Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-23 / 77. szám

2. oldal. Kitüntetések és rendjelek létesítése. Tudvalevő dolog, hogy az 1920. évi 243. sz. törvény megszüntette a ren­deket, a nemességet s a kitüntetése­ket. A belügyminisztériumban a na­pokban értekezletei tartottak, amelyen a fenti törvénynek módosítását ha­tározták el. A módosítást kimondó no­vella értelmében a kormány a köz­­társasági elnök hozzájárulásával rendeleti úton létesíthet kitünte­téseket és elismerő jelvényeket a csehszlovák államért kifejtett munkálkodás jutalmazására és el­ismerésére. A kitüntetéseket úgy belföldi, mint kül­földi állampolgárok is kaphatják. Ezenkívül a kormány emlékjelvénye­ket is alapíthat. Az elismerő kitünte­téseket, rendeket és jelvényeket a köz­­társasági elnök fogja adományozni, az emlékjel vényeket a szakminiszter adja a nyugdíjba vonuló kiérdemesült hi­vatalnokoknak. A novella szerint kül­földi kitüntetés csakis a köztársasági elnök hozzájárulásával fogadható el. A belügyminisztériumi értekezleten valamennyi minisztérium képviselője pozitív álláspontra helyezkedett a ja­vaslathoz s így annak rövidesen történő benyújtása és al­kotmányos letárgyalása nehézsé­gekbe nem ütközik. A szlovák néppárt a kor­­mánybalépés ellen foglalt állást. A szlovák néppárt most tartotta Pös­­tyénben kétnapos kongresszusát, ame­lyet Hlinka András pártvezér nyitott meg. Beszédében azt mondotta, hogy ha nem volna Hlinka-párt, ma már nem volna szlovák nemzet sem. Szlo­vákoknak — úgymond, — csak mi tartjuk magunkat. Mi vagyunk a foly­tatói a szlovák történelemnek, mert már Stúr, Hodzsa és Húrban is köve­telt autonómiát. Azt akarjuk, amit elő­deink az 1861. évi memorandumban követellek: akarjuk az önálló szlovák nem­zet elismerését, a szlovák nyelv bevezetését a hivatalokba, az is­kolákba. Mindnyájan jól ismerjük a nehézsé­geket, ezért politikánkat úgy rendez­zük be, hogy abból a nemzetnek is, az államnak is haszna legyen. Progra­munk egyszerű és világos és senki sem követelheti tőlünk, hogy azt a kormánvbalépés kedvéért feladjuk. Csak olyan kormányt támogatha­tunk, amely programkövetelése­inknek kész eleget tenni. Ezt ígér­tük a nemzetnék s ez az ígéret kötelez. A szlovák nép e győzel­me nélkül kormányba nem me­gyünk. A kongresszus politikai bizottsága szombaton délben tartotta ülését, ame­lyen Sokol képviselő a kormányba­­lépés kérdéséről referált. A jelenlevők többsége a kormány­­balépés ellen foglalt állást. A kongresszus folyamán a csehszlo­­vák-szovjetorosz szerződés megszünte­tését követelték és a szovjetorosz szer­ződés helyett Lengyelországgal való barátsági szerződés megkötését kíván­ták. A Nemzeti kisebbségi kongresszus határozata a kisebbségi kérdés megoldására. Az európai nemzeti kisebbségi ti­zenkettedik kongresszus egyhangúan a következő határozatot hozta: A nem­zeti kisebbségi kongresszus behatóan tanulmányozta az európai nemzeti ki­sebbségek tényleges és jogi helyzetét. »KOMÁROMI LAPOK« 1936, szeptember 23. Megállapította, hogy számos európai államban a legelemibb nemzeti kisebb­ségi szabadság és kultúrjogok megta­gadása túlságosan kiélezett helyzetet teremtett. A népszövetség reformjára vonatkozó eddig ismeretessé vált je­lentések egyáltalán nem említik meg a nemzetiségi kérdést. Pedig a nemzetiségi kérdés azok közé a kérdések közé tartozik, amelyek­nek megoldása a békét és a há­borút döntheti el. Ezért rövidesen meg kell találni a nemzeti kisebb­ségi kérdés megoldásának módját. A nemzeti kisebbségi kongresszus ez okból negyvenmillió európai ember nevében a leghatározottabban köve­teli, hogy a népszövetség reformjánál ne mellőzzék a nemzeti kisebbségi kérdést. A nemzeti kisebbségi értekezlet el­várja, hogy a népszövetségi reformja­vaslatok megvizsgálásánál a nemzeti kisebbségi kérdést illetően, mint az európai nemzeti kisebbség egyetlen át­fogó szervét, meghallgassák és szak­értőként a munkába bevonják. Megalakult a bolsevizmus elleni nemzeti liga. A cseh néppárt a napokban hatal­mas népgyűlést rendezett Prágában, amely az oroszországi nép szenvedé­seivel foglalkozott. A népgyűlés határozatilag kimon­dotta a »bolsevizmus elleni nem­zeti liga« megalakítását. A határozati javaslat fölhívja a cseh­szlovák kormányt, hogy jobban figyel­je és akadályozza meg a bolsevista agi­táció növekedését, főleg a munkanéL küliek és a fiatal nemzedékek sorai­ban. A beLügyminisztérium különle­ges feladata — mondja a javaslat, — hogy szigorú beavatkozással tegyen lehetetlenné mindent, ami a külföld szemében olyan hiedel­met kelthetne, hogy Csehszlovákia a bolsevizmus oázisa Középeuró­­pában. Az iskolaügyi kormányzatnak is kö­telessége a közoktatás minden fokoza­tán megakadályozni az iskolán belül és az iskolán kívül a bolsevista jelszavak terjesztését s egyben el kell távolítani a tanerők sorából a kommunista érzelmüeket. A népgyűlés végül azt az óhaját fe­jezte ki, hogy a spanyol nemzeti moz­galom mielőbb arasson győzelmet a »kommunista barbárok« fölött. A Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete nagyjelentőségű diákszociális problémákkal foglalkozott a napokban. Komárom, szeptember 22. A Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete most tartott első őszi tag­gyűlésén diákszociális kérdésekkel fog­lalkozott. A szomorú valóság felvázo­lása után, — hogy még a cseh, szlo­vák és német főiskolások hathatós ál­lami támogatásban részesülnek, addig a magyar akadémikusok teljesen ki van­nak zárva ebből, — termékeny vita indult meg. A vita során keresték azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítani tudnák a magyar főiskolások ál­­lansegélyben való részesedését. Sajnos, a magyarság, amelynek nincs egyeteme, soha nem tudhat a német diákönsegélyző egyesülethez hasonló súlyú alakulatot létrehozni, de még így is megvannak a lehetőségei annak, hogy a magyar főiskolások hozzájus­sanak a nekik törvényesen járó állam­segélyhez, amelytől eddig elestek. Vég­zetes hiba. hogy mindeddig ilyen irány­ban még nem történtek lépések. Egy pártokon felül álló diákön­segélyző egyesületre lenne szükség ahhoz, hogy a magyar diákság is elnyerhesse a neki járó állam­segélyeket. Ez az új alakulat, amely a Csehszlo­vákiai Magyar Akadémikus Szövetség keretéből nőnie ki és vezetését a ma­gyar társadalom kimagasló egyénei vállalnák el önzetlenül, nem egy ma­gyar diákot tudna egyetemi évei alatt teljes mértékben támogatni, kitanít­tatni, hiszen évenkint több mint száz­ezer koronáról van szó, amelyet a di­ákság eddig nem kapott meg. Ez az egyesület lehetővé tenné azt is, hogy ifjúsági tagjai olcsó diáklakásokat kap­janak a kolejokban, amelyhez eddig csak a cseh, vagy német diákönse­gélyző egyesületek révén jutottak a szerencsések. Ezen kívül tetemes ál­lamsegélyt tudna állandóan biztosítani a magyar menza számára is, amely ugyan az utóbbi időkben részesült ál­lamsegélyben, de nem a megfelelő mértékben és csak a napi politika ha­tása alatt. A Komáromi Magyar Akadémikusok véleménye szerint a magyar főiskolá­sokat eddig egyedül támogató segély­egylet, a magyar társadalom áldozat­­készségéből magyar menzát fenntartó Mensa Academica egyesület ezzel az új alakulattal karöltve dolgozna. Az ő pénztárába folyna be az állam­segély azon része, amely a menzát illeti és így az egyesület még több ifjúsági tagját tudná menzasegélyben részesíteni. A menzasegélyezéssel szemben is volt kérelme a komáromi magyar ifjú­ságnak s a többi diákegyesületnek. A Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete taggyűlésén arra az állás­pontra jutott, hogy a menzasegélyek kiosztásánál az eddigi uzus nem a legalkalmasabb. A Mensa Academica egyesület alapszabályai szerint az if­júság majdnem teljesen lei van zárva a menzasegélyek kiosztásából. Az ifjúság, amely közös életét éli az egyes diákvárosokban, sokkal jobban látja azt, hogy ki érdemel menzasegélyt, ki szorul igazán rá a magyar társadalom áldozatkész támogatására. Sok esetben történt meg, különösen Prágában és Brünnben, hogy olyanok élvezték a magyar társadalom nehéz viszonyaink között is felajánlott segé­lyét, akik a magyar diák- és kultúr­­munkákban nem vesznek részt és csak annyi közük van a magyar diák egye­sületekhez, hogy föl járnak oda a men­zajegyekért. Épp ezért a Mensa Academica egyesület menzasegélyeinek kiosz­tásánál az ifjúság által önmagá­ból választott diákreferenseket kér, akik előterjesszék a menzasegé­lyezésre rászoruló és a nemzase­­gélyt megérdemlő magyar főisko­lások névsorát, akik között a se­gélyt a Nagybizottság anyagi lehe­tőségeihez mérten osztaná ki. Az ifjúság remélni meri, hogy rövi­desen megtalálja azt az utat, amely biztosítani tudja majd az eddig nél­külözött államsegély megszerzését és a Mensa Academica egyesülettel kar­öltve mindent el fog tudni követni, hogy a magyar főiskolások száma év­­ről-évre többé már ne fogyjon, hogy minél több képesített magyar ember élhessen Szlovenszkóban. Saját lovai alá került egy kocsis. Écsi Miklós, negyvennyolcéves szapi illetőségű kocsis szénát szállított két­­lovas szekerén. Egy lejtőn a kocsi na­gyot zökkent, amire Écsi, aki a szekér tetején ült, a lovak közé csúszott. A lovak erre megbokrosodtak s a kocsit végighúzták Écsin. Écsi sú­lyos belső sérülésekkel s borda­törésekkel maradt a helyszínen. Behozták a komáromi kórházba, ál­lapota válságos. Házavaf ások, kápolna és kulturházszentelá­­sek a Csallóközben. KÁPOLNASZENTELÉS. A csukár­­pakaiak áldozatkészségéből igen csinos kápolna épült Csukárpaka csallóközi községben. A kápolnát vasárnap szen­telte föl igen szép ünnepség kereté­ben Tyukoss János csallóközpüspöki esperes plébános. KERESZTSZENTELÉS. Csallóköz­­tárnokoh a templom előtt levő keresz­tet, amely nagyon rossz állapotban volt, idősb: Tóth József és neje resta­­uráítatta. A restaurált keresztet vasár­nap fogják ünnepélyesen fölszentelni újból. KULTURRAZSZENTELÉS. Csalló­közben Ögellén a róni. kath. ifjúság új kulturházat építtetett. Éhnek az ünnepélyes fölszentelése vasárnap volt. A fölszentelést Miklós Imre plébános végezte. A fölszentelés után tombola­játék volt. Utána szinielőadás. »A pa­rasztkisasszony« című népszínművet adták elő szép sikerrel, utána pedig reggelig tartó táncmulatság szórakoz­tatta a fiatalságot. SZERTÁRÁVAL ÁS. Régi vágya volt az előpatonyiaknak, hogy a régi, ro­zoga, düledező tüzollóiszertárat ujjal cseréljék ki. A lakosok áldozatkész­ségéből ez sikerült is és az új tűzoltó­­szertárat most avatták föl igen szép ünnepség keretében. Aki a kocsmáros pénzével akar fizetni Negyed községben történt, hogy egy oltani lakos bement Décsi Benő kocs­májába és ennivalót rendelt. Amíg a kocsmáros a konyhában járt az ételért, a vendég odament a pénztárfióklioz és kivett onnét 400 koronát. Közben a kocsmáros a megrendelt étellel bejött, de nem vette észre, hogy meglopták a pénztárt. A vendég jól evett és ivott és amikor fizetni kellett, az egyik lopott százast adta oda. Amikor a kocsmáros vissza akart ad­ni, akkor vette észre, hogy meglop­ták. A tolvajt följelentette a csend­őrségnél es az eljárást megindították ellene. Vérengzések a besenyői búcsún. Messze földön híres a besenyői bú­csú, amely most zajlott le. Igen sok látogató érkezett oda, különösen az udvardiak látogatták meg a búcsút nagy számban. Mulatozás közben az egyik udvardi legény szóváltásba ke­veredett néhány besenyői legénnyel, mire vagy húszán rátámadtak és vé­resre verték. Éjféltájban pedig Klo­­bucsek Ferenc 31 éves gazda táncolt a feleségével és csendesen szórako­zott, amikor tánc közben egész véletlenül neki­ütközött egy udvardi legénynek, aki erre csizmaszárából kést rán­tott elő és a mit sein sejtő Klo­­bucseket alaposan összeszurkálta, úgy, hogy véresen, eszméletlenül bukott a földre a szerencsétlen. A rögtön előhívott orvos megállapí­totta, hogy a hátán, a mellén és a hasán érte veszélyes késszúrás. A nagy zűrzavarban a késelő legénynek sikerült elmenekülni, de többen föl­ismerték és ezen az alapon a csend­őrség előállította és kihallgatta Szvi­tek Pál udvardi legényt, aki részeg­ségével védekezve, beismerte tettét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom