Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-09 / 38. szám
2. oldal. »KOMÁBODfl L!AEíOK< 1936. május 9 megbízható«, vagyis csehszlovák kézre juttassa. A határvidékre vonatkozó nagyon súlyos intézkedések megszavazásáról akkor beszélhetnénk, ha a kormány előzőleg intézkednék, hogy sem a határvidéken, sem az állam belső területén ne legyen egyetlen hontalan személy sem. A hadikárok megtérítéséről szóló fejezet annyira zűrzavaros, hogy még ügyvédembernek is nagy nehézségébe kerül, amíg a paragrafusok között eligazodik, nemhogy az egyszerű vidéki gazdaembernek, vagy kisiparosinak. S a törvény emellett nem mondja ki, hogy akitől államvédelmi célból bármi anyagot elvesznek, azért kártérítés jár. — Gyakran halljuk — úgymond a szónok —, hogy a csehszlovák hadsereg messze elmaradt más 'államok felszerelésével szemben, kérdeznem kell tehát, hogy a tizennégy éven át fizetett 315 millió, összesen tehát három és fél milliárd korona ugyan mire lett elköltve? Szóvá teszi F ü s s y azt is, hogy noha a nemzetvédelmi miniszter ismételten kijelentette, hogy a katonai lószükségletet belföldi tenyésztés utján szerzik be, az ma sem történik. Majd foglalkozik a katonaorvosok helyzetével, akiket szakaszvezetői rangban alkalmaznak helyőrségi főorvosokként, sőt kórházi osztályvezetőkként csak azért, hogy az alhadnagyi fizetést megtakarítsák. Ez bűn a kultúra ellen, ez lealacsonyítása az orvosdoktori címnek. Ez nem takarékoskodás, hanem garasoskodás. Ez kiuzsorázása a magatehetetlen fiatalságnak, visszaélés a helyzetével. 716.500 volt április végén a munkanélküliek száma. A népjóléti minisztérium sajtóosztályának jelentése szerint a nyilvános munkaközvetítő hivatalok által nyilvántartott munkanélküliek száma a köztársaság területén április hó végén 716.599-at tett ki. Az előző hónapról kiadott jelentéssel összehasonlítva a kimutatást, a március végén nyilvántartott 797.779 munkanélküli 81.279 egyénnel csökkent, ami 10.2 százaléknak felel meg. Egyes országrészek szerint a csökkenés így oszlik meg: Csehországban 8.3, Morvaországban és Sziléziában 8.9, Szlovenszkón 17.9 és Kárpátalján 21.1 százalékot mutat a munkanélküliek számapadása. A munkanélküliség a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítSzorít a bakancs. Irta: Terescsényi György. Öten dolgoztak akkor a hajón. Dékány, a gazda. Börcsök, a hosszú madárfejű, Gera, akinek a bal mutatóujja hiányzott. Sisák, a bibircsókos orrú és a kárvallott Bakacsi, akinek egy őszbeforduló éjszakán eltűnt a pénze. Úgy esett a dolog, hogy homokot hordtak éppen. Erős, gyorsított munka volt, mert a hirtelen áradás e,l akarta venni a hordás hely padjait. Keveset aludtak és éjszaka is rakni kellett. Zsebkendőstül, mindenestül tűnt el a pénz, valami harminckét pengő. Három bankó papirosban, a többi meg az apró. Akkor éjjel, amikor Börcsök elkiáltotta magát, hogy »Auf!«. Bakacsi mindjárt észrevette. Elállott a szíve verése és majdnem fölordított rémületében. Csakhamar mégis viszszanyerte számító értelmét, erőt vett magán, nem tudta, hogy itt, a vadon éjszakában, homokrakás közben csak a saját eszében, elszántságában és fini'angjában bízhat. Gyorsan és titokban még kikutatta összes zsebeit. Hiába, a pénzes kendő eltűnt. Amazok már a talicskáknál voltak s Dékány sürgette a hátramar adtat: — Gyere hát, hé, reggel lesz! va is enyhült, amennyiben az 1935 évi április hóban 734.550 munkanélkülit tartottak nyilván. Nem lehet azonban elhallgatnunk, hogy ez a hivatalos statisztikai jelentés csak azokról a munkanélküliekről szól, akiket a munkaközvetítő hivatalok tartanak nyilván. A nyilván nem tartott munkanélküliek is nagy számban élnek a köztársaság területén s így a hivalos kimutatást nem lehet a tényleges állapot szerint megfelelőnek tartanunk. Nincs remény a fizetéscsökkentések enyhítésére. A közalkalmazottak szervezeteinek munkaközössége megjelent Kalfus dr. pénzügyminiszternél és az összes szakelőadók jelenlétében a pénzügyminiszterrel tárgyalt a közalkalmazottak négy főköveteléséről és állást foglalt 'az egyes követelések ügyében. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy nincs remény a fizetéscsökkentések enyhítésére. Ezt az állami bevételek és kiadások alakulásával okolta meg. A régi nyugdíjasok negyedik csoportjának egyenjogúsítására vonatkozólag a miniszter kijelentette, hogy ezt a követelést még ebben az évben olyan módon lehet kielégíteni, amint azt Hodzsa miniszterelnök már megígérte. Arról a kérdésről, hogy a tisztviselők és hivatalnokok fizetésének kifizetése tekintetében térjenek megint vissza a régi időponthoz, vagyis a hónap elsejéhez, a miniszter kedvezően nyilatkozott ugyan, de rámutatott arra, hogy ennek megvalósítása az állam pénzügyi helyzetétől függ. A jelenlegi helyzet még nem teszi lehetővé azt, amit a közalkalmazottak kívánnak. Végül a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a közigazgatást az állam érdekében egyszerűsíteni kell. A dunai államok függetlensége és egyenjogúsága. Ripka szerkesztő a Lid. Novinyben Hodzsa szenátusi beszédét kommentálja s a következőket írja többek között: — Ma sokat beszélnek arról, hogy Jugoszlávia Németországhoz közeledik. Nem kétséges, hogy Németország ügyesen használja ki Jugoszláviában növekvő gazdasági befolyását. És ha feltétlenül nagy figyelemmel kell kisérnünk ezt a fejlődést, bizonyos, hogy túlzás volna azt állítani, hogy Jugoszlávia Berlin felé kiván orientálódni. Ügyelnünk kell azonban Bakacsi zúgó fejében villámgyorsan száguldoztak a gondolatok. Reggel még megvolt a pénz, sőt délben is, mert valami kisebb tartozást adott vissza a hosszú Bőrösöknek. Akkor Börcsök láthatta is a bankókat, látta, látta, ez egészen bizonyos! Valamit mondott is a takarékosságra, valami tréfát, de a szavakra már nem emlékszik. — Börcsök, Börcsök, — suttogta maga elé a kárvallott. Ez a madárfejű volna? Aztán ő is megragadta a talicskája szarvát, előkereste a lapátot és ment a többi után. Szinte csak a vak lábai vitték, a siket karjai mozogtak s az esztendők óta izmaiba idegződött munka igazította a tagjait, amint dolgozott a többiek sorában. De az agyveleje lángolt. Öten vannak most itten, tehát itt kell lenni a pénznek is! Valamelyiknél, de kinél? Sorravette őket. Dékány katonás, határozott, szigorú és egyenes beszédű, Gera szelíd és kevésszavú, Sisák is inkább szomorú és csendes... Melyik is aludt most az éjjel mellette a vackon?... Jobbfelől Sisák, ez bizonyos, de balról?.,. Börcsök lett volna?... Az ám, a Börcsök... és a kendő a kacabáj bal belső zsebében volt... Mély a zseb, az igaz, de a kabát kifordularra, hogy Jugoszlávia joggal tart Olaszországban, Ausztriában, Magyarországon és Albániában való erősödésétől, mely államok Róma protektorátusa alá kerüllek. A jugoszlávok attól tartanak, hogy ilyen módon Olaszország bekeríti őket. A német propaganda mindenképpen arra törekszik hogy e félelmükben megerősítse őket. Jugoszlávia nem hanyagolhatja el az Olaszország felől őt fenyegető veszedelmet. Természetesen nagyon hibázna, ha Olaszország terjeszkedő törekvései miatt megfeledkeznék a £orogkeresztes pangermanizmus nyomásáról. De ugyanígy hibáznánk mi is, ha a német veszedelem miatt nem volnánk megértéssel és nem osztanánk Jugoszlávia indokolt aggodalmait. Ez a. példa is mutatja, hogy nem szabad a középeurópai problémának pusztán csak az egyik összetevőjére gondolni. Helyes annak hirdetése, hogy meg akarunk egyezni Olaszországgal és Németországgal is. Ma hozzá kell tenni, hogy ily megegyezés kell Oroszországgal is. És természetesen nem lehet megfeledkezni Francia- és Angolországról sem. Ez a bonyolult kérdés látszólag így még jobban bonyolódik. De a Dunavölgy kérdése valóban nagyon bonyolult és abból nem ragadható ki tetszés szerint egyik-másik összteveője. Ellenkezőleg, valamennyi, e területen ér-A Komáromi Jókai Egyesület kiadta a jelszót: állítsunk szobrot Jókainak szülővárosában. A jelszóban rejlő szép gondolat és komoly szándék mindenkép méltó arra, hogy felfigyeljen rá a szlovenszkói s kárpátalji magyarság egész egyeteme. Mert Jókai nemcsak Komáromé, hímem az egész magyarságé és így Jókai emlékének megörökítése nemcsak a komáromi Jókai Egyesület ügye, hanem országos ügy, az egész Szlovenszkó s Kárpátalja ügye is. Jókai írói nagysága nemcsak a szülőváros kiemelkedő tornya, hanem a magyar irodalom, a magyar kultúra kisugárzó állomása mindenütt, ahol magyarok laknak. A községi könyvtárak kötetei között az ő regényei a legolvasottabbak s azokat kell legtöbbször újra köttetni, mert a legtöbb kézben forognak. A legkisebb falvakban is, — sőt talán ezekben leginkább, — olvassák ma is a Lőcsei Fehér Aszszony, a lévai kuruchősnek, a pozsonyi diéta nábobjainak, a komáromi Arany embernek s annyi más regényhatott az alvás hempergésében... Na, gyerünk csak szép sorjában... Sovány, madárpofájú ez a Börcsök, elvékonyodó, horgas orra van, mint a vércsének... De hát ez még nem bizonyíték. Tréfálkozni is szeret, fifikus és csúfolódó. Néha káromkodik, az is igaz, de hát ki nem szeret könnyíteni magán, ha szorít a szíve? Se jót, se rosszat nem tud mondani erről a Bőrcsőkről, aminthogy a többiekről sem. Ki lehetett hát akkor? Ütemes egyhangúsággal dolgoztak, ahogyan szokták. A porondról bakokra szerelt padlókon talicskázták be a homokot a hajóba. Telt a hajó, növekedett a rakomány és egyre jobban merült lefelé az örvényes vízbe, ahová hevenyészve lemacskázták. így múlott el egy óra és egyszerre csak Bakacsi a hosszú madárfejűvel került össze egy párnak. Együtt rakodnak ilyenkor ezek a párok és van idejük egymással beszélgetni. A rakodáskor, kinn, a porondon Bakacsi hirtelen elébe állott. Mélyen a szeme közé nézett és ezt mondotta: — Jó rakodó időnk van... Börcsök nyugodtan válaszolt a semmi kérdésre, de savőszínű szembogarában mintha megvillant volna valami. — Löhetős... dekcltséggel biró tényező összjálékának kell megteremtenie az egyensúlyt. A középeurőpai probléma csakis európai keretben oldható meg és pedig oly alapon, hogy a Dunavölgy területének urai nemcsak a nagyhatalmak, hanem a dunai államok lesznek. A nagyhatalmakat csak együttműködés illeti meg ezekkel az államokkal, amelyek mindenek előtt gazdasági érdekeiket garantálnák, de amelyek semmiképpen sem csökkentenék a dunavölgyi nemzetek önállóságát és függetlenségét. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a Dunavölgy ben egyetlen nagyhatalom se lesz döntő tényező. Az összes nagyhatalom együttműködése tehát égjük biztosítéka annak, hogy a dunai államok önjogusága megőriztelik. Az egyenesadó-novella a költségvetési bizottság elé kerül A koalíció héttagú költségvetési bizottsága az egyenesadó novellához benyújtott módosítási javaslatokat és a pénzügyminisztérium ebbeli szakvéleményét letárgyalta. A függőben maradt legtöbb kérdésben létrejött a megegyezés. A bizottság befejezte tanácskozásait s a jövő hétre összehívják a parlament költségvetési bizottságát és ott beterjesztik a koalíciós pártoknak a minisztérium által jóváhagyott ínódosításait. r alaknak szépséges történetét, sőt olvassák Csehszlovákia történelmi országaiban is azt a 34 regényt, amely cseh és szlovák nyelven megjelent. És olvassák a köztársaság németajkú lakosai még több regényét anyanyelvükön. Mert Jókai fantáziája elragadja azokat is, akik nem bírják az eredetinek nyelvi kiválóságait megérteni. Olvassák élvezettel, zavartalan belefelejtkezéssel anélkül, hogy egy bántó jelzőre találnánk, anélkül, hogy csak egy gondolat is akadna műveiben, amely fájó érzést kelthetne bennük, a más nyelvűekben és más nép gyermekeiben. Jókai szelleme nincs helyhez, nincs korhoz, fajhoz, valláshoz, nemzetiséghez kötve, Jókai mindenkié, aki tudja élvezni s értékelni a szépet, a képzelet szülte csodásat s az eszményien nemeset. Ezért kell, hogy a Jókai szobor ügyét magáévá tegye Szlovenszkó és Kárpátalja lakossága s egy szívvellélekkel teremtse meg azt a szobrot, amely méltó lesz Jókai nevéhez. A — Hideg sincsen... — Nincsen. Aztán megint összekerültek. Börcsök akkor valamit igazított a bakancsa fűzőjén. Azám! — villant fel a láng Bakacsi elé. A bakancs! A bakancs ! — Talán szorít? — kiáltotta el magát hirtelen. Börcsök összerándult a hangra s akadozva válaszolt: — Nem nagyon. Eloldódott a szíja. Most valami mozgás, kiáltozás hallatszott a hajó felől. Dékány hangja vált ki a lobbié közül: — Engedd meg a farát! Emeli az áradás! Vigyázz, húzzad, húzzad! — Gyerünk, na mink is, — mondta Börcsök és mintha kergették volna, már szaladt. Emez utána. Mire odaérlek, a többi három már végzett a drótkötelekkel. Sötét volt még és kereste Börcsököt, hova bújt? Behúzódott a hajó bányájába, vagy visszaosont, hogy tovább rakja és fuvarozta a talicskát?... Zűrzavarosnak látszott minden és Bakacsit majd szétvetette az idegesség és a méreg. De aztán megint nyugalom lett, a talicskák megint felnyikordultak s a hajnali hold fénye egyre sápadtabb lett az opálos derengésben. Az emberek libasorban vonultak a padlón, SZOBROT JÓKAINAK!
