Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-20 / 23. szám

1937. március 20. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Tolt és a vizek itt Komáromnál ala­csonyak voltak. A talajvíz föifakadása tehát még nem jelent veszedelmet és a szigeten lakók és a szigeti kerttulajdonosok kö­zött nem okoz riadalmat. A szigeti töltések még magasabb víz­állást is kibírnak és reméljük, hogy a vízáradás csökkenni fog és a Duna vize nem fog emelkedni. Riasztó híreket kapunk azonban a Zsitva áradásáról. Ez a kis folyócska, amely rendes időben néhány méter szé­les szokott lenni, hatalmas folyóvá duz­zadt és elöntötte Udvard község hatá­rának nagy részét Kevés a remény, hogy az udvardi elöntött határban az idén termés legyen, ami csaknem egyenlő az éhínséggel. Nagyon ter­mészetes, hogy a károsultak remélik, hogy a kormány és különösen a pénz­ügyi hatóságok kellő megértéssel lesz­nek a bajba jutottak sorsa iránt. v A komáromi Erzsébet szigeti tölté­sekből a Nagyduna felől még egy mé­ter áll ki a vízből. A vízállás olyan magas, hogy az előtt, amikor még a vízműnél a téli kikötő elzárása nem volt olyan magasra fölemelve, mint most, akkor a víz már a régi elzárón áthömpölygött, ami arra volt jó, hogy a téli kikötő vizét fölfrissítette, ki­tisztította, ami bizony időnkint nagyon jó volna, mert elég sok hulladék jut bele a hajókról, arról nem is beszél­ve, hogy a Kúrián a döglött macskákat, kutyákat és malacokat titokban a téli kikötőbe szokták beledobni. Az elzá­rás fölemelése egészségi okokból hát­rányos, mert így nincs, ami a kikötő vizét kitisztítaná. A Nyitra is erősen áradt és nagy erővel hömpölyög a Vágdunába. A ■Vágduna sodra igen erős, és fölfelé evezni rajta vajmi nehéz. Bősz, hara­gos elemként zúg bele a Dunába, vize igen zavaros és mindenféle hordalék­kal van tele. Lövések am éjszakéban Súlyos sérülések Szalka községben történt az alábbi eset, amelynek elkövetője ugyancsak nagy vakmerőségre vetemedett. A szálkái uccán késő este békésen ballagott hazafelé Molnár Jenő és Cser­­ge Vendel. Csendes beszélgetésüket hir­telen fegyverzörej némította el. Valaki vadászfegyverből lövéseket adott le rá­juk. Molnár súlyosan megsebesült és eszméletlenül bukott a földre. Az ipolysági közházba vitték. Cserge sebesülése könnyebb termé­szetű. A lövöldözéssel Szép József és Ko­vács András szálkái lakosokat vádol­ják. Ezek bár tagadásban vannak, azért őrizetbe vették őket és Párkány­ba kisérték a két gyanúsítottat. hatalmúlag adta. Akarta és adta s az­tán elszaladt. Egészen belül, a szívem tájékán most mintha valami forröság ömlött volna el. Mély, rajongó áhitat szédített meg és csendesen térdre ereszkedtem a ke­rítés tövében. Suttogva mondtam ki, el-elcsukló fül] adózással: — Édes Jézuskám, ne haragudj rám, nagyon szeretem őt, biztosan ezért csókolt meg, mert észrevette. Más még senki sem vette észre így, pedig neki sem tudtam kimondani... Amint ezeket elrebegtem, mindjárt megkönnyebbültem. Felismertem a he­lyet és sietve indultam hazafelé. De az úton haladtomban megint töp­rengeni kezdtem s lassan visszatért az előbbi fölényesség. — Valójában marhaság az egész és ha tüzetesebben megvizsgáljuk, lénye­gében szimplex dolog. (Ezek megint tanár kifejezésekkel kevert diákszóla­­mok voltak.) De nem tudtam eltávoz­­tatni őket, mert ha érzésemet a felé a másik, térdenállva kimondott szavak felé fordítottam, azonnal elöntött a szégyen pírja. Fütyürészve ballagtam tovább és to­vább ábrándoztam. — Elvégzem a gimnáziumot és ter­mészetesen folytatom tanulmányaimat. Megjegyzésre is alig kell méltatni ,hogy A dunai halászat a pusztulás előtt Az újabb rendelkezések még nehezebbé leszik a halászok kenyérkeresetéi Komárom, március 19. Lapunkban, a Komáromi Lapokban a napokban írtunk a komáromi ha­lászok mind nehezebbé vált helyze­téről. Abból az alkalomból írtunk er­ről, hogy a komáromi halászokat az a ritka szerencse érte, hogy egy 42 kj­­lós harcsát fogtak ki a komáromi téli kikötő vizéből. Bizony ilyen nagy szerencse sűrűb­ben is érhetné a komáromi és álta­lában a dunai halászokat, mert a zsákmány tekintetében mind rosszabb a helyzetük. A halállomány annyira megritkult, hogy valósággal megszűnéssel fenye­geti a dunai halászatot. Az a beállí­tás, hogy a sok tilalmi rendelet szün­teti meg hamarosan a dunai halásza­akik a legéberebb ellenőrzést is ki­játsszák és pusztítják a halat derűre, borúra. A mai nehéz megélhetési vi­szonyok kergetik a vízmenti embe­reket a zúghalászatba. A család ott­hon éhezik, hát vinni kell nekik va­lamit és erre éppen kapóra jött a halászat. A titokban halászónak lel­kiismerete már elbírja azt a bűnt is, hogy tilalmi időben is megfogja a halat, csak legyen. A tilalmi időnek a be nem tar­tása vitte ide a dunai halászatot. Aki a víz mellett megfordul, láthatja, hogy majdnem állandóan halásznak. Újab­ban már a buvárhalászat is divatba jött, amely a pihenőhelyén, a fész­kében támadja meg a halat. Mivel a halak élctösztöne még nem idomult ylioiÓAnafiofv ti elmegyek moziba...“ Mert mióta Rádión van nálam hasz­nálatban, korábban megvagyunk a mosással. Rádión mellett nem kell előzőleg mosnom is - és mégsem fenyeget az a veszély, hogy a szenny belefől a ruhába. Rádión magától kioldja a piszkot. Rádión fáradság nélkül mos. Alig tart 15 percig és a fehérnemű hófehérré lesz ... amel­lett a lehető legjobban kimélődik is. tot, nem egészen helytálló, mert hisz hiába a tilalmi rendelet, ha nincs hal a Dunában és mellékfolyóiban, leg­alább is nincs meg olyan nagy bőség­ben, mint a régi, boldog időkben, amikor Komáromban sok halászdi­nasztia élt jómódban és sok száz és száz embernek adott tisztességes meg­élhetési módot. A régi, híres komá­romi halászcsaládok közül ma már alig van egy-kettő, ezeknek a hely­zete se rózsás. A dunai halállomány megritkulásá­­nak az okát mi abban látjuk, hogy ha vannak is tilalmi rendeletek, azt nem igen tartják be. Nem a rendes, vérbeli halászok teszik ezt, hanem1 a sok, igen elszaporodott orvhalász, az orvosit. A nevem alá ezt fogom ki­írni a táblára: »Az összes gyógytudo­­mányok tudora.« A tágas rendelőben, hófehér munkaköntösben dolgozik az európai hírű fiatal professzor. A ren­delőből fog nyitni a szalon, hiszen ez szimplex, azaz egyszerű. Adolffy dok­tornál is így van, de nem azért. Nevet­séges itt minden összehasonlítás... a szalonban és a lakás többi termeiben ő foglalatoskodik majd, a professzor if jú felesége. — Néhány esztendő az egész. Négy és öt az kilenc, de vegyünk csak fel tizenkét esztendőt. Változtassuk át és helyettesítsük be, mert ez az egyenlet értékén nem változtat. Mennyi hónap tehát? Ugyebár száznegyvennégy hó­nap. Igazán semmiség... És ez így folytatódott velem további negyedórákig. A tervek elhomályosod­tak, majd megint szikrázni kezdtek előttem. Meggyorsítottam lépteimet s azt hittem, el tudok menekülni előlük. — Térjünk át azonban, — folytat­tam a küzdelmet, — úgyszólván a hol­napi leckére. A szavakat kiszedtem, a köbgyökvonás kész, átveszem a conse­­cutio temporumot, az írásbelit majd a tízpercben, a történelem semmi, a gö­rögpótló dettó. Most értem .a kiskapunk elé s a toronyóra éppen abban a percben verte védekezőképpen a buvárhalászat el­len, a hal százezeréves megszokása biztosította eddig, hogy a fészekben nincs veszedelem és a buvárhalász kézzel fogdossa ott össze a gyámol­talanná vált halakat. Természetekén a halászatnak ez a neme halálos csa­pást mért a már amúgy is haldokló dunai halászatra, amely sose tér visz­­sza arra a fényes múltbéli állapotra, amikor a dunai, különösen a komá­romi halászatok egész Európában hí­resek voltak és látványosságszámba mentek még a világot látott főrangú és fejedelmi személyek előtt is. Akkor a csendes, hajózástól mentes árterek csekély vizével paradicsomi helye volt az ívni odament halaknak. A vízbe a tizet. Lenyomtam a kilincset, a kapu nyitva volt. Hálásan gondoltam az öcsémre, lám, mégsem olyan önző és árulkodó. Nem olyanok az emberek, mint amilyennek mutatják magukat. Ha most az apám észrevesz, nyugod­tan elébe fogok állani és egyszerűen elmondom, mi történt. Nyitva volt az udvar felőli ajtó is. Zajtalanul belopódzkodhattam. Anya szobájánál egy vékony csíkot vettem löszre a küszöb alatt. Nem tudóin, mi vitt rá, hiszen elosonhattam volna, le­nyomtam! a kilincset. A sarokba tolt asztalka mellett bó­biskolt. A lecsavart lámpa fényében a ruhahalmok között (mert varrt) egé­szen elveszett az alakja. A tehetetlen fájdalom és a szólásra képtelen szere­tet fojtogatta a torkomat. A lába elé akartam omlani & beszélni, beszélni, beszélni, őszintén, szabadon, minden­ről. Úgy, mint az imént egy pillanatra a palánk alatt képes voltam. Előre is léptem, de megreccsent a padló. Anyám riadtan összerezzent, fel is sikoltolt tompán s jobbkarját arca elé kapta, mintha védekezne. — Jaj, hogy megijesztettél. Te, te... Nem bírtam elébe vágni és felhang­zott a jólismert, a megszokott szemre­hányás. — Itt várok rád, mióta. Tönkrete­I Finom “ I Vifello I húsvéti kalács 6 dkg élesztőből, egy kevés langyos 9 tejből és 25 dkg lisztből kovászt csiná- | lünk. 25 dkg Vitellot, 25 dkg cukrot, 2 tojás sárgáját habosra keverünk és 1 dkg sót, citromhéjat és ánist teszünk hozzá. Ezt a keveréket 75 dkg liszttel, a kovásszal és egy kevés tejjel összeálló tésztává dolgozzuk föl, mire 10 dkg hámozott és reszelt mandulái, vala­mint 20 dkg mazsolát teszünk hozzá; az egészet jól megkeletjük.mégegyszer átdolgozzuk és kalácsokat formálunk 1 belőle. Ha ezek is eléggé megkeltek, ■i) a csőben aranyos-barnára sütjük. jutott halikrák majdnem mind kikel­tek. Hol vagyunk ettől a boldog idő­től, amikor a halak a komáromi vi­zekben csakúgy nyüzsögtek és hallal hizlalták a disznókat is, mert annyi volt a hal. A mai vízszabályozás, a gőzhajózás elterjedése megszüntette a csekély, csendes vizeket, nincs a hal­nak ívásra megfelelő helye. Most te­hát nem lehet a rablóhalászatot to­vább folytatni, hanem csínján kell a megcsappant halállománnyal bán­ni. Sajnos, a nagyon is elszaporodott nemhivatásos zúghalászok ezt nem veszik tekintetbe. A nehéz helyzetbe jutott dunai ha­lászok Somorján gyűlésre jöttek ösz­­sze, ahol a csallóközi halászok Nesz­tora, Khin Lajos, doborgazi halász­mester elnökölt. A halászok panaszai orvoslása és a sürgős intézkedések megtétele céljából memorandumot szerkesztettek és azt átadják az or­szágos elnöknek. Fölemlíti a memo­randum, hogy a Csehszlovákia és Magyarország között kötött halászati szerződés a csehszlovákiai halászok­ra súlyos terheket ró, mert az 1936. évi 306. számú kormányrendelet a csehszlovákiai halászatot szigorúbban köti meg. A fentemlítelt kormányrendelet Ugyanis több halászati szerszám, így például a fenékhorog, a dobó, vagy görög háló használatát el­tiltja. Ezzel pedig ötven százalék a leggyorsabban segít izületi fáj­dalmaknál, fejfájásnál és meg­hűlésnél. Bízzék „Tógáiban“! Egyszeri kísérlet meggyőzi. Sok orvosi jótállás. Minden gyógy­szertárban kapható Ki 12-— és 27-50 árban. _________ szed az életemet. Mindnyájan az éle­temre törtök. Mit vétettem én tinéktek, mondjátok, mit vétettem? Fel akartam ordítani, hogy hagyja abba, hagyja abba! Most nem erről van sző. Az életemet adtam volna, ha meg tudom állítani, ha egyetlen szót ki tudtam volna ejteni. A torkom össze­szűkült, nyelvem a szájpadlásomhoz tapadt. Anyám így fejezte be szemre­hányásának áradatát: — Erijd csak, eridj. Úgy fáj a szívem. Aztán lassan megenyhült. Sápadt arcán elmázolta a könnyeket. Gyámol­talannak látszott, elesettnek, tehetet­lennek. Ennyit mondott még: — A tűzhelyen takartam le a vacso­rádat. Apádnak azt mondtam, hogy már lefeküdtél. Kész vagy a leckéiddel? Eltompult, remegő mély hangon, összetörve válaszoltam: — Nem vagyok éhes! Nem értett meg semmit. Nézett rám, de nem sejtette, mi lángol a szemeim­ben. Azt hitte, hogy makacsság. — Eridj hát, eridj, — mondta még fáradtan és türelmetlenül. — Vége... — suttogtam és még köszönteni is elfelejtettem. Megindul­tam a hálóhelyem felé. Felnyitottam az ajtaját és beléptem a sötétségbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom