Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-22 / 68. szám

6. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1936 augusztus 22. Három tolvajnak összesen háromévi börtön. Négy évig lopkodta egy tolvajbanda a magtárakat s az üzleteket. — augusztus 22. Tizenötrendbeli lopással vádolta az ügyészség Árendás Ferenc és Mihály István kőmívessegédeket és Szabó Mi­hály cukorkaárust, akik mind a hár­man lévai lakosok. A három férfi tol­­vajszövetkezetét alakított s 1932 óta rendszeresen fosztogatta mindama lé­vai szatócsüzleteket s környéki mag­tárakat, ahová bejuthatott. Mindent elloptak, ami kezükügvébe került: cukrot, kávét, csokoládét, diót, má­kot s egyéb élelmiszert, a magtárak­ból szorgalmasan hordták el a ga­bonát s a babot. Az így ellopott holmik ériéke a tízezer koronát meghaladja. Szabót ezenkívül orgazdasággal is vá­dolták. Végre is a tolvajszövetkezetet ártalmatlanná tették s a komáromi Komáromi ucca EGY HIRES VILLANYÓRA Nyitra városában is van. Jobban mondva, csak volt. Ez a villanyóra éppen olyan módon készült, mint a komáromi: a város legforgalmasabb terén, közgyönyörre állították föl, hir­detéseket is elfogadtak oldalaira a nyitrai kereskedőktől s a hirdetések tíz évre szóltak. Hiába emeltek pa­naszt később a kereskedők, hogy az órát a kutya se keresi föl, még az is elfordul az órától és más uccasarkot keres: oly döbbenetesen rosszul jár az óra s oly közderű kíséri silány működését. Az óra, akárcsak Komá­romban, mind a négy oldalával más és más időt mutatott. Ámde a nyit­­raiak jobban jártak az órával, mint Komárom: jőve egy irdatlan teher­autó és ronccsá rombolta a szép vil­lanyórát. A nyitraiak erősen hálál­kodtak az autónak s boldogan vették tudomásul, hogy nincsen ezentúl vá­rosi nyilvános órájuk, amely delet mutat uzsonnaidőben és reggelt je­lez alkonyaikor. Rögtön szavazást is kértek a nyitrai újságok: szavazzon a közönség, hogy a villanyóra helyére, — amelyet remélhetőleg nem állíta­nak föl többet, — kinek a szobrát ál­lítsák föl. Tegyük föl, hogy Komáromban is nekimegy egy teherautó a villanyórá­nak s az óra befejezi földi pályafutá­sát. Tegyük föl, hogy az órát nem akarják újra felállítani. Mi volna a terved a hellyel, ó komáromi olva­só? Szobrot, emlékművet, mit állít­tassunk oda? Lám, a Szentháromság szobrának egyik alakját is meg kel­lett kötözni vastag kötelekkel: ez a sarok csak az ép és egészséges épít­ményekre pályázik. Nyilvános szavazást hirdetünk: tes­sék nyilatkozni, mi kerüljön a vil­lanyóra helyére, ha úgy elsodorná egy teherautó. (Úgyis könnyen men­ne, hiszen a tilalmi táblák apróbetűs, hosszú regénye az olvashatatlanság magasságában rejtőzködik.) A legötle­tesebb válaszokat leközöljük. AZ ASZFALTOZÁST az úttesteken sikerült megjavítlatni. Többször foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel és ismételten megállapítot­tuk, hogy a cég, amely az aszfaltozást végezte, valóban úgyis dolgozott, ahogy fizették: rosszul. Alépítmény, anyag, szakértelem: ha osztályozni kellene, nem nyerne olimpiai díjat, az bizonyos. Most aztán úgy vagyunk, hogy az úttest úgy, ahogy megjavult, (persze az első fagy alkalmával me­gint össze fog repedni az aszfalt az úttesten s megkezdődik a hepe és a hupa,) ellenben a gyalogjáró repe­dései egyre komolyabbak s már-már a lábficamolk s a bokatörések határát súrolja az aszfalt állapota. Tessék csak végigmenni akármelyik »aszfalt­­járdán«, tessék megfigyelni a repe­déseket, hegyeket és völgyeket, egyál­talán azt a páratlan gondatlanságot, amivel az aszfaltot készítették s ak­kor méltóztassék nyilatkozni: igazunk van-e, amikor azt írjuk: »nehéz erről szatírát nem írni...« A VASÚT FELÉ VEZETŐ UT is állandó s visszatérő témánk. A kerületi bíróság elé állították. Rész­ben tettek beismerő vallomást. Mun­kanélküliségükkel védekeztek. A bí­róság dr. Melega ügyész vádbeszéde s dr. Kaiser ügyvéd védőbeszéde után Árendást egyévi és kéthónapi bör­tönre, Szabó Mihályt egyévi bör­tönre, Mihály Istvánt tízhónapi börtönre ítélte, azonkívül vala­mennyit ötévi hivatalvesztésre is. Az ügyész fellebbezett. A védő kérte az elítéltek szabadlábrahelyezését, amit a bíróság el is rendelt, ez ellen azonban az államügyész felfolyamo­dással élt s így az elitéltek továbbra is vizsgálati fogságban maradnak. Az ítélet kihirdetésekor Árendás úgy megrendült, hogy csaknem összeseit s a börtönőrnek kellett a tárgyalóte­remből kitámogatni. város rendbehozatta azt az útsza­kaszt, amely az ő birtokában van s mivelhogy az állomás előtti útrész, az utolsó százhúsz méter állami tu­lajdon, természetes, hogy az utolsó útszakaszra nem ügyel még Szent Bürokráciusz sem... Erről is nehéz szatíra nélkül írni. Hogy egy száz­­huszméteres utdarabért éveken át kelljen könyörögni, hogy a kocsik ru­gói, abroncsai örökké törjenek, sza­kadjanak anélkül, hogy valakit ezért felelősségre lehessen vonni, hogy sár és por felváltva takarja az utat: ez valóban csak nálunk történhetik meg. Micsoda közömbösség uralkodhatik ott, ahol »az utasember jogos kíván­ságai« című hivatali restanciák fe­­küsznek... NEM VAGYUNK MEGELÉGEDVE a város kivilágításával sem. A vá­ros legveszélyesebb, legforgalmasabb pontjain minden harmadnap kialszik a villamos ívlámpa. Különösen a Jó­kai uccában és a Jókai Ucca! s a Vá­rosház ucca sarkán borul időelőtti sötétségbe minden. A város legveszé­lyesebb pontja rendszerint koromsö­tét. Az autók itt rendszerint ország­úti fényszóróval közlekednek. Ennél­fogva az összeütközések lehetősége megnövekszik. Ne csodálkozzunk az­tán, ha a közlekedési szerencsétlen­ségek statisztikája emelkedni fog. Kö­veteljük, követeljük, a legerőteljeseb­ben követeljük az állandó, rendsze­res és megfelelő világítást. A város összes forgalmas ulain. S még a ke­­vésbbé forgalmasokén isi Tizenhatodszor nyílik meg az uj iskolai évben a komáromi Diákmenza. Komárom városának és vidékének társadalma 15 évvel ezelőtt hívta élet­re boldog emlékű Alapi] Gyula dr. kezdeményezésére a komáromi Diák­menzát, mely az elmúlt 15 év alatt a szegénysorsú diákság igazi otthonává lett. A Diákmenza megalapítását néhai Palkovich Viktor gútai esperes-plébá­nosnak fejedelmi adománya tette le­hetővé, de fenntartása csak úgy volt lehetséges, hogy a nemesen gondol­kozó nagy példaadónak, az ifjúságot áldozatosan szerető mecénásnak sok követője akadt a városban és vidéken egyaránt. E diákjóléti intézménynek 15 éves múltja mindennél jobban bi­zonyítja azt, hogy a társadalom szí­vébe fogadta a Diákmenzát, amely azután szárnyai alá vette a diákság­nak azt a rétegét, amely az anyagi nehézségekkel való küzdést már az iskolapadokban kénytelen megtanulni. Az 1936/37. iskolai évben 35 bent­lakó növendéke lesz a Diákmenzá­nak, akik közül csak 11 fizeti a teljes díjat, viszont 7 diák teljesen ingyenes ellátásban részesül, 17 bentlakó pe­dig a díj negyed-, fél, illetve kéthar­madrészét fizeti. A Diákmenza 21 kosztos diákja közül hatan ingyen kapnak napi háromszori ellátást, 15 diák pedig mérsékelt kosztpénzt fi­zet az élelmezésért. A városi és vidéki társadalom jó­téteményeinek köszönhető, hogy a Diákmenza az évek múlásával egyre jobban kiépült, úgyhogy hivatásának mind pedagógiai, mind pedig egész­ségügyi tekintetben teljes mértékben meg tud felelni. A Diákmenza min­den új iskolai éve a társadalom jólel­­kűségébe, áldozatkészségébe vetett bi­zalom jegyében kezdődik és az évi költségvetésben a bevétel rovatában ott szerepelnek a jótevők által éven­­kint megismételt pénzbeli adományok éppen úgy, mint a tojás, liszt, zsír, burgonya stb. stb. Erős a hitünk, hogy azok, akik 15 éven át szerető támo­gatásban részesítették a szegénysorsú diákság otthonát, adományaikat nem vonják meg tőle az idén sem. A leg­kisebb, akár pénzbeli, akár természet­beni adományt is hálás köszönettel fogad el és hírlapilag nyugtáz a Diákmenza igazgatósága. A közönség köréből. Kaptuk a következő levelet. Szomo­rú korképre világítanak sorai. * MIT ÍGÉRT EGY KOMÁROMI FIATALEMBER A PAPOKNAK? Augusztus 14-én, pénteken délután, szellemileg kimerülve ballagott haza­felé két komáromi káplán a közkór­házból, ahol a szokásos heti betegláto­gatást végezték. Végig járták a ter­meket, mindegyik beteghez volt egy vigasztaló szavuk, s akiről látják, hogy súlyos beteg vagy aki akar, azt meggyóntatják. így történt ez, az em­lített napon is, a két káplán végezte fárasztó, sokak által egyáltalán nem értékelt emberbaráti munkáját. Amikor az Űj-uccán a Szénatér felé haladnak, egy fiatal ember megy el mellettük biciklivel & így szól rá az országút szélén haladó papokra (a járdái ugyanis javították): »Menjenek föl tisztelendő urak a járdára, hisz ha kommunizmus lesz, mint Spanyolországban, úgy is fel­akasztjuk magukat.« Az a munkás először látta életében ezt a két papot s a papok viszont a munkást) s az a munkás, aki a »test­vériséget« hirdeti, nyílt uccán fel­akasztással, halállal fenyegeti meg a papokat. Ha azt ígérte volna, hogy ha kommunizmus lesz, ő lesz a pap, a papok pedig munkások még csak megértené valahogy az ember, hisz ő nem ismervén a papok munkakörét, nem is értékelheti és becsülheti azt. De mért akarja a papokat felakasz­tani? Mit vétettek a papok a munká­soknak? Azért, mert a római pápától az utolsó falusi plébánosig követelik a papok a munkások helyzetének meg­javítását és követelnek igazságos mun­kabért számukra mindenütt, ahová a szavuk ereje csak elér? Vagy azért, mert életük veszélyeztetése árán is teljesítik szent hivatásuk kötelességeit? Nem, kedves testvér, te magad sehogy sem tudtad volna megmondani azok­nak a papoknak, hogy mért szeretnéd őket felakasztva látni; te csúnyán és lelkiismeretlenül félre vagy vezetve. Pedig, látod, azok közül a betegek közül, akiket azok az általad gyűlölt papok azon a délután Istennel kibé­kítettek, reggelre három meghalt. Előbb-utóbb ez vár rád is, s akkor az Isten — akiben te most talán nem hi-Komárno városi teljes renoválás, fertőtlenítés és festés után 1936. aug. 15 tői újból NYITVA Gőzfürdő: szombaton: 7—12 óráig férfiaknak „ 12—17 óráig nőknek „ 17—19 óráig férfiaknak kedvezményes gőzfürdő jegy. vasárnap: 7—12 óráig férfiaknak. A kádfürdők e napokon állandóan nyitva! Szakszerű masszázs és pedicur! Mintaszerű kiszolgálás! 832 szel — számon kéri majd tőled, mért hallgattál lelkiismeretlen vezetőidre s mért nem követted lelkiismereted sza­vát. (gn.) Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Ä kormány az 1936 évi január hó 30-án kelt 28 sz. rendeletével mind­azon adóhátralékosoknak, akik 1933 évi, avagy előbbi évekből eredő adók­kal hátralékban vannak, sőt akik az ezutáni adókat is képtelenek megfi­zetni s akiknek viszonyaik olyanok, hogy existenciájuk veszélyeztetése nél­kül azt nem is tudják megfizetni, ezeknek az adóhátralékaik liquidálá­­sát rendelte el, s ezen rendelet vég­rehajtásával az illetékes adóigazgató­ságokat bízta meg. Ebből kifolyólag városunkban is számtalan adófizetőnek az adóhátra­léka rendezve lett egészben vagy rész­ben való törlés által. Tekintve azt, hogy a városi járu­lékok alapja a 329/921 számú törvény s annak végrehajtása tárgyában ki­adott 143/922 számú kormányrendelet szerint az állami adók alapját is ké­pező s az állami adóigazgatóság ál­tal évről-évre megállapított nyers házbérjövedelem vagy bérérték s minthogy a városi díjak a 20<y0-os házbérfillér, a lOo/o-os vízdíj, az 5 o/o-os csatornadíj és az 5»/o-os szemét­­fuvarozási díj, de különösképen a házbérfillér, mely a városnak üzemi kiadást nem jelent, alapját az állami adók alapja képezi, s miVel ezen adó­alap törölve lett, így tehát feltétlenül maga után vonja azt, hogy a törölt alap adó arányában a városi járulé­kok is töröltessenek. Ezen törlések keresztülvezetésének semmi akadálya sem lehet, mert hi­szen a 76/927 számú törvény és az annak végrehajtása tárgyában kiadott kormányrendelet szerint az alap adó törlése maga után vonja a járulé­koknak a törlését is. Egyesületünk részletes megvitatás tárgyává tette ezen ügyet és bead­ványt intézett a kormánybiztos úr­hoz, hogy a törölt állami adók ará­nyában a városi járulékok is töröl­tessenek. Komárom, 1936. augusztus 20-án. Bocz Béla. Komáromban Citrom ucca 1, sz. sarokház jutányos áron eladó. Cím: Máthé Ferenc 243 Tardoskedd. — Bosszúból fölgyujtollák. Nasz­­vadon tűz támadt Simonies József naszvadi gazda udvarán. Valaki bosz­­szuból fölgyuj tóttá a szalmakazlát. A tűz átterjedt széna és fakészletére is és az is elhamvadt. A kár igen nagy. Szerencse, hogy teljes szélcsend volt és a tűz nem terjedt tovább. — Lopott, azután megszökött. Ud­varos Ferenc érsekujvári hentesárú üzletében volt alkalmazva egy jócsa­ládból származó fiú, akinek az volt a teendője, hogy esténkint a fiók­üzletekből bevitte a központba a pénzt. Udvarosék teljesen megbíztak a fiúban és csak nagy sokára jöttek rá, hogy a fiú dézsmálja az össze­geket. Amikor a fiú észrevette, hogy Udvarosék sejtenek valamit, megszö­kött. Erre köröztették és egyik roko­nánál meg is találták. Bevallotta tet­tét. A fiatalkorúak bírósága elé ke­rül. — Tönkrement a szőlőtermés Ud­­vard környékén. Az Udvard környéki rossz gabonatermésről már beszámol­tunk. Most arról értesültünk, hogy nem kisebb kár érte a szőlőtulajdo­nosokat, akiknek termését a peronosz­­póra és a szőlőmoly majdnem teljesen megsemmisítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom