Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-01-18 / 6. szám
»KOMAKOAfl LAjßOK« J936. január 18 4. oldal. da-szövetkezet létrehozásának gondolatával. Nem szükséges külön hangsúlyozni azt, hogy mennyire fontos az uszoda létesítése, de néhány szempontot az alábbiakban szeretnék hangsúlyozni. Sokan azt mondják, hogy a kikötőben már van uszoda »és nekünk jó az is«. Erre a kevéssé megalapozott véleményre csak annyit, hogy éppen az elmúlt év nyarán volt hatóságilag megtiltva a fürdés a kikötő vizében, mert a víz tifuszgyanus volt. Mások — mint mondják — inkább fürdőnek a Vágban, amelynek vize langyos és kellemes. Ez tényleg így van azoknál, akik a Yágdunasor és kapcsolt részei közelében laknak. Azonban az illető nem hallott még családapát a strandra kutyagolni a város közepétől, bárom gyermekével és feleségével, görnyedezve a családi ozsonna súlya alatt. Ezeknek a négy kilométeres gyaloglás ki és be minden bizonnyal lehűti elragadtatásukat a Vág »langyos és kellemes« hullámaitól. De azt hiszem, nem is vitás senki előtt sem, hogy igenis kell az uszoda, kell biztonsági szempontból, hogy soha ne merüljön fel a vád: hogyha uszodánk lett volna... Kell az uszoda továbbá higiéniai szempontokból, mert a kikötő vize áll és állandóan piszkolódik, nem különben tisztátalan a Vág és a Duna vize is. És kell végül az uszoda sport szempontból. Láttuk a múlt esztendőben, hogy a várost érdekli az úszósport, van itt anyag is, akikből lesznek majd egyszer úszók. Miért lehet az, hogy a másik parton, kis városban van i*endes uszoda, amely lehetővé teszi a sportszerű úszást és mi, akik mindig tiltakozunk a Komárom község titulusa ellen, nem tudnánk létesíteni a magunk erejéből uszodát? A sport-úszóknak álma valósulna meg az uszodával. Ifj. dr. Alapy Gyula, a KFC úszószakosztály edzője. * (Készséggel tettük közzé a fenti cikket, bár annak egyes részei nem ütnek össze a Komáromi Lapok ankétjának szellemével. A Komáromi Lapok akciója nem közönséges fauszoda megvalósítására irányul, hanem a mai viszonyoknak és követelményeknek teljesen megfelelő. modern úszómedence megépítésére. Ennek a célnak a megvalósítása nagy befektetést, lehát szélesebb körű szervezkedést, nagyobb keretet kíván, mint a tanítóság. A szerk.) Egy nap Brazíliában élő komáromi földink életéből. Menekülés a tengerbe a perzselő nap elől. - Brazília a hivatalnokok Eldorádója, ahol naponta négy órát dolgoznak. - Amikor a folyók réme, az alligátor besétál a városba. - Séta a tapirok, lajhárok, hangyászok és egyéb exotikus állatok között. Eredeti tudósításunk a tropikus életből. Rio de Janeiro. Irta: Müller Elemér. Reggel 6 óra van, a nap már tüzelve szórja sugarait. Gyerünk le a tengerre, kár az ágyban elpocsékolni ezt a gyönyörű időt. A levegő -j-23° C-tól +35° C-ig váltakozik naponta, de az uccákori +38° C-t is mutat a hőmérő. Fürdőruhában ballagunk le a clubba (Club Internacionál de Regatos) és ki-ki csónakkal, mi pedig a vizipólő- Jabdával igyekszünk egy kis felfrissülést illetve lehűlést nyerni. A levegő annyira páratelt, hogy a közelben levő »Cukorsüveg hegy«-et alig látni, a szemben lévő »Nyeli teroy« hegységei most kezdenek kirajzolódni a párafelhőből. A mellettünk épülő légikikötőben már serényen folyik a munka mindenféle fajú és színű munkásokkal. Lassan megindul a forgalom a városban is; mi azonban még lubickolunk, hisz oly kellemes a langyos tengerben, hogy ki sem akarunk jönni belőle, de ebbe azonban beleszól a kötelesség, ami itt (a mi javunkra legyen írva) elég tág határok között mozog. Egy kis úszó- és vizipólótréninget befejezve, indulunk munkahelyünkre. A sziklás tengerparton a halászok dobálják partra társaiknak a hatalmas ollójú tengeri rákok külömböző fajtáit, melyhez a »gunyhójuk« mellett a dúsan termő banánfáról néhány gyümölcsöt szakítanak — és kész az ebéd. No, de gyerünk már, fél kilenc és a főnököm azt hiszi, hogy beteg vagyok, mert ez a legújabb itteni felfedezésem, t. i. az itteniek legalább 1 napon át betegek a hétből, ha nem is a szó szoros értelmében, de otthon maradnak. Hisz oly jó a tengen fürdő, hogy az ember többször is megkívánja egész napra. A város centrumában már lüktet a forgalom, mindenféle közlekedési eszközök ontják az emberek ezreit a külvárosokból és a városrészekből a fő »Avenida« köré, mert itt van a szíve a városnak. Riónak nincs centrális fekvése, mint például Budapestnek, hanem a rengeteg kúpalakú hegyek között lévő völgyekben, valamint a tenger visszaszorításával nyert területen épült fel ez a gigantikusán szétterülő város. A rikkancsok (köztük egy leány is bubifriznrával és érlekötővei a kézcsuklón, akár csak a fiúk!) a »Noite« legújabb szenzációit ordítják a napokban lezajlott kommunista ízű katonai forradalomról és az abessziniai frontról. Ennek a lapnak naponta 6 kiadása van. Az ára 100 reis, azaz cca 20 csehszlovák fillér és mégis egy 25 emeletes kis házacskát mondhat a magáénak a lap vállal at. Továbbá a féltékenységi drámák sorozata, minden napra jut egy, sőt néha több is, aki életével fizet a temperamentumos brazilok közül. Az állami hivatalnokok, valamint többé-kevésbbé a magánhivatalnoki kar »paradicsoma Brazília, mert itt délelőtt 11 órától délután 3-ig tart a hivatalos munkaidő, csak négy óra. Ez aztán igen! No de ebbe még azt is bele kell számítani, hogy egyszerkétszer lemennek a kávéházba is cáfé-zinyára, azaz feketére, valódi és tiszta szemeskávé íz, amelynek zamatját Európában hiába keresnénk. Mint Magyarországnak a búza, úgy Brazíliának a kávé a »nemzeti ügye«. Ez a kávéivási rendszer minden szakmában, mindenkinek meg van engedve, mert különben a brazíliai nem találná elég »szenang«-nak a helyét és megtiltásával csorba esne a régi szokáson, ezt pedig oly egyszerűen megszegni nem lehet. Valljuk meg az igazat, a munka nem Ízlik olyankor, amikor az árnyékban 35 fokot mutat a hőmérő; jön a száraz évszak. Elérkezett a déli 12 óra is, mivel ma szombat van, délután munkaszünet. Itt már meghonosodott ez a kitűnő angol szokás. Egy német penzióban megebédeltem s aztán egy ottani barátommal lementünk a kikötőbe egy kicsit széjjelnézni. A legelső és legelőkelőbb helyen a félórával ezelőtt befutott »Conte Grande« olasz óriásgőzös pihen. A fedélzeten egy csomó olasz önkéntessel, kik az abessziniai frontra indulnak. 30.000 zsák kávét szintén az abesszin frontra és az európainak szokatlan szárított bússal tömik a hajó gyomrát. A »Rio de Janeiro Maru< japán gőzös érkezik, fedélzetén hozza a »sárga veszedelmet« — 2000 bevándorlót; ezek a japán földművesek lesznek az Amazonas vidékén létesítendő gyapottermelés megalapítói. Külömböző gőzbárkák, motorosok és vitorlások hozzák a haza igyekvő munkásokat. Az állomások felé vezető úton a kereskedők százai egymást túlordítva akarnak tucatárujuktól megszabadulni. Angol, amerikai, német, argentin és még ki tudná felsorolni, hányféle nemzeti zászlót lenget a langyos szellő a hajóárbocokon. A jellegzetes nyerskávé-szag az egész kikötőben érezhető. A brazilia élet színvonala is lejebb csúszott, mióta a tenger issza az eladatlan kávészsákok ezreit. Nem messze, cca 5 km távolságra, egy személyszállító gőzös horgonyoz. Bírósági ítélkezésig lakhelye a pernambucoi zendülőknek, mellette a »Parahyba« ágyúnaszád, mint őrség. A braziliai exotikumok tárházában vagyunk. Papagájok és más ezerféle madár, kezdve a kolibritől a kondorkeselyűig, lepkék és rovarok, a tenyérnyi nagyságú madarász-pók, kígyók, gyíkok, az ajtófélfára egy 8 m hosszú és 75 cm széles Anaconda óriáskígyó preparált bőre van »cégérének kiakasztva. Ez méregnélküli kigvó. A napokban Rio de Janeiro egyik sübürbio-jában azaz cca 15 km-re fekvő »külvárosá«-ban lőttek agyon egy jakaré«-ét (zsákáré) alligátort, mely a közeli folyóban már 2 éve réme a fürdőzőknek, míg most végre puskacső elé került. De térjünk vissza az állatok világába. Nem kis csodálkozást kelt egy óriás hangyász, övesállatok és egy preparált kis alligátor, amint a tojásból előbújik, tapir, lajhár, kis tigris-macska, valamint a majmok sok és lármás fajtája. Az aquáriumi résznél a rioi Guanabara-i öböl balanyaga meglehetős számmal van képviselve. Fürdés közben a tengerben nem szeretnék találkozni, avagy netalán rálépni egy ilyen hatalmas rákra, amelynek ollói egy szabó nagy ollójával vetekedik. Egyenként cca 15 cm-es csápjaival meglehetős erő kifejtésére képes. A legérdekesebb a »Riói emlék«-ek külömböző fajtái, amelyek egy braziliai lepkefaj égszínkék szárnyaiból stilizált hátterű, tussal üvegre festett jellegzetes rioi tájak, ennek készítését magyarok kezdték, de ma már rengeteg a konkurrens és bizony az árakat lenyomták. De azt hiszem, megélnek belőle. Sajnos, az idő rohan. Esteledik. A lenyugvó nap sugaraival bearanyozza a messze bent, az öböl nyilt, vizén horgonyzó hajók hófehér testét, melyeknek kontúrjai élesen kirajzolódnak a Nyeli teroy-i sűrű erdőséggel borított begyei alkolta sötét háttérből. Az »Avenidan« végig sétálva már nyugalmat találunk és csak a felső részén, a Praca Flóriánon, a Cinelandiának nevezett részen (azért hívják így, mert itt vannak a legnagyobb és legszebb filmszínházak), kezd olyan pesti dunakorző-féle kialakulni. Kávébáz tér rászán jeges »coco«-t szűrésűivé (kókusztej és kókuszliszt, szénsavas vízben), figyeljük a legújabb divatérdekességeket, na és a kis »Dolores del Rio«-kat és »Lupe Velez «-eket. Egy filmelőadás után a magyar vendéglőben vacsorázunk, ahol egy délamerikai körúton levő pesti cigányzenekar játsza a csárdást. Messze, cca 15.000 km-re a h azától, 35 fokos hőségben, pálmák alatt, jeges italokkal körülvéve hallgatjuk a cigányt. Mit is játszik? Ja! Piros pünkösd napján... — ez tetszett a német barátomnak legjobban. A brazilok csodálattal nézik a nem mindennapi eseményt és figyelemmel hallgatják a magyar melódiákat. — A jó mindig érvényesül, legtöbbször meglepően rövid idő alatt. A dr. Oetker-féle sütőpor használata is oly gyorsan honosodott meg, hogy manapság nem is tudnánk elképzelni modern háztartást ezen megbízható és gyorsandolgozó erjesztőszer nélkül. Nincs már időtrabló várakozás, kel-e a tészta, vagy aggodalom aziránt, elég omlós lesz-e? A dr. Oetker-féle „világos fej“ sütőpor jólsikerült, tápláló és könynyen emészthető süteményt ad. Millió háziasszony sütOetker-receptek szerint, amelyek minden kereskedőnél vagy dr. A. Oetker cégnél Brünn díjmentesen kaphatók. Tiroli bál címmel rendezi reprezentációs farsangi mulatságát a Katolikus Legényegylet. A mindig ötletes Komáromi Katolikus Legényegylet évek óta a legérdekesebb elmekkel látja el farsangi báljait. Az azután már külön szerencséje az egylet mindig tele agilitással fütött rendező gárdájának, hogy a cim mellé, vagy mögé a bál hálás közönségének mindig kellemes meglepetésére szemet gyönyörködtető díszletekkel és rendezéssel mindig hamisítatlan farsangi jókedvet is tud varázsolni az egylet székházának falai között bútfelejtő és szórakozni vágyó közönségének. Az idén Tirol a jelszó. Hideg hegyes, havas tájak s a tiroli népviseletbe öltözött nők, férfiak s a teljes tiroli illúziót keltő vendéglői berendezések, schraml muzsika, tiroli táncok bemutatója bizonyára vonzani fogja azt a közönséget, amely a Katolikus Legényegylet hagyományos farsangi báljairól soha nem szokott elmaradni. A rendezőség, melynek élén Németh Géza másodelnök és Balogh Miklós az egylet világi elnöke áll, Balogh Kálmán és Wojtovitz Richard dékánokkal, Windisch Károly és Pataky József rendezőbizottsági tagokkal és az egész rendező hölgy és férfi gárdával gondoskodni fog tiroli hangulathoz illő, de a farsangi jókedvet emelő meglepetésekről is. A rendezőbizottság, a választmányi tagokkal lázasan dolgozik, hogy a meghívott közönség számára, mint a régi farsangi bálokat is felejthetetlenné tegye. A bált február 9-én tartják, zártkörű jelleggel, meghívókra igényt tartók — amennyiben meghívót nem kaptak volna — Balogh Kálmánhoz forduljanak. A rendezőség kéri a közönséget, hogy lehetőleg tiroli népviseletben jelenjék meg az, akinek van ilyen ruhája. A belépődíj o+l+l Ki. Hallgassa meg és megveszi E védjegyű készülékek valamelyikét GRAND KONCERT 2460*— GALA KONCERT 1750*— TRIO KONCERT 1190-— Készséggel bemutatja otthonában „TAUS“ Weisz Pál elektrotech. váll. KOMÁRNO, Baross u. Telefon 119. 344 f
