Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-03 / 80. szám

1936. október 3. »KOMAROMI LAPOK« 3 oldal Csehszlovákia nem változ­tatja meg valutapolitikáját. Peroutka dr., a Nemzeti Bank fő­igazgatója. aki a beteg Englis dr. kor­mányzót helyettesíti, jelentést tett a valutaeseményekről Hodzsa Milán dr. miniszterelnöknek. A kormány nézete szerint nincsen ok elsietett intézke­désekre. Tekintettel azokra az előnyökre, amelyek a jelenlegi helyzetből adódnak, az a nézet, hogy ezidő­­szerint még nem érkezett el a pillanat, hogy a tartózkodó ál­lásponton változtassanak. Különösen Englis dr. kormányzónak is ez a nézete és azt hangsúlyozta^ hogy a csehszlovák koronának belső árszintje és a nemzetközi árparitás ki­­egyenlítésének kérdése a koronának 16.67-tel történt leértékelése által meg lett oldva és a valutapolitika megváltoztatása a csehszlovák köztársaságot illetően csak nemzetközi valutaegyezmény keretében volna előnyös. Ezen az alapon Englis dr. és a kor­mány nagy része között megegyezés jött létre. Az 1937. évi állami költség­vetés kinyomatása. Minthogy a minisztertanács legutób­bi ülésében már hozzájárult az állami költségvetés tervezetéhez, azt kiadták kinyomatás céljából és a nyomdai munka előrehaladásától függ a parla­ment egy behívásának kérdése, amit az eddigi rendelkezések szerint októ­ber 13-ra, vagy 15-re terveznek. A költségvetés előterjesztésénél a pénz­ügyminiszter ez alkalommal is részletes expozét fog mondani az állam pénz­ügyi és gazdasági helyzetéről. Az ön­álló beruházási munkálatok javaslata összesen 15 milliárd koronát kitevő s három évre elosztott összeget irá­nyoz elő. A bűnösök nem tartanak vezeklést A Národ c. lap szeptember 22-i szá­mában írja: Hogy milyen mélyensüly­zött. Mért sír szegény? S mintha mind a hárman üldöznék egymást, s ugyan­akkor egymás elől bujdosnának. Egy éjszaka suttogásba fojtott beszélge­tésre riadtam. — Vagyő, vágyén—mondta anyám a szomszéd szobában. — Rémképeket festesz magad elé Ilona — felelte apám, de hangja, mely máskor olyan erőteljesen búgott, mint az orgona, most félrevert harangként csapongott. — Szereted, valid be, hogy őt sze­reted. — Hát hogyne szeretném, — az unokahugom. — Nagyon súlyos nekem ez a sze­retet, — sóhajtott fel anyám — na­gyon reám nehezedik. Nem értettem és félálomba mere­vedve, eltűnődtem a hallott szavakon. Hát a szeretet súlyos és a szeretett reánk nehezedik? Másnap este vacsoránál ültünk, ami­kor a cséza, amin Magda is érkezett, gördült a terrasz alá. — Talán valaki utazik? — és ijed­ten néztem Magda nénire, apámra, anyámra. Apám némán elfordította a fejét, Magda maga elé nézett lesü­tött szemmel, csak anyám arcán lát­szott valami boldog és diadalmas mo­soly. Aztán apám hirtelen mozdulattal csöpp italt töltött a poharamba: — Koccints a nénéddel, János, ez a búcsúpohár. Hát mégis? Magdára néztem, ő is rám. Szótlanul ráztam a fejemet, nem, ez nem lehet. Már nem volt semmi gúnyolódás az arcán s fehér bőre, mintha még fehérebb lenne, mint máskor. Vékony, kis keze átnyúlt az asztalon és meleg szorítással ujjai lyedt a lidákok sajtójának erkölcse, azt megmutatja a cseh néppárti Li­­dové Listy c. lap vasárnapi száma. Ebben a következőket olvassuk: »Bi­zony már így áll a dolog: a bolseviz­­vizmus ellen őszinte harcot nálunk kizárólag a lidák mozgalom vezet, míg az agrár és nemzeti demokrata sajtó tovább fog dolgozni a bolsevizmusel­­lenes front megbontásán. Ebben egyéb­ként semmi új dolog sincs. Nemzetünk bolseviki mérgezése ellen vívott harc teljes súlya eddig kizárólag a lidák mozgalomra nehezedett és pedig ide­ológiailag és a sajtó terén is. Az ag­rár sajtó s a nemzeti demokrata lapok teljesen csütörtököt mondtak és ha időnként nejm idéznék a mi bolseviki­­ellenes cikkeinket, úgy embereik egy­általán semmit sem tudnának arról.« — Hogy a cseh néppárt lap szerkesz­tője nem fél Istentől, amikor így be­szél a VIII. parancsolat megszegésé­— október 2. A közlekedésügyi bizottság csütör­töki ülésén foglalkoztak a közutak mai állapotával s a kőfejtő munkások hely­zetével. Az ülésen jelen volt Dosztálek közlekedésügyi miniszter, aki válaszol­va a vitában elhangzottakra, egyebek között azt mondotta, hogy a köztár­saságban 8661 kilóméter állami út van, ennek 70 százaléka, 6141 kilométer mondható jókarban lévőnek, 30 szá­zalék határozottan rossz karban van, helyenként annyira rossz, hogy a fe­dőréteg régen elkopott és már az alap­­építmény is szétesőben van. Ez utak egyre romlanak s minél később látunk rendszeres megjavításukhoz és kar­bantartásukhoz, annál több milliárdba fog kerülni a dolog. — Ma ez a munka — úgymond a miniszter — a kivánt gyors tempó­ban nem végezhető pénzhiány és mű­szaki személyzet hiánya miatt. Kijelentem itt ünnepélyesen, hogy nem vállalhatok s nem vállalok felelősséget, mert nincs meg a szükséges eszközöm, hogy a tér­közé borogatta a kezemet. — Én utazom, János, de te meg­ígéred, hogy nem felejtesz el és gon­dolni fogsz rám sokszor. A szobalány beszólt, hogy Gyurka itt van a kocsival és levihelik-e a csomagokat? Minden olyan hamar, hogy szólni sem tudtam és átérteni sem tudtam az egészet. Ide-oda kap­kodtam a fejemet, de velem már nem törődött senki. Magda kisietett és visz­­szajött a hosszú utiköpenyben. Az édesanyámmal megcsókolták egymást gyors, hideg érintésével az ajkaknak. Apámnak a kezét nyújtotta, aztán visszahúzódott hirtelen, mintha félne valamitől. Engem a levegőbe kapott, hevesen magához ölelt és szájamhoz forrasztotta forró ajkait, aztán szinte hidegen eltolt magától, éppúgy, mint amikor érkezett. Beugrott a csézába és felkiáltott a kocsisnak: — Mehetünk! Anyám csak azt várta meg, hogy a lovak nekiiramodjanak és befor­dult a házba. Apám és én, ott álltunk a feljárat lépcsőin, amíg el nem tűnt a fogat a kerti fasor végén. Akkor; megremegtem belül és némán rázni kezdett a sírás. Apám valamit mor­dult. talán azt akarta mondani, hogy a férfi harapja össze a száját, ha va­lami fáj, csak az asszonyok pityered­nek el minduntalan, de elcsuklott a hangja és széles mellkasa alatt zihál­va járt ki-be a lélegzet. Köhögni kez­dett, aztán ő is bement a házba. Nem rivallt rám, nem mondta, hogy ne sírjak. Pedig hallotta, hallania kellett, amint kétségbeesett zokogással oda­borultam a feljáró kőkorlátjára. vei! ök, a lidákok állítólag kizáró­lag harcoltak a népet mételyező bol­­sevizmus ellen! Micsoda ámítás! Éppen a lidák lapok voltak azok, amelyek már éveken át verték ol­vasóik fejébe az orosz szövetség szükségességét és olvasóikat a bol­seviki rezsimmel megbarátkoztat­­ták Svetlik lidák képviselő beszé­dei a szovjet elismerése érdekében és e beszédeket örvendezve közölte a szocialista és kommunista saj­tó is. És az egyik vezető lidák szerkesztő jelentette ki egy népgyűlésen, hogy a szovjet elismerését csak a hülye elle­nezheti. A közben elhunyt Myslivec cseh néppárti képviselő is elitélte a szovjetek e katolikus magasztalóinak filobolsevizmusát. Az is ismeretes, hogy a csehországi szerkesztők moszkvai ki­rándulásakor egy cseh néppárti lap szerkesztője helyezett koszorút Lenin síremlékére... vezeti útépítést maguknak az utak­nak, az állampénztár érdekének és az adófizetők érdekének is megfelelő módon, tökéletesen vé­geztessem el. Ha a közmunkaügyi minisztériumra igen fontos államérdekből azt a köte­lességet róják, hogy új utakat építsen és hogy bizonyos záros határidőn be­lül készítse el azokat és ha a minisz­térium pénzhiány és műszaki személy­zet hiánya miatt nem végeztethet meg­felelő mennyiségben alapozási mun­kálatokat, úgy egészen természetes, hogy a vállalkozó a terepen váratla­nul nehézségeket találva, az alapépít­ményt a tervezettől eltérően kénytelen elvégezni, természetesen az ily vállal­kozó joggal igényli a munkatöbblet és anyagtöbblet költségeinek az elő­irányzaton felül való megtérítést. Ide Ha igaz az, hogy a népek művelt­ségi fokára a szappanfogyasztásuk mérvéből lehet következtetést vonni, akkor legalább is ugyanannyi joggal állítható, hogy az atyasági és válóperek mennyi­sége híven tükrözteti vissza vala­mely kornak erkölcsi színvonalát. A világháború után beállott gazda­sági eltolódás, az elhelyezkedési és megélhetési nehézségek korunk erköl­csi felfogását is lényegesen megváltoz­tatták. A törvénytelen gyermekek tar­tására és a házasságok felbontására irányuló perek száma ijesztő mérvben megszaporodott. Ezen a téren a komá­romi kerületnek vezető szerep jutott az egész republikában, mert aligha található még oly kerület, amelyben annyi gyermektartási és válóper f oglalkoztatná a bírósá­gokat, mint a komáromi kerület­ben. Mindkét fajtájú pernek indító okai kö­zött elsősorban a gazdasági érdek sze­repel ugyan, azonban nem utolsó sor­ban az ifjúság hiányos vallás-erkölcsi nevelésében is keresendő. Statisztikai adatokkal be van bizo­nyítva, hogy a jelenlegi házasságok viszonyítva a régi időkkel, abban a hibában szenvednek, hogy meglehetős gondatlansággal köttetnek, aminek az­tán az a következménye, hogy arány­lag jelentéktelen okok elegendők arra, hogy a válás iránti vágyat feltámasz­­szák. A házasfelek manapság könnyű szívvel mennek széjjel, mivel tulajdon­­képen soha sem találták meg együvé­­tartozásukat. A modern házasság csekély ellentálló képességének oka a a változott életviszonyokban rejlik, Externisták! Sok évi prakszissal biró tanár előkészít tanítói és gimnáziumi matúrára szaktanárok segítségé­vel mérsékelt díjazással Bratislava, Kollár tér 2. Sebőknél. «89 ____________________ vezet a műszaki személyzettel való ta­karékoskodás, pedig nagyon sok a munkanélküli mérnök, aki épen mun­ka hiányában olyan agitációs eszközzé válik, amely nekünk, az állam őrei­nek egyáltalában nem lehet kedves. Már négy hónapja követelem a mű­szaki személyzet számának növekedé­sét, de hiába. Ennek ellenében gyor­sított iramban kell végeznünk az út­építkezést. % Összesen mintegy 300 millió költ­ségvetéssel kellene nagyon sürgő­sen építeni utakat. A miniszter szerint a köztársaság terü­letén levő 61 ezer kilométer nem ál­lami közút van, ebből azonban csak 4335 kilométer mondható karbanlevő­­nek, míg 06.81) kilóméter karbahozan­­dó volna. Szlovenszkón jelenleg 300 millió korona értékű útépíté­sen dolgoznak. E nagyarányú szlovenszkói építkezé­seknél sok helyütt munkáshiány van, a vállalkozó a tervezettnél magasabb béreket volt kénytelen fizetni. Ehhez járult a vasúti reszort jelentős épít­kezéseinek sorozata is. A Szlovenszkóról való rendkívüli gondoskodás feltétlenül jól kifi­zetődik, mert az idegenforgalom révén a beruházott összegek meg­hozzák kamatjukat. Most kezdik a Pozsony—Zsolna kö­zötti állami út karbantartásának mun­kálatait s a jövő évben folytatódik a nagy szlovenszkói útépítési program végrehajtása. amelyek egyrészt a megélhetésért foly­tatott fokozott küzdelemben és más­részt a különféle szórakozások, sport és divat által nyújtott eltérítési lehe­tőségekben azt hozzák magukkal, hogy a házasfelek nem találnak időt arra, hogy egymás bizalmát megnyerjék és lelkileg összefonódjanak. A mai generáció nem is tudja már elképzelni, hogy 30—Í0 évvel ezelőtt egy házasság­nak felbontása minő hatást váltott ki a társadalomban. Valóságos katasztrófát jelentett és sú­lyos csapásnak tekintették a földi bol­dogság megsemmisítését. Az elvált há­zastársaknak helyzete nem volt köny­­nyű; bizonyos mocsok tapadt hozzá­juk, amelytől eltekinteni nem volt egy­szerű dolog. A válásra való elhatá­rozás végzetszerű volt és ezért alapos megfontolás tárgyává tették. Egészen elkerülhető ugyan régente sem volt a válás, mert mindig voltak esetek, amikor két embernek együttélése lehe­tetlennek és károsnak bizonyult. Azon­ban ilyen esetek sokkal ritkábbak vol­tak, mint most, és valóban elhárít­­hatlan ténykörülményekkel voltak megindokolva. Míg azonban régente a válások csak a társadalom előkelő és művelt osztá­lyában fordultak elő, amelynél a per­rel egybekötött költség és a fizetendő tartásdíj nem játszhatott szerepet, ad­dig manapság alacsony műveltségű népréteg kö­réből kerül ki a válóperek legna­gyobb része. A könnyelmű válásokat nagyban elő­segíti a szegényjogi kedvezmény el­nyerésének könnyűsége, mely a felek­nek ingyen ügyvédi képviseletet és az összes törvénykezési illetékek fize-Nagy nehézségekkel halad előre az útépítési prograi Erkölcsi tükörképek a bíróságoknál. Atyasági és válóperek. I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom