam és beleszédültem. Két csókot adott. Egyet a bal arcomra s egy másikat a számra. A szájamra adott csók puha volt, bársonyos és gyöngéd. Mintha virágszirom érintett volna meg. A legelső szerelmes csók volt ez, amit életemben kaptam. Nem adhattam vissza, nem volt rá időm. Csak álltam ott, hónom alatt a nagy félíves rajztáblával s ha mertem kaszárnyák keltének egyes katonai egységek számára, raktárak építendők s alkalmas gyakorlóterek biztosítandók. A katonai építkezési mozgalom ebben az évben éri el tetőpontját. A repülésügy kifejlődéséről és az ezzel kapcsolatos követelményekről beszélt ezután a miniszter, aki örvendetes jelenségnek tartja, hogy Csehszlovákia ezen a téren egyes irányban, így például a repülőüldöző vadászgépek tekintetében a világátlagot felülmúlja. Nézze meg! CZIBORl kalapos kirakatait (Jókai Mór ||| u.6.) Szenzációs tavaszi újdonságok Hückel, Böhm és saját gyártmányú férfi és fiú kalapokban és mindenféle sapkákban. Ifi Árban legolcsóbb, minőségben legtöbb. Kalapok Javítása és alakítása azú) divat szerint [ Nézete szerint a tavaszi árvizek okát az elmúlt időszak alatt történt tervszer ültén erdőirtásban kell keresni s ezt feltétlenül meg kell akadályozni. Kéri az erdészeti ügyosztályt, hogy világítsa meg szakszerűen ezt az egész kérdéskomplexumot, adjon részletes felvilágosítást, statisztikai adatokat és részletes, gyökeres orvoslást biztosító javaslatot. A választmány a javaslatot elfogadta és utasította az erdészeti ügyosztályt a javaslat megtételére. volna, akkor sem ölelhettem volna át. Mire meg lecsúsztathattam volna a földre, Rózsika már elfutott. Dermedt boldogságomban egyedül maradtam. — Utána fussak? — gondoltam. — Minek? — Homályosan megéreztem, hogy ennél a percnél szebbet és többet úgysem kaphatok tőle. De hirtelen mérhetetlen gőg és büszkeség hatalmasodott el rajtam. Határozott és bátor lépésekkel hazafelé vettem utamat. Már csakugyan későre járt az idő s az elcsavargásokért sokszor megfenyítettek, most mégsem féltem. Valami megfoghatatlan történt velem, sohasem sejtett nagyszerűség és csoda. Mintha kiléptem volna önmagámból s a régi »kölyköt« otthagytam volna az iskolapadban. Lassan és hosszúkat lépegettem és sarkaimat lecsapkodtam a kövezetre. Szabad balkezemmel sújtó mozdulatokat tettem, mintha le akarnék ütni valakit, aki az utamban áll. Észre se vettem, "hogy a mennyiségtan tanár pattogó modorában gondolkodok, sőt dörmögök magam elé. — Mert miről van itt szó, ugyebár fiatal barátom? Az életet komolyan, roppant komolyan kell felfogni. Mert az élet nem kukoricaszár! A Böröczék előtt megálltam s elresteltem magam, bog}' így félhangon Oilier dr. fartománygyülési képviselő az árvizek ellen gyökeres orvoslási sürget Meg akarta boszantani a feleségéi, egész nap ivott és a végén belefnliadfi a kútba A boszantásból a halálba Nem mindennapi családi perpatvar játszódott le Újfalun. Tallók István 16 éves ujfalusi gazda összeveszett a feleségével és sokat perlekedtek egymással, de gazduram látta, hogy az asszony van fölényben és ez nagyon bántotta. Azon törte a fejét, hogy hogyan bosszanthatná meg minél jobban a feleségéi. A családi perpatvar még reggel zajlott le és gazduram azt sütötte ki, hogy mindjárt reggel beül a kocsmába és ott egész nap iszik. Bosszantási tervét végre is hajtotta. Nem nagyon volt kocsmázfó lember, de most, az asszony bosszantására egész nap az ivóban ült és iddogált. Az asszony délben üzent érte, hogy, menjen haza ebédre. Visszaüzent, hogy nem kell az asszony főzlje, jól érzi ő itt is magát. Estére azonban mégis haza ment Eléggé boros fejjel itatni kezdte a lovakat. Amikor a vödröt lemerítette, a lába megcsúszott és fejjel belezuhant a kútba. Mire hozzátartozói kihúzták a mély kútból, már halott volt. így végződött a bosszantási história. A szegény asszonyból özvegy lett és őszinte könnyekkel siratta meg férjét. Erősen áradnak a Duna és mellékfolyói Az Erzsiből szigeten szintén {akadozik a talajvíz Egyik előző számon kban irtunk már a dunai áradásról és akkor az a nézet alakult ki, hogy a Duna áradása szünetelni fog. A valóság azonban az, hogy az újabb esőzések miatt a Duna és mellékfolyói erősen áradnak és a komáromi kisdunai hídnál már a lejáró partot is a víz nyaldossa. Attól, hogy a komáromi Erzsébet sziget védtöltését átlépi a víz, jelen pillanatban még nem kell tartani, de a talajvíz már erősen előtör sok helyen a szigeten, ami onnan van, hogy, a szigetet körülvevő víz a Nagy- és a Kisdunában már magasabban áll, miint a sziget talajának a felszíne és a víztömeg hatalmas nyomást gyakorol a szigeti töltésekre és a sziget talaja a liajszálcsövesség révén átszivárogtatja a vizet. Ez megszokott és tavasszal gyakori jelenség az ErzsébeL szigeten, bár most kissé elszoktunk tőle, mert a legutóbbi pár esztendőben elég száraz tavaszunk beszélek. De nem akartam még hazamenni Élvezni akartam a percek egyedüllétét, a diadalt, a felszabadulást Egy sötét sikátor mellett haladtam el. Visszafordultam s elindultam benne. Céltalanul, egyik benyílóból ki, a másikba be, sokáig. Mély csend veit körül, nem járt az uccákon senki, kilenc óra is elmúlhatott régen. Egyszerre csak elfog}«ott a kettős házsor, kiértem a város szélére. Korhadt deszkapalánk mögött állottam, távol valami kiskutya vakogott s még messzebbről egy öreg felelgetett néki. Hideg szél támadt fel s megborzongatott. — Hol is vagyok most s merre visz az út vissza? Ez a gondolat, az egész gondolat hirtelen megrémített. Hátamat nekivetettem a palánknak s reszkettem. Egyedül voltam megint, magamrahagyva, szemtől-szcrnbc a néma, a végtelen, a megfoghatatlan világgal. Merre kell itt menni, föl-e, vagy alá. Ki ismer engem ebben a nagy városban? Az anyám, persze s az édesapám, a kisöcsém' s a nagymama, a cseléd és a tanárok ... néhánjr osztálytárs. Hány lélek ez összesen? Lehet, hogy száz, lehet, hogy sokkal kevesebb. Megvernek, megsímogatnak, enni adnak, tanítanak ... ez az egy az előbb emléket cserélt. Nem is cserélt, hiszen csak ön-
