Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-18 / 6. szám
1936. január 18. »KOMAHUMI LAPiíH. 3 «Ida; Az útszakasz, — amellyel először találkozik a Komáromba érkező idegen, — a bürokrácia tengerében veszett el: senki sem akarja vállalni megcsinálár.át, miközben a jármüvek rugói törnek s az utasok testi épsége van veszélyben. Azt az ötletet is felvetettük, hogy a Széna-téren heverő köveket adja át a város erre a célra s a munkanélküli segélyből élőket használja fel Útburkolásra : ha van munkanélküli segély, akkor munkaalkalmat is lehet teremteni ! * * * Az ankét ezzel végétért. Kft*» Fontos tudnivalók az utasforgalomban történő pénzbehozatalról. A valutavédelmi törvény gyakorlati alkalmazása. A valutavédelmi törvénnyel kapcsolatos szabályrendeletek megjelenése idején jelentettük, hogy az utazási forgalommal összefüggő kérdések tisztázása céljából a pénzügyminisztérium végrehajtási utasítást ad ki. A végrehajtási utasítás megjelent s a következőket tartalmazza: A bármilyen fajtájú csehszlovák fizetési eszközöknek az utasforgalomban való behozatala elvben, nem tilos, a külföldről visszatérő csehszlovákiai utas azonban köteles jelentést tenni a Csehszlovák Nemzeti Banknak, ha külföldről 1000 koronánál nagyobb összeget hoz be 10 és 20 koronás váltópénzt, illetve, ha a behozott váltópénz 300 koronát meghaladó öszszegü papirváltópénzből áll, vagy ha 50 koronás és nagyobb címletű bankjegyeket hoz be. A határmenti pénzügyi közegeknek erre a bejelentési kötelezettségére megfelelő módon figyelmeztetniük kell az utast, de ellenőrzést nem kell gyakorolniok. Csehszlovákiai utasnak tekintendő állampolgárságra való tekintet nélkül mindenki, aki Csehszlovákiában állandó lakhellyel bir és külföldre csak rövidebb ideig tartó tartózkodásra távozik. Ha külföldi utas érkezik Csehszlovákiába és idegen valutát vagy csehszlovák pénzt olyan mennyiségben hoz magával, amely felülmúlja a Csehszlovákiából szabadon kivihető összeget (1000 korona váltópénzben, de ebből csak 300 korona lehet 10 és 20 koronás címletű papírpénz) a Csehszlovákiába való belépés idején köteles a magával hozott valutát bejelenteni s a határmenti pénzügyi közeg köteles a behozott valutát részletesen felsorolva a behozatalt igazolni. (Az igazolásban részletezni kell a behozott pénznemek mennyiségét, például 10 pengő, 10 angol font, 400 korona stb.). A csehszlovák valutában behozott értékeket külön-külön kell megnevezni s mindenképpen fel kell tüntetni, hogy a behozott csehszlovák bankjegyek között hány 50 koronás vagy nagyobb cimetü van. Két hét múlva csakugyan meg volt az esküvő. Pista feleségül vette Lilit. Mi több: Lili hozzáment Pistához. Ha bárki máshoz ment volna, nem lett volna meglepve senki, így azonban, hogy a vőlegénye vette el, az egész város csak erről beszélt. — Na és a tenorista? — kérdezték az emberek. — Az mit szól hozzá? Most bizonyosan elszerződik külföldre... Ebben azonban csalódtak, mert az énekes itthon maradt. Kijelentette, hogy' nem bír megválni az ő édes közönségétől, hogy szívesebben énekel itthon fillérekért, mint bárhol á világon ugyanannyi fontért. Ami nagyon szép dolog és nagy népszerűséget is szerzett neki, különösen azoknak a szemében, akik nem tudták, hogy kedvencük azóta megbarátkozott Pistával is és beállt a társaságba negyediknek. Lilit most már gyakran lehetett látni az elvált, meg az aktív férje és a tenorisla társaságában vacsorázni kis budai kocsmákban. Rudi előtt egyszer szóvá is tettem a dolgot: — Ügy látszik, — mondtam — ez a Pista nem is olyan veszedelmes Othelló, amilyennek te hitted. Egészen jól tűri ezt a házibarátot és esze ágában sincs, hogy a Lili nyakát kitekerje. Rudi kárörvendően nevetett: Külföldi csak annyit vihet ki innen, amennyit behozott. Ha a külföldi igazolni tudja, hogy a behozott idegen valutát itt beváltotta, akkor jogában áll a kapott koronabankjegyeket is kivinnie, de nem áll jogában olyan külföldi bankjegyet kiszállítania, amelyekhez a külföldről behozott csehszlovák bankjegyek ellenében jutott. A Csehszlovák Nemzeti Bank megtiltotta a pénzintézeteknek, hogy külföldinek korona ellenében idegen valutát adjanak, igy hát legálisan nem is juthat hozzá csehszlovák korona ellenében. Az 1000 koronás értékhatáron belül havonta minden külföldi és minden belföldi szabadon vihet ki valutát, az ennél kisebb összegek behozatalát a határmenti hatóságok tehát csak akkor igazolják, ha a külföldi 30 napon belül ismételten átlépi a határt. Gyermekek is vihetnek magukkal 1000 koronát. A határmenti pénzügyi közegek a gyakorlatban azt a rendszert alkalmazták, hogy gyermekek számára csak abban az esetben engedték meg a havi 1000 korona kivitelét, ha a gyermek külön útlevéllel utazott. A Csehszlovák Nemzeti Bank most szabályrendeletben leszögezte, hogy a szüleik útlevelében feltüntetett minden gyermek akkor is szabadon vihet magával 1000 koronát, ha nincsen külön útlevele s csak a útlevelében van megnevezve. Egy szoba konyhát mellékhelyiségekkel, egészséges, szárazai, lehetőleg a belvárosban keres csendes magányos úriasszony csendes házban. Cim a kiadóban. — Kinevelődött barátom. Megpuhult. Lili ért hozzá, hogy mindenkit puhára főzzön. Ami egyébként ezt a szerencsétlen énekest illeti: tévedsz. Arra józan ember igazán nem lehet féltékeny. Ő féltékeny a szerencsétlen. Főleg Pistára. De még rám is... Mert halálosan szerelmes. A marha... — Hát Pista már nem szerelmes? — kérdeztem. Meghökkenve nézett rám. — Dehogynem! Hát hogyne... — És te? — Én? — kérdezte csodálkozva. — Én?... Én is. Igen. De az... az egészen más... — És Lili? Lili kibe szerelmes? Felhúzta a vállát: — Azt, komám, őszintén szólva én magam is szeretném tudni. — Hát akkor csak vigyázz! — feleltem. — Mert mindenki azt mondja, hogy a vége mégis az lesz, hogy ez a tenorista elfogadja egyszer a legelőnyösebb külföldi ajánlatot és magával viszi Lilit is! — Gondolod? — sóhajtotta tűnődve. — Megvallom, magam is félek néha... Ez a Pista olyan vak, amilyen csak egy férj lehet... Nem tudom, kérlek, én is ilyen voltam? — Á dehogy! — feleltem felháborodva. — Hogy lettél volna? Ennek körülbelül két esztendeje. Vagy nyolc-tíz hónappal ezelőtt aztán UszodAt Komáromnak X Hozzászólás a Komáromi Lapok ankétjához. Ezen a címen tárgyalja nagy ügyszeretettel ezt a kérdést a »Komáromi Lapok« f. é. második száma és nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ebben az évben az uszodát feltétlenül életre beli hívni nemcsak közegészségi, hanem Komárom tekintélyének a megóvása szempontjából is. Igazán, mi komáromiak, szégyelhetjük magunkat, hogy itt a nagy folyóvizek között évtizedek óta nincs egy rendes uszodánk, amely első sorban a közegészség ügyét szolgálná, de másrészt a tanuló ifjúságnak módot nyújtana arra, hogy megtanuljon úszni és mint komáromi születésűnek, idegen helyre kerülve, nem kellene szégyenkeznie amiatt, hogy nem tud úszni. Kétségtelen tehát, hogy nekünk komáromiaknak valamennyien arra kell törekednünk, hogy ezt a szégyenletes állapotot megszüntessük. Ennél a kérdésnél azonban zavarólag hat, hogy az érdeklődők véleménye eltérő. Némelyek úgy vélekednek, hogy az uszodát a Nagydunán kellene elhelyezni, de ezzel szemben vannak többen, akik azt hangoztatják, hogy a Nagyduna erre nem alkalmas, mert nemcsak hidegebb a vize és nagyobb a sodra, hanem az uszoda elhelyezése is messze kiesne. Vannak néhányan olyanok is, akik amellett kardoskodnak, hogy az uszodát a télikikötőben kellene elhelyezni. Ezek alighanem hazabeszélnek, mert mindazok, akik már átestek a téli kikötő olajos és piszkos vizétől szerzett bőrbajokon, természetesen ellene vannak ennek a megoldásnak. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy legtöbb azoknak a száma, akik az uszoda elhelyezésére a Vágdunát tartják legalkalmasabbnak, mondván, hogy a vize lassú és meleg, a medre homokos és mivel Pöstyénnek és a többi vágmenti fürdőknek vizei a Vágba ömlenek, annak vize okvetlen gyógyhatású is.' Most azonban nem érvelésekre, hanem tettekre van szükség. Mert hiszen ki hitte volna évtizedekkel ezelőtt, hogy mi komáromiak annyira lecsúszunk, hogy az 1935-ik évben még uszodánk se legyen. Éppen ezért talán helyén való megemlékezni arról, hogy ezelőtt 40 évvel a Vágduna hídja közelében olyan uszodánk volt, amely versenyezhetett volna bármelyik dunai uszodával. Volt tágas medencéje az úszóknak, volt kis medencéje a nem úszóknak, voltak kényelmes kabinok köröskörül folyosóval és volt Hirsch bácsink, aki úgy a fiúkat, mint a leányokat alapos az történt, hogy Lili félrehúzta Rudit és könnyek között bevallotta neki, mint legjobb, sőt egyetlen barátjának, hogy halálosan szerelmes. — Arthurba? — kérdezte Rudi. — Arthur? Micsoda Arthur? — Az énekes! — Ó, ugyan... — felelte Lili türelmetlenül. — Csak nem képzeli, hogy... Jaj, dehogy... Egy igazi úrba, fiam ... Egy angolba... Miszter Warljjba, aki eddig itt volt a követségen, de most áthelyezték Szófiába. Maga megfogja magyarázni Pistának, hogy nekem Miszter Warld a vőlegényem és hogy addigis, amíg a válóper lejár és megesküdhetünk, én ... természetesen utánamegyek Szófiába. Rudi elszömyedt: — Ezt én mondjam meg Pistának? — Igen Rudikám. Másra nem bízhatom, csak egy ilyen jóbarátjára. Mert gyöngéden kell vele tudatni. Nagyon gyöngéden. És ... Arthurral is ugyanúgy. Ugy-e megteszi? Megteteszed? — És maga? El se fog tőlük búcsúzni? — Pistától? Dehogynem! Hiszen én nem akarok tőle haraggal elválni... Sőt... Szépen akarok elbúcsúzni tőle. Nagyon szépen ... Arthurtól is. De tőled... Tőled a legszebben... Ennek most már több, mint háromnegyed éve. Lili egyelőre még szakértelemmel tanította úszni. És most szomorúan állapíthatjuk meg, hogy ma ebből semmi sincs. Sőt még az sincs meg, amit egy pár évvel ezelőtt néhány ügybuzgó uszoda-barát fáradozásának köszönhettünk. örömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat, hogy köszönetét mondjunk a helybeli tantestület azon tagjainak, akik ezt a szerény uszodát életre hívták és egyben felkérjük őket, hogy ügybuzgóságukat továbbra is tartsák meg, mert kétségtelen, hogy ha a helybeli 8 tanintézet tantestülete öszszefog és kiadja a jelszót, hogy »Uszodát Komáromnak«, akkor ezt a tanuló ifjúság fejlődése és egészsége szempontjából annyira fontos intézményt minden nagyobb nehézség nélkül életre tudna hozni. A költségektől sem kell nagyon ijedezni, mert remélhető, hogy a város kormánybiztosa azt a felszerelést, ami a régi uszodából megmaradt, tekintettel a közérdekre, készséggel az intézőbizottság rendelkezésére fogja bocsájtani. Valamelyik helybeli fakereskedővel összeköttetésbe lépve pedig — olyan módon, mint azt a szlovák sportegyesület igen praktikusan, nem nagy költséggel megoldotta, — jóval kevesebb költséggel lehet az uszodát felépíteni. És a fakereskedővel való összeköttetés még azért is ajánlatos, mert neki módjában van alkalmazottjaival az uszodát állandóan felügyelet alatt tartani és annak rendben tartásáról gondoskodni. A vállalkozószellemű nyugdíjasok közül pedig akad majd talán úszómester is. A tantestület még anyagi tekintetben is sokat tehet, mert ha a tanulókat osztályonként viszik fürödni, úgy a fürdésért befizetett 20 fillérekből olyan összeg gyűlhet össze, mely öszszeg a felmerült költségeket tetemesen képes lesz apasztani. De alapos reményünk lehet arra is, hogy egy ilyen az ifjúság egészségére messze kiható intézmény életre hívásának anyagi támogatásától az illetékes felsőbb hatóságok sem fognak elzárkózni. Tudjuk, hogy vállvonogatással eddig még semmit sem lehetett elérni, azért hát késedelem nélkül szervezkedjünk, ha azt akarjuk, hogy a városi uszoda ez év tavaszán a közönség részére megnyíljon. (J.) Régóta megoldásra váró kérdésünk az uszoda létesítésének kérdése. A Komáromi Lapok ankétjával kapcsolatban végre komoly indítvány érkezett a kérdés megoldására, az uszonem esküdött meg az angollal, akit egyébként azóta áthelyeztek Varsóba és Lili is ott van vele. Pista elhatározta, hogy hazaköltözik a pusztájára, egyelőre azonban még itt van. És itt van Arthur is, aki viszont azon gondolkozik, hogy Amerikába menjen. Ezért nem fogadta még el egyik európai operaháznak az ajánlatát sem. Mindennap ott vacsoráznak a budai kis kocsmában, egy kerek asztalnál, hármasban Rudival. A múltkor átültem hozzájuk egy pillanatra: — Hogy vagytok? Mi újság? A tenorista azt felelte: — Aidát fogom énekelni Varsóban. Pista azt mondta: — Á propos Varsó! Nem hiszem, hogy Lili, ha komolyan rá kerül a sor, hozzámenjen ahhoz az angolhoz. Rudi hozzámhajolt és a fülembe súgta: — Ezeknek még nem mondtam, de azt hallottam, hogy miszter Warldot visszahelyezik a pesti követséghez... Csak addig nem akarok beszélni róla, mig nem bizonyos. De holnap elmegyek a követségre és megtudakolom...
