Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-25 / 95. szám
1936. november 25. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal bért Tódor a Lévai Kaszinó s a lévai magyarság, dr. Bicsovszky Kázmér ügyv. elnök a Magyar Dalosszövetség s a Bartók Béla Dalegyesület, Répássy Károly Párkány magyarsága s kultúregyesülete, ifj. Nagy János igazgató a Komáromi Dalegyesület, Ivánffy Géza a Magyar Közművelődési Szövetség, Czibor Géza az Iparoskör s az Ipartársulat, Szász József a komáromi szlovák kultúregyesületek, Fiissy Kálmán szenátor a komáromi magyar díszbandérium, Balogh Miklós a Katholikus Legényegylet, Alapy Gyula dr. az Alkotás ifjúsági egyesület nevében üdvözölték a jubiláns egyesületet. írásban a Magyar Tudományos Akadémia, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi es Művészeti Társaság, a Szlovenszkói Magyar Kultúr Egyesület, az Országos Műemlékvédő Hivatal, a szegedi Dugonics Társaság, a Pozsonyi Katholikus Kaszinó, a SZMKE pozsonyi csoportja, a SZMKE nyitrai csoportja, Párkány Lajos dr., Gyürky Ákos dr., Giller János dr., Tichy Kálmán, a rozshyói Művelődési Kör, a losonci "Polgári Kör, a Kassai Zenekedvelők Dalegyesülete, a Prágai Magyar Hírlap s a Híradó szerkesztősége, Jankó vies Marcell dr., Aixinger László dr., Neumann Tibor dr., Förster Lajos dr., Kmoslcó Béla dr., a Magyar Kulturális Egyesületek Országos Szövetsége üdvözölte az egyesületet. Kirtsch Károly igazgató a Jókai szobát igen értékes emlékkel gazdagította: Laborfalvy Róza 1839. évben Kolozsvárt tartott színházi jutalomjátékáról szóló egykorú plakátot ajándékozott az egyesületnek. Majd Hajdú Lukács, dr. irodalmi szakosztályi elnök költői lendületű, képekben gazdag, megragadó hatású szép beszédben hívta fel a megjelenteket a Jókai-szobor ügyének támogatására, Szombathy Viktor főtitkár pedig a szobor-ügy mai állását ismertette s jelentette, hogy a gyűjtés országszerte igen szépen, eredményesen halad előre. Végül Szijj Ferenc dr. elnök köszönetét mondott a jelenlévőknek s a felszólalóknak és bezárta az ülést. AZ ESTI LISZT-HANGVERSENY Este, hatórai kezdettel Liszt Ferenc emlékezetére tartott hangversenyt az egyesület, a kultúrház nagytermét teljesen megtöltő közönség előtt. Bevezető szavakat Szijj Ferenc dr. mondott, majd Bacsák Erzsébet Liszt: »Erdőzsongás« és Chopin: »Ballada« C-rnoll c. zenedarabjait játszotta zongorán. A kiváló művésznőnek, áld érett, pompás játékával, mélyen érző művészetével valóban nagy élményt jelentett, nagyon meleg, őszinte ünneplésben volt része. John Elemér kamaraénekes, dr. Aich Nándorné tökéletes kíséretével Liszt-dalokat, majd Sendlein—Jankovics, Sendlein—Páll Miklós, Radnai—Balázs, Hubay—Petőfi dalokat énekelt kulturált hangján, magas műélvezetet nyújtva. Takács Géza Jókainak Liszt Ferenctől megzenésített, »A holt költő szerelme« c. melodrámáját szavalta el mély érzéssel. A zenedarabokat Schmidt Viktor ismertette pár közvetlen szóval. Az egész hangverseny magas színvonalú, komoly művészi értéket képviselő előadás volt minden számában, méltó az ünnepi naphoz, Liszt és Jókai nevéhez. A közönség hálásan, nagy szeretettel tapsolta a kiváló előadókat. A JÓKAI-SERLEGVACSORA A hangverseny után száztízterítékes bankett volt a nagyteremben, amelyen a vidéki résztvevők, a művészek s a komáromi magyar társadalom számos kiváló képviselői megjelentek. A Jókai serlegbeszéd megtartására idén az egyesület Sziklay Ferenc dr.-t, a Kazinczy Társaság elnökét kérte föl. Sziklay Ferenc dr. magasszárnyalású, költői beszédet mondott, amelynek minden szavából a fajtájához hű magyar ember izzó fajszeretete, a kultúrember lángoló lelkesedése tüzelt. »Jókai s Kazinczy városát hiába választják el egymástól mérföldek százai, — mondotta többek között, — elszakíthatatlanul összeköti őket az, ami a dadogó Dernosthenest is szónokká avatja, a hit, az elszántság, az erő. A hit abban, hogy a kisebbségi sors lefojtja bennünk egyszer azt a meddő lobogást s lefojtott tüzünk hasznossá, tűzhely parazsává, hajtóerővé nemesíti elfásult akaratunkat. Erőt ahhoz, hogy megvívjuk nehéz, nemes harcunkat a kisebbségi sorsban is életünk fennmaradásáért s azért a hivatásért, melyet a teremtő a magyar nemzet egyetemének kiosztott: állani kétarcú Jánosként kelet s nyugat átkozott s áldott gyepűjén. És elszántság, hogy ezért a sorsvállalásért mindent feláldozunk, pénzt s pihenést, díszt és dicsőséget s ha kell, »életünket s vérünket« is. Legyünk hűek a nemzeti gondolathoz, a legnehezebb órákban is, mint voltak azok, kiknek szellemvére szimbolikusan itt piroslik már e megszentelt kehelyben. És vessen ki magából c kisebbségi társadalom mindenkit, ki híg jelszavaktól megrészegiilten megtagadja árvaságra jutott nemzettestünk iránt köteles esküjét. De nemcsak azt, aki kimondta, liánéin azt is, aki hallgatásával megtagadja!« — fejezte be nagyhatású, szűnni nem akaró lelkesedéssel kisért beszédét Sziklay Ferenc dr. — Majd Szijj Ferenc dr., Fülöp Zsigmond és Jaross Andor mondottak még nagyhatású köszöntőket. A Jókai Egyesület huszonötéves fennállása alkalmából rendezett ünnep minden tekintetben fényesen sikerült s az Egyesület bízvást tekint újabb negyedszázad elé. Komárom, november 24. Megrendítő gyász híre szárnyalta be kedden este városunkat, melyet Komárom egész lakossága őszinte és mély megilletődóssel fogadott. Dr. Ma jer Imre, prelátus-apátplébános, kedden .este fél 7 órakor váratlanul meghalt. Még vasárnap részt vett a Jókai Egyesület jubileumi díszközgyűlésén, látszólag a legjobb egészségi állapotban, hétfőn rosszul létről panaszkodott s ma kedden ágynak dőlt és a túlfeszített munka okozta szívgyengeség következtében beállott szívbénulás ragadta el az élők sorából. Majer Imre dr. több mint tizennégy éve állott a komáromi tizenkétezer lelket számláló róm. kát. egyház élén, ahová a háború utáni idők ama korszakában került, amikor az évek óta elárvultán álló hitközség uj organizálása és rendbehozása súlyos kötelességeket rótt a lelkipásztorra. Komáromban történt egyhangú megválasztása új életet jelentett a róm. kát. egyházra nézve, amelyben legelőször is a háború okozta romokat kellett eltakarítani. Ebben a nagy áldozattal véghez vitt munkában sikerült az egyház vagyoni helyzetét megjavítani, templomait, iskoláit, jótékony és kultúrintézményeit helyrehozni, újra megalapozni, a hitéletet erősebbé és öntudatosabbá tenni s az egész egyházat a virágzás magasabb fokára emelni. Az egyház újjáépítése sok áldozatba került, de az áldozathozatal terén ő maga járt elől jó példával, egyetlen alkalom sem múlt el anélkül, hogy bőséges adományaival ne ő lett volna az első a nemes áldozatkészség dicséretes megmutatásában. A háborúban elrekvirált harangok beszerzésében akként sietett segítségére egyházának, hogy az egyik új harangot, a Szt. Imreharangot saját költségén öntette meg, az irgalmas nővérek zárdaiskoláját jelentékeny pénzadománnyal segítette, nemes szívét megmutatta a Ivat. Lelcgényegyléttel szemben is, amelynek céljaira szintén jelentős adományt juttatott. Nem volt egyházában olyan mozgalom, amelynek támogatásából anyagi tekintetben is ki ne vette volna részét. Hűséges vezetője volt a gondjaira bízott híveknek, akik lelkének nemességét, szívének szeretetét, számtalan alkalommal érezhették. Egyháza érdekében kifejtett odaadó, áldozatos munkálkodása nemcsak híveinek tiszteletét és szeretetét biztosította számára, hanem becsülést szerzett a város egész közönsége előtt, amely a megboldogultban a fáradhatatlan tevékenységű lelkipásztor mellett a magyarság egyik lelkes vezéregyéniségét is tisztelte. A krisztusi szeretet nevében munkálkodó főpap a békességet hirdette mindenkor és őszinte híve volt a felekezeti békének, amelyet Komárom valamennyi hitfelekezetével szemben megtartott és megőrzött, abból indulván ki, hogy az itt élő kisebbségi magyarságnak testvéries megértésre s nem felekezeti súrlódásokra van szüksége. Ennek a tiszteletreméltó elvnek megvalósítására törekedett minden ténykedésében és nem volt barátja a szélsőséges kilengéseknek, amelyek csak a felekezeti jó viszonynak rovására vezethetnek. Mint nemzetéhez hű és áldozatrakész magyar ember is nagy tiszteletet érdemelt. Előkelő egyházi pozíciójában magyarságáért állandóan küzdenie kellett, amíg ő állott a komáromi kai. hitközség élén, az egyháznak megőrizte magyar jellegét s megvédte és megtartotta annak vagyonát. Hűséges sáfárkodásával eredményesen járult ahhoz, hogy ma az egyház nemcsak rendezett anyagi viszonyok között van, hanem vagyonában jelentékenyen gyarapodott, amit saját áldozatkészségével is segített fokozni. De nemcsak egyháza érdekében végzett nagysikerű munkát, hanem minden magyar ügyet készséggel támogatott s ha csendben végezte is eme kötelességét, az Isten áldása volt azon a munkán is, mert jó szívvel teljesítette. Ezért nyilvánult Építőipari munkások sztrájfefa Eomáromban. A kis bérek miatt, amelyeket egyes vállalkozók adlak, abbahagyták a munkát a munkások. - Kedden: kollektiv szerződést kötöttek. Komárom, november 24. Komáromban hétfőn kitört az építőipari munkások általános sztrájkja. A sztrájk oka az volt, hogy a nagy komáromi munkanélküliségre való tekintettel néhány építőipari vállalkozó túlságosan alacsonyra szorította az árakat s kihasználta a munkapiacot. Oly alacsony béreket adtak a munkásoknak, hogy azok a létminimumot sem tudták megkeresni. A sztrájkot az összes komáromi szakszervetek kimondták, a keresztény szakszervezetek szövetsége is csatlakozott hozzá. A vállalkozók s a munkások között a tárgyalások folyamatban vannak. A munkások megbízottja, D érj ingák Gusztáv, az egyesült magyar pártok főtitkára, aki — a tanácskozásokban résztvett — kifelentette, hogy nem lehet kihasználni a munkások sonvarú helyzetét éppen a téli idők beállta előtt, amikor Komáromban amúgy is nagy a munkanélküliség s különösen kevés az építkezési alkalom. |j 4 Az új bérkövetelések szerint az elsőrendű szakmunkás 3.30—í.50 korona órabért, a segédmunkás 2.50—3.— korona órabért kért. Az eddigi bérek oly kicsinyek voltak, hogy a most kért bér az eddiginek 80 százalékos emelkedését jelentené. A bérsztrájk érinti az őslakos kisiparos vállalkozókat is, akiket szintén köt a nagyvállalkozókkal való megállapodás. A hétfői megegyezést kedden felborítják. Hétfőn délután sikerült megegyezést létesíteni a munkaadók és a munkások között s a vállalatok elfogadták a bérkövetelést. Már-már úgy látszott, hogy a munkát a munkások kedden fölveszik, amikor a két nagy építkezési vállalat, a Leitersdorf s a Weisz-cég kedden visszavonta a megállapodást s így a sztrájk tovább folyt. Miről van íulajdonképen szó? Szó itt megint csak a munkásemberről van, aki a munkavállalás hierarhiájában a legfontosabb tényező, mert ő dolgozik, viszont a megállapodások létráján a legalulra kerül, mert fölötte áll a kisiparos-mester s afölött a nagyvállalat. Mint rendesen, úgy itt is a kisember húzza a rövidebbet, Hogy a helyzetet megvilágíthassuk (és pedig nemcsak a mostani vonatkozásban, hanem általánosságban is) tudnunk kell azt, hogy a kisiparos nehéz helyzetben van minden nagyobbszabású vállalkozásnál. A kisiparos a nagyobb építkezésnél nincsen közvetlen kontaktusban az építtetővel, hanem csupán a vállalkozóval. Az építtető leendő háztulajdonos az építési nagyvállalkozóval áll csak összeköttetésben, a nagyvállalkozó rendszerint maga is anyagkereskedő. A vállalkozó árajánlatokat kér a részletiparostól, a kőmívestől, az ácstól, asztalostól, cserepestől, üvegestől, kályhástól, festőtől, gáz-, víz-, villanyszerelőtől s a többiektől, ezeket a kisiparosokat az ajánlattevés ténye természetszerűleg egymással szembe állítja. S míg a nagyvállalkozóknak csak igen kis része kerül egymással szembe egy árajánlat meglevésénél, addig a kisiparosok közül igen sok kénytelen egymással szembefordulni s az árakat alaposan leszorítani. Ez a természetes ellentét rendes megélhetési viszonyok között érthető is. Jelenleg azonban a kisiparosok konkurrenciája nagy s érthetően, mindegyik meg akarja szerezni a munkát, bármily lehetőség árán A nagyvállalkozó a kisiparos rovására tesz engedményeket, ezt azonban a kisiparos a munkásra kénytelen áthárítani. A lefelé licitálás állandó. Ki vészit? Megint csak a kisiparos és a szegény munkásember. Mi volna a .■követendő? Az, hogy a kalkulációnál mindig a legkisebbre, a munkásra s aztán a kisiparosra kellene gondolni, az ő életlehetőségüktől függővé tenni minden árajánlat megtevését s a nagyvállalkozó ajánlatát a kisiparos részletkalkulációjának kellene maghatározni. Ne a legfelsőbbtől menjünk a legalsóbbig, hanem a legalsóbbtól a legfelsőig. Ez a demokratikus, ez az emberi, ez a szociális. Ha a kisembereknek rendes jövedelmük van, ezt jólékonyan érzi meg a pénzpiac is, ez a kereskedelemre, forgalomra eredményes hatással van. A szlovenszkói magyarság létérdeke, hogy munkásait jól s rendesen fizessék meg. Egészséges bonkurrencia kifejlődése: ezt természetesnek s jogosnak tartjuk. S jogosnak tartjuk az építtetők, a megbízók részéről is azt, hogy ha már ezekben a gazdaságilag nehéz időkben építkezésre szánják rá magukat, akkor az építés iköltségek a reális számítási határok között történjenek, s természetesnek azt a kívánságot is, hogy az építkezés ne legyen drága! Tudjuk, hogy az építési anyagok ára felment. Mindamellett valljuk azt az elvet, hogy tárgyalások s bérfizetések alkalmával hallgattassák meg a kisember s a munkás is: legyen neki öröme is munkájában. Megfelelő béreket a megfelelő munkásokhoz! — ez legyen minden vállalkozás főelve! Lapzártakor vesszük a hírt, hogy a keddi nap tárgyalásainak eredménye: kollektiv szerződés a munkások s a munkaadók között. A szerződés értelmében a munkások kérelmét teljesítették s a munkások a munkát újra fölveszik. A hosszas sztrájk kellemetlenül halott volna az éppen most befejezés előtt álló több komáromi magánépítkezésnél.
