Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-12-23 / 103. szám

4. oldal. >KOMAKOMI LAPOK« 1936. december 23. Modern függöny, asztal- és ágy­­terítő anyagok nagy választékban Rafael Margitnál Komárom, Városház ucca 9. 296 lást foglal és azon a nézeten van, hogy a szentírás olvasásától senkit sem kell megfosztani. Ennélfogva csak jót gyakorol az, ki lehetővé teszi, hogy a szentírást a nép a saját anya­­nyelvén olvashatja és tételeit a pap a nép anyanyelvén magyarázhatja. Ezért hozzákezdett az Uj Szövetség magyar nyelvre való fordításához. Dühönghetett miatta a török—ma­gyar—német háború, ő nem törődött vele. Eljutott ugyan hozzá az a hír, hogy nem messze az ő munkaszobájá­tól, ugyanabban a Bécs városában penészes börtönben sínylődik a »ma­gyar Luther« Dévai Bíró Mátyás, de mindez nem hozta ki nemes buz­galmából, mert segíthetni úgysem se­gíthetvén rajta, hasztalan való búsú­­lásokra, mint a logikának ismerője és követője, nem adta tudós fejét. Hanem oly szorgalmasan forgatta a pennáját, hogy az egy ezer ötszáz­­harminchatodik esztendőben, ezelőtt éppen négy évszázaddal meg is je­lent az Uj Testámentum Béts váro­sában éppen olyan szép gól betűkkel, miként Ezopus fabulái. Mikor elkészült vele és a nyom­dából is kikerült a könyv és a mun­kából felmerült tudós édes kábula­tával nézett körül Pesti Gábor, akkor vette csak észre, hogy »Zápolya öl­döklő százada« veszi körül. Bármerre nézett, háború, öldöklés. János király és Ferdinánd hadai egy­mást gyilkolják: vér, láng, cselszö­vés, politika mindenfelé, éppen úgy, mint gyermekkorában. Akkor még nem sejti, hogy pár év múlva őt is elragadja a kor áramlata. Nem sejti, hogy valamikor Izabella királyné udvari emberei sorába lép és kikerül a tudomány szelíd légkö­réből. Hiszen máris egy nagy ma­gyar szótár terve keletkezik benne. Mert a tudós Pesti Gábor forgat­ván a szép új könyvet, gyönyörkö­dött a szépen fejlett magyar nyelv­ben, melyet ő is segített fejleszteni és elhatározta, hogy szótárba gyűjti a magyar szókat... Elgyönyörködik. Megáll lapozgató ujja Pál apostol I. korinthusi levelé­nél. A 13. rész, 8. versén akad meg szeme: »A szeretet soha el nem fogy«. Elgondolkodik: — A szeretet soha el nem fogy? És Zápolya meg Ferdinánd seregei hosszú vonalon egymást gyilkolják! — A szeretet soha el nem fogy? — mélázik tovább és mélázó lelke meg­nyugszik ebben a gondolatban: — Igen, nem fogy el, de elrejtőzik, bizonyára elrejtőzik ilyenkor, mikor az emberek egymást gyilkolják... Igen és majd előjön egyszer, oh, bizonyá­ra előjön, hiszen megvagyon írva: hogy ez a három megmarad: a hit, a remény és a szeretet!... Kiss Péter Pál. — Hirdetmény. Szlovenszkó terü­letén utolsó időben ismételten elő­fordultak sajnálatos szerencsétlensé­gek, melyek talált, és el nem sült katonai kézigránátokkal való nem óvatos bánásmód folytán következ­tek be. Nehogy jövőben hasonló ese­tek előforduljanak, óva intem a kö­zönséget, hogy az esetleg talált grá­nátokhoz és hasonló tárgyakhoz hoz­zá ne nyúljon, hanem minden ilyen esetről rögtön értesítse a rendőrsé­get, mely gondoskodni fog ezeknek szakszerű és veszélytelen eltávolítá­sáról. — A szülőket felkérem, hogy gyermekeiket is ilyen irányba alapo­san kioktatni szíveskedjenek. Komár­­no, december 18. Az államrendőrségi hivatal vezetője. FALUDI KÁROLY: Búcsufia Odahaza jártam, kint az ősi telken. Hazakivánkozott hazavágyó lelkem. Oda, hol a fűzöld selyemágyú Dodvág Nefelejcses partján topolyok és fűzfák Pálmajegenyékkel susogva beszélnek, Bókolva a langyos ízes esti szélnek... Odahaza jártam, mint hívatlan vendég, Hazahúzott minden régi, drága emlék. Hozza be régi « harisnyáit — uj|at kap érte. Fejelés, talDalás pár|a pamuttal együtt 3 50 Kf K O M Á R N O, Masaryková 36, Vasárnap délután ... búcsú ívolt a réten ... Búcsus vigalomnak közepibe értem. Délelőtt a templom, az ima vigasztal, Eltölti az embert mennyei malaszttal, Délelőtt a lelke, délután és este Muzsikával, tánccal vigadoz a teste. Cigányzene... sátrak... heje-huja, ének, Ünneplős ruhájú leányok, legények. Nem ismert már senki... elkerültem régen Erről a vidékről. Földi örökségem Ezen a világon egyedül a bánat..., Hogy a keserűség majd elhagyta számat: Buzavirágszemű szőke, barna lányok, Egy kis szerebetre, szíves szóra vágyók, Nézzetek rám, itt is, hol a zene hujjan, Oly egyedül-árván állok, mint az ujjam...! Elfordultam kissé ... megláthalnók könnyen Szemem szögletében bújócskáló könnyem. De most, mintha villám derült égből csattan, Oly igazán nem várt meglepetést kaptam. Mint az orsó, elémpöndörült egy édes Barnapiros kislány — vagy tizenhatéves, Haja, mint a szélben kúsza szélboglya, Rámpirít a nyelve: ...ehot itt van... fogja...! Kaptam én már mást is, finomat és drágát..., Tiszta színezüstből cigarettatárcát, Cifra monogrammos selyemkeszkenőt, de Aki adta, szívem mégis összetörte... Most új szívet kaptam — mézeskalács fajta — Turbékoló gerlék csókolóznak rajta, Búcsúfiát kaptam ... mire tudjam vélni... Csak azt érzem, mégis, érdemes tán élni. Hazamegyek kislány, haza nemsokára. Rátalálok házad rácsos ablakára Kint a Császta partján. Rádköszönt a hangom: — Esti ima kondul majd a kisharangon — Szivet hoztam, nézzed, tükrös mézesbábot, Hetedhét határban párját nem találod, Neked szántam, vedd el...! Neked hoztam tedd el! Szív hozta a szívnek szíves szeretettel. Komárom fejlődése az 1936. évben. Föllendült az építkezés s maga a város is hozájárult a városfejlesztéshez. Komárom, december 22. Az elmúlt 1936. esztendő Komárom város fejlődése szempontjából elég je­lentősnek mondható. Eltérőleg az elő­ző évektől, egyszerre 9 egy- és két­emeletes ház épült városunkban, ami­vel a város emeletes épületeinek száma mintegy 20 százalékos szaporulatot mutat. Összesen 135 építkezés volt az 1936. évben, melyből 72 a város bel­területére és 63 a külső városrészre jut. Ezenkívül még mintegy 25 olyan építkezés vagy épületjavítás történt, melyet a háztulajdonosok az építési mozgalom fellendítésére kiadott kor­mányrendelet értelmében adókedvez­mény 'elnyerése céljából végeztettek s melyek az épületek higiéniai vagy épí­téstechnikai megjavítását célozták. A város vezetősége is megkezdte az évek óta arra váró utak javítását s amennyire anyagi helyzete megenged­te, továbbá járási és állami támogatás igénybevételével mintegy 1300 méter utat és uccát újonnan kavicsolt és hen­gerelt, így az állomáshoz vezető út vá­rosi szakaszát, az Uj-uccát, Kertész­­uccát, valamint a dohánybeváltó hiva­talhoz vezető utat, melynek megjaví­tja a hivatalnak Komáromban mara­dására elsőrendű fontossággal bírt. A városi vízmű fejlesztésére elő­készítő munkákat végzett a város, így< a harmadik vízmű kút megépítésére és a vízműtelep villanyosítására vo­natkozólag, melyek megtörténte után a város vízellátása ismét hosszabb idő­re lesz biztosítható. Mindezen munkák előreláthatólag az 1937. év folyamán kerülnek lebonyolításra. Az 1936. év­ben néhány uccát csatolt be a város a vízvezetéki hálózatba kb. 800 méter hosszban, mint a Zöldfa-, Nap- és Nádas-uccákat. Az 1937. évre további uccák bekapcsolása van tervbe véve és a vízműtelep kibővítése után az összes eddig még vízvezetékkel el nem látott uccák bekapcsolhatók lesznek a hálózatba. Építési téren az 1936. évben csak a városi kórházban végzett különféle át­alakításokat. így külön férfi és női tífusz osztály részére történt átalakí­tás, a gennyes operációk végzéséhez külön seplikus műtő létesíttetett és mint legjelentékenyebb, a kórház konyhájának átalakítása, kibővítése és modern, higiénikus konyha felszere­lés említendő meg. De a jövő építkezéseire is számos terv készült a városi mérnöki hivatal­ban. Elkészült többek között a modern, teljesen új vágóhíd terve, melyet már az országos hivatal is jóváhagyott és melynek felépítése az igényelt szub­venciók elnyerése esetén mindjárt meg­valósításra kerül. Ugyanígy elkészül­tek az iparostanonciskola és posta­palota előzetes tervei is, melyek az illetékes hatóságok elé lettek beter­jesztve, továbbá a modern verseny és strandfürdő (Danubia) tervei is ké­szek és csak az anyagi eszközökön mú­lik annak megépítése. De a város parkírozása érdekében is történlek lépések. így a Szénatéri portenger és kőhalmok helyén a tér parkosítása kezdődött meg és az eljö­vendő tavaszra már zöld pázsit és színes virágágyak fogják az arra sé­tálókat fogadni. Otthonavató a bencés­cserkészeknél. A Szent Benedek rend főgimnáziu­mához tartozó Jókai-cser készcsapat családi jellegű ünnepet ült hétfőn este új otthonában. Az új otthon a Köztársaság ucca egyik házának első emeletén van s a cserkészek nagy szeretettel rendezték be új otthonu­kat. A cserkészeknek tudvalevőleg a gimnázium földszintjén volt szeptem­berig az otthonuk, mivel azonban a főgimnázium igazgatósága a tanter­met az új szlovák gimnázium egyik, osztályául engedte át, a népszerű cserkészfiúk otthon nélkül maradtak. Ez a körülmény nagyban veszélyez­tette a cserkészcsapat fennállásának lehetőségét, mivel otthon nélkül nem cserkészet a cserkészélet: az otthon nem egyéb, mint a téli tábor... Há­rom hónapig voltak otthon nélkül. Közben Nagy Jenő kormánybiztos is előzékenyen segítségére sietett a cserkészcsapatnak, hogy otthonra ta­láljanak. Megindult városszerte a ke­resés, amíg végre a kath. egyházközség tulajdonát képező házban olcsó bérért ott­honra találtak cserkészeink. A fiúk, parancsnokaik vezetésével lá­zasan rendezkedtek he, elhelyezték felszerelésüket, szekrényeiket, képei­ket, az aszlalosműlielyt, a kitömött madarat, az irattárt, — egyszóval min­dent, ami egy otthon felszereléséhez és szépítéséhez tartozik. Eredeti »fres­kókkal« festették körül a falakat, — a rendezkedés még tart ugyan, de az otthonavatót nagy öröm közepeit hét­főn este megtartották, még a karácso­nyi vakáció előtt. Megjelentek Bíró Lucián főparancsnok, Kocsis Ká­roly, R o m h á n y i Árpád tanárpa­rancsnokok, megjelentek az öreg­cser ké s ze k, eljött az Arany Já­nos iparos cserkészcsapat testvéri küldöttsége is .Az éneket Bólém an Iván intonálta, felharsant a cserkész­induló, majd Bíró Lucián főparancs­nok megnyitotta a gyűlést. Kocsis Károly parancsnok szép szavakkal beszédet intézett a fiúkhoz az otthon­­foglalás alkalmával s felavatta az új otthont. Szabó Lajos öregcserkész a »foglalók« nevét olvasta föl, Bar­­d ó c z Laci nagyszerű Kabos-utánza­­tot adott elő, az Arany János iparos­cserkészcsapat küldötte testvéri sza­vakat intézett a cserkészekhez, majd tábori szokás szerint teát szolgáltak; föl csajkában, keksszel, — vidám teá­zás kezdődött az otlhonavatás végén. Az »otthonfoglaló« cserkészek ne­vei külön jegyzőkönyvbe kerültek. A cserkészcsapat parancsnoksága segélykéréssel fordult a járásfőnök­höz is, aki méltányosnak találta a csapat kérését s kilátásba helyezett egy kis segélyt a csapatnak. Ezzel kapcsolatban arra kéri a csapat veze­tősége a jószívű cserkészbarátokat, hogy az otthonfelszereléshez nélkü­lözhető bútordarabokat: asztal, szék, szekrény, asztali villanylámpa, stb.— legyenek szívesek a cserkészeknek ajándékozni. Szükségük volna rá és előre is hálásan köszönik... Cukorkákat karácsonyfára, cso­koládét, desserteket, gyümölcs- és déli gyümölcsöt stb., stb. legolcsóbban kaphat Kohn Márkusnénál Kishíd ucca 2. sz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom