Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-22 / 68. szám

Lapunk mai száma a jövőheti teljesítá.diö-mtisort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam. 68. szám, Szombat, 1036. augusztus SS. KOMAROMI LÁM POLITIKAI LAP. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel ^ész évre 8# Ké, lélévra 40 K6, negyed­évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TtJBA JÁNOS. Belelte főszerkesztés GAAL GYULA dr. Szerkesztős BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főm unka társa I« FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatni« Masaryk-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Benes köztársasági elnök nyilatkozata a cselvnémet viszonyról. Az államfő közvetítő akar lenni a csehek és németek között. Komárom, augusztus 21. Benes Ede dr., köztársasági elnök északkeleti Csehországban tett látoga­tása folyamán kiszállt Reichenberg­­ben, hogy megtekintse a reichenbergi vásárt. Ez alkalommal a köztársaság elnökét a városháza előtti téren nagy ünnepséggel fogadták és Kostka dr. szenátor, a város polgármestere üd­vözölte. Az elnök hosszabb beszédben vá­laszolt az üdvözlésekre és beszédében többek között a következőket mondota.: — Ebben az országban a csehek és németek évszázadok óta élnek egymás mlellett s csak a XIX. században fejlő­dött ki a nemzeti eszme és a nemzeti harc a szó modern értelmében. Poli­tikailag együtt kell dolgoznunk, ne túlozzuk a nemzetiségi harcot és el­lentéteket, de szorítsuk azokat észszerű határok közé. A nemzetiségi kérdések minden államban a belpolitika kér­dései s ehhez ragaszkodik a csehszlo­vák köztársaság is. Egyetlen európai államnak sincs joga ezekbe a kérdé­sekbe beleavatkozni és ez nem is en­gedhető meg. Az egyetlen külföldi be­folyás, mely ebben a kérdésben meg­engedhető, a népszövetségi ellenőrzés, ezért tehát Németországgal nemzeti­ségi kérdésben nem tárgyalhatunk. Nálunk minden nemzetiségnek bizto­sítva van kultúrális és nemzeti léte, a csehszlovák államban egyik nemzet léte és kultúrája sincs veszélyeztetve, a nemzeti kisebbségek harca nálunk nem létharc, hanem csak a politikai hatalomért és a kormányzásban való részvételért való harc. Mindig az volt a nézetem, hogy a csehszlovák köz­társaság nemzetiségi kérdéseit saját útjain és módján fogja megoldani és ennek jogi alapja csak jogi minimum lehel, vagyis olyan alap, mely rossz időkben is biztosítja nálunk a kisebb­ségek nemzeti létét. Majd áttért a köztársaság elnöke a németek panaszaira, kívánságaira és követeléseire. A legnagyobb nehézsé­gek! a hivatalnokok és állami alkalma­zottak ügyeiben merültek fel. Számos kívánságuk jogosult, de ezek teljesí­tésénél számos körülményt kell figye­lembe venni. Szívesen állapítja meg az elnök, hogy a német hivatalnokok alkalmazottak és német katonák telje­sítik kötelességüket a köztársasággal szemben. Azt kívánnám azonban — úgymond —, hogy német részről ne történjék semmi, ami a bizalmat cseh részen jogosan megrendíthetné, vagy amiket jogosoknak lehetne tekinteni arra, hogy a csehek és németek kö­zötti megegyezést el lehessen halasz­tani. > Északcsehországnak súlyos gazda­sági válságára vonatkozólag Benes dr. elnök úgy nyilatkozott, hogy a kor­mánynak az a szándéka, hogy ősszel erélyesen felveszi a küzdelmet a mun­kanélküliséggel és a válság gyors meg­szüntetésének eszközeit meg fogja ke­resni. Ennél a legjobban sújtott te­rületekre különös figyelmet fognak fordítani. — Mi egészséges, szilárd és szolid ál­lam vagyunk: 1918-tól 1922-ig sikere­sen vívtuk meg harcunkat a kommu­nizmussal, 1925-től 1929-ig pedig ellen­álltunk a belső és külső fasiszta irány­zatú támadásoknak is és megőriztük a demokráciát. Megakadályoztuk, hogy államunk két táborra szakadjon, ami­kor a jobb- és a baloldal egy polgár­­háború árán élethalálharcot vívott volna egymással az államért és a ha­talomért, amint ezt más államokban látjuk. — Európa ma szociális, gazdasági és kultúrális átalakuláson megy keresz­tül, amely kivétel nélkül minden álla­mot érint. Csehszlovákia azonban már leküzdötte a nehézségeket és túlélte a kommunizmussal, a fasizmussal és a totalitással kapcsolatos európai vál­ságot. — Ismétlem mindazoknak a bel- és a külföldön, akik a béke fenntartása ér­dekében a Szovjetoroszországgal való Nagy tettek — kicsinyes gáncsos* kodások. (AL) Több komoly cseh sajtóorgá­num őszintén beismerte, hogy az olimpiai játékokkal kapcsolatosan a cseh közvélemény állásfoglalása nem volt a legszerencsésebb. Utóbb mégis győzött a józan belátás, miután maga Benes köztársasági elnök példátadó módon nyilatkozott meg a fáklyavi­vők fogadásakor az olimpiai játékok jelentőségéről. Ennek ellenére Prá­gában kínos jelenetek jálszódtak ugyan le a fáklyavivök megérkezé­sekor, de ez inkább a kommunisták antifasiszta agitációjának kirobbanása volt, mint magának a higgadt cseh közvéleménynek megnyilatkozása. Sok előzetes vita után az olimpiai játéko­kon mégis szép számban vettek részt Csehszlovákia kiküldöttei és elisme­résre méltó eredményeket is értekei. Egyes szélsőséges lapok az olimpiai játékok alatt és után is még sem tud­ják türtőztetni magukat és rosszindu­latú kommentárokat fűznek a ren­dezés egyes részleteihez, amivel né­­melellenes hangulatuknak engednek szabad folyást, más lapok pedig ked­vező alkalmat véltek találni, hogy a magyar olimpikonokra és egyáltalá­ban a magyarokra tegyenek tapintat­lan és félre nem érthetően ellenséges érzületről tanúskodó megjegyzéseket, így különösen a magyar Himnust és a magyar sportkiállást, a huj-huj-haj­­rát kifogásolják. Ha nem is tulajdonítunk ezeknek a kirohanásoknak különösebb jelen­tőséget, mégis foglalkoznunk kell ve­lük, Elsősorban azért, mert éles el­lentétben állnak azzal az olimpiai szellemmel, amely lélekemelőén nyi­latkozott meg mindenfelé az egész világon az utolsó hetekben. Akik ez­zel szembefordultak, azok végered­ményben önmaguknak ártottak. Olyan nagy nemzetek részéről, amelyek a világháborúban szemben állottak a német birodalommal, hasonlókat nem tapasztalhattunk, a magyaroknak ha­talmas teljesítménye pedig világszerte talált elismerésre és kicsinyes epés­kedések nem fognak semmit sem le­vonni a kis magyar nemzet által ki­mutatott szellemi és tesli eredmények értékéből. Mi magyarok ha meg is edződhet­tünk tizennyolc év folyamán az elle­nünk majdnem állandóan folyó akna­munkák kellemetlenségeivel szemben, még sem haladhatunk el szó nélkül az ilyen újabb támadások mellett. Rólunk mindenki tudhatja, hogy min­denekelőtt a béke szolgálata a célunk. Minden vonalon csakis békés és tör­vényes eszközökkel akarjuk kivívni azt, ami minket megillet. Vonatkozik ez általában a nemzetközi fórumok­ra és bent az államban a parlament­re és mindazon utakra, amelyek hasz­nálatát az alkotmánytörvények meg­engedik. Ennek a békés iránynak megbontását magyar részről még so­ha meg sem kísérelték. Ezzel szem­ben sohasem feledhetjük el, hogy a magyarországi emigráció által először a bécsi Magyar Újságban és Jövőben, majd több itteni lapban is meghono­sított szellemnek bizonyára ugyan­csak az említett emigránsok jóvoltá­ból még mindig vannak kárhozatos felburjánzásai. Még ma is olvasha­tunk magyarul írt pártlapokban olyan kirohanásokat, amelyeknek hangne­me, stílusa ha a magyar nyelvet hasz­nálják is, minden inkább, csak nem magyar. Az ilyenek a kormány érde­keit vélik azzal szolgálni, hogy az itteni magyarokat és a határon túli­nkat is, különösen pedig azok veze­tőit minduntalan sárba rántani ipar­kodnak. Csodálatosképpen akadnak cseh lapok is, amelyek erre az útra tévednek. Korántsem annyi szeny­­nyes inszinuáciőval, mint az emigrán­sok gyűlöletétől fütött magyar nyel­ven írott lapok, de szintén nem ke­vesebb konoksággal. Ezeknek Ma­gyarország ellen irányuló támadásai különösen a szerintük ott fennálló gazdasági nyomorúságot színezik ki és állítják szembe az itteni »paradi­csomi« gazdasági viszonyokkal. Emel­lett eléggé ügyetlenek és gondatla­nok, mert néha ugyanolyan politikai irányzatú lapok, amelyek Magyaror­szágot akarják pellengérre állítani gazdasági bajai miatt, hasonló, sőt súlyosabb itteni gazdasági bajokat tárnak olvasóik elé. Elég szomorú, hogy a gazdásági válság annyira megtépázta a közép­európai államokat. Hogy Magyaror­szág ebből a válságból talán nehezeb­ben tud kivergődni, mint olyan álla­mok, amelyeknek részük volt a győz­tesek minden előnyéből, az szinte ter­mészetes. Hiszen a világbékék megkö­tésekor nem titkolták egyes magyar­ellenes körök, hogy céljuk Magyar­­ország teljes elsorvasztása. Ennek el­lenére ez a kis ország túlnyomó rész­ben a maga erejével és élniakarásá­­val mégis talpra állott. Viszont más agyonprotezsált országok olyan belső politikai, társadalmi és gazdasági vál­ságokkal küzdenek, amelyek katasz­trofális voltát alig tudják leplezni. Európa érdeke, de a béke érdeke is az, hogy válságoktól mentes államok békés fejlődése és zavartalan boldo­gulása biztosítsa kölcsönösen a jó szomszédi viszonyt és ezzel azt a békét, amelyre mindnyájan annyira áhítozunk. Amig koldus államok ten­gődnek az európai közösségben, addig a jobbmódú államoknak sohasem lesz biztos semmilyen fejlődése. A józan észt tagadja meg azt, aki örül akár­melyik szomszédja bajainak és fo­kozni iparkodik azokat, mert ezzel tulajdonképpen saját húsába vág. Mi magyarok önmagunkat és lénye­günket lagadnók meg, ha nem örven­deznénk bármilyen magyar sikernek, akárhol élő magyarok nevéhez fű­ződjék is az. Éppúgy örvendünk más nemzetek fiai részéről elért minden sikernek, amely siker alkalmas a bé­kés atmoszféra megerősítésére. Az olimpiai játékokon kivívott 10 arany­érem és egyéb bámulatos magyar eredmények nem arra ösztönöznek minket, hogy most már lenézzük vagy ócsároljuk a nemes versengés­ben szerényebb eredményeket fölmu­tatni tudó nemzeteket, hanem ellen­kezőleg, azt a kívánságot ébresztik fel bennünk, hogy ily módon is jus­sanak minél közelebb egymáshoz azok, akik még ma egymással szem­befordulnak és az egyenlőknek egyen­lőkkel való vetélkedéséből az igaz­ság gondolata kerüljön ki győztes­ként. Ez ma nem részleges, hanem álta­lános nagy emberi érdek és cél, aki tehát ezt akarja inegdönteni, az meg­tagadja közösségét a minden embert átfogó gondolatokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom