Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-16 / 40. szám

2 oldal.

»KOMAHODK1 LAKOK <

gondjai között első helyen a csehszlovák kérdés áll. Mindkét részen történtek hibák. A cseh bizalmatlanság, a túlságos centralizmus a hivatali rendszerben, sok baj forrása volt. A cseh közvélemény nem helyezett elég súlyt arm, hogy a szlovák kérdés kenyérkérdés. Mindez együtt szülte az autonomizmust. Viszont szlovák részen az autonomisták nem értik át eléggé a szeparatizmus veszélyét. A szlovákoknak saját belső erőik kifejlesztésével kell kivívniok elismertetésüket. A csehszlovák nemzet a német, magyar és olasz expanzív nacionalizmus határvonalán áll. A szlovákoknak meg kell érteniük, hogy nemzeti életüket nem biztosíthatják másként, csakis a csehszlovák állam keretében.

— A nemzetiségi kérdésben ugyancsak mindkét oldalon történtek hibák. A kisebbségek sokáig nem akartak annak tudatára ébredni, hogy a cseheknek és szlovákoknak nincs más lehetőségük nemzeti létük biztosítására, mint ebben az államban, míg a kisebbségeknek a szomszédságban vannak saját nemzeti államaik. Ezért a csehszlovák nemzetet ebben az államban a természetjog alapján illetik meg bizonyos előnyök. Viszont az a hiba történt, hogy a csehszlovák nemzet oly téren is, ahol ez nem volt szükséges, így gazdasági téren, túlsúlyba igyekezett jutni. A kisebbségek nem hitlek az államalakulat tartósságában, aminek hangsúlyozása csehszlovák részen bizalmatlanságot váltott ki, amit az úgynevezett aktivista kisebbségek őszintén el akartak oszlatni. Végül a szónok a szudétanémet párt antidemokratikus berendezkedésével szemben bizalmatlanságát fejezte ki.

Nem sikerült megegyezni az

ügyvédjavaslatok kérdésében.

A koalíciós pártok bizottsága tárgyalásokat folytatott a jogász-szervezetekkel a kis ügyvédi novella ama intézkedésére vonatkozólag, mely az ügyvédjelölti határidőt hat esztendőre emeli fel. A tárgyalások nem vezettek eredményire s a helyzet ez idő szerint úgy áll, hogy változatlanul megmarad a javaslat szerint hat évi ügyvédjelölti idő. Kiszivárgott hírek szerint azonban szó van arról is, hogy olyértelmű határozati, vagy kiegészítő javaslatot nyújtanak be, hogy azoknak

az ügyvédjelölteknek, akik a katonasághoz mint bejegyzett ügyvédjelöltek vonulnak be, a hat esztendőből egy éret elengednek. A képviselőház napirendjéről egyelőre levették a javaslatot.

Állampolgárságfosztó törvényt sürget Klofács szenátor, a cseh nemzeti szocialista párt elnöke.

A szenátus legutóbbi ülésén, a három politikai javaslat együttes vitájában résztvett Klofács szenátor, a cseh nemzeti szocialista párt vezére is, aki hosszabb beszédben bizonyítgatta, hogy az államvédelmi törvényt számos részlettörvénnyel kell kiegészíteni, így többek közölt a határvidéki viszonyokat rendező törvénnyel. Szükségünk van olyan törvényre, — mondotta, — mely-Mezőgazdasági

játszódott le a múlt héten Komárom környékén is, a csallóközi járás néhány nagyobb birtokán. A sztrájk tulajdonképen folytatása volt az általános délszlovenszkói munkássztrájknak s átterjedt a mi vidékünkre is. Úgyszólván csendesen, különösebb zavarok nélkül folyt le: a munkások abbahagyták a munkát s béremelést kívántak. A csekélyebb fizetésű munkások mellett a jobban dotáltak is szimpátia-tüntetést rendeztek s már-már úgy volt, hogy átterjed az összes községekre, amikor a hatóságok tapintatos közbenjárására a sztrájk megszűnt s a mezőgazdasági munka megkezdődött. Senki sem tagadja a sztrájk jogát s azt, hogy mindenki jobb életlehetőséget kiván magának bármi áron. Mi, akik itt vidéken látjuk a mezőgazdasági munkások, a földmivesek hallatlanul erős, küzdelmes munkáját, kétszeres tisztelettel nézünk a munkás szemébe, amelyből visszatükröződik a mindennapi küzdelem a létért. Azt is tudjuk, hogy a kemény munkáért járó dotáción nem lehet kastélyt venni, sem borban fürdeni, a munkás megérdemli minden koronáját, amit kérges tenyerével keres, de ...

És itt a de:

Az ilyen sztrájkot, ha már szervezik, úgy kell megszervezni, hogy abból a munkásnak haszna legyen s ne kára. A sztrájk előtt bizonyos körültekintés kell s nem akarjuk Mező pártvezér urat kioktatni a sztrájkbeszédekkel kapcsolatosan, sem azt nem kutatjuk, miért

nek alapján elvehető volna olyan személyek állampolgársága, akik az állam területén belül, vagy kívül kifejtett tevékenységükkel ártanak az államnak. Az illetékes javaslat már kész, az a fontos, hogy a tárcaközi eljárás ne húzódjék soká. Ezzel összefügg a nevekről és névváltoztatásról szóló törvény is. Ez még a nyári szünet előtt volna letárgyalandó, hogy a germanizálás és a magyarosítás sérelmei eltávolíttassanak. Bélyeg- és illetékmentes eljárás biztosítandó azoknak, akik névváltoztatással akarják kifejezésre juttatni a köztársasághoz való kapcsolatukat. Klofács további beszédében a németeknek az államhoz való viszonyát bírálta és a kisebbségekről emlékezett meg a szónok régóta ismert egyoldalú álláspontja szerint.

1936. május 16.

munkássztrájk

éppen a kommunista párt magyarázta meg oly „sikeresen“ a munkásoknak a sztrájk megkezdését, hogy a felaranyosi gazdaságban a felaranyosi munkások helyett most tehát a violinpusztaiak fognak dolgozni egész nyáron át. És akik vonakodtak dolgozni, a felaranyosiak, most valóban nem is fognak dolgozni s munkanélkül maradnak. Ez valóban rossz módszer egy foglalkozási ág szociális jólétének fokozására s ha ezek a földmunkások most aztán munka nélkül maradnak, akkor azokra vessenek, akik nekik ezt a módszert ajánlották. Mert hiszen a megfelelő módszer ez lett volna: először kezdeni bérmozgalmat, indulni tárgyalásba, s csak azután, ha nem sikerül a békés megoldás, akkor tenni le a munka eszközeit. Ebben az esetben azonban megfordítva volt: először abbahagyták a munkát, sőt meg sem kezdték s azután a kiélezett helyzetben kezdtek alkudozni. A rendszer tehát átvette a sokat ócsárolt fasiszta megoldást és mi sem ezt, sem azt nem helyeseljük: mi a demokrácia talaján állva, csak a konstruktiv, demokratikus megegyezés módszerét helyeseljük. Mert mi történt? Felaranyosi testvéreik elveszítették a nyári kereseti alkalmukat.

Sajnáljuk nagyon és őszintén azokat a magyar munkásokat, akik az ilyen akció következtében most elveszítették a munkájukat s keresetüket: módszert kellett volna változtatni s nem azokra hallgatni, akiknek céljuk csak az agitáció.

nisztérium hivatalos adatainak nem hisz. A nevezett lap ezeket írja: — A munkanélküliek számának csökkenése nem felel meg a gazdasági helyzet javulásáról szótó egyéb jelentéseknek. így csak a Központi szociális biztosító egymaga jelentette, hogy áprilisban 80.000-rel emelkedett a biztosítottak száma. A betegbiztosító pénztáraképpen a múlt napokban jelentették, hogy áprilisban 194 ezerrel növekedett a biztosítottak száma a múlt évi áprilisvégi állapottal szemben. És most egyszerre csak azt jelenti a népjóléti minisztérium, hogy' a munkanélküliek száma a múlt évi áprilisvégi állapottal szemben 18 ezerrel csökkent. Emellett a népjóléti minisztérium hivatalos jelentéseket adott ki a beruházási munkálatokról, amelyeken több tízezer munkás vett részt. Ezek a különbségek túlnagyok és feltűnőek s nem magyarázhatók azzal, hogy a munkapiacra csak egészen fiatalok özönlenek és hogy megszűnt a kivándorlás. Ez okból nem tudunk hitelt adni annak, hogy valóban oly nagyszámú munkanélküli volna, amennyit a munkaközvetítők jelentenek. Ha a foglalkoztatottság javul, nyilvánvaló, hogy a munkanélküliek számának csökkennie kell.

Községi képviselőtestületi választások.

A kormány június 1-re több csehországi szlovenszkói és kárpátaljai községben ki írta a községi képviselőtestületi választásokat. Szlovenszkóban a következő községekben lesznek választások: Lőcse Nagymihály, Rutka, Brezno, Garamszécs, Sumjác, Olmányfalva, Jes^enc, Komáromszemere, Alsód unaszerdahely, Beregszeg, Kasza, Hodzsovó, Bogya, Tany, Cs.-Aranyos, Magyarbőd, Czabaj-Csápor, Alsócsitár. Helemba, Szőgyén, Hernádfő, Bajmócapáti, Medne, Ivachnofalu, Darabos, Forgácsfalva, Lekenye, Felsővály, Radomovce, Szárazhegy, Zsitvagyarmat, Mellek, Ilontfüzesgyarmat és Nemesoraszi.

Többségi szenátor megállapításai a szlovák és a kisebbségi kérdésről

A szenátus ülésén az államvédelmi javaslat alkotmányjogi előadója, Milota dr. szenátor ismertetve a javaslatot, többek között a következőket mondotta: — A köztársaság belső

Majd alkalmilag.

Irta: Szilnyai Zoltán.

Az -alkalmilag« olyan határozatlan időpontot jelentő szó, amit mindenki úgy értelmezhet, amint akar. Például, ha azt mondom a barátomnak, hogy majd alkalmilag add meg ezt a csekélységet, én arra a legközelebbi alkalomra gondolok, amikor személyesen találkozni fogunk, míg ő esetleg egészen más alkalomra, például a legközelebbi szökőévre, napfogyatkozásra, vagy éppen királykoronázó ünnepségre gondol, ami tudvalévőleg a legritkább alkalmak egyike akkor is, ha akadnának éppen megkoronázandó királyok. De miután az alkalmilag értelmezése épp úgy függ tőle, mint tőlem, hiheti azt is, hogy majd akkor alkalmilag, amikor éppen eszébe jut fizetni és ha véletlenül sohasem jut eszébe, akkor egyszerűen nincs alkalma a fizetésre.

Ez az »alkalmilag« éppen olyan kétes értelmű szó, mint a »csekélység«, amit többnyire az alkalmilaggal együtt szoktak használni. Például: — Nagyon köszönöm, hogy kisegítettél, alkalmilag majd megadom ezt a csekélységet. — Csekélység? Ahogy veszszük. Az adós szerint csekélység, amikor megkapja, a hitelező szerint tekintélyes summa, amikor adaadja. Aztán az adós nem adja meg a csekélységet, a hitelező meg nem kapja meg a tekintélyes summát. A szó értelme pedig közben lassan egészen átalakul.

A csekélységből tekintélyes summa lesz az adós szemében, akit hiába sanyargatnak baráti és nem baráti felszólításokkal, mert az Istenért honnan teremtse elő ezt a rettentő összeget,, talán a földalól, amikor maholnap a mindennapi megélhetésre sem telik már. A tekintélyes summából pedig csekélység lesz a hitelező szemében, aki egyre-másra adja adósának a haladékot, akinek minden egyébre telik, csak éppen ezt a csekélységet nem akarja megfizetni. Az adós már a tartozás nagysága miatt jajgat, a hitelező meg méltatlankodva kérdi, hogy mikor kapja meg végre azt a csekélységet. Mindebből látható, hogy a csekélység épp oly bizonytalanul jelöli meg valamely mennyiség értékét, mint az alkalmilag az időpontot.

Az én esetemben mind a két meghatározás jelen volt, teljes zavart okozva később az idő és az összeg értelmezésében. Súlyosbítva egy harmadik tényezővel, nevezetesen a hálával, aminek meg az a sajátságossága, hogy kizárólag ígéret alakjában szokott jelentkezni.

— Hálára köteleznél — mondta a barátom a papírpénzre mutatva, amit a tárcámba készültem rejteni — ha kisegíthetnél ejzel a csekélységgel.

Én ugyan korántseim tartottam azt csekélységnek, de azért így feleltem:

— Nagyon szívesen, majd megadod alkalmilag.

Barátom helyeslőén bólintott, én a pénzt átadtam, ő átvette és ezzel létrejött közöttünk a szabályos kölcsönügylet, melynek teljesítési határidejét az alkalmilagban állapítottuk meg. Egyelőre igen előnyösnek látszó ügylet részemről, barátom részéről annál előnytelenebb, mert ő a fizetésen kívül még hálára is kötelezte magát. Aztán, amint ilyenkor történni szokott,', igen hosszú ideig nem láttuk egymást. Az én életrendemben ugyan nem történt semmi olyan változás, ami erre okot adott volna, a barátoméban azonban úgy látszik annál inkább, mert attól kezdve egyszerre eltűnt mindazokról a helyekről, ahol addig sűrűn találkozni szoktunk. Nem bántam volna már, ha visszakapom azt a bizonyos csekélységet, de be kellett látnom, hogy még nem következett be semmi olyan esemény, amit a fizetésre szolgáló alkalmilagnak lehetett volna nevezni, arra pedig nem kötelezte megállapodásunk a barátomat, hogy időelőtt fizessen. Jócskán elmúlt néhány hónap, talán egy esztendő is, szóval elég hosszú idő ahhoz, hogy a társadalmi jóillem szabályai szerint feledésbe merüljenek az ilyen csekélységek és elévüljön az azoknak követelésére való jog. Mivel azonban nem vagyok tagja olyan testületnek, ahol ezeket a szabályokat megalkották, azokat nem is tartottam magamra nézve kötelezőnek. Egész jól emlékeztem arra a csekélységre és nem ismertem el semmiféle jogomnak elévülését sem.

Nagyon megörültem tehát, amikor végre mégis összeakadtam a barátommal. Ez nagyon jó alkalom lesz neki arra, hogy fizethessen, ö természetesen semmiben sem hibás, mert már addig is nekem kellelt volna az alkalmat szolgáltatnom. Nem éreztetek neheztelést vele szemben, nem akarom, hogy a némi késedelem miatt feszélyezve érezze magát. Erre azonban nem is volt semmi ok. Barátom vidáman üdvözölt, kedvesen belém karolt s a legfesztelenebbül elcsevegett velem az ég-világon mindenről, egyedül a »csekélység« -ről hallgatott mélyen. Tulajdonképpen neki volt ebben /gaza, mert az alkalmilag alatt nem azt az alkalmat szokás érteni, amikor az adós és hitelező első ízben találkoznak a kölcsönügylet után. Majd ha másodszor, vagy harmadszor leszünk együtt, el fogjuk intézni ezt a dolgot is. Aztán voltunk együtt tízszer, meg húszszor is, ami már igen szép számú lehetőséget nyújtott volna, de barátom egyiket sem tartotta megfelelőnek. Úgy látszik, nem válogatós a természete. Néha a zsebébe nyúlt és bankjegyet számlált előttem szinte dicsekedve. Maga sem titkolja, hogy nem állnak rosszul az üzletei. Beszámolt költséges bevásárlásairól és még költségesebb utazásairól. Mindenről beszélt, csak a csekélységről hallgatott. Elfelejtette talán? Hát persze, amilyen elfoglalt ember, nem is tarthat mindent eszében. Aztán még szörnyűbb gyanúm támadt, hátha nem is felejtette el, hanem arra a jogi álláspontra helyezkedik, hogy elévülés címén meg-