Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-31 / 88. szám

1936. október 31. »KOMÁROMI LAPOKc 3 oldal Ötven maradékbirtokot fog kolonizálni a földmi­­velésügyi minisztérium. A fölöniivelésügyi minisztérium el­határozta, hogy ötven, pénzügyi tekintetben veszé­lyeztetett maradékbirtokot foko­zatosan kolonizálni fognak. Az akciót már az idén megkezdték s néhány 5000 hektáros maradékbirto­kot kisebb gazdasági egységekre osz­tottak fel. Hivatalos telepítés útján eddig 2.928 telepet létesítettek 41.000 hektár területen. A minisztérium most beleegyezett abba, hogy ezek a telepek, amennyiben kisebb kiterjedésűek, 1000 hektárra kiegészítethessenek. Ehhez még a kormány hozzájárulása szük­séges. Srámek tanácsadója a pápa ellen beszél. E cím alatt a Slovák ezeket írja: »Srámek tanácsadója ma és régen Svétlik kanonok, aki különben bal­felé terelte a pártot. Különösen isme­retes a szovjetszövetséget sürgető be­széde. Ennek a katolikus pap-politi­kusnak a beszédét tegnap ismertettük, mely szerint Szovjetoroszországban az isteni tízparancsolat rendje lép hatály­ba. Hát lehetséges az, hogy egy lidák prelátus másként beszéljen, mint a szentatya? Vagy hogy egyenesen a pápa ellen beszéljen?« Tér folyt a bálon! A vidám mulatság szomorú vége. Ma már az általános, de szomorú tünet, hogy a falusi mulatság alig szo­kott lezajlani verekedés, bicskázás, vérontás nélkül és nagy on lehet azon csodálkozni, hogy van még kedvük az embereknek falusi mulatságba men­ni, amikor ki van mindenki téve an­nak, hogy ott megverik, esetleg meg is ölik. Búcson is bál volt a napokban a szövetkezeti vendéglőben. A veszeke­dés természetesen itt sem maradt el. Az egyik legény nagyon beszeszelt és ott rendetlenkedni, garázdálkodni kezdett. A szövetkezett üzletvezetője szép szóval csendesíteni akarta a du­hajkodó legényt, de a szelíd intés olaj volt a tűzre és a legény üveget ragadott és azt hatalmas erővel vágta Marosa András üzletvezető fejéhez, aki vérbe borult fejjel eszméletlenül bukott a padlóra. Súlyos sérülé­seivel szállították a kórházba. A garázda legény ellen megindult a bűnvádi eljárás. Tífuszjárvány a környéken. A deáki cigánynegyedből 18 tifuszbetegef vittek a kórházba. Lapunkban, a Komáromi Lapokban már írtunk arról a nagyarányú tifusz­­járványról, amely Deáki és Pered köz­ségekben és a környékén dühöng. Most különösen a deáki tifuszve­­szedelem tereli magára a figyelmet. Bár a hatóságok mindent elkövetnek a betegség leküzdésére, a deáki tifusz­­megbetegedések egyre tartanak. En­nek oka az, hogy a deáki cigányne­gyed melegágya a járványos beteg­ségeknek. A napokban tizennyolc tifuszos beteget vittek onnét az érsekujvári kórházba és négynek az elszállítása is elő van készítve. Hiába minden óvintézkedés, a deáki cigánynegyedben a veszedelmes ra­gály nem akar megszűnni. A helybeli hatóságok országos bizottság kiküldé­sét kérték. A bizottság Pozsonyból ki is ment Deákira és megnézték a ci­gánynegyedet és megállapították, hogy az a fészke és melegágya minden ra­gályos betegségnek. Megtettek minden óvó intézkedést, hogy a veszedelmes ragályt elfojtsák. Pereden a járvány két halottat kö­vetelt, de már szünőfélben van. Szüllő Géza dr. a külügyi bizottságban a kisan­tant és Magyarország viszonyát világította m mtn t — október 30. és arról sem, hogy Jugoszlávia és Y*?A ' * tp , ^ / A kénviselőház külüavi bizottságé- Románia minő viszonyban yánnak VCltű'W'* * A képviselőház külügyi bizottságá­nak ülésén Szüllő Géza dr. képviselő, egyesült pártunk parlamenti klubjá­nak elnöke, alapos bírálatban része­sítette Krofta dr. külügyminiszter po­litikáját. Beszédében rámutatott arra, hogy a külügyeket hárman vezetik és pedig a külügyminiszter, a miniszterelnök és az irányítást a köztársasági elnök végzi. Frappáns módon hasonlítja ösz-és arról sem, hogy Jugoszlávia és Románia minő viszonyban vannak a köztársasággal a szovjettel léte­sített szerződés tekintetében. Arról sem szól a külügyi expozé, hogy minő a viszonya a köztársaságnak Angliával. — Maga a miniszterelnök úr szósze­­rint beismerte azt, amit mi mindig hangoztattunk, hogy a kisantant mai struktúrájában nem egyéb, mint egy politikai szövetség, melyet nem tart Ez igaz, de a gyenge kávéból mégiscsak jó kávé lesz, ha elég Franck-ot teszünk hozzá. Ezért gabonakávéba valódi Franck, leginkább Karo-Franck való. dta aficutak m&ó első feltétele a politikai légkörnek enyhülése. akkor csak egyetlen szer jöhetne tekintetbe: Rádión, mert ez a mosást könnyűvé teszi - magá­tól mos. De ha a Radionnal való mosás még a járatlannak is si­kerűi - mennyivel jobban tud vele bánni a tapasztalt háziasz­­szony, aki a használati utasítást pontosan betartja és a ruhát egy délelőtt játszva kimossa magatol mos sze a külügyminiszter és a minisz­terelnök egymástól eltérő külpolitiká­ját, melyre a különböző pártállású koalíciós kormánylapok is hosszú cik­kekben mutatnak reá. Majd áttér Szüllő Géza dr. a kis­antant és Magyarország között fenn­álló viszony elemezésére és többek kö­zött a következőket mondja: — Rámutatok arra, ami nincs benne az expozéban. Nincs szó abban a modus vivendiről és a kormány­nak a Vatikánnal szemben való politikájáról. A miniszteri expozé semmit sem mond arról, hogy minő kötelezettségeket vállalnak a kisantant államai egymás iránt össze semmi más, csak az, hogy Ma­gyarországgal szemben biztosítani akarják a mai helyzetet. Ámde két­ségtelen az, hogy a volt monarchia szétdarabolása után keletkezett új ál­lamok iés a Duna mellett lévő régi ál­lamok geográfiai helyzete, népességé­nek száma és gazdasági szükségletei azt mutatják, hogy ezek az államok egymásra vannak utalva. Ezek az egyes államok önmagukban nem elég erősek arra, hogy akár autarkiát rendszeresítsenek, akár szövetségekkel meg tudják terem­teni a maguk prosperitását. Ezek­nek tehát meg kell egymást érte­­niök. A miniszterelnök úr azon­ban megfeledkezik arról, hogy a gazdasági alapon való megegyezés — Mint a régi osztrák-magyar de­legációnak egyik tagja, aki előadó is voltam, nehezen tudom elképzelni Ma­gyarország gazdasági közeledését olyan csoporthoz, melynek tagjai egymással oly céllal kötöttek katonai konvenció­kat, hogy örök időkre gúzsbakössék Magyar­­országot. Miután azonban azt látom az általam állandóan figyelemmel kisért francia sajtóból, hogy igen tekintélyes francia tényezők már évek óta hangoztatják, hogy erkölcsi és lelki leszerelés nélkül lehetetlen a megbékülés Magyar­­ország és a kisantant között, miután ugyanezt a gondolatot fejezi ki az angol közvélemény, nem adom fel a reményt, hogy a dunai kérdés megoldható lesz, ha a köztársaság revízió alá veszi ed­digi politikáját. Lehetetlen azon­ban az a felfogás, hogy Magyar­­ország és a kisantant ne mint egyenrangú felek szerződjenek, és lehetetlen az is, hogy Magyarország hozzájárulhasson olyan szerződéshez, amelyben a másik fél a maga végső harci vámjaival, gazdasági és politikai szerződésekkel Magyarországnak térd­­rekényszerítettségét akarja kiaknázni arra, hogy őt továbbra is gúzsba tartsa. Magyarország nélkül nem oldható mteg a dunai kérdés és ha a papiroson való stratégia el is képzelheti azt, hogy Magyarországot kiéheztetés és elkülönítés útján part­nerré tehetné, ez a papiroslogika cső­döt fog mondani, mert nem veszi számba mint koeficienst: a nemzeti lelket. Ahogy a nagyhatalmak nem vették számba az olasz-abesszin vi­szálynál és a szankciók alkalmazásá­nál, hogy mit jelent a nemzeti öntudat, éppen úgy megbukik ez a papiros­logika Magyarország esetében, hanem veszik számban a nemzeti öntudat je­lentőségét. Kulturegyesületek összefogása Komáromban. Sikerült megoldani a legnehezebb szezonproblémfit, ami az egyesületeket érintette: az időbeosztás kér­dését — Most már csak közönség kell s az ered­mény biztos! Évek óta sok panasz hangzott el Komá­romban arra vonatkozólag, hogy a sok rendező egyesület »egymásra rendez«, ami annyit jelent, hogy a szűkre sza­bott szezonban némely vasárnap négy­öt egyesület rendezett, máskor meg egy sem. Ezáltal a komáromi közönség nagyon megosztódott. Voltak napok, amikor a közönség azt sem tudta, merre menjen, any­­nyi mindenfelé voltak rendezések: teaest, kultúrest, szinielőadás egymást érték s aki társadalmi kötelezettségé­nek eleget akart tenni, az néha öt-hat rendezésen volt kénytelen megjelenni két-három nap alatt. Hol vannak az­tán még a házi összejövetelek, a szű­­kebbkörü bizottságok, az egyesületi megbeszélések! Ismét csak azt bizo­nyítja ez, hogy több az egyesület, mint kellene. Szeret a komáromi közönség szórakozni? Nagyon szeret. Nagyon szereti a nyilvános helyeket is. Sok­szor csodálkoztunk azon, hogy egy-egy dúsprogrammu napon mennyi közön­séget kapnak a különböző nyilvános helyiségek. Természetesen csak akkor, ha a programm jó volt. A közönség szeszélyes: voltak esetek, amikor a termek viszont kongtak az ürességtől. Megérett tehát a helyzet arra, hogy a komáromi kultúr egyesüle­tek közül azokat, amelyek sűrűb­ben rendeznek előadásokat, este­ket, egymás mellé ültessük s al­kalmat adjunk nekik a helyzet tisztázására. A Jókai Egyesület vette kezébe ezt a nehéz, sokakat érintő kérdést s öröm­mel látta, hogy mindegyük egyesület támogatja e szándékában. Múlt héten néhány komáromi egyesület: a Jókai Egyesület, a Kath. Legényegylet, az Iparoskor, a Karitász, a Munkásaka­démia néhány tagja jelent meg a Jókai Egyesület művészszobájlában s a meg­hívottakat arra kérte a Jókai Egyesület, hogy választmányaikkal közöljék a vég­zetteket. Szijj Ferenc dr. és Szombathy Viktor ismertették a rendezések körül szerzett tapasztalatokat s a megjelentek rögtön összeállí­tottak egy társadalmi naptárt, amelyet kibővítenék aztán. A komáromi egyesületek így szinte szindikátust alkotnak, remélhetőleg, kedvező eredménnyel. Sikerült egye­lőre a következő megegyezésre jutni: November 8. Karitász emlékező estje (Legényegylet). November 15. Iparoskörben színi­előadás. November 18. Missiós est. November 21. Iparoskor szinielő­­adása. November 22. Jókai Egyesület jubi­láns közgyűlése, Liszt-estje. November 28. Iparoskörben szini­előadás. November 29. Az ifjúság Jókaiért. (Ifjúsági est a Kultúrpalotában.) December 5—8. Tavaszi Parlament, 5-én este kulturesttel. December 5—6. Karitász Mikulásvá­sárja, estje. December 8. Gimnázium »Immacu­lata« előadása. A programm egyelőre eddig van kész, hír szerint a színtársulat decem­ber 8—10-ike táján jön, ismerve azon­ban a színtársulatot: ha Érsekújvárt si kerük s közönségük van, későbben jönnek Komáromba. Ezenkívül: A Jókai Egyesület kedden este vita­estét tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom