Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-11 / 56. szám

Lapunk mai száma a jötrőheti teljeeXI ádió-mtisort tartalmazza OtvenheteHiU évfolyam. 50. szám. ___ Szombat^_1^36^Júling^jj. KOMAROMI LÁM POLITIKAI LAP. Alapított»: néhai TUBA JÁNOS. Belelös főszerkesztő* GAAL GYUL’A dr. Szerkeszti BAHANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak*) FÜLöP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. POLITIKAI SZEMLE Előfizetési ár, csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyed­évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egy ess zám ára 1 korona. A túltengő bürokrácia. (AL) Angolországban még ma sincs kodifikált polgári törvénykönyv. An­golországban a szokásjognak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint az írott betűkben lefektetett me­rev jogszabályoknak, mert jól tud­ják, hogy a betű mindig holt, a szo­kásjog pedig elasztikusán illeszthető hozzá a változó viszonyokhoz és így sohasem bénítja a fejlődést és hala­dást. De ezenkívül a fair play elve is szerepet játszik az angol jogi életben éppúgy, mint az ottani társadalmi, politikai vagy akár sportéletben. Hogy mást ne említsünk, Angolországban még ma sincs telekkönyv, hanem az ingatlanra vonatkozó adásvételi és egyéb szerződésekre jegyzik rá a tu­lajdon átruházását és senkinek sem jut eszébe, hogy ezzel visszaéljen. Nem is akarunk belebocsátkozni an­nak taglalásába, hogy másfelé ilyen telekkönyv-nélküli rendszer milyen kaotikus állapotokat, mennyi csalást és egyéb bűncselekményt mozdítana elő. A paragrafusok tömege sohasem ad boldogságot. A cinikusok meg is ál­lapítják, hogy mentői több a paragra­fus, annál több alkalom kínálkozik azok kijátszásához és ezzel illegális hasznok szerzéséhez, ami természete­sen nem javítja a közerkölcsöt. A paragrafusok tömege nem is jelenti a fejlődést, hanem csak arra vall, hogy újabb és újabb megkötésekkel akarják korlátozni az egyéni szabad­ságból folyó cselekvési lehetőségeket. Ha elméletben meg is áll mindez, ma majdnem egész Európában éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk mindannak, amit ezen a téren az emberiség bol­dogsága és fejlődése megkívánna. Ma már alig akad olyan terrénum, ame­lyen saját kedvünk szerint vállalkoz­hatnánk bármire, anélkül, hogy el­fogna az az aggodalom, nem köve­­tünk-e el olyas valamit, ami miatt meggyűlhetik a bajunk a hatóságok­kal. Maga a »világcivilizáció és világ­­kultúra kisugárzója«, az agyonma­gasztalt Európa rak kényszerzub­bonyt lakóira, hogy moccanni is alig merjenek és ha azután nem tudnak tájékozódni a paragrafusok labirintu­saiban és valahogyan tágítani szeret­nének a zubbonyon, akkor jön a ne­mulass választékos megtorlások és büntetések képében. De nem elég mindez. A majdnem Európa-szerte szigorított büntető tör­vények, a más államokkal való keres­kedelmi és pénzforgalmi érintkezés­ben felállított bonyolult és egyre vál­tozó korlátokat megállapító szabá­lyok, az egyébként tiszteletre méltó gondolattól vezérelt, de bajosan át­tekinthető szociális rendelkezések, a sok agyafúrtsággal kieszelt adórend-Komárom, július 10. Megjelent az öreg nyugdíjasok utol­só korosztályának egyenjogusító tör­vénye. Az öreg nyugdíjasok utolsó korosz­tályának egyenjogúsítására vonatkozó törvény megjelent a törvények és ren­deletek tárában 182. szám alatt, vagyis a törvény életbelépett. Az első parag­rafus szerint az 1875-ben, vagy az azután született jogosult közalkalma­zottakat, valamint ama özvegyeket, kik 1880-ban, vagy azután születtek, 1936 július 1-től kezdve az 1930. évi 70. sz. törvény, illetve annak végrehaj­tási rendeleté alapján járó nyugdíj és ellátmányi illetmények illetik meg a takarékossági intézkedések követ­keztében foganatosított levonás után. A törvény harmadik paragrafusa az 1930. évi 70. sz. törvény 11. §-át azzal egészíti ki, hogy amennyiben a jo­gosultak igényeiket nem érvényesítik, a hatóság a nyug- és ellátmányi illet­ményeket hivatalból szabályozhatja. A törvény a kihirdetésével életbe lé­pett és 1936. július 1-től számítva minden ezzel ellenkező törvényes elő­írás hatályát veszti. Mozgalom a felekezeti iskolákért. Mint ismeretes, az egyházak köré­ben nagy izgalmat keltett az 1935 de­cember 20-án kelt 233. sz. törvény, amellyel a nyilvános polgári iskolák szervezéséről és igazgatásáról szóló törvények is módosíttattak. Hanem sikerül az egyházi körzeti polgári is­kolák felállítását kivívni, akkor a már fennálló, sikerrel és eredménnyel mű­ködő, jól látogatott egyházi elemi is­kolák elveszíthetik felső osztályaikat, illetve az ezekbe járó tanulókat, ami komolyan veszélyeztetné ezen iskolák további fennmaradását, sőt létüket is. Az egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt egy­házpolitikai szakosztálya már legkö­zelebb foglalkozni fog ezzel a rend­kívül nagy fontosságú kérdéssel dr. Haiczl Kálmán szakosztályi elnök ve­zetésével. Megjegyezzük, hogy a fel­sőbb egyházi hatóságokhoz és a szlo­­venszkói törvényhozókhoz már több egyházközség részéről érkezett ebben az ügyben memorandum, amelyek rá­mutatnak arra a nagy veszedelemre, amely az egyházak felekezeti iskoláit fenyegeti. Az autonómia elismerését és a szlo­vák nemzet alkotmányos elismerését követeli Tiso volt miniszter. Hodzsa dr. miniszterelnöknek sze­nátusi nyilatkozata nagy viszhangot keltett a szlovák néppártban. A párt nagytapolcsányi ülésén elmondott be­szédében Tisó dr. hosszasan foglal­kozott a miniszterelnök elutasító nyi­latkozatával és hangsúlyozta, hogy a szlovák néppárt elvileg sohasem volt ellene a kormánybalépésnek, mert mindenkor megakarta adni az állam­nak azt, ami kijár, de mivel a szlo­vák néppártnak valóban a szívén fek­szik az állam ügye, ezért azt akar­ják, hogy a csehek és szlovákok vi­szonyának kérdése igazságosan oldas­sák meg. Tisó dr. kijelentette, hogy a szlovák néppárt politikai programja Szlovenszkó autonómiájának megva­lósítása. Ezzel a programmal mentek a választásokba és e programhoz hű­ek maradtak a választás után is. A szlovák nemzet jobb jövőjéért való küzdelemben nem hagyják magukat senki és semmi által elriasztani. Tiso dr. ezután visszautasította a szlová­kokkal szemben hangoztatott meg­bízhatatlanság vádját és azt fejtegette, hogy a szlovák katolikusok nem tar­toznak a hazafiak ama kategóriájába, amely csak addig hazafi, míg annak az államtól anyagi előnyeit látja. Vé­gül pedig kijelentette a következőket: — Majd akkor lépünk be a kor­mányba, amikor a szlovák nemzet kö­veteléseit teljesíteni fogják, de soha­sem tesszük azt meg miniszteri szé­kekért, vagy egyesek érdekeiért. Javaslat a munkaközvetítés módosításáról. A népjóléti minisztérium javaslatot készített a munkaközvetítés rendsze­rének módosításáról. Ez már egy át­dolgozott javaslat, amelynek részle­tei most váltak ismeretessé. A nép­jóléti minisztériumot a módosításnál egyrészt az a szempont vezette, hogy a népjóléti minisztérium már nem kívánja megbolygatni a munka­közvetítő hivatalok mai rendszerét, másrészt pedig az, hogy a majd élet­belépő új rendszabályok nem fogják a munkaadót arra kötelezni, hogy a munkaközvetítő hivatalok által ki­utalt munkást fölvegye. Az eredeti javaslat ellen a munkaadók azért til­takoztak, mert nem akartak bele-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Elismerésre méltó nyíltsággal mu­tatott rá legutóbb a prágai szenátus­ban Kalfus dr., az új pénzügyminisz­ter arra, hogy Csehszlovákiában a tisztviselői létszámnak megdagadása már megálljt parancsol. Leplezetle­nül fejtegette, hogy az adóbevételek éppen csak hogy elegendők az álla­mi hivatalok kiadásainak fedezésére. Amiből az következik, hogy mind­azoknak a kiadásoknak fedezéséről, melyek ezeken kívül esnek, kölcsö­nök utján kell gondoskodni. Ha va­lamely reszortban nyugdíjazásokkal iparkodtak csökkenteni a létszámot, ez megint a nyugdíjasok léteiében okozott tetemes kiadásszaporulatot. Mindezeknek a következménye az, hogy a hivatalokra, tisztviselőkre és nyugdíjasokra fordítandó költségveté­si összeg évente körülbelül 130—146 millióval emelkedik. Bizonyára nehezére esett a pénz­ügyek legfőbb vezetőjének, hogy ily nyersen és minden köntörfalazás nél­kül mutasson rá arra, hogy az állam! anyagi ereje már nem bír el több ilynemű megterhelést. Egy következ­tetést ebből mindjárt le is vont ma­ga a pénzügyminiszter, amikor kije­lentette, hogy a fiatalság ne lássa a hivatali pályában reményeinek és vá­gyainak végcélját és ne folytasson olyan tanulmányokat, amelyek csak erre a pályára képesítik, mert ha az­után nem tud elhelyezkedni, csak szaporítani fogja az intelligencia pro­letariátusának már amúgy is szép szá­mát. Az ifjúság törekedjék tehát a szabad pályákra, amit már régebben felismertek a magyar ifjúság ügyei­vel foglalkozó körök is és állandóan ilyen irányban érvényesítik befolyá­sukat. A baj azonban már itt van — pro­­ximus ardet Ucalegon — és az ifjú­ságnak a hivatalnoki pályától való cl­­tanácsolása már kissé elkésett pre­ventív védekezésnek tűnik fel. Az ál­lam financiái szempontjából a bü­rokratizmus hidrafejeit már csak úgy lehetne lenyesni, ha radikálisan fog­nának hozzá első sorban a gazdasági téren inauguráit állami beavatkozás és ezzel járó hivatalos apparátus visz­­szafejlesztéséhez. A többi azután már könnyebben menne és szinte magától adódnék. Természetesen nem oly könnyű ezt végrehajtani, mint leírni. Számolni kell a különböző pártpoli­tikai befolyásokkal, számot tévő ér­dekkörök presztízs- és önérdek ve­zette nyomásával, a protekciósok el­lenállásával és bizonyára a túlfűtött nacionalizmus rövidlátásával is. Hogy a beszédéből kivehetően tisztán látó, higgadtan mérlegelő, nyíltan beszélő pénzügyminiszter, aki új utakat lát­szik keresni, meg tud-e majd birkóz­ni mindezekkel a nehézségekkel, az már más kérdés, szeretnénk ebben a tekintetben nemtamások lenni. szerek, a gazdasági autarkiák követ­keztében szükségesekké vált vám-, monopóliumos, kontingentáló és el­lenőrzési módszerek ma nemcsak ve­­rejtékezővé teszik annak homlokát, aki mindezeket meg akarja tanulni, hanem még óriási hivatalnoki appa­rátust is tesznek szükségessé. Ma szinte törvény- és rendelet alkotási láz dühöng mindenfelé, mint ahogyan lázas egész Európa, paragra­fus paragrafusra torlódik és mivel a paragrafus mégse maradhat csupán papiroson és állást keresők mindig vannak, egyre burjánoznak fel újabb meg újabb hivatalok és egyre szapo­rodik a tisztviselőknek már amúgy is túlméretezett létszáma. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom