Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-22 / 68. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 2. oldal. együttműködésünk ellen agitálnak és azt a látszatot akarják kelteni, mintha Csehszlovákiát nagy kommuhista veszély fenyegetné, hogy Csehszlovákia szilárd és megingathatatlan világítótornya a demokráciának és a nyugodtan haladó kifejlődésnek a szociális, gazdasági és nemzeti igazságosság magasabbrendű középeurópai állama felé. Csehszlovákia az az ország, amely a mai viharos időkben be fogja tartani a középutat a legszélsőbb bal- és a legszélsőbb jobboldal között, mert mi, — mint Hodzsa dr. miniszterelnök mondotta — úgy a bel- mint a külpolitikában is a közép országa vagyunk. — Ami pedig a nemzetközi helyzetet illeti, csak röviden mondom a következőket: Ne higyjék, hogy valakinek szándékában volna holnap megtámadni Csehszlovákiát. Ne higyjék, hogy háborúnak nézünk elébe és hogy nálunk vagy körülöttünk valamelyes változás fog bekövetkezni. Aki ezt mondja, az pánikcsináló vagy pedig valamilyen személyi vagy politikai célokat követ. Bár nem zárom ki örök időkre konfliktusok lehetőségét, de ez sem fátum, sem szükségesség, nem is időszerű és nincs is közel és egyébként úgy mi, mint barátaink, fel vannak rá készülve, hogy az utolsó lélekzetig megvédjük államunkat úgy, hogy egy konfliktus egyetlen támadónak sem válnék hasznára. Éppen ezért, minden konfliktusnak elejét lehet venni. Ma az a meggyőződésem, hogy meg tudjuk menteni Európa békéjét. Azt hiszem, hogy a locarnói hatalmak őszkor megegyeznek az együttműködésben és akkor, mint jó szomszédok között, szerződés jön létre köztünk és Németország között is. Az elnök azzal a megállapítással fejezte be beszédét, hogy a csehek és a németek együttélése ebben az országban tényleg sorsközösség és most már csak az a kérdés, hogy ezt a sorsközösséget kölcsönösen meg akarjuk-e egymásnak könnyíteni vagy megnehezíteni. — Én, mint államfő, közvetítő akarok lenni a csehek és németek között, mind a két félnek segíteni akarok úgy, ahogy ezt államkötelességem ream rój ja. Éppen úgy érzem magamat önök közölt, mint odahaza Prágában és az a kívánságom, hogy azt az érzést váltsam ki önökből, hogy én az önöké vagyok. Lidérc mozgológyik. Irta: Szombatiig Viktor. Már napok óta nyugtalankodott a falu. Itt is, ott is rebesgetni kezdtek különös dolgokat, de csak bizalmas szomszédok suttogták el egymás között, szégyelték egy kicsit. Noha mégis komoly dolog. Az ördög tud itt kiigazodni, hisz eleget mondja a tanító délutánonként, mikor afféle vasárnapi iskolára hívja össze a tűzoltó-renden lévőké^ sőt az asszonyok is be-bedugják fejüket egy kis tanulmány' okából, hogy csudák nem igen vannak. Aki háborút járt, az tudja is. lm, itt a rádió, kettő is a faluban, amit Pesten most bemondanak, hogy hány óra, azonmód hallatszik meg sokegyéb. Csontos Bőr Pesta is onnan tanult ki valami újfajta műtrágyát. Meg a repülőgép a Mátra fölött, néha hetente kétszer is, aztán a motor, aki a Kazinci-gyerek udvarában püffög, már a cséplőgépes Kazinciék udvarán. Ez mind nem csuda. Levegő, országút, traktor, pesti műtrágya, mind belekapcsolódtak már ezekbe a kemény palóckoponyákba. Van, aki'Szibiriából gyött haza emeletes hajón, van, aki Amerikát járta meg kétszer. Nincsen csuda. Meggyőződhetett róla mindenki, jártában-keltében. A pap is prédikálja, hogy teméntelen új dolgok vannak, akire az ember alig mert gondolni özönvíz előtt. Hogy fejlődik a világ! Borcsa nenő erre azt mondja, hogy bizony, lám, a csirkekeltetőgép is... Az Komárom, augusztus 21. Újabb telepítési terv Csallóközben? A földreform végrehajtásával a délszlovenszkói magyar vidékeket igen érzékeny károsodás érte. A kisajátított területekre telepeseket hoztak, míg a kisajátításra került gazdaságok alkalmazottai, különösen a mezőgazdasági munkások munkanélküliekké váltak. Különösen végzetes csapást jelentett ez a csallóközi gazdasági munkásokra, akiket a kisajátítás után szélnek eresztettek, aminek eredménye a munkanélküli proletáriátus mértéknélküli megerősödése és a végtelen nyomorúság lett. De az idetelepített csehszlovákok sem igen boldogulnak, mert súlyos adósságokba kellett magukat belekeverni, amelyeknek kamatait és amortizációját a rossz gazdasági viszonyok miatt nem, vagy alig képesek megfizetni. A Lidové Noviny c. lap jelentése szerint a garambreznói járás képviselőtestülete nemrégiben elhatározta, hog\r a Felső Garam túlnépesedett vidékei emberfölöslegének Délszlovenszkón, különösen a Csallóközben való elhelyezését fogja követelni. A lap szerint ezt a kérdést már az államfordulat után mérlegelték akkor, amikor a földreform végrehajtása megkezdődött. Ügy látszik, hogy a garambreznói járás képviselőtestületének fogalma sincs arról a szomorú gazdasági helyzetről, amelyr jelenleg is Csallóközben uralkodik. Az államkölcsönök konvertálása. Kalfus dr. pénzügyminiszter aug. 18-án visszatért szabadságáról és nyomban átvette hivatalát. A pénzügyminiszter különös figyelmet szentel az államkölcsönök konverziójával kapcsolatos munkálatoknak és az az óhaja, hogy a régi kötvényeket mielőbb cseréljék be új kötvényekre. Kitűnt ugyanis, hogy különösen a vidéken a közönség nincsen tisztában a konverzió jelentőségével, ennek következtében az állami értékpapírokban az üzlet némileg pang. Ami a kivitel megsegítését illeti, erre vonatkozólag csak javaslatok vannak. Az egyik javaslat szerint a kiviteli jutalmak rendszerét kiterjesztenék. A kiviteli jutalom lényege abban állana, hogy az exportőr a jövőben szerzett devizáknak csak a felét volna köteles beszolgáltatni a már csak csoda lehetne, tyúk se ül rajta, oszt mésse csoda. Pézért kapható. Aztán mégis. Hát, ha nem csoda, akkor valami sejtelem. Lidérc. No, helyben vagyunk. Lidérc mozgológyik. Ez az a rejtelem, ami napok óta noszogatja a falut. Először Tót Juli sivalkodta el magát, ahogy a templomdomb alatt cipelte a vödröt, vízért ment a nagyobbik kúthoz, ö hallotta először, hogy' sivít. Körülnéz, hát a domb mögül jön a hang. Leteszi a vödröt, arra megy. Hallgatózik. Elhal a hang. Másnap este megint csak arra megy, meg-meg süvít valami. Tót Juli bátor lány, szombat este is pofoncsapta a pap kisbéresét, mert nagyon közel tanált nyúlni a kontyához. Leteszi a vödröt, megy a süvítés felé. Hát a domb mögül jön a hang, a Botrokék kenderáztatójából, a kertjük végiben. No, szentje ne legyen. Szedi a vedret, lábon el-fele. Útközben ide is, oda is beszél pihegve. — Fütyül a Botrokék áztatója! Mindig mondtam, nem kell ide rádió, sokkal elevenebb hírszolgálat dolgozik itt, mint akármilyen masina. Mert mire Juli a kútnál kikötött, már ott volt, valahány nőszemély tartózkodik a helybeli rádió hullámkörzetében. Az öreg Erzsók, Kese Erzsók, akinek csak álmoskönyve hétféle van a fiókjában, hátragöndöríti homlokáról Nemzeti Banknak, míg a másik felét megtarthatná, illetve szabad piacon eladhatná s ily módon magasabb árfolyamot érne el. Az ilyen eljárás azonban kétféle árfolyamot teremtene. Ezért komoly' ellenvetések merültek fel, nevezetesen az, hogy ennek előnyét csak a nagy exportőrök élveznék. A kivitel megsegítése tárgyában egyéb javaslatok is vannak. Ezekről majd csak most fognak tárgyalni. A Hlinka-párt kormánybalépése. Még meg sem kezdődött a politikai idény, egyes prágai koalíciós lapok máris terveket kovácsolnak a jövőre nézve. Az bizonyos, hogy a koalíció és a kormány szerelné, ha Hlinka pártja belépne a kormányba. Ennek azonban olyan feltételei vannak, amelyeket a kormány eddig nem volt hajlandó elfogadni. A szlovák néppárt ugyanis a teljes autonómiát követeli, az pedig a kormány részére teljesíthetetlen föltételt jelent. Most arról írnak a lapok, hogy Hlinka szívesen látná, ha a párt a dr. Hodzsa érája alatt lépne be a kormányba, viszont a párt radikális szárnya Sidor képviselővel az élen ellenzi a kormánybalépést. Hogy a belépés meg fog-e történni, egyelőre nem tudható, de bizonyos körökben úgy gondolják, hogy a belépést a rózsahegyi járási épület felevatása alkalmával, jövő hóban fogják elhatározni, amikor Hodzsa Milán miniszterelnök személyesen részt vesz az ünnepélyen és ezt az alkalmat fogják felhasználni a néppárt kormánybalépésének kimondására. Tengerentúli gyarmatot követel Rázus Csehszlovákiának. A Národnie Noviny c. lapban Rázus szlovák nemzeti párti képviselő cikket írt, melyben kifejezésre juttatja a képviselő, azon meggyőződését, hogy miként a Felső Garam, úgy az árvái és kisucahelyi túlságosan sűrű népesség fölöslege is másutt volna telepítendő. És mivel a köztársaság területén e célra alkalmas terület alig akad, mert a munkanélküliség mindenütt jelentős, ezért Rázus képviselő cikkében azt a nézetét vallja, hogy Csehszlovákiának a tengeren túl kellene gyarmatot követelnie, ahol nemcsak a szlovenszkói, hanem a történelmi oroz ősz szálakat. — Mongyad, Juli! Juli egyszeribe kiszórja a tudományát. A nagy szózáporból végre is kiviláglik a tudomány derűje, amit Erzsók mond ki egyetlen szóval: — A kígyó! Mert csak Erzsóknak kell a tudományba belekapaszkodni, kihámozza ő azt, akár a föld alul is, ami magja van. Most meg igazán a föld alul kell kihuzogatni a tudományt. — A kígyó! — néz körül Erzsók szigorúan, aztán rögtön magyarázni kezdi: — Jaj, ti nem is tudtok a rejtelemkígyóról. Ott van az a templom gödribe. Még Krisztus urunk idejébe odakerült, azóta sivít. Egyre többen gyűlnek a csurgó köré. Két tehén békésen legelész a páston. — Hó-oj, te! —i hajtja el valaki figyelmesen a teheneket. Erzsók megelégedetten néz körül. Ez az ő napja megint. Ilyenkor nyelvpergetésben húsz évvel fiatalabbnak érzi magát, tudomány dolgában viszont legalább harminc esztendővel lesz öregebb hirtelen. Együtt van a hallgatóság és lesi Erzsók ajkáról a szól. Mert imigy az öreg: — A rejtelem-kígyó! No, hogy megint előjött. Hm, hm... Gyerekkoromba is előjött. Különös dolgokat jelent. összeráncolja a homlokát, komoran néz maga elé, a többi népség feszülten lesi. Erzsók pompás elbeszélő. Az akadémia tanulhatna tőle szerkeszlésszágok emberfölöslege is elhelyezhető volna. Rázus képviselő egy darab földet követel a nap alatt, mhol elhelyezhető volna az a hatszázezer munkanélküli ember, kinek letelepítése árán az államnak s népünknek súlyos életét megkönnyíthetnénk.« Mivel a nemzetközi politikában a gyarmatok kérdése nagyon aktuálissá válik, azért Rázus kéri a kormánypolitikusokat, hogy e kérdésnek szenteljenek nagyobb figyelmet. Hány szlovák van a központi hivatalokban ? Az autonomista és centralista lapok között igen érdekes vita volt a szlovákoknak a központi hivatalokban való képviseletéről. Ismeretes, hogy a prágai központi hivatalokban a szlovákok csekély számban vannak s ez rendkívül sérelmes rájuk. A Slovák vasárnapi számában közli e sérelmek legújabb statisztikáját. A legújabb statisztika szerint a központi hivatalokban a szlovákok elhelyezkedése a következő: Kabinetiroda 96 hivatalnokból 2 szlovák, miniszterelnökség 153 személyből 4 szlovák, állami statisztikai hivatal 781-ből 8 szlovák, külügyminisztérium 1346-ból 35 szlovák, nemzetvédelmi minisztérium 1294-ből 6 szlovák, belügyminisztériumban 384- ből 3 szlovák, unifikációs minisztérium 51-ből 4 szlovák, iskolaügyi minisztérium 382-bői 1 szlovák, földművelésügyi minisztérium 391-ből 5 szlovák, kereskedelemügyi minisztérium 322-ből egyetlen egy sincs szlovák, közmunkaügyi minisztérium 464-ből egy se szlovák, posta- és távirdaügyi minisztérium 441-ből 7 szlovák, vasútügyi minisztérium 632-ből 5 szlovák, népjóléti minisztérium 397-ből 2 szlovák, közegészségügyi minisztérium 630-ból 8 szlovák, legfelső számviteli ellenőrző hivatal 163-ból egyetlenegy se szlovák, törvényhozó testületek 223- ból 1 szlovák, legfelső közigazgatási bíróság 303-ból 3 szlovák, postatakarékpénztár 2102-ből 17 szlovák. ____________1936. augusztus 22. Hirdetéseket jutányos áron felvesz lapunk kiadóhivatala. tant. Minekutána így felajzott minden kedélyt, elmondja a történet magvát is: — Krisztus urunk idejébe vót, mikor a kutyafejű tatárok égették el az országot. Akkor is vót már itt harang, aranyharang, oszt egyszer, ahogy jöttek a tatár kanonokok, meghúzták a harangot, mert veszedelmet jelentett. El is szaladt mindenki szét a Mátrába, csak a harangozó maradt ott, mert féllába vót és különben is, azt hiszem, bor is vót benne. — No, a ragya! — csóválja a fejét hátul Tótok Andrisné, — akkor is vót-e már bor? — Mivel itta vóna az utolsó vacsorát Krisztuskánk? — veti hátra a fejét Nyeste Pali fiatal felesége, aki közelebb volt még az iskolai évekhez s most a tatár kanonokon gondolkozott. Mert olyat nem tanult. — Hát Noé apánk? — emeli fel mutatóujját a kis Kazinci Maris, aki igen járatos volt a bibliában. — Noé zsidó vót, özönvízzel keverte akkor is a bort! Ezt férfi mondta, a kocsmás Menyus. Ott állt már zsebretett kézzel és ugyan figyelt. Erzsók nenő türelmetlenül lengette a kendőjét. — Hát vagy hattok beszélni, vagy menek! S hogy nem szólt senki, folytatta: — Hát jöttek a kutyafejű istentagadói, oszt nagy méregbe dühültek, mert csak a részeg harangozót tanálták itt egyedül. Vót itt egy nagy tó,
