Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-11-25 / 95. szám

2. oidal. »KOMÁROMI LAPOK< 1936, november 25. Szociális biztosítás, hadi­rokkantak, nyugdíjasok költségvetése. A Központi Szociális Biztosító in­tézetnek 1935-ben 404 millió volt a bevétele, kiadása 403.5 millió. 1935-ben az intézet 207.063 személynek fizetett nyugbéreket. Az intézet hatáskörébe egy és egynegyed millió biztosított tar­tozik. Ma nagy kérdés, hogy ki fogja a ina dolgozó nemzedékek nyugdíjait fizetni, ha majd megérik a nyugdí­jaztatás korát. A magasabb bérosztály­beli biztosítás ma is aktív, az alacsony bérosztályokban passzív. Állami hozzájárulással eddig 8503 millió korona értékű, lakóház épült. A hadirokkantakról való gondosko­dás a népjóléti minisztérium költség­­vetésének 37.7 százalékát emészti föl. 1935. december végén tényleges ha­dirokkant volt 353.305, de nyugdíjat csak 94.196 kapott, a 181.791 hadiöz­vegy közül csak 81.417 és a 362.570 hadiárva közül 19.776 részesült állami ellátásban. Összesen l,05í.083 hadikárosult közül segélyt csak 237.76'i személy kap. A munkanélküliek segélyezésére a pénzügyi törvény 100 millióval keve­sebb hitelt engedélyez. A munkanélkü­liek segélyezésére 1933-ban 833.8 mil­lió, 1934-ben 647.7 és 1935-ben 786.6 milliót vett igénybe. Az állami nyugdíjasok költségvetése szerint ja szükséglet a negyedik kor­osztálybeliek nyugdíjának rendezése folytán az idei 926 millióról 1,004.4 millióra emelkedett. Az állami üzemek nyugdíjasaival együtt az állam 2 milliárd 310 millió koronát fizet ki nyugdí­jakra. A lángok közül mentet' ték ki az anyát ás a fiát. A fiú már belehalt rettentő égési sebeibe. Megrendítő szerencsétlenség történt Ebed községben. Az egyik reggel vir­radatkor tűzveszedelem támadt Árvái Lajos gazda istállójában. A lángok át­csaptak a lakóházra is és annak felét elhamvasztották. A tűzoltók és a men­tésre sietők vetőtrázó segélykiáltásókal hallot­tak az égő istállóból. Néhány bá­tor életmentő élete kockáztatásá­val behatolt a lángok közé és onnét kimentették Árvái Lajost és öreg édesanyját. Mindaketten rendkívüli súlyos, életü­ket veszélyeztelő égési sebeket szen­vedtek, és eszméletüket elvesztették. Amikor magukhoz tértek, elmondot­ták, hogy azért rohantak be az égő istállóba, hogy az ott elrejtett pénzü­ket megmentsék. A súlyos állapotban levőket az esz­tergomi kórházba szállították. Árvái Lajos már másnapra ki­szenvedett. A csendőrség gyanúsnak találta a pénz utáni kutatást. Hiszen istállóba nem szoktak pénzt elrejteni és most azt keresi, hogy Árvái és öreg édes­anyja mért rontottak be az égő istál­lóba. Betörés a jövedéki hivatalba. Akik nem pénzt kerestek. Házkutatás Gútán. Egy titkos üstöt találtak. — november 24. Guta községben nagy meglepetést keltett, hogy Marosi Kálmán gútai la­kosnál hirtelen házkutatást tartottak. A házkutatás persze sokféle talál­gatásra adott okot és sokat beszéltek róla. A dolog előzménye az volt, hogy az érsekujvári jövedéki hivatalban egyik éjjel betörők jártak. Amikor reggel bementek a hivatalba, úgy a hivatali főnök, mint a két tisztviselő szobája földult állapotban volt. A szekré­nyek, fiókok nyitva, kiforgatva, az iratok a földön, az asztalokon szétszórtan hevertek. Mindjárt lehetett látni, hogy a betörők nem pénzt kerestek, hanem az iratok között turkáltak és valamit kerestek azok között. Hamarosan rájöttek arra, hogy egy irat hiányzik többek között, amely ar­ról szól, hogy Marosi Kálmán gútai lakos titkos szeszfőzést követett volna el. Ezen az alapon mentek ki Gútára a hatósági emberek és tartottak ház­kutatást Marosi Kálmánnál. A házkutatás azzal az eredménnyel járt, hogy egy szeszfőző üstöt talál­tak, amelyen állítólag titokban szeszt főztek. Komárom, november 24. Vasárnap tartotta a Jókai Egyesület nagyszabású jubiláns ünnepségeit feimállásának huszonötéves fordulója alkalmából. A Jókai Egyesületnek, Szlovenszkó egyik legnagyobb ma­gyar irodalmi s kultúregyesületének ünnepe nemcsak Komárom, hanem egész Szlovenszkó magyarságának ün­nepe is volt: ezt bizonyították az ün­nepély fényes külsőségei s a megje­lent ünneplő közönség nagy száma. A Jókai Egyesület Komárom legjelentő­sebb magyar kultúregyesülete, amely nagy társadalmi hatóerőt is képvisel, múzeuma, könyvtára, képtára szlo­­venszkói viszonylatban is jelentős. A Jókai Egyesület Jókai nagy szellemé­hez híven ápolja a nemes magyar hagyományokat, de haladószellemű a szó magyar nemzeti értelmében. A megváltozott viszonyok az Egyesüle­tet országos jelentőségűvé avatták s ennek bizonyítéka volt a minden rész­letében kitünően sikerült, emelkedett jubiláris ünnepség. Az ünnepség több szakaszból állott s programmja az egész vasárnapot kitöltötte. A JUBILÁRIS DÍSZKÖZGYŰLÉS Délelőtt 11 órakor kezdődött meg az ünnepélyes díszközgyűlés az egye­sület kultúrházának nagytermében. A díszközgyűlésen a szlovenszkói ma­gyar közélet s kultúráiét vezetőegyé­niségei is megjelentek. Ott láttuk töb­bek között Szüllő Géza, Jaross Andor, Eslerházy János nemzetgyűlési képvi­selőket, Füssy Kálmán szenátort (aki­nek vezetésével a pompás díszöltö­zetű komáromi szekeresgazda-bandé­­rium küldöttsége is megjelent). Meg­jelent az ünnepélyen Parassin Sán­dor járásfőnök, Nagy Jenő kormány­biztos, Markovics Ede tanfelügyelő, a róm. kát. egyház küldöttsége Major Imre dr. prelátus-plebános, a refor­mátus egyház képviselete Galambos Zoltán lelkész vezetésével. Ott volt Alápy Gáspár magyar komáromi pol­gármester, Gaál Gyula dr. ny. polgár­­mester, Sziklay Ferenc dr., Révay István, Schubert Tódor, Staud Gá­bor dr., Nagy Nándor, Kuthy Géza dr., Farkas Ferenc, Bicsovszky Káz­­mér dr., Tamás Lajos, Feszty Edit, Répássy Károly a vidékről. Küldött­séggel képYisellették magukat a Ko­máromi Jótékony Nőegylet, Protes­táns Jótékony Nőegylet, Zsivena szlo­vák nőegylet, Komáromi Dalegyesü­let, Komáromi Zsidó Jót. Nőegylet, Komáromi Ipartársulat és Iparoskor, Katii. Legényegylet, Református Első Énekkar, Ref. Gazdaénekkar, Zsidó Egyházi Énekkar, a helybeli iskolák igazgatói, tanári és tanítói kara, a Magyar Közművelődési Szövetség, a szlovák kultúregyesületek, valameny­­nyien testvéri együttérzésüket doku­mentálták az ünnepélyes alkalommal. A MEGNYITÓ BESZÉD A díszközgyűlést Szijj Ferenc dr. elnök nyitotta meg a következő nagy­hatású beszéddel: Mélyen tisztelt Díszközgyűlés! Jókai Mór nagy nevét viselő köz­művelődési és múzeum egyesületünk nevezetes dátumhoz, megalakulásá­nak 25-ik évfordulójához érkezett el ebben az esztendőben és ezt az évfor­dulót ünnepli a mai napon. Ünnep ez a nap egyesületünknek, jubiláris ünnep, örömünnep, — hi­szen jubilálni örömöt jelent — és iga­zán ünnepi érzések töltik be szívün­ket most, amikor az öröm, a szeretet és a megtisztelés annyi szép jele veszi körül egyesületünket s amikor ottho­nunkban, ebben a művészetek és tu­dományok művelésére emelt díszes házban kedves vendégeket és testvé­reket láthatunk együtt. Az ünnep azonban nemcsak azt je­lenti, hogy örömnek és pihenésnek napja. Az ünnep gondolkodásra, ma­gunkba tekintésre, elmélyedésre és emlékezésre is késztet bennünket. Úgy szeretném tekinteni ezt a na­pot egyesületünk életében, mint ^ vándor, áld hosszú, fáradságos útjá­nak egyik közbeeső állomásán meg­áll, megpihen, fellélegzik s amíg visz­­szatekint a már megtett útra, amíg felméri a nehézségeket, melyeken át idáig jutott, egyszersmind felfrissül és új erőt gyűjtve, bizakodón, re­ménytelten indul neki a további út­nak, mely ha sok nehézséget rejt is még, ha sok erőt és kitartást kíván is, de célhoz vezet! Ilyen közbeeső állomáshoz ért el egyesületünk a mai jubiláris ünnepen. Mikor most megállunk pihenni és örülni és az ünnephez méltón elmé­lyedni, először is adjunk hálát a Min­denhatónak, hogy annyi földrengéstől sújtott földünkön a mi kultúránk há­za épen maradt. Mikor visszaemlékezünk a múltra, köszönettel, elismeréssel és hálával gondolunk azokra, akik megalapítot­ták ezt az egyesületet, akik létesítői, első vezetői és munkásai voltak s akik segítették fenntartani. Igaz ke­gyelettel gondolunk közülök azokra, akik időközben elköltöztek egy maga­sabb kultusz világába s őszinte tisz­telettel azokra, kiknek Isten megen­gedte érni a mai ünnepet. Mikor pedig visszatekintünk a meg­tett útra, meg kell látnunk, hogy 25 évvel ezelőtt a Jókai Egyesület két régebbi egyesület fúziójából alakult, tehát létrejöttét az összetartás, az erők tömörítése és összefogása, a centripetális törekvés eredményezte s akkor egyesületünk a város társadal­mában igazán vezető, összetartó sze­repet töltött be a magyar kultúra zászlaja alatt. A 25 év viharos eseményei szétfor­gácsolták ezt a szerepet. Ma széthúzó erők sok részre bontják azt a kul­­lúrtalajt, melyen kisebbségi magyar kultúránk érdekében együtt kellene működnünk. Ebben a megnehezült helyzetben — melyet a tagok számának csökke­nése, más kultúrtényezők versenye s a nagy közönség érdeklődésének, Íz­lésének változása még súlyosabbá tett — a Jókai Egyesület legutóbb az alapszabályaiban előírt egyik nagy és szép feladatában vélte megtalálni azt a gondolatot, amely elég erős arra, hogy tömörítse erőinket és közös cél megvalósítására egyesítsen mindnyá­junkat. A Jókai-kultuszból nőtt ki ez a gon­dolat s a Jókai szobor megalkotása ennek a célja. Ez a cél és ez a törekvés ma már túlnőtt a város falain és nemcsak a szülőváros magyar kullúrintézpnényeit/ és egész társadalmát vonja egységbe a Jókai-kultuszban, hanem az egész szlovenszkói magyarság közös ügyé­vé emelkedett s a magyarság körén túl is méltányló támogatással talál­kozik. Gyüjtsünk erőt tehát a nagy hal­hatatlannak, Jókai Mórnak ebből a ma is élő varázsos erejéből, frissít­sük fel lelkünket a magyar kultúra ezen kincses forrásának tiszta és ne­mes balzsamával, merítsünk reményt az ő idealizmusából és optimizmusá­ból és ezekkel az ajándékokkal meg­rakodva, mint a méhecske a virág­­kelyhekből összegyűjtött nektárral, bizakodón induljunk neki további utunknak. Ezzel az óhajtással nyitom meg mai ünnepi közgyűlésünket, amelynek igent tisztelt közönségét örömmel és szívé­lyes, magyaros »Isten hozott«-tal kö­szöntőm. Mély tisztelettel üdvözlöm a járási hivatal és a helyi hatóságok jelen­levő képviselőit, köztük első sorban a járásfőnök urat, aki nemcsak hiva­talos minőségében, hanem mint a szlovák irodalom kiváló és érdemes művelője, magyar irodalmi művek szlovák nyelvre átültetője és mint Jókai Mór emlékének tisztelője is szí­ves megjelenésével egyesületünket megtisztelni és közgyűlésünk jelentő­ségét emelni kegyeskedett. Tisztelettel köszöntjük a helybeli szlovák kulturális egyesületek és in­tézetek jelenlevő tisztelt képviselőit és megtisztelő megjelenésükért köszö­netét mondunk, örömmel üdvözöljük Magyar Komárom Polgármesterét, mint az ottani Jókai Egyesület elnö­két. Igaz ünneplő érzéssel és testvéri öleléssel fogadjuk a Toldi Kör, Ka­zinczy Társaság, lévai Kaszinó és a többi szlovenszkói kultúregyesületek, valamint a helybeli kulturális és tár­sadalmi egyesületek és testületek je­lenlevő igen tisztelt kiküldötteit és a kultúrmunka minden osztályosát. És köszöntjük végül egyesületünk jelenlevő tagjait azzal a kéréssel, hogy eddigi kitartásukkal s eddigi szeretetükkel álljanak továbbra is a Jókai Egyesület barátainak sorában és segítsék annak további működését. A lendületes szép elnöki megnyitót a díszközgyűlés hosszantartó lelkes tapssal fogadta. Majd Fülöp Zsigmond ügyvezető el­nök tartotta meg tartalmas előadását a Jókai Egyesület huszonöt évéről. Meghatottan ismertette az egyesület megalakulásának s munkásságának történetét, kegyelettel adózott az egyesület alapítóinak, Kürlhy István­nak, dr. Alapy Gyulának, első elnöké­nek, Beöthy Zsoltnak, ismertette azo­kat a nehézségeket, amelyeken az egyesület átment s szólott az egyesü­let számtalan sikeréről, vázolta a gyűjtemények ma iállapolát. Igaz el­ismeréssel emelte ki az egyesület ér­dekében munkálkodó vezetők érde­meit, így a már említetteken kívül Antal Gábor püspök, Konkoly Tliege Miklós volt társelnökök, Janosits Jó­zsef volt művészosztályi elnök, Szijj Ferenc dr. elnök, Ilarmos Károly szépművészeti oszt. elnök, Bognár Cecil dr. irodalmi oszt. elnök, Hajdú Lukács dr. és Szombalhy Viktor fő­titkárok, Borka Géza dr. irodalmi oszt. elnök, K. Ledermayer Ilona ze­neművészet ioszt. elnök, Sárosy Etele múzeumi oszt. elnök, Baranyay Jó­zsef dr. titkár és Makky Lajos pénz­táros érdemeiről. Isten áldását kérte az egyesület újabb évtizedeire: ame­lyek a komáromi magyarság hite sze­rint a magyar kultúra egyre sike­resebb esztendei lesznek. A lelkes tapsokkal fogadott elő­adást a díszközgyűlés az elnök in­dítványára a díszközgyűlés jegyző­be iktatta. Ezután az üdvözlések következtek: Parassin Sándor járásfőnök a járás közönsége nevében, Nagy Jenő kor­mánybiztos a város, Sziklay Ferenc dr. a Kassai Kazinczy Társaság, a Ke­resztény Társadalmi Kör, a Szinpár­­toló Egyesület, Tamás Lajos a Toldy Kör s a pozsonyi magyarság, Schu-A Jókai Egyesület nagysikerű jubiláris ünnep­ségei Komáromban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom