Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-22 / 68. szám
1936. augusztus 22. »KOMAROMI LAPOK« 5 oldal. Ha rádiót akarvenni vagy cserélni, feltétlen hallgassa meg az őszi salson három újdonságát: VIRTUOS 2 + 1 csöves Ke 895‘-TRIAL 3+1 „ „ 1320-CHORAL 5 + 1 „ „ 2050 — gépeit. Kaphatók: Villanyszerelés. Nickelezés. Csillárok nagy választékban kaphatók. Kedvező fizetési feltételek! elektr. technikai vállalatnál Komárno, Klapka tér 4. Tel. 119. Cégtulajdonos: Weisz Pál. 246 rűen evezhetünk. Azért így is kell többször evezni, mert vigyázni kell a víz színe alatt, közel úszó tőkékre és a kőbehányásokra, ami most elég sok van. Ezekkel a kőbehányásokkal a girbe, gurba partokat akarják egyenesre szabályozni. Most már nem fürdenek annyian a vágdunai partokon, mint egy hónappal ezelőtt, de a vizi élet azért nagyon élénk, a csónakosok evezővel, motorral vagy vitorlával gyakran szelik itt a vizeket és amilyen mértékben megfogyatkoznak a fürdőzők, olyan arányban megszaporodtak a halászok. A halászok csónakjairól eresztik le a hálókat, horgokat és egyéb halfogó szerszámokat. A vízpartján végig, mindenütt halászó, horgászó emberek és ifjak lesik a zsákmányt, amely egyre ritkább és egyre fogy a halászok számával ellentétben. Anynyi itt a halászó, horgászó ember, hogy a régi jó idők mesés halbőségének is sok volna. így aztán megérthető, hogy miért gyérül a halállomány a komáromi vizekben. A rossz gazdasági helyzet mind több és több embert kényszerít arra, hogy a ha-Mindíg vannak hazardőrök, hamiskártyások s mindig vannak hiszékeny emberek. Ha ezek találkoznak, a találkozásnak rendszerint az a vége, hogy a beugratók szép pénzzel állnak odébb, a hiszékeny ember pedig a fejét vakarhatja. A hamisjátékosok előszeretettel utaznak vonatokban, ahol bő alkalom kínálkozik találkozásra, fosztogatásra. Utasembernek rendszerint van pénze s az utasember könnyelműbb is. Délszlovenszkón napokig utazgatott egy hazárdjátékos társaság, amely a »hol a piros, itt a piros« című lélekemelő játék egyik fajtáját gyakorolta, időnkint s helyenkint meglepő anyagi eredménynyel. Személyesen volt alkalmunk látni s hallani a következőket: A BŐBESZÉDŰ IDEGEN Érsekujvárott, a Párkány felé induló vonatba beszáll egy férfi. Arckifejezése nem éppen a legmegnyerőbb. Olyanfajta arc, hogy megpillantásakor az ember okvetlenül a pénztárcájához ,kap, aztán viszketni érzi a tenyerét. Kiválaszt magának egy tehetősebb utast, tömöttebb fülkében s leül. Alighogy a vonat elindul, a zsebébe nyúl, elővesz egy fehér kartonlapot, amely akkora, mintegy vendéglői vizestálca s a lapra letesz három kis bádogdugót, amilyet sörösüvegre szoktak illeszteni. Az egyik bádogdugó alá helyez egy piszkos kis papírgombócot. Ezekután szapora bőbeszédűséggel felszólítja az utasokat egy kis szerencsepróbára. — Senki sem reszkíroz, senki sem veszít, mindenki nyer! Találják el, hol a papírgombóc? Itt a gombóc, ott a gombóc, amott a gombóc, tessék rámutatni. Gyors mozdulatokkal cserélgeti a három bádogdugót, de mégis úgy, hogy meg lehessen jegyezni: melyik alatt van a gombóc. Mindenki odanéz, egyelőre senki sem dűl be. A móka újra kezdődik. BELÉP A CINKOS. A sarokban megszólal egy férfi, aki eddig hallgatott. Ennek sincs jobb képe. Letesz húsz koronát s eltalálja a gombócot. A húszast megnyeri. — így kell nyerni! — szól a hazardőr. Most egy butaképű, jámbor pasas akarja eltalálni a gombócot, — amely közben varázslatos mozdulatok kíséretében tekereg a dugók alatt, — de veszít. Az egész vaggon felszisszen: a gombóc vége szinte kilógott a dugó alól s a bolond ember mégse tudta eltalálni. A hazardőr frissen rácsap arra, aki legjobban sziszeg: — ön talán jobban el tudja találni...? Tessék! Itt a dugó, ott a dugó, lászmesterségre adja magát, hiszen majdnem minden komáromi őslakosnak az apja, vagy a faagyapja halász, hajós, vagy mólnál’ volt, szóval született halász és most a nehéz helyzet visszatereli az utódokat a régi, már elhagyott foglalkozásra. Sajnos azonban mind kevesebb eredménnyel. Komárom, augusztus 21. amott a dugó, sanzsé, passzé... Hol a gombóc? A butaképű újra veszít. Majdnem agyonverik a nézők. E sorok írójának is felkínálja a gombócot. Elutasítjuk. Újra felkínálja. Elutasítjuk. Nincs szerencséje. Dohog. A butaképű most lármát csap, a huszkoronás veszteség miatt és kimegy. A TÁRSASÁG ELVONULÁSI TRÜKKJE Mellettem ülő szomszédomat figyelmeztetem: vigyázat, most vonul át másik kocsiba a társaság. Most derül ki majd, hányán is voltak. A társaság így vonult kevésbbé tüskés mezőkre: Elől ment a butaképű, nagy méltatlankodva. Utána ment, kérlelve, könyörögve a hazardőr. — Uram, ne siessen, próbálkozzék Saját tudósítónktól. Még mindenkinek élénk emlékezetében van az úgynevezett »lévai arzénpör«. A pör szereplői nem lévaiak, hanem tulajdonképen bakabányaiak voltak s a pör főszereplője Sztankó Jánosné, az elvetemült öregasszony, aki minden hozzáforduló falusi asszonynak szívesen adott arzént, hogy a megunt férjet elpusztítsa. Besúgás folytán s mert sok gyanús haláleset volt Bakabányán s vidékén: a halottakat exhumálták, megvizsgálták s így került pörbe Sztankóné, sok társával. A komáromi kerületi bíróság kétizben is tárgyalta a bestiális rémtett ügyét, általános érdeklődés mellett. Sztankó Jánosnét kötéláltali halálra ítélték, legfőbb bűntársát, Szcnesi Viktóriái tizenötesztendei fegyházra. Az ügy semmisségi panasz folytán a legfelsőbb bíróság elé került, amely úgy Sztankónéra, mint Szenesi Viktóriára nézve helybenhagyta a bíróságok ítéletét. Az iratokat ezekután a köztársasági elnök elé terjesztették. Az elnök megkegyelmezett Sztankónénak és életfogytiglani büntetéssé változtatta át a halálbüntetést azzal a kikötéssel, hogy a gyilkos asszony semmiféle más kedvezményben nem részesülhet, azaz egész hátralévő életét le kell töltenie a börtönben. A két elítélt a mégegyszer, — fogdosta a karját. De a butaképű csak ment s imbolygóit a vonaton. Ezek tehát összetartoznak. Már el is tűntek a szomszédos kocsiban. Kik még a cinkosok? Még ketten vannak. Ezek pedig így vonultak ki: Az egyik rosszarcú előveszi a Zóra cigarettáját s rá akar gyújtani. A mellette ülő rosszarcú most hirtelen rákiált, durván: — itt nem szabad cigarettázni. Menjen ki! Mindenki csodálkozik, mert senki sem gyanítja, hogy ez a kettő is még a bandához tartozik. A cigarettás — anélkül, hogy visszaszólna — engedelmesen kimegy. A másik is cigarettát vesz elő, azzal szintén kivonul. Két perc múlva utánuk megyünk. A négyes társaság ott ül a szomszédos fülkében s újra kezdi az üzletet. Mikor bennünket meglátnak, elhallgat a társaság s az égre néz ki, bárgyún. A bárgyuság akkor is folytatódik, amikor a kalauz jön. Az egyik mindig a kalauzt figyeli. * így jönnek-mennek, csalnak s becsapnak. Négy ember: valljuk be,elég nagy költséggel s apparátussal csinálják. Viszont, ha akad »pali«, akkor minden költség megtérül. Mert csak eleinte csinálják átlátszóan a trükköt. Mihelyt van, aki beugrik: oly ügyesen csalnak, ugratnak, hogy ember legyen, aki egy százason alul megússza. Figyelmeztetjük a hatóságokat erre a bandára. bírósági teremből, — ahol az ítéletet kihirdették előttük, — kedélyesen mosolyogva távozott. A gyöngyök „hercege." Pöstyén, augusztus hó. Claude Farrére színes tollára való téma lett volna az az érdekes szerelem, amely Dsohor maláji állam jelenleg Pöstyénben nyaraló szultánjának, a »gyöngyök hercegének« sorsát kötötte össze egy szépséges szőke asszonnyal. Claude Farrére szerette regényeiben az exotikus millió hátterében ezeket a forró, tikkadt érzésű szerelmeket. Gondoljunk csak a »La Bataille« érdekes szerelmi háromszögére. A »gyöngyök hercegének« ez a szerelmi regénye is ilyen »háromszög«gel kezdődött. Exotikus volt a háttér, sőt, talán túlon-túl exotikus, hiszen a maláji Dsohor állam szomszédságában, Singaporeban kezdődött el a regény fonala szövődni. Sir Ibrahim, aki feltűnően elegáns alakjával, nyugateurópai modorával, ma is, — jóval túl hatvanadik évén — megnyerő, szimpatikus külsejű ember, aki után a pöstyéni sétányon még most is visszanéznek az excentrikuságot kereső hölgyek, — akkor még fiatal volt, s napbarnított fején még dús fekete haja göndörödött. Fiatal volt és mesésen gazdag. Singapore is tulajdonképpen az ő birodalmához tartozott. Ezért a kis országért nem is olyan régen emelte föl az angol király a tarlásdíjat. Azelőtt az Angol Kereskedelmi Társaság csak 2100 dollárt fizetell néki, míg mióta az angol korona birtokába ment át, 10.000 dollárra emelkedett ez az összeg. Gazdagságban senki sem veheti fel a versenyt a fiatal Ibrahim herceggel, aki már akkor Dsohor állam korlátlan ura és a legszebb gyöngyök birtokosa volt. Hogy vehette volna fel a küzdelmet vele az a fiatal angol orvos, aki a Themse partjáról hozott tapasztalatlan, alig pár hónapos feleségével, a szőkeségében káprázatosán szép asszonykájával jött ki Singaporeba. Hiába volt ez az angol orvos a világ leghatalmasabb birodalmának a pionírja, délceg testét hiába díszítette pompás egyenruha, az a szédületes gazdagság, ami az asszony felé közeledő s az orvos felesége szépségének varázsától többé szabadulni nem tudó szultán tulajdona volt, a szerelemnél is parancsolóbban lépett fel. Ezentúl az orvos és felesége elmaradhatatlan árnya lett a »gyöngyök hercege« és a fiatal angol orvosnak csakhamar éreznie kellett, hogy ebben a játszmában vesztes marad. Felesége is hiába igyekezett érzelmeit a társadalmi formák közé szorítani, egy napon rá kellett jönnie arra, hogy az exotikus uralkodó közelebb áll hozzá, mint férje. Az angol orvos igazi nagyszerű angolnak bizonyult. Magába fojtott lelki depressziójával fanatikus jmunkatempóbjafa keresett vi-i gaszt életének nagy csalódására. A trópusi betegségek tanulmányozására szentelte most már minden idejét és a mellőle elszakadó asszony boldogságát lemondó nosztalgiával nézte. A sors azonban úgy akarta, hogy az orvosnak ez a vigasztalan helyzete ne tartson sokáig. A trópusi nyavalyák tanulmányozása közben, maga is beleesett egy halálosvégű trópusi betegségbe. A fiatalasszonynak, aki özvegységre jutott, most már szabad volt az útja. De az angol orvos nemes emlékének jutott könny bőven özvegyétől és meggyászolta őt a fiatal özvegy új jegyese — a szultán —, aki életének ezt a nagy szerelmét később házassággal véglegesítette. A singaporei temetőben a szultán gyönyörű síremléket állított fel az angol orvosnak, akinek megsebzett szívét azóta meggyógyította az idegen föld, amely életében olyan mostoha sorssal szakította el tőle felesége szerelmét... (g-g-) A vadászok öröme: megkezdődött a fogoly" vadászat. Milyen vidékünkön a fogoly állomány? Augusztus 16-dika fontos dátuma a vadászoknak. Ekkor kezdődik a fogolyvadászat. A városok állomásain ezen a napon lehetett is látni sok vadászt, akik vadászterületükre igyekeztek. A városi vasúti állomások perronja e napon csak úgy hemzseg a nimródoktól, akik a vadászesélyek kilátásait egymásközött nagyban megvitatják és akiknek az idei foglyászati, reményeit az első vadászati nap erősen szétfoszlatja a csekély fogolyszaporulat miatt. Az idei túlkorán beköszöntött tavasz a foglyokat korai fészkelésre késztette, majd pedig a később bekövetkezett tartós fagyok a tojásokat tönkretették épp úgy, mint a költés ideje alatti tartós esőzések, zivatarok, majd pedig a jégverések a foglyok fészkeit a laposabb helyeken úgyszólván teljesen mesemmisítették. Mindezekhez hozzájárult a tartós nedvesség, amely betegségeket zúdított a fiatal foglyokra, amelyek soraiban nagy pusztítást vittek véghez. Ennek tudható be, hogy Komárom környékén az idei fogolyszaporulat 50o/o-a ment tönkre, miért is az idei foglyászatnál az igényeket is 50o/o-kal kell a nimródoknak leszállítaniok, hogy a fogolyállomány nívóját fenntarthassák. A fosztogatás legegyszerűbb módja: „hol a kis gombóc?“ Vigyázat: Délszlovenszkó vasutain hazárdjátékos társaság utazik 1 Saját tudósítónktól. Halálbüntetés helyett életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatták az arzénpörös Sztankóné büntetését. — A köztársasági elnök megkegyelmezett Sztankónénak. — Komárom, augusztus 21.
