Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-23 / 77. szám

Otvenhetedlk évíolyam, 77. szám. Szerda., 1Q3G. szeptember 83, KOMÍBOMI LAPOK POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 8* Kő, télévre 40 Kő, negyed­évre 20 Kő. - Külföldön 120 Kő. Egyesszám ára I korona. Alapította: néhai TUBA JANOS, Belel ős főszerkesztő, GAAL GYULA dr. Szerkesztő, BARANYAY JÓZSEF ÜT. Főmunkatársak, FÜLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal) Masaryk-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Elnöki kijelentések. Komárom, szeptember 22. Két napon át ünnepelte Szlovensz­­bó fővárosa Benes Ede dr. köztársa­sági elnököt, aki szlovenszkói tartóz­kodását felhasználta arra, hogy a köztársaság ez országrészét megis­merje és népeinek szavát meghallgas­sa. Nyári szabadságának nyugalmas napjait áldozza fel a köztársasági el­nök, amikor Szlovenszkó különböző városait felkeresi altól a vágytól el­telve, hogy az állam eme egyik leg­többet szenvedett és a gazdasági vál­ság megpróbáltatásai által sok há­nyattatáson keresztül ment déli or­szágrész helyzetéről közvetlen tapasz­talatokat szerezzen. Látogatása, ahol csak megfordult, mindenütt valósá­gos ünneplés volt, amelynek közép­pontjában általános tisztelet és sze­retet vette körül az államfőt, aki az iránta megnyilvánult eme érzésekből meggyőződést szerezhetett arra nézve, hogy Szlovenszkó népei bizalommal tekintenek feléje s tőle várják sor­suknak javulását. Szlovenszkó fővárosának megláto­gatása alkalmat adott arra is, hogy útközben fogadja a délszlovenszkói magyarság egyik virágzó városának, Érsekújvárnak és az újvári járásnak üdvözletét is, melyeknek magyar szó­nokai becsületes nyíltsággal és fér­fias bátorsággal mutattak rá a köz­­társasági elnök elölt a magyarság bé­­keszeretetére, törvénytiszteletére s az állam munkájában való készségére, de hangoztatták a magyarság faji és nemzetiségi öntudatához való ragasz­kodását, magyar voltának az általá­nos és örök emberi jogok alapján minden időkre való megtartását. A legszivélyesebb üdvözlés mellett sem leheti azonban elhallgatni a súlyos gazdasági viszonyokat, amelyek kö­zött nemcsak az érsekujvári járás, ha­nem egész Délszlovenszkó népe nem­zetiségre való tekintet nélkül szenved és nélkülöz s amelyeknek megjaví­tására évek óta várakozik. A válasz, melyet a köztársasági el­nök a magyarság szónokainak beszé­dére adott, szívélyes, megnyugtató hangjával biztatást kölcsönzött külö­nösen azért, mert válaszában elismer­te a magyarságnak a köztársaságban elfoglalt helyét és jogosnak tartotta kisebbségi sorsában is fajához és nemzetéhez való ragaszkodását. Ki­látásba helyezte, hogy a felhozottak­­ban számítani lehet jóindulatára és a megegyezés lehetőségét hangsúlyoz­ta. Pozsonyi fogadtatásakor pedig ki­hangsúlyozta az elnök, hogy a ki­sebbségi jogokat Szlovenszkón éppen­­úgy, mint a történelmi országokban tiszteletben fogja tartani és az erre vonatkozó nemzetközi kötelezettsége­ket mindenkor betartja. Az a kíván­sága, hogy két dologban senki se ké­telkedjék és pedig abban, hogy a magyarokkal és a németekkel jóban akar lenni, az alkotmány és az ő ki-POLITIKAI SZEMLE Jaross Andor pártelnök megállapítja a kiegyezés alapját. Komárom, szeptember 22. Vasárnap, szeptember 20-án Ipoly­ságon manifesztációs ülése volt az Egyesült országos keresztényszocia­­lista és magyar nemzeti pártnak, amelynek vezérei hatalmas közönség előtt tettek nyilatkozatot a magyar nemzeti kisebbség helyzetéről és az egyesült pártok nagyszabású program­járól. Az ipolysági helyi szervezet alakuló díszközgyűlése keretében nagy lelke­sedés mellett lefolyt pártgyűlésen meg­jelentek Jaross Andor nemzetgy. kép­viselő, az egyesült párt országos el­nöke, Füssij Kálmán 'és Turchányi Imre dr. szenátorok, Salkovszky Jenő dr. és Gürtler Dénes dr. tartomány­gyűlési képviselők is, akik nagyhatású beszédekben szögezték le az egyesült párt feladatait és célját. A gyűlés középpontjában Jaross An­dor országos pártelnök beszéde állott, akit igen nagy szeretettel és lelkesedés­sel fogadtak a párthívek. Jaross Andor beszédében rámutatott az Érsekújvár­ban létrejött egységes párt születésére, amelyen a magyarság minden rétege megértette az idők parancsszavát és visszaadja a csehszlovákiai ma­gyarlakta vidék magyar jellegét, mely biztosítja a kisebbségi ma­gyarság nemzeti fejlődését s azt a természetes jogát, hogy úr le­hessen a saját portáján. Nincs még itt az idő, hogy ezeket az általánosan megfogalmazott mondato­kat részletekre szedjük, de erre is bár­mikor hajlandók vagyunk, ha a po­litikai fejlődés elhozza azt az időpon­tot. Még egyet hozzá kell fűznöm: a magyar kisebbségi kérdés meg­oldása nem lehet személyi meg­oldás, nálunk nincs versenyfutás miniszteri szék után, mi csak tár­gyi megoldás érdekében vállalha­tunk munkát. — A csehszlovák köztársaság jövőjét csak úgy tud­juk elképzelni konszolidáltan, ha az állampolitika letér a kizáróla­gos csehszlovák irányról és az ál­lam keretében élő minden nemzet életjogait, fejlődését vállalja cseh­szlovák imperializmus nélkül. — A közép európai térben minden nemzetnek van egy speciális hivatása, saját nemzeti hivatásán kívül, az, hogy Középeurópát tartsa meg középeuró­painak. Ezt a hivatást csak megegye­zés útján lehet teljesíteni, nem pedig nemzet harcával a másik nemzet el­impiozáns módon az egység mellett foglalt állást. Majd ismertette a ki­sebbségi eszmének a békeszerződés­ben történt kidomborítását és foglalko­zott Benes dr. köztársasági elnöknek és Hodzsa Milán dr. miniszterelnök­nek a magyar kisebbségi kérdésben tett nyilatkozataival, amelyek ellenére sem tapasztalható változás ,a kisebb­ségi jogok érvényesülése terén. Felvá­zolta a magyar követeléseket, mely után a csehszlovák-magyar kisebbségi kiegyezés elvi alapjait a következők­ben állapította meg: — Kijelentem — úgymond —, hogy a magyarság, mint eddig is bár­­mikor meglette volna, a becsületes segíteni akaró kezet el tudja fo­gadni, de csak egy olyan megegye­zés érdekében dolgozhat, mely sebbségi kötelezettségeik alapján ve­lük megértésre akar Jutni s velük együttműködni. Ezek államfőhöz méltó szavak, amelyek biztosítékot kívánnak nyúj­tani a magyarság mai nehéz helyze­tének, nem egyszer megaláztatásának megjavítására és kisebbségi sorsának elviselhetésére. Nem lehet azt mon­dani, hogy a magyarságot ezek a sza­vak hidegen hagyják. Nehéz sorsá­ban bíztatásként hangzanak feléje s ha azok megvalósulása mielőbb tet­tekben fog megnyilvánulni, engedni fog az a nyomás is, amely most még a magyar lelkekre ránehezedik s amely miatt vigasztalannak látja a len. Éreznie kell minden kis nemzet­nek, hogy a germán-szláu nagy­hatalmi erők mérkőzésévé válik idővel Középeurópa, ha nem tu­dunk egymásnak levegőt, napot, életet biztosítani. Nem tudjuk pontosán, hogy a politika útja a közeljövőben merre fog érni. Ez toem tőlünk, a hatalomtól függ. Mi minden eshetőségre fel va­gyunk készülve. Egy bizonyos, hogy ismerjük fogadalmunkat, me­lyet a magyar kisebbségnek tet­tünk. Ez a fogadalmunk, meg sa­ját meggyőződésünk csak önérze­tes, becsületes, magyar utat is­mer, mely ismeri a felelősséget a a nemzettel s arínak minden réte­gével szemben. jövőt. Hiszen tizenhét esztendő küz­delme alatt a csalódások bosszú so­rozata sújtotta magyar kisebbségün­ket, mellyel a legtöbbször csak úgy bántak egyes hatóságok kiskirályai a perifériákon, mint valami alsóbb­rendű néppel, amelynek civilizált vol­tát, az egész művelt világ által el­ismert kultúráját lekicsinyelték, élet­jogát kétségbevonták. Az állam fejétől kapott a magyarság újabb ígéretet, komolyat és bizalomkeltőt és hisszük, hogy ezek a szavak nem fognak a pusztában elhangzott szavak sorsára jutni, hanem a köztársasági elnök leg­felsőbb helyről jött ígéretét be fog­ják azok váltani, akik a csehszlovák köztársaság kormányzásában részt­­vesznek és akik Benes tfr. elnök in­tencióit megértik és valóra váltására hivatottak. A legfelső helyen megvan Még mindig nem talál' iák meg Fürst Mihálynét. — szeptember 22. A tragikusan elhunyt Fürst Mihály komáromi szénakereskedő felesége is, — mint jelentettük, — eltűnt. Oly ti­tokzatosan eltűnt, hogy nem tudnak nyomára akadni. Két feltevés lehetsé­ges: vagy közösen határozta el a há­zaspár az öngyilkosságot, vagy pedig Fürst Mihályné, — látva férje halálát, — ijedtében elbujdo­sott. Kósza hírek szerint ő is öngyilkos lett és a Dunából már ki is fogták holt­testét: ez azonban mostanig nem bi­zonyult valónak. A különös titokzatos­sággal eltűnt Fürst Mihálynét keresik. Alkudozás közben mér« gében meghalt egy piaci árus. Horváth Ferenc érsekujvári piaci árus vasárnap délelőtt, rendes árus­­helyén egy vevőjével összeveszett. A vevő alkudott s kifogásolta az árut, Horváth Ferenc pedig egyrejóbban bi­zonyította a maga igazát. A veszekedés hevében rosszul lett és összeesett. Nyomban orvoshoz vitték, aki injek­cióval próbálta megmenteni Horváth Ferencet, de már nem lehetett rajta segíteni: kiszenvedett. Szivszélhüdés ölte meg. Özvegye s három gyermeke gyászolja. Hajsza a tolvaj után. Mellen József baromlaki földmives három kis malackáját bevitte az ér­sekujvári piacra. Ott el is adta sze­rencsésen 300 koronáért. A pénzt elé­­gülten tette zsebre, de hamarosan azt vette észre, hogy valaki belenyúl a zsebébe és ki­veszi a pénzt. Mellen hátrafordul és már a tolvaj futásnak is eredt. Mellen és többen utána futottak, de a gyorslábú tolvaj­nak sikerült egérutat venni. A futó vakmerő tolvajt sokan fölismerték egy ismert vásári játékos személyé­ben .A csendőrök elfogták, de a pénz már nem volt nála és egyéb bizonyí­tékot nem tudnak ellene fölhozni. a jószándék, nincs semmi ok sem arra, hogy az testet ne öltsön. A kor­mány tagjainak számolniok kell ez­zel és az ország kormánypolitikájá­ban megérlelték benne, hogy a ma­gyar nemzeti kisebbség törvényadta jogos követeléseit. A köztársasági elnök szép emlékek­kel távozik Pozsonyból, az ott szer­zett tapasztalatok bizonyára még job­ba nmegérlelték benne, hogy a ma­gyar nemzeti kisebbséggel szemben az államnak más elbánást kell ta­núsítania, mert hasznos és értékes munkásságára szüksége van a köz­társaságnak. Vajha az elnök délszlo­venszkói látogatása maradandó em­léket biztosítana a magyarság számá­ra is sorsának jobbrafordulása által! 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom