Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-09 / 38. szám
Lapunk mai számaajövőlietiteljesR&dió-inüsort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam.___________________38. szám.______________________Szombat, 1Q3G május 9. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Alapította: néhai TUBA JANOS. Relel ós főszerkesztő» GAAL GYULA dr. Szerkesztő» BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Éömunkatársak: FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. POLITIKAI SZEMLE Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre S® K6, félévre 40 Ké, negyedévre 20 Ke. - Külföldön 120 Ké. Efyesszám ára 1 korona. Komárom, május 8. (AL) A mull hónapban nevezetes évfordulót ültek meg erdélyi magyar testvéreink. Tizedik éve volt annak, hogy a Romániai Országos Magyar Párt élére Bethlen György gróf került Az erdélyi magyarság nem hangos ünneplésben részesítette ezzel az alkalommal kitűnő vezérét, hanem mély elismeréssel emlékezett meg működéséről és arról, hogy keserves tíz éven át vállalta a felelősséget az erdélyi nemzetkisebbség sorsáért. Érdekes és tanulságos kommentárokkal kíséri egy cikkében Jakabffy Elemér az erdélyi magyarság egyik vezető személyisége az évfordulót Olyan megállapításokat tesz, amelyek sok tekintetben ránk szlovenszkói és ruszinszkói magyarokra is vonatkoztathatók, akik mindnyájan egyaránt vagyunk most részesei a kisebbségi sorsnak. Többségi népeknél — írja Jakabffy — a kormányhatalom boldog birtokosainál, a tíz évi fordulón ünnepelni szokás, dicshimnuszokat zengeni és érdemeket felsorolni. A kisebbségi nemzetek vezetői megelégedhetnek azzal, ha keserves szolgálataik után a távolabb állók megértik helyzetüket és ezzel a megértéssel foglalnak állást a bírálatokkal szemben. Nem ünnepelhetünk és még kevésbbé dicsekedhetünk. A kisebbségek vezetői közül, aki bármilyen eredménnyel kérkedni merne abban a politikai légkörben, amelyben ma Európa úgyszólván minden kisebbsége él, nemzetárulást követne el, hiszen céltáblát mutatna a sovén többségnek ahhoz, hogy hol és mit kell még támadnia és lerontania. De sajnos — folytatja — Európában aligha akadhat nemzetkisebbség, amely valódi eredményekre hivatkozhat. Egy évtizeddel ezelőtt úgy látszott, hogy az esztoniai német kisebbség az, amely irigylésreméltó eredményhez jutott kulturális autonómiájának megszervezésével. Ma ez sincs meg. Amit nálunk is tapasztalhatunk, ugyanez fordul elő az erdélyi magyarság körében is. Sok, talán túl sok a bírálat, sőt a vád is, amellyel illetik a kisebbségi magyar politikát. Jakabffy ezek közül csak azokra reflektál, amelyek a jóhiszeműek részéről hangzanak el. Nem sokban különböznek ezek azoktól a gáncsoskodásoktól, amelyekben az itteni magyar politika vezetőinek is nem egyszer van részük. Egy kis csokrot ezekből a bírálatokból — már az erdélyiekből — bemutatunk, majdnem olyan annak a képe, mintha itteni talajról szedték és kötötték volna össze. A bírálatok egy része szerint a magyarság vezetői a tömeg lelkében a jövőt illetőleg ábrándképeket hagy-Komárom, május 8. Benes dr. köztársasági elnök a sajtó háborús föladatairól. A cseh lapok katonai szakmunkatársai küldöttségileg jelent meg Benes dr. köztársasági elnöknél, aki hosszabb beszédben méltatta a sajtó nemzetvédelmi jelentőségét. A köztársaság elnöke beszédében többek között a következőket mondotta: — A világháború megmutatta, hogy a sajtó milyen védelmi és támadási feladatokat oldhat meg háború idején, mert közreműködhetik az ellenség akaraterejének megtörésén és ez az erkölcsi fegyver a hadsereg által reprezentált materiális fegyver mellett nem volt kis jelentőségű. Ezzel nem akarom önöket támadó propagandára fölszólítani, amely igaztalan és oélzatos lenne. Az igazság még mindig a legerősebb fegyvere a sajtónak. Csak attól függ, hogy milyen szellemben és milyen alakban alkalmazzák. A helyesen ténykedő sajtó már a békeidején megsokszorozhatja az államvédelmi erőit, a hadsereg tekintélyét és értékét lényegesen emelheti és kellő időben felkészülhet arra, hogy a háború alatt mint erkölcsi tényező a hadsereggel együttmunkálkodjék. A komoly időkre való fölkészülés a hadseregben történő jó munka mellett megkívánja azt is, hogy a sajtó is tudatára ébredjen nagy föladatának, és fölkészüljön arra. A történelmi tapasztalaikból-meríteni és a jelenlegi lehetőségeket tapintatosan mérlegelni, a leendő lehetséges tevékenységük helytak, a tömegeket passzivitásra vezették, de rezisztenciára nem edzették. A parlamentben nem voltak eléggé erélyesek, mások szerint túlságosan azok voltak. A magyarság panaszait nem terjesztették kellő számban a népszövetség elé, mások szerint ezekkel a panaszokkal a magyarok ellen zúdították a többségi nemzetek közvéleményét, nem érintkeztek eléggé a néppel és elhanyagolták a nép gazdasági megszervezését és megerősítéséi. Való igaz — mondja erre Jakabffy és szavaihoz az illeni tapasztalatokra való tekintettel nyugodtan csatlakozhatunk mi is —, hogy különösen az impérium változását követő első lévekben sokan voltak a magyar kisebbség tagjai között, akik ábrándképekben éltek, akik a maguk gazdasági helyzetének megfelelő rendezését is elhanyagolták, mert helyzetüket időlegesnek és rövid időn belül megváltozónak vélték. De a felelős magyar vezetők erre soha tápot nem adtak és nem egyszer súlyos vádakban is volt részük, mert nyiltan hirdették, hogy csak a nemzetközi szerződésekben biztosított jogokért küzzetébe beleélni magát és abba behatolni, — ez ma mind föladata a sajtónak. Azonkívül fontos az is, hogy a sajtó, amely katonai dolgokkal foglalkozik, megismerje a katonai környezet különleges voltát, alaposabban meglássa a hadsereg misszióját, a hadsereget betaglalja az egész állam és az egyetemes nemzeti kultúra életébe, — egyszóval meg kell értenie, hogy a mai madviselés a szó legszorosabb értelmében véve az egész nemzetnek fegyverbe való állását jelenti ennek minden következményiével együtt. Ezért a politikai sajtónak valamennyi katonai problémát elsősorban a háború szociológiai problémája által megadott alapon kell vizsgálnia. Fflssy Kálmán szenátor bírálata az államvédelmi javaslatról. A szenátus véderőbizotlsága a héten foglalkozott az államvédelmi javaslattal, melynek vitájában felszólalt F ü s s y Kálmán magyar nemzeti párti szenátor is, aki az egyesült magyar pártok nevében alapos bírálatot mondott a javaslatról és megindokolta, hogy azt miért nem fogadhatja el a magyarság. — A javaslat kilenc évig készült — mondotta Füssy Kálmán szenátor — s a kormány még sem talált kilenc napot arra, hogy az ellenzéket meghívta volna az együttes munkára. A miniszterelnök pr azt kívánja, hogy most vaktában fogadjunk el olyan intézkedéseket, amiknek szükségességéről soha senki meg nem győzött minket, sőt még csak meg sem pródenek. Hihetetlen nagy feladat elé áKított végzetünk — jajdul fel Jakabffy — amikor azt kívánta tőlünk, hogy ott, ahol az államhatalom teljes támogatásával rendelkező szervezet eredményt nem tudott felmutatni, mi egy a magyar kisebbség életerejét megtörni szándékoló agrárreform (nálunk földreform) után, egy az egész világot kétségbeejtő gazdasági válságban és az államhatalom minden támogatása nélkül álló népünket gazdaságilag tökéletesen megszervezzük és megerősítsük. Az elméletek légüres tereiben vagy a fiatalságnak akadályokat nem ismerő illúziói között papiroson sokkal könnyebb ezt a szervezetet kiépíteni vagy ennek hiányát bírálni, mint a valóságban azt életre kelteni. A pártszervezés hiányosságai pedig különböző nehézségek miatt állanak elő. Ezeket a nehézségeket különösen ott észlelhetjük, ahol a hatóságoknak sokszor túlbuzgó közegei minden megmozdulásban irredentát látnak. Az ilyen helyeken szinte népünk zaklatását vonja maga után a fokozottabb pártszervező munka. Szerkesztőség és kiadóhivatali Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton bált meggyőzni. A szónok nem találja indokoltnak, hogy a kormány békeidőben olyan felhatalmazásokat kapjon, amilyenek csak hadi készültség vagy háború idején helyénvalók. Visszautasítja a pausális vádat, mintha a magyar ellenzék a tárgyalt javaslat elvetésével az államvédelmi gondolatot is elvetné. A kisebbségi magyarság fiai első helyen katonáskodnak és jó katonák, nemcsak a szt> átlagos értelmébe», hanem annyira jók, hogy hivatalos elismerést vívtak ki. És a magyar jó adófizető, kinek adófilléreiből ágyúkat, repülőgépeket, bombákat vásárolnak az állam védelmére. Ki meri mondani tehát, hogy a magyar megtagadja az államvédelmet? Nem érti, hogy miért kelljen békeidőben fölhatalmazást adni a kormánynak például arra, hogy a községeket kiüríttetheti? Kifogásolja az állam védelme szempontjából fontos üzemekről szóló rendelkezéseket és követeli, hogy a hadsereg békeidőben a határvidéki kisiparosok útján szerezze be szükségletét. Ez államvédelmi érdek, mert ezzel a határvidéken termelőképes üzemek és megelégedett munkásemberek lesznek. — Amit a javaslat a külföldi állampolgárok alkalmaztatásáról mond — folytatja a szónok —, azt egészben véve elfogadnám, ha a kormány gondoskodott volna arról, hogy az állampolgársági mizériáknak egyszer vége szakadjon. A határöv kapcsán indokoltak az aggodalmaim, hogy például az állampolgárság rendezetlensége arra fog szolgáltatni alkalmat, hogy például magyar kisgazdák földjét megbízható, államhű, »államilag A romániai országos magyar párt mentes maradt minden belső meghasonlástól, míg más nagyobb pártokban szakadékok támadtak. Az erdélyi magyarság felett nem kondid meg a lélekharang — állapítja meg Jakabffy cikkében. — Tudjuk — fejezi be sorait — hogy súlyos küzdelemben állunk, amelyben a dolgok természete szerint nagy veszteségeink voltak és lesznek, de kétségbe nem esünk és munkánkban lankadatlanul reméljük a megértéshez vezető szebb és boldogabb jövőt! Szivünkbe markolnak Jakabffy Elemér sorai. Érezzük belőlük a nemzete sorsa felett őrködő és minden vezetői teltéért felelősséget vállalni kész, tiszta látású, emelkedett felfogású igazi magyar léleknek súlyos aggodalmait, de sohasem csökkenő reménységét is. Minden szavát aláírhatjuk mi is. Erdélyi magyar testvéreink szenvedéseik révén ismét közelebb jutottak a mi szívünkhöz és egy decennium verejtékes munkájára visszatekintő vezérük előtt mi is megértő mély tisztelettel hajthatjuk meg lobogónkat.
