Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-12-23 / 103. szám

1936. december 23.

tííU.UAiiüMl LAPOK<

3 oldal

Komárom város 1937. évi költségvetése 9,768.547 Ké szükséglettel számol.

Rendes fedezet 7,198,355 Kg.

Pótadó a jövő évre ismét 200% és 400%.

Komárom, december 22.

A város súlyos gazdasági helyzetének szanálására megindult akció folyamatban van s minden remény meg van arra, hogy a takarékosság szabályainak érvényesítésével s tervszerű városi gazdálkodással belátható időn belül rendezett viszonyok közé kerül Komárom városa. Igaz, hogy nagy áldozatokat kell addig hozniok a város adózó polgárainak, de az áldozatoknak bízójára meg lesz az az eredménye, hogy Komárom gazdasági életében teljes konszolidáció fog bekövetkezni.

Nagy Jenő, a város kormánybiztosa, a legnagyobb körültekintéssel és a város érdekeinek állandó szem előtt tartásával végzi a szanálás munkáját s a számvevőséggel karöltve készíti elő azokat a felterjesztéseket, amelyek a helyzet megjavítására irányuló kezdeményezéseket tartalmaznak s amelyek a felsőbb hatóságok támogatását várják.

Az 1937. évre összeállított költségvetés a takarékosság szigorú irányelveinek betartásával készült és már felterjesztette a város az országos hivatalhoz, amely annak jóváhagyását fogja eszközölni. A költségvetés rendes szükséglet címén 9,768.547 Kc-t irányoz elő, rendes fedezet címén pedig 7,198.355 koronát. Mutatkozik tehát 2,579.192 korona rendes hiány.

A város 1937. évben kifizetendő tartozásaira, amelyekben bettfoglaltatnak a törlesztések, kamatok stb. is, a költségvetésbe 2,545.060 K-t veitek föl, amelyek a rendes költségvetésben nem nyernek fedezetet s így az 1937 évben mutatkozó összes hiány 5,115.252 Kc-t tesz ki. \

Ennek a hiánynak fedezetét a váro$ a következő módon akarja biztosítani: a hátralékos pótadók behajtásából 501.590 Ive, aktív hátralékokból 1,242.000 Ke és a községi pótadókból 1,256.148 Ké, összesen 2,998.738 Kő.

A még fentmaradó hiányra, mely 2,116.514 koronát tesz ki, országos segélyt kér a város.

A még mindig igen jelentékeny rendes hiány arra kényszeríti a város vezetőségét, hogy a póladót abban a százalékban állapítsa meg, amelyben az országos hivatal rendelkezése folytán az 1936. évre megállapította. Tehát a házadó után 299 százalékban, a többi adó után pedig 499 százalékban vetik ki a községi póladót. Ez bizony súlyos megterhelést jelent az adófizető polgárságra.

Ami a költségvetés részleteit illeti, néhány számadattal megvilágítjuk a város várható kiadásait és bevéte-Az emlékezés szárnyain.

A tatárjárástól az „Új-Szövefség“-ig.

— Egy nevezetes századforduló. —

1536—1936

pénz, tallér esik a markába.

— Varázskeze van a gyereknek, — mondja kicsit barátságosabban s legyint, hogy maradhatnak még egyideig, hátha talál a gyerek új aranypénzt... Aztán nem is mer ránézni Illés a gyerek arcára, olyan az, mint valami szentkép.

A szél elállóit s puha fehérség ül a falura.

Nini, a falu felől mennyi nép jön most. Ember, asszony, gyerek, munkás, hivatalnok. Egyre közelednek. Az egyiknél bor van, csobolyóban, a másiknál kalács, a vén Máté Gergely meleg kabátot szorongat a hóna alatt, a segédjegyző kis cipőt. Bodor Márkus pedig éppen elhalt csecsemője pólyáját kötötte bugyorba s azt cipeli. Megállnak Illés kapujánál. A vén Lukács Péter kiált:

— Hej, Illés, hallottuk, hogy a házadba apróság költözött. Engedj be hozzá!

S hiába nem akarta Illés, beszélhetett volna ingyen, mert asszonyokon nem győzhet ő sem. Alig veszi észre magát Illés, a népség benyomta az ajtót s mind ott becézi a szőke gyereket. A vénséges Rozáli koronát is Iát a gyerek feje fölött, aranysugárbul.

— Hadd simogassam én is, — emeli föl ép balkezit Sós Pál, mert a háborúban megbénult a jobbik és közeleit. A közigazgatási kiadások (fizetések, nyugdíjak stb.) 1,873.270 Kc-ra vannak előirányozva, ebben a rovatban a várható bevétel mindössze 331.579 Kc-t tesz ki. A községi épületek, szántók, kaszálók, városmajor, legelők és faiskola összes kiadásai 370.048 Kö-ra rúgnak, az ezekből befolyó bevétel 617.631 Ke volna. A községi pótlékok 21.380 Ke kiadással járnak, de ezen a címen a bevétel (ingatlanérték növekedési adó, béröszszeg utáni adó stb.) 937.200 Kö-ban szerepel a költségvetésben. A közbiztonság kiadásaira (tűzoltók, piactér, katonai elszállásolás, közvilágítás) 328.223 Kö-t veitek fel, ezen a rovaton a bevételek (helypénz, vásárcsarnok bérek, tűzoltóadó) 157.871 Ke szerepelnek.

A tatárjárás után kő kövön nem maradt és az a néhány vár is, ami ellenállt a tatáráradatnak, alapjában megrendültén, lassan-lassan kőhalommá változott.

IV. Bélának ország- és nemzetépítő munkája nem következett be olyan gyorsan, mint a mai modern tatárjárás után Franco tábornoké, aki a felmentett területeket nyomban pacifikálja, a szántóföldek megművelését pénz- és gabonakiosztással is rögtön lehetővé teszi.

...Az egész hatalmas tatársereg elvonult, de maradtak ott, akik a magyarságba olvadva, egyes vidékek lakosságát valósággal tatár jellegűvé tették, mint amilyen pl. a mi környékünkön Martos lakossága.

Az »oh, te istentelen pogány!« megszólítással való megkülönböztetés még sokáig közszájon forgó metafora maradt, megerősödve a török időkben és átszármaztatván napjainkig is.

Csodálatos útjai azonban a Gondviselésnek, hogy éppen egy »istentelen pogány« leszármazottjának juttatta osztályrészül, hogy az Isten igéjének foglalatát: A mi Urunk Jézus Krisztusnak Uj Szövetségét, az Uj Testamentumot magyar nyelvre lefordítsa.

Sok víznek kellett addig lefolynia a Dunán, míg a nagy kán halála után, mely oka volt a tatárok hazatakarolebb megy a kicsihez. Kitárja félkarját, aztán csak ennyit mond: Jaj! — s rémülten kalimpál a jobb karjával. — Emberek, — hebegi — néz-zé-tek, szolgál a jobb karom is!

Úgy borul a jászolra, sírván. Az emberek döbbenve hátrahúzódnak. Később megint közelítenek a gyerekhez. öblös Jánosné borral itatja a gyermek szülőjét, Máté Gergely ráteríti a kabátot az anyára, Bodon Márkusék pólyába csavarják a gyermeket. Köböl Tamásék lánya sírdogál csak. Ö is eljött idáig bár, de nem lát, mert hályog van a szemén kiskora óta. Vaksi módon jajgat:

— Csak látnám én is!

Akkor ér oda a jászolhoz. Beleütődik a kisgyermek tenyerébe, a pici ujjak végigsimítják a vak szemet s Köböl Maris felsikolt... Felsikolt és kirohan, apja-anyja utána s úgy sírtak ők is az örömtül, mert látott Maris attól a szent pillanattól fogva.

Az úton most fényes kocsi állt meg. Magasságos urak szállottak ki belőle, talán külországi népek jelesei. Az egyiknek arca fehér volt, a másiké halványbama, a harmadiké, mint a szerecsen. Kérdezték pedig Illéstől:

— Nemde itt van egy híres ember?

Illés büszkén kérdi:

— Engem keresnek?

Türelmetlenül intenek azok:

— Nem tégedet. Valakit, aki most

Az építkezési szolgálat rovatában a (kövezetvám, kövezet, uccák, utak fentartása) kiadások 116.425 Kc-t, bevételei (kövezetvámból és egyebekből) 75.915 Kö-t tesznek ki. Népjóléti célokra (népkonyha, szegényalap, szegényház, árvaház, Vöröskereszt, elhagyott gyermekek, aggkori biztosítás, munkaközvetítés) a kiadásokat 426.113 Kc-ra irányozták elő, az erre szolgáló bevételek (adományok, segélyek) 198.136 Kc-ra tehetők. A közegészségügy kiadása (orvosok, szülésznők, kórház, állatorvos, vágóhíd, vízvezeték, mentőautó, uccatisztítás, csatornázás, uccafásítás stb.) 3,912.179 Kő összeget igényel, ezen a címen a bevételeket 3,725.578 Kő-val irányozták elő.

Megjegyezzük, hogy a város számvevősége a város háztartásának munkálataival már teljesen elkészült, a régi hátralékokat feldolgozta és az 1935. évi zárszámadásokat is elkészítette, úgy, hogy azok a törvényes időben terjesztetlek fel az országos hivatalhoz.

dásának, ama Gábor nevezetű fiúcska, akinek ősei a misere-tatárok fajtájából valók voltak, megszületett Pest városában, mely után is neveztetik ő Pesti Gábornak, utódai pedig később nemességet nyervén, a Pesthy családhoz tartoznak, mint Magyarország volt igazságügyminisztere is, aki ez idő szerint az »Országos Protestáns Ärvaegyesület« elnöke Budapesten.

A Gábor fiú de sok vért, üszköt, lánggal égő házfödelet látott. A mohácsi csatamezéről hazaérkező néhány sebesült beszél a borzalmas pusztulásról. S míg Pest lakói, Buda polgársága örökös rettegésben élnek, eljut a kontyos török oda is, üszköt vet a házakra és három nap meg három éjjel tart a borzalmas kivilágítás.

A békés polgári lakosság menekül, viszi magával az életét...

Pesti Gábor bár már ifjú, nem kardforgatásra született. A tudományok utáni szomjúság epeszti. Nem volt ott a mohácsi csatamezőn sem. Békés polgári szülők gyermeke ő és mikor családja minden »bagázsia« nélkül menekül az égő városból a zsarátnoktól bevilágított éjszakában, »kebelén kenyere«, a »hátán háza«, mert a tarisznyájában az ő legfőbb menedéke és hajioka: a könyv, és a vándorbotja arra felé viszi, amerre

érkezeit.

— Ilyenről nem tudok, — rázza Illés a fejét.

De Sós Pálné felfigyel és kérdi:

— Nem a kisdedet keresik-e?

A jeles urak bólintanak s már mennek is a jászol felé. Földig hajolnak. Az egyik illatos üveget tesz le, a másik finom gyümölcsöket, a harmadik ragyogó szőtteseket. Csupa káprázat minden. Sokáig álldogálnak a jeles urak, idegen nyelven szólnak a gyermek apjához, fontos dolgokról lehet szó. És amerre a gyermek pillant, felderül a lélek. ,

Nagysokára az idegen urak elmennek. Mint három külországi király, olyanok. Csikós Márton látta is az egyiket képen, festve. És amikor a fényes uraságok elmentek, az idegen vándor ökrösszekeret kér. Hárman is ajánlkoznak. Késvágó Ábris a nyertes, csakhamar bedöcög a szekerével. Nosza, ami pokróc, ruha, meleg holmi akad, kibélelik a szalmásszekérágyat. Befektetik a szenvedett anyát, melléül az apa is a gyermeknek, — valaki hallotta, Józsefnek hívják, — a kis gyermek két kézzel integet. Mindenki körülállja a szekeret és búcsút mond kedvesen. Ám, ekkor Illés előlép és tartja a tenyerét.

— Nem fizettetek még elég szálláspénzt!

A gyermek apja aranypénzt vesz

Akar Ön szép lenni?

Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág

alvátor krémet,

mely mindenkit hozzásegít a Szépséghez. A májfoltokat szedőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— K.Ő.

Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno.

Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva

7

tudomány van; a kolostorok, a káptalanok felé, ahol már úgy nevezik, ha szólnak róla, hogy:

—- Ez az a pesti Gábor, aki az égés elől, a Zápolya meg a Ferdinand hadai elől menekült ide.

És amikor Roggendorf 25.000 emberrel megy Martinuzzi alig pár ezer embere ellenébe, amikor Kán Kocsárd legyőzi Szatmár mellett Bánffy Boldizsárt a saját élete árán, amikor János király foglyokat mészároltat le Kún Kocsárd halála fölött érzett fájdalmában, amikor Komárom városa két ízben egymás ulán lángok martaléka lett és János király csellel bevette Kassa városát, háború, döghalál, vérontás és tűzvész pusztított minden felé, Pesti Gábor Béts városában tudománnyal foglalkozott.

Papnak készült, de csak azért, hogy tanulhasson, mert mindenek felett valónak tartotta a tudományt és midőn lefordította Ezopus 185 fabuláját és szép gót betűkkel megjelentette 1536- ban, a kötetnek első meséje arról a kakasról szólt, aki a szemétdombon drágakövet találván, ezzel a sóhajjal dobta félre:

— Vajha inkább búza vagy árpa szemhez juthattam volna!

Mely meséből ezt a tanulságot szedi versbe tudós Pesti Gábor uram:

A kakas, mint minden bolond ember leszen,

Ki jó tudományt, mint drágakő nem vészén.

És lévén akkor a reformáció és a hitviták kora is, Pesti Gábor is átélő, amit az egyik gazdag úr adóit neki az előbb. Odaadja Illésnek:

— Légy boldog vele, — szól, — de bizony mondom, hogy meg sem érdemied.

De Illés nem figyel a szavakra. Szíve dobog, méregeti a kincset s megy vele a sublóthoz. Mondják, hogy az aranypénz egyre fogyott azután, nem tűnt bele sok Idő, elenyészett egészen. Valami apró kő maradt meg csak belőle.

... Lassan halad az ökrösszekér. Megy a család. Mennyi nép mögötte! A kisded integet, nevetgél, mindenkinek melegen bizsereg a szíve. Aznap nem verekszik senki sem a faluban, nem pörlekedtek a kapuk előtt, nem volt senki sem részeg, a templom küszöbét soha annyi nép nem tapodta még, mint mostan.

így lett Karácsony.

Erzsók kinn állott a kapu előtt s a nagy, fényes csillagot kereste. Meszsze, messze hunyorgott az égi fényesség. Mintha valaki dalolt volna a magasságban.

Máté Gergő ténfergett az uccán s a kisdedre gondolt. Sokáig tömködte a pipáját, aztán csak ennyit mondott, magának inkább:

— Bizony, mintha a kis Krisztus vót vóna—