Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-11 / 56. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. július 11, gőgiának minősítette s a következőket mondotta: — Az, hogy a köztársaság Szlovenszkón a magyarosításnak kitett, halálraítélt németeket új életre keltette, a legjobb bizonyítéka Heinlein állítása valótlanságának. Csökkent a munkanélküliek száma. A népjóléti minisztérium hivatalosan jelenti, hogy a munkaközvetítő hivatalok által nyilvántartott munkakeresők száma június végén 565970- re csökkent az előző havi kimutatással szemben. Május hó végén ugyanis 637.585 volt a munkanélküliek száma s a két adatot összehasonlítva megállapítható, hogy a munkanélküliek száma egy hó lefolyása alatt 71.415-el apadt, ami 11.2 százaléknak felel meg. Százalékokban kifejezve, a csökkenés Csehországban 8.8, Morvaországban és Sziléziában 9.3, Szlovenszkón 24.4 és Kárpátalján 25.8 százalékot tesz ki. A közelmúlt hetekben letárgyalt államvédelmi törvény két részből áll. Az első rész azokat az intézkedéseket tartalmazza, melyek már békében megteendők, a második rész pedig háború esetére szóló különös intézkedéseket sorol fel. Egyelőre arra való tekintettel, hogy az államvédelmi törvény máris életbe lépett, annak eiső része tarthat igényt közérdeklődésre. Ebben a részben kü lönleges hatósági felügyelet alá helyeztetnek mindazon termelési ágak, melyeknél a katonai igazgatás érdekelve van. Itt nemcsak a szorosan vett ipari vállalatok jönnek számításba, hanem a bánya, mezőgazdasági és erdőüzemek és szállítási vállalatok is. A védelem szempontjából fontosaknak megjelölt vállalatok két csoportra oszlanak : bejegyzett és be nem jegyzett vállalatokra. A különbség abban áll, hogy a be nem jegyzett vállalatokat a politikai hatóságok, a bejegyzetteket pedig a katonaság ellenőrzi. Egyébként ugyanazon kötelességekkel bírnak, de e bejegyzett vállalatok szigorúbb titoktartásra vannak kötelezve és abban az előnyben részesülnek, hogy alkalmazottjaik a hadi szolgálat alól felmentetnek. A be nem jegyzett vállalatok ismét két csoportba tartoznak : általánosan és egyedileg hadi fontosságúak Azt, hogy hadi szempontból melyik iparág, illetve üzem általában fontos, a kormány állapítja meg, ellenben az egyedileg A kommunisták a baloldali kormányt követelik. A Polední List írja: Június 27. és 28-án Prágában ülésezett a kommunista párt központi végrehajtó bizottsága. Gottwald képviselő referádája után oly értelmű határozati javaslatot fogadtak el, amelyben azt hangoztatják, hogy Csehszlovákia belpolitikai fejlődése baloldali kormány alakítását teszi szükségessé. Francia példa szerint minden módon nyomást kell gyakorolni a munkás és demokrata körökből való népfront megalakítása érdekében. Az új alakulatból kizárandók a reakciós elemek. A Politbyronak felhatalmazást adtak, hogy a többi szocialista párttal vegye fel a tárgyalásokat a terv megvalósítása érdekében. fontos üzemeket a hadügyi minisztérium jelöli ki. Az állami felügyeletnek kettős célja van: 1. Hadi szempontból fontos üzemek létesítésénél bizonyos feltételek kikötésének lehetősége, nevezetesen a telep helyét illetőleg, melynek esetleg stratégiai okokból való kijelölése ekképen legalább a jövőre nézve törvényes alapot nyer; t. az üzemek felett gyakorolt ellenőrzés folytán azokazoknak vezetéséből és szolgálatából az államilag megbizhatlan egyének eltávolítása a cél. Ezen intézkedés szükségessége abban találja indokát, hogy a hadi szempontból fontos üze— julius 10. A minisztertanács utolsó ülésén foglalkozott a gabonamonopólium kérdésével. A kormány letárgyalta és jóváhagyta a gabonamonopóliumról szóló javaslatot. Az uj rendelet, — mint Prágából értesülünk, — mélyreható változásokat léptet hatályba. A változások között legfontosabb az a rendelkezés, hogy ebben a gazdasági évben magasabb lesz a búza és a rozs eladási ára, mert a kormány a bevásárlási és az eladási ár között mutatkozó különbözetet fölemeli. A bevásárlási és eladási ár közötti kümekben az üzemi titkok megóvása biztosittassék. A megbizhatlanság fogalmának meghatározása körül a parlamenti tárgyalás során széleskörű vita fejlődött ki és különösen a német nemzetiségűek fejezték ki aggályaikat az iránt, hogy az államilag megbizhatlannak való minősítés, mely nem objektiv ténykedés, hanem érzelmi momentumok alapján történik, sok visszaélésnek lehet kutforrása, amelyek a megbélyegzettre súlyos anyagi következményeket vonhatnak maguk után. Megnyugtatásul ismételten elhangzott az illetékesek részéről azon kijelentés, hogy valamely elismert politikai párthoz vagy nemzeti kisebbséghez való tartozás magában véve nem lehet alapja a diszkvalijikdciónak. Külföldi állampolgárok a hadi szempontból fontos üzemekben csakis a katonai hatóság beleegyezésével nyerhetnek arkalmazást. Ilyen üzemek kötelesek az összes üzemi berendezésről pontos adatokat a hatósággal közölni és a bejegyzett üzemekben a katonai hatóság jogosítva van a termelést, a technikai berendezést, az anyagkészletet, az üzemképességet, a munkások megbízhatóságát és a munkaviszonyokat felülvizsgálni. A politikai hatóság megtilthatja oly helyiségekbe való bejárást, amelyekben az államvédelem szempontjából fontos berendezések léteznek. Oly adatok közlése, melyeknek titokban tartása az állam érdekében áll, szigorú büntetés alá esik még az esetben is, ha a közlés csak szóval — és nem mint eddig sajtó utján — történik. Fegyvereknek vagy fegyveralkatrészeknek be- és kivitele csakis a katonai igazgatás engedelmével történhetik. Minden az államvédelemre fontos találmány, mely védjegyzés végett be lett jelentve, titokban tartandó és a feltalálónak nem szabad azt sem pénzért, sem ingyen külföldre juttatni. lönbözet eddig a búzánál 9, rozsnál 8, malátaárpánál 9, egyéb árpánál 8 és zabnál 8 korona volt métermázsánként. Az uj rendelkezés szerint a búzánál 12 és a rozsnál 9 korona lesz. Az árpa és a zab árfeszültsége nem változik Az uj alapárak prágai paritásban a következők: 79 kg-os búza 164—176, rozs 125—136, malátadrpa 125—134 és zab 112—120 korona. Az uj rendelet megváltoztatja a havi pótdijak összegét és rendszerét is: a búza ára szeptembertől decemberig havonta 50 fillérrel s januártól juniu-Hasznos tudnivalói az államvédelmi törvényiül I. Fontos üzemek ___ Dr.G.J. Fölemelik a búza és rozs eladási árát. A gabonamonopólium uj rendelete. egyezni abba, hogy többé ne legyen ahhoz joguk, hogy maguk válasszák ki a munkára jelentkezők közül azokat, akiket ‘fölvesznek. A munkaadó eme joga, az új javaslat szerint, elvben megmarad, azonban a gyakorlatban a hatóság mégis csak rákényszerítheti majd a munkaadót arra, hogy a kiutalt munkást vegye föl. A tervezet kimondja, bogy 50.000 koronáig terjedő összegű pénzbírsággal, vagy két hónapig terjedő szabadságvesztéssel sújtható az a munkaadó, aki nem alkalmazkodik a tervezetben lerögzített alapelvekhez. Az alapelvekhez való alkalmazkodás a munkaadó részéről a gyakorlatban csak olyképen juthat kifejezésre, ha fölveszi a fölvételre ajánlott munkást és ezzel mentesíti magát a bírságtól. Vagyis a munkaadók kifogását nem vették úgy figyelembe, mint ahogyan azt kívánták. Az érdekelt gazdasági körök a javaslatot elfogadhatatlannak mondják s azt állítják, hogy a rendelettervezet mai alakjában csak a gazdasági élet nyugtalanítására alkalmas. Népgyűlésen válaszolt Dérer miniszter a szudétanémetek szenátusi szónokának. A csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt csacai népgyűlésén dr. Dérer igazságügyminiszter beszédet mondott, melyben foglalkozott Ffrogner szudétanémet párti szenátornak a minap tartott szenátusi beszédével, amelyben a szenátor olyan szavakat adott a miniszter szájába, melyeket az sohasem használt. — Soha, egyetlen egy nyilatkozatomban sem említettem Németországot — mondotta Dérer, — vagy a német népet, akár Lengyelországot, vagy a lengyel népet, vagy Magyarországot és a magyar nemzetet mint a csehek és a szlovákok ellenségeit. A szenátor a hamis citálás következtében bizonyos körökben olyan benyomást keltett, hogy a csehszlovák kormányban olyan emberek vannak, akik Németországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal szemben ellenséges érzülettel viseltetnek, de az igazság nem ez. Majd a miniszter Heinleinnak azt az állítását említette fel, bogy a csehszlovák politika arra törekszik, hogy a nyelvi és a néprajzi határokat az államhatárig kitolja. Dérer ezt a beállítást áldema-Aratás. Irta: Gracza János. Mikor levágták az árpát, két nap múlva beleálltak a rozsba is. Érett, lángolt az aratók area s a (verejték ott gyöngyözött mindegyiknek a homlokán. Ahogy vágták a vetést, néha fürge kis szellő szaladt végig a tájon, amitől megremeglek a nyárfalevelek s az aratók izzadt hátán borzongás simított végig. De nagyon jó volt ez most. öreg Tandari, ki legelői ment a kaszájával, megelégedetten sóhajtott fel: — Hála Istennek, gyönyörű a vetés. Nézzétök csak, akkora kalásza van, mint egy araszt... Most a többiek is megálltak. Kifújták magukat. Volt, aki az ingeujjával törölte le a homlokát, más meg a tenyerével csapta le a vizet az üstökéről. Csak Börcsök Tóninak, a vékony, sápadt kis embernek volt kedve még itt is pipára gyújtani. Reggel óta szutykos kis makra füstölt a szájában. Barnaszemű, teltidomú asszony, a Kóródi Ferkó felesége, rá is ripakodott miatta: — Hogy a fene azt a cuclit, Tóni bácsi! Hát még itt is a szájában tartja kend? Nem fél, hogy kigyullad a mező, ha kiveri belőle a bagót? Kacagott az öt-hat asszony, hogy a nevetést csilingelve dobálta tovább a csöndesség. Börcsök Tóni ellenben kivette szájából a pipát és ridegen feleselt vissza: — De csúnya löhetött a bábád, hallod-é, hogy így fölvágta a nyelved. Ezt a többi asszony nem hagyta szó nélkül, nekiestek hát a hitvány kis embernek: — De föl ám! Osztán ha nem tetszik, tögyön kend rula! Öreg Tandari mérgesen förmedt az asszonyokra: — Csiba te... Ölég lögyön!... Ne ögyön az avas bennötöket... El is hallgattak azok néliányan, csak sánta Vera, a hadiözvegy fordult villogó szemekkel Börcsök Tómhoz: — Nini, hát még kend beszél? Selyöm Kata tán véka alatt tartotta a nyelvit, hogy kend mégse bírt vele, oszt mögszökött kendtül avval a csavargó Bálint Pislával? Hihihi! — nevetett nagyot. — Most bent laknak a városban, ahol Kata úgy kifösti magát, hogy piros, mint a mályvarúzsa, Bálint Pista mög ott lacibetyárkodik a híd alatt... Itten tudni kell, hogy Sánta Verát személyes bosszú ingerelte Tóni ellen. Régi dolog volt ez nagyon. Akkor még Vera is lány volt, Tóni is legény. Éshát, Istenem, valami miatt összezörrentek. A parázs azóta ott lappangott a szíve mélyén Verának, hogy most kicsapjon belőle a forró láng. Úgy is történt: égetett, perzselt a Vera szava. Döbbenten hallgatták a többiek. Börcsök is elfehéredett előbb, talán egész a lábaujjáig, aztán hirtelen tűz öntötte el. Remegett, mint a nyárfalevél a fahegyben, majd odaugrott Vera elé: — Te kutya, a nyelved tépöm ki! Belekapaszkodtak a többiek: — Tóni, mögbolondultál? — Engedjetök! — rázta le magáról a karokat s fújt, mint a dühös állat, hogy nem töltheti ki a mérgét kedvére. Az asszony is pihegett már. Várta, hogy ráugorjon az ember. Most — gondolta — élet-halál, de összemérkőzünk. Zizegőn, szégyenkezőn haj tolták le fejüket a kalászok és a szellő mintha elbújt volna valahová. Csak a nagy feszült csönd volt a levegőben, hogy minden percben dirib-darabra robbanjon szét. — A fiad gyün ott, Tóni! — szólt ekkor az öreg Tandari s abba az irányba mutatott, ahol a dülőutat árnyékolták az akácfák. Onnan nem messze meg a Börcsök-tanya kéménye látszott s a tűzfalából egy hófehér darabka. Odavillantak mind a szemek. Börcsök Tóni is előbbrelépett egyet, tágranyilt szemét lecsukta s nehéz, nagy fájdalommal susogta maga elé: — Tónikám, édös bogaram... Azzal rohant ki a vetésből, egyenesen a dűlőútnak, ahol a négy-ötéves emberpalánta próbált gyönge lábával nekivágni a tarlónak. — Teremtőm! — szólta el magát az egyik asszony. — Valami baj lőhet... Elgyütt utána a gyerök... Ez a szó mindenkinek a szívébe markolt. Eszükbe jutott, hogy Börcsök Tóniék akkor kapták ezt a gyereket, mikor Tóni hazajött a hadifogságból. Azóta nincsen más öröme, csak ez a gyerek, akit a Selyöm Kata itthagyott az apjának. Most meg, ahol ni, a kis Tónika ott bócorog a tarló végében s az apja most kapta fel éppen a karjába... Aztán... ejnye... nem idetart vele, hanem odafut a nyárfákhoz, mert csak ott van hűvösség nagy darabon. Kóródi Ferkó dobta el a kaszát legelőször. — Imre bátyám, mi baj kerülgeti Tónit? Gyerünk, nézzük mög! Szempillantásra megállt az öreg Tandari, majd így szólt: — Az ám, valami baj van ott! Gyerünk! És amint megindult, a többi is ott haladt a nyomában. Isten tudja, micsoda érzés támadt bennük egyszerre. Alkalmasint mindegyik a maga porontyára gondolt, akit szintén baj környékezhet most valahol. Mert a gyerek, mint a pille, röpköd ide-oda s egyszer csak rácsap valami ismeretlen ellenség. Néha torokgyík, néha vérhas, néha meg vörheny. Ma még
