Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-15 / 66. szám

4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. augusztus 15. Mikor elérkezik az árverés napja, Zsófia-mama iszonyatos jajveszékelés­sel könnyít a lelkén. Ennek a jajve­székelésnek utolsó részletét igy Írja le Jókai: (219. lap) — „No édes, szép leányom, most már mehetünk innen, Nézzünk ki utoljára az ablakunkból, mert sohasem nézünk ki innen többet. Bárcsak a Szent János templomának a tornya most éppen ledülne s ide­csapna mindnyájunkat, amig itt va­gyunk.“ Ez a legdöntőbb bizonyíték amellett, hogy Jókai melyik házat nevezte el Brazovics-háznak ... A Szent János templomának az említés?. A Szent János templom ugyanis an­nak az emeletes háznak a helyén ál­lott, melynek emeletén a kaszinó van. (A nagy földrengéskor ez a templom összedült és aztán nem építették fel többé.) A Szent János templomának a tornya pedig, ha ledült volna, miként Zsófi asszony kivánta volt, az bizony egye­nesen a most lebontásra került Tátray­­féle házra eshetett volna. Ez a fent idézett néhány sor tehát hatalmas bizonyítéka annak, hogy Jó­kai szerint a Brazovics-ház nem volt más, mint az a nádoruccai ház, mely immáron eltűnt a föld színéről. Már pedig ebben az ügyben egyes­­egyedül Jókai nézete a döntő s azt hiszem, ebben a megállapításban min­denki egyetért velem. — o — Éhségsztrájk, mint válóok. Ruenból jelentik: A város egyik pol­gára mint hű asszony, hallani sem akart válásról. Egy súlyosabb csa­ládi jelenet után a férj végre elha­tározta, hogy kenyértörésre viszi a dolgot. Kijelentette feleségének, hogy addig egy falatot sem eszik, míg ő ki nem mondja a válást jelentő bol­dogító igent. Az asszony eleinte nem Törődött vele, de a második napon már ide­geire ment a férfi koplalása, a har­madik napot átzokogta és negyedik nap reggelén kijelentette, hogy nem bírja tovább, inkább beleegyezik a válásba, de nem nézheti tovább férje szenvedését. A válást így aztán ki is mondta a bíróság. És a történethez tartozik az is, hogy a történet hőse, az akarat­­erős férfi néhány hónappal később új asszonyt vezetett az anyakönyv­vezető elé... Könnyed mozgás a sportpályán. Nemcsak azok, akik mellőzik a sportot, de még tenniszezők, test­mozgást végző egyének is gyakran észreveszik, hogy lábuk megmereve­dik, elveszti fürgeségét, természetes gyorsaságát. Lehet, hogy sokan kétel­kednek abban, hogy a könnyedséget szobában, helyben járva, az alábbi gyakorlat által vissza lehet szerezni. Tessék tehát megpróbálni! Négy-öt percig ugorjunk helyben, mindegyik lábbal kétszer, a lábújj­­hegyre ereszkedve vissza, ami köny­­nyeddé teszi az ugrást. A gyakorlat közben emeljük a lábat magasra a le­vegőbe. Kezünket csípőre téve (tenyerünk­kel a veséket támasztva), egyszerű zárt állásban végezzük a lehető leg­gyorsabb ütemben biciklihajtó moz­dulatot. Ha valakinek erősek a combjai, vagy nehézkesek, támassza kezét az asztal, vagy az ablakpárkányára s ugráljon egyhelyben gyors tempóban. Az sem rossz, ha három lépést tesz, utána egy ugrást, hirtelen megállva. Jó gyakorlat összetett lábakkal ne­héz cipőt dobni a levegőbe, utána futni és elkapni. A legtöbb sport fordulásokkal és oldalra ugrásokkal jár, ezt gyakorol­hatjuk otthon is, egyik oldalról a másikra ugorva, minden három ugrás közben egy megállással. Áz tud jól szaladni, aki nagy lépé­sekkel hajlékony lábbal fut, előre ép oly jól, mint hátra. Tenniszezésriél a hirtelen visszalépés nagy fontosság­gal bír. Mezőgazdaság. A műtrágya viszonya az istállótrágyához. A műtrágya és istállótrágya közti különbséget többen félre magyaráz­zák, rosszul értelmezik, úgy téve meg az összehasonlítást a kettő között, mintha a műtrágya az istállótrágyát nagyban pótolná, azaz, helyettesítené azt. A dolognak ilyeténkép való értel­mezése azonban: hibás. A műtrágya az istállótrágyát nem pótolja, nem he­lyettesíti, fizikai összetételénél fogva azt egyáltalán nem is pótolhatja. Hogy azonban ezt jól megérthessük, s tiszta képet alkothassunk magunk­nak a kettő közti lényeges különbség­ről: mindakét trágyáról és azoknak hatásairól külön-külön kell beszél­nünk, sőt, legalább néhány szóval, ki­keli térnünk magára a földre is. Hogy a gazdálkodásunk eredményes legyen: jó földre van szükségünk. A sovány és éppen ezért összeüllepedett, kemény földet művelni: inkább nevez­hető kínlódásnak, mint gazdálkodás­nak. Jó földünk pedig csakis úgy lesz, ha azt rendszeresen, jó és bőséges is­tállótrágyával látjuk el. Az istállótrá­gya ugyanis, nemcsak növényi táplá­lóanyagokkal bír, mint a foszfor, nit­rogén és kálium, — amely elemek tud­valevőleg a földben feloldódva, a nö­vényzet gyökerén felszívódva, kizáró­lag csak a növényt táplálják, de ma­gára a földre, annak fizikai jóságára semmi javító hatással nincsenek, — hanem van az istállótrágyának még egy nagyon fontos része: az istállótrá­gya szervesanyaga. (Az alom: szalma, polyva, falevél, gyüle, stb.) Ez a szer­vesanyag már nem a növényeket táp­lálja, hanem a földben marad, a földben korhad el és a földdel való keveredés folytán magát a földet ja­vítja, televényben gazdagítja, omlás­sá, porhanyóssá, víztartóvá és jólmű­­velhetővé teszi azt. Ezek pedig nagyon fontos tényezői a földnek. Mert, ha tapasztaltuk és tudjuk, hogy a rossz föld művelése csak kínlódásból áll: azt is nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent az embernek és állatnak egy­aránt a jó, humuszos, omlós földben kellő mélyen és mégis könnyen szán­tani, borönálni, kapálni és az egyéb szükséges műveléseket eszközölni. S ezt, — a jó és rossz föld művelése köz­ti különbséget, helyesebben: a föld jóságát, könnyebbségét — csakis az istállói r ágy a, egész precízen kifejez­ve: az istállótrágya szervesanyaga hoz­za létre. S ez az az istállótrágya szer­vesanyaga, — amit semmiféle műtrá­­val nem pótolhatunk, nem helyettesít­hetünk. Látható és hasznos példa erre kü­lönben az intenzíven kezelt nagyobb gazdaságok és uradalmak trágyamani­pulációja. Ezek a gazdaságok — bár műtrágyával dolgoznak — mégpedig sok műtrágyával — mégis: az igás, tejelő és növendékmarhán kívül még nagyszámú hízómarhát is tartanak, pe­dig a szarvasmarha hizlalása nem mondható mindig rentábilisnak, arra bizony néha jelentékeny összegeket rá­fizetnek és mégis, mindenütt hizlal­nak: a trágyatermelés miatt. i A műtrágyákkal csakis növényi táp­lálóanyagot viszünk a földbe, de talaj­javító humuszképzőanyagot azokkal nem adunk a földnek. Ha tehát az is­tállótrágyát a megkívánt mennyiségnél kisebbre vennénk, s helyette műtrá­gyát adnánk: akkor, amilyen mérték­ben fogyna a talaj humusz készlete, olyan arányban romlana annak fizikai (omlóssági, porhanyóssági, víztartós­­sági) tulajdonsága is. Ilyen talajban pedig a műtrágya sem képes a kellő hatást kifejteni, azaz, nem képes kellő­kép átalakulni, feloldódni, s ezért nem is tud felszívódni a növényzetbe. Az elmondottakból láthatjuk tehát, hogy a műtrágya az istállótrágyát egy­általán nem helyettesítheti, ellenkező­leg: ha azt akarjuk, — pedig min­denki azt akarja, — hogy a drágán vásárolt műtrágya alkalmazása sike­res legyen: akkor, elsősorban, jó és bőséges istállótrágyával lássuk el a földjeinket. Az istállótrágyáról beszélve, rámu­tattam arra, hogy az úgy a föld fizikai állapotának karbantartását, mint a nö­vénynek taplálóanyaggal való ellátá­sát eszközli, s ezért nem tartom ki­zártnak, hogy akad kisgazda, aki a műtrágya hasznosságát a gazdaságban értékén alul becsüli. Erre vonatkozó­lag — egyéb magyarázat helyett — újból utalok a nagyobb gazdaságokra, akik amellett, hogy jó és elegendő is­tállótrágyát termelnek és forgó szerint négyévenként trágyázzák a földjeiket: mégis, műtrágyát is vásárolnak és használnak, mégpedig nagy mennyi­ségben. Mert az uradalmak és na­gyobb bérgazdaságok szigorúan kal­kuláló vezetősége jól tudja, hogy arra okvetlen szükség van. Szükség van pe­dig azért, mert már a mai belterjes gazdálkodás, — de a nehéz gazdasá­gi viszonyok és az értékesítés lehető­sége is — arra utalják a gazdát, hogy minél több kultúrnövényt termesszen és pedig, lehetőleg jobb kvalitásban. Ennek elérésére pedig — a föld mai kihasználása mellett — az istállótrá­gya táplálóanyaga nem elegendő, ép­pen ezért esetről-eretre — a növény szükséglete szerint — műtrágyával pó­toljuk azt. A műtrágya pedig, — ha kellő szakszerűséggel alkalmazzuk, — a befektetett tőkét mindenkor jó ka­mattal téríti vissza. Nagy Gyula. — augusztus 14. A Komáromi Lápok már beszámolt arról, hogy a Kisebbségi Társaság ügyeinek intézőbizottsága a Tavaszi Parlament gondolatának továbbvitele értelmében egy szlovenszkói Magyar Könyvnap megrendezését vette terv­be. A Könyvnap megrendezése, amely már régi vágya a szlovenszkói ma­gyar íróknak, a szlovenszkói magyar irodalmi termékek nagy ünnepe lesz. Szinte érthetetlen az a nemtörődöm­ség, amellyel az olvasóközönség vi­seltetik a szlovenszkói magyar írók alkotásaival szemben. Eleve lebecsül minden írást, amely szlovenszkói ma­gyar író tollából származik, a nélkül, hogy valaha is olvasott volna ettől vagy attól az írótól és ahelyett, hogy segítené, könyvvétellel támogatná a szlovenszkói magyar irodalmat, kétes értékű rendszerint fordított köny­veket vásárol. Minden hozzáértő elismeri azt, hogy a szlovenszkói magyar irodalom, kü­lönösen közvetlenül az államfordulat után egyáltalán nem állt azon a ní­vón, amit az olvasóközönség Ízlése megkövetelt és megkövetelhetett. Szin­te kivétel nélkül dilettáns munkákból állott a kezdet. De ez a gyökértelen szlovenszkói magyar irodalom ma már elérte az európai nívót és egészen ki­vételes tehetségű munkásai is van­nak. Érthetetlen, hogy ma, mikor Budapest már elismeri a szlovenszkói magyar irodalom kvalitását, még mindig a saját pátriáján csak ócsárolásban van része. Ennek, a ma már igazán nívós­nak mondható szlovenszkói ma­gyar irodalomnak propaganda­­napja lesz a Magyar Könyvnap. Azonban az éremnek egy másik ol­dala is van. És talán ez a lényege­sebb. Ez (a 'Könyvnap kisebbségi kul­­túrélclünk fordulópontját jelenti, mert közel húszéves magunkra­­utaltság után most elsöizben tör­ténik majd meg az, hogy minden tagozottság, világnézeti ellentétet félretéve, egy táborba tömörülve fogjuk mi, máskor száz pártra szakadt magyarok ünnepelni a magyar kultúra ünnepét. A Könyvnapot tulajdonképen min­den szlovenszkói magyar városban a Kisebbségi Társaság fogja megren­dezni. De nem maga, hanem az ösz­­szes azon városok kultúregyesületé­­nek közös rendezésében, ahol Könyv­nap lesz. Ez a bizonyos kultúrkoali­­ció, amely a Könyvnap alkalmával minden valószínűség szerint végre minden városban össze fog ülni, remélhető, hogy éppen a Könyv­Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A mäjfoltokat, szepiőket, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ki. Egyedüli készítője: 5 Salvátor gyógyszertár Komárno. Hirdetéseket jutányos áron felvesz lapunk kiadóhivatala. nap rendezésén át megfogja ta­lálni azt az egészséges kapcso­latot, ami a szlovenszkói magyar kultúra jövőjét: életét jelenti. Előre a legelitélendőbb cselekedetnek kell minősítenünk mindazon megmoz­dulást, cselekedetet, amely útját akar­ja állni ennek a szép gondolatnak, ennek la |fninden áldozatok felett is létrejönni szükséges egymásradöbbe­­nésnek. Remélni merjük, hogy Komárom­ban is hamarosan meg fog alakulni ez a Könyvnapot előkészítő kultúr­­koalició és remélni merjük azt is, hogy nemcsak ez az egyetlen rendezés lesz minden, amit végezni fog. Komárom kultúrális életének jö­vője az, ha az eddig egymással egyáltalán nem törődő kultúrális szervek egymásratalálnak, összeegyeztetik kultúrprogrammjukat és évenként legalább két-három al­kalommal közös est keretén belül, közös rendezésben fogják kielégíteni városunk kultúrközönségének igé­nyeit. — bor — Hogyan védekezzünk villámcsapás ellen? Az utóbbi hetek pusztító zivatarai, a rekkenő kánikula zivatarhajlama teszik szükségessé, hogy néhány olyan tanácsot közöljünk, amelyeknek figye­lembevételével a szabadban csökkent­hető a villámcsapás veszélye. 1. Ne álljunk egyedülálló fák alá. 2. Erdőszélről húzódjunk messze be az erdőbe. 3. Szénaboglyákat és szalmakazla­kat, továbbá egyedülálló építménye­ket kerüljünk. 4. Tegyük le kezünkből a fémszer­számokat. 5. A folyóvizek és állóvizek környé­kéről távozzunk és hagyjuk el az olyan helyeket, ahol a talaj vizenyős, vagy a föld alatt tudomásunk szerint vízréteg van. 6. Kocsiról, lóról, kerékpárról száll­junk le, szakítsuk meg utunkat ak­kor is, ha gyalog megyünk és mene­dék hiányában üljünk vagy feküdjünk le a földre. 7. Szántóföldeken, ahol közelben nin­csenek fasorok vagy facsoportok, le­hetőleg alacsony búvóhelyeket épít­sünk s ezek megóvására alkalmaz­hatjuk a cserkészek rögtönzött vil­lámhárítóit, amelyek egy hosszú vas­tag vörösréz drótból állnak. A drót egyik végét a sátortól néhány lépés­nyi távolságra elföldeljük, azután hosszú botok segítségével a sátor fö­lött a lehető legmagasabban átvezet­jük és a másik végét ugyancsak elföl­deljük. A könyvnap elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom