Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-09 / 38. szám

2. oldal. »KOMÁBODfl L!AEíOK< 1936. május 9 megbízható«, vagyis csehszlovák kéz­re juttassa. A határvidékre vonatkozó nagyon súlyos intézkedések megsza­vazásáról akkor beszélhetnénk, ha a kormány előzőleg intézkednék, hogy sem a határvidéken, sem az állam belső területén ne legyen egyetlen hontalan személy sem. A hadikárok megtérítéséről szóló fejezet annyira zűrzavaros, hogy még ügyvédembernek is nagy nehézségébe kerül, amíg a paragrafusok között el­igazodik, nemhogy az egyszerű vi­déki gazdaembernek, vagy kisiparos­inak. S a törvény emellett nem mond­ja ki, hogy akitől államvédelmi cél­ból bármi anyagot elvesznek, azért kártérítés jár. — Gyakran halljuk — úgymond a szónok —, hogy a csehszlovák had­sereg messze elmaradt más 'államok felszerelésével szemben, kérdeznem kell tehát, hogy a tizennégy éven át fizetett 315 millió, összesen tehát há­rom és fél milliárd korona ugyan mire lett elköltve? Szóvá teszi F ü s s y azt is, hogy noha a nemzetvédelmi miniszter is­mételten kijelentette, hogy a katonai lószükségletet belföldi tenyésztés ut­ján szerzik be, az ma sem történik. Majd foglalkozik a katonaorvosok helyzetével, akiket szakaszvezetői rangban alkalmaznak helyőrségi fő­orvosokként, sőt kórházi osztályveze­tőkként csak azért, hogy az alhad­­nagyi fizetést megtakarítsák. Ez bűn a kultúra ellen, ez lealacsonyítása az orvosdoktori címnek. Ez nem takaré­koskodás, hanem garasoskodás. Ez kiuzsorázása a magatehetetlen fiatal­ságnak, visszaélés a helyzetével. 716.500 volt április végén a mun­kanélküliek száma. A népjóléti minisztérium sajtóosz­tályának jelentése szerint a nyilvá­nos munkaközvetítő hivatalok által nyilvántartott munkanélküliek száma a köztársaság területén április hó végén 716.599-at tett ki. Az előző hó­napról kiadott jelentéssel összehason­lítva a kimutatást, a március végén nyilvántartott 797.779 munkanélküli 81.279 egyénnel csökkent, ami 10.2 százaléknak felel meg. Egyes ország­részek szerint a csökkenés így oszlik meg: Csehországban 8.3, Morvaor­szágban és Sziléziában 8.9, Szlo­­venszkón 17.9 és Kárpátalján 21.1 százalékot mutat a munkanélküliek számapadása. A munkanélküliség a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyít­Szorít a bakancs. Irta: Terescsényi György. Öten dolgoztak akkor a hajón. Dé­­kány, a gazda. Börcsök, a hosszú ma­dárfejű, Gera, akinek a bal mutatóujja hiányzott. Sisák, a bibircsókos orrú és a kárvallott Bakacsi, akinek egy ősz­beforduló éjszakán eltűnt a pénze. Úgy esett a dolog, hogy homokot hordtak éppen. Erős, gyorsított mun­ka volt, mert a hirtelen áradás e,l akarta venni a hordás hely padjait. Keveset aludtak és éjszaka is rakni kellett. Zsebkendőstül, mindenestül tűnt el a pénz, valami harminckét pengő. Három bankó papirosban, a többi meg az apró. Akkor éjjel, amikor Bör­csök elkiáltotta magát, hogy »Auf!«. Bakacsi mindjárt észrevette. Elállott a szíve verése és majdnem fölordított rémületében. Csakhamar mégis visz­­szanyerte számító értelmét, erőt vett magán, nem tudta, hogy itt, a vadon éjszakában, homokrakás közben csak a saját eszében, elszántságában és fin­i'angjában bízhat. Gyorsan és titokban még kikutatta összes zsebeit. Hiába, a pénzes kendő eltűnt. Amazok már a talicskáknál voltak s Dékány sürgette a hátramar adtat: — Gyere hát, hé, reggel lesz! va is enyhült, amennyiben az 1935 évi április hóban 734.550 munkanél­külit tartottak nyilván. Nem lehet azonban elhallgatnunk, hogy ez a hi­vatalos statisztikai jelentés csak azok­ról a munkanélküliekről szól, akiket a munkaközvetítő hivatalok tartanak nyilván. A nyilván nem tartott mun­kanélküliek is nagy számban élnek a köztársaság területén s így a hiva­­los kimutatást nem lehet a tényleges állapot szerint megfelelőnek tarta­nunk. Nincs remény a fizetéscsökkenté­sek enyhítésére. A közalkalmazottak szervezeteinek munkaközössége megjelent Kalfus dr. pénzügyminiszternél és az összes szakelőadók jelenlétében a pénzügy­­miniszterrel tárgyalt a közalkalma­zottak négy főköveteléséről és állást foglalt 'az egyes követelések ügyében. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy nincs remény a fizetéscsökkentések enyhítésére. Ezt az állami bevételek és kiadások alakulásával okolta meg. A régi nyugdíjasok negyedik cso­portjának egyenjogúsítására vonatko­zólag a miniszter kijelentette, hogy ezt a követelést még ebben az évben olyan módon lehet kielégíteni, amint azt Hodzsa miniszterelnök már meg­ígérte. Arról a kérdésről, hogy a tiszt­viselők és hivatalnokok fizetésének kifizetése tekintetében térjenek megint vissza a régi időponthoz, vagyis a hónap elsejéhez, a miniszter kedve­zően nyilatkozott ugyan, de rámuta­tott arra, hogy ennek megvalósítása az állam pénzügyi helyzetétől függ. A jelenlegi helyzet még nem teszi le­hetővé azt, amit a közalkalmazottak kívánnak. Végül a pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy a közigazgatást az állam érdekében egyszerűsíteni kell. A dunai államok függetlensége és egyenjogúsága. Ripka szerkesztő a Lid. Noviny­­ben Hodzsa szenátusi beszédét kom­mentálja s a következőket írja töb­bek között: — Ma sokat beszélnek arról, hogy Jugoszlávia Németországhoz közele­dik. Nem kétséges, hogy Németor­szág ügyesen használja ki Jugoszlá­viában növekvő gazdasági befolyását. És ha feltétlenül nagy figyelemmel kell kisérnünk ezt a fejlődést, bizo­nyos, hogy túlzás volna azt állítani, hogy Jugoszlávia Berlin felé kiván orientálódni. Ügyelnünk kell azonban Bakacsi zúgó fejében villámgyorsan száguldoztak a gondolatok. Reggel még megvolt a pénz, sőt délben is, mert valami kisebb tartozást adott vissza a hosszú Bőrösöknek. Akkor Börcsök láthatta is a bankókat, látta, látta, ez egészen bizonyos! Valamit mondott is a takarékosságra, valami tréfát, de a szavakra már nem emlék­szik. — Börcsök, Börcsök, — suttogta maga elé a kárvallott. Ez a madár­­fejű volna? Aztán ő is megragadta a talicskája szarvát, előkereste a lapátot és ment a többi után. Szinte csak a vak lábai vitték, a siket karjai mozogtak s az esztendők óta izmaiba idegződött munka igazította a tagjait, amint dol­gozott a többiek sorában. De az agy­veleje lángolt. Öten vannak most itten, tehát itt kell lenni a pénznek is! Valamelyik­nél, de kinél? Sorravette őket. Dékány katonás, határozott, szigorú és egye­nes beszédű, Gera szelíd és kevésszavú, Sisák is inkább szomorú és csendes... Melyik is aludt most az éjjel mellette a vackon?... Jobbfelől Sisák, ez bizo­nyos, de balról?.,. Börcsök lett volna?... Az ám, a Börcsök... és a kendő a kacabáj bal belső zsebében volt... Mély a zseb, az igaz, de a kabát kifordul­arra, hogy Jugoszlávia joggal tart Olaszországban, Ausztriában, Magyar­­országon és Albániában való erősödé­sétől, mely államok Róma protekto­rátusa alá kerüllek. A jugoszlávok at­tól tartanak, hogy ilyen módon Olasz­ország bekeríti őket. A német propa­ganda mindenképpen arra törekszik hogy e félelmükben megerősítse őket. Jugoszlávia nem hanyagolhatja el az Olaszország felől őt fenyegető vesze­delmet. Természetesen nagyon hibáz­na, ha Olaszország terjeszkedő törek­vései miatt megfeledkeznék a £orog­­keresztes pangermanizmus nyomásá­ról. De ugyanígy hibáznánk mi is, ha a német veszedelem miatt nem vol­nánk megértéssel és nem osztanánk Jugoszlávia indokolt aggodalmait. Ez a. példa is mutatja, hogy nem szabad a középeurópai problémának pusztán csak az egyik összetevőjére gondolni. Helyes annak hirdetése, hogy meg akarunk egyezni Olasz­országgal és Németországgal is. Ma hozzá kell tenni, hogy ily megegye­zés kell Oroszországgal is. És ter­mészetesen nem lehet megfeledkezni Francia- és Angolországról sem. Ez a bonyolult kérdés látszólag így még jobban bonyolódik. De a Dunavölgy kérdése valóban nagyon bonyolult és abból nem ragadható ki tetszés sze­rint egyik-másik összteveője. Ellen­kezőleg, valamennyi, e területen ér-A Komáromi Jókai Egyesület ki­adta a jelszót: állítsunk szobrot Jó­kainak szülővárosában. A jelszóban rejlő szép gondolat és komoly szán­dék mindenkép méltó arra, hogy fel­figyeljen rá a szlovenszkói s kárpát­­alji magyarság egész egyeteme. Mert Jókai nemcsak Komáromé, hímem az egész magyarságé és így Jókai emlé­kének megörökítése nemcsak a ko­máromi Jókai Egyesület ügye, ha­nem országos ügy, az egész Szlo­­venszkó s Kárpátalja ügye is. Jókai írói nagysága nemcsak a szülőváros kiemelkedő tornya, hanem a magyar irodalom, a magyar kultúra kisugár­zó állomása mindenütt, ahol magya­rok laknak. A községi könyvtárak kö­tetei között az ő regényei a legolva­­sottabbak s azokat kell legtöbbször újra köttetni, mert a legtöbb kézben forognak. A legkisebb falvakban is, — sőt talán ezekben leginkább, — olvassák ma is a Lőcsei Fehér Asz­­szony, a lévai kuruchősnek, a pozso­nyi diéta nábobjainak, a komáromi Arany embernek s annyi más regény­hatott az alvás hempergésében... Na, gyerünk csak szép sorjában... Sovány, madárpofájú ez a Börcsök, elvékonyo­dó, horgas orra van, mint a vércsé­nek... De hát ez még nem bizonyí­ték. Tréfálkozni is szeret, fifikus és csúfolódó. Néha káromkodik, az is igaz, de hát ki nem szeret könnyíteni magán, ha szorít a szíve? Se jót, se rosszat nem tud mondani erről a Bőr­­csőkről, aminthogy a többiekről sem. Ki lehetett hát akkor? Ütemes egyhangúsággal dolgoztak, ahogyan szokták. A porondról bakok­ra szerelt padlókon talicskázták be a homokot a hajóba. Telt a hajó, növe­kedett a rakomány és egyre jobban merült lefelé az örvényes vízbe, ahová hevenyészve lemacskázták. így múlott el egy óra és egyszerre csak Bakacsi a hosszú madárfejűvel került össze egy párnak. Együtt ra­kodnak ilyenkor ezek a párok és van idejük egymással beszélgetni. A rako­dáskor, kinn, a porondon Bakacsi hir­telen elébe állott. Mélyen a szeme közé nézett és ezt mondotta: — Jó rakodó időnk van... Börcsök nyugodtan válaszolt a sem­mi kérdésre, de savőszínű szembo­garában mintha megvillant volna va­lami. — Löhetős... dekcltséggel biró tényező összjáléká­­nak kell megteremtenie az egyensúlyt. A középeurőpai probléma csakis euró­pai keretben oldható meg és pedig oly alapon, hogy a Dunavölgy terü­letének urai nemcsak a nagyhatal­mak, hanem a dunai államok lesznek. A nagyhatalmakat csak együttműkö­dés illeti meg ezekkel az államokkal, amelyek mindenek előtt gazdasági érdekeiket garantálnák, de amelyek semmiképpen sem csökkentenék a dunavölgyi nemzetek önállóságát és függetlenségét. Ez pedig csak úgy ér­hető el, ha a Dunavölgy ben egyet­len nagyhatalom se lesz döntő ténye­ző. Az összes nagyhatalom együttmű­ködése tehát égjük biztosítéka annak, hogy a dunai államok önjogusága megőriztelik. Az egyenesadó-novella a költség­­vetési bizottság elé kerül A koalíció héttagú költségvetési bi­zottsága az egyenesadó novellához be­nyújtott módosítási javaslatokat és a pénzügyminisztérium ebbeli szakvéle­ményét letárgyalta. A függőben ma­radt legtöbb kérdésben létrejött a meg­egyezés. A bizottság befejezte tanács­kozásait s a jövő hétre összehívják a parlament költségvetési bizottságát és ott beterjesztik a koalíciós pártok­nak a minisztérium által jóváhagyott ínódosításait. r alaknak szépséges történetét, sőt ol­vassák Csehszlovákia történelmi or­szágaiban is azt a 34 regényt, amely cseh és szlovák nyelven megjelent. És olvassák a köztársaság németajkú lakosai még több regényét anyanyel­vükön. Mert Jókai fantáziája elra­gadja azokat is, akik nem bírják az eredetinek nyelvi kiválóságait meg­érteni. Olvassák élvezettel, zavarta­lan belefelejtkezéssel anélkül, hogy egy bántó jelzőre találnánk, anélkül, hogy csak egy gondolat is akadna műveiben, amely fájó érzést kelthet­ne bennük, a más nyelvűekben és más nép gyermekeiben. Jókai szelleme nincs helyhez, nincs korhoz, fajhoz, valláshoz, nemzetiség­hez kötve, Jókai mindenkié, aki tud­ja élvezni s értékelni a szépet, a kép­zelet szülte csodásat s az eszményien nemeset. Ezért kell, hogy a Jókai szobor ügyét magáévá tegye Szlovenszkó és Kárpátalja lakossága s egy szívvel­­lélekkel teremtse meg azt a szobrot, amely méltó lesz Jókai nevéhez. A — Hideg sincsen... — Nincsen. Aztán megint összekerültek. Bör­csök akkor valamit igazított a ba­kancsa fűzőjén. Azám! — villant fel a láng Bakacsi elé. A bakancs! A ba­kancs ! — Talán szorít? — kiáltotta el ma­gát hirtelen. Börcsök összerándult a hangra s akadozva válaszolt: — Nem nagyon. Eloldódott a szíja. Most valami mozgás, kiáltozás hal­latszott a hajó felől. Dékány hangja vált ki a lobbié közül: — Engedd meg a farát! Emeli az áradás! Vigyázz, húzzad, húzzad! — Gyerünk, na mink is, — mondta Börcsök és mintha kergették volna, már szaladt. Emez utána. Mire odaérlek, a többi három már végzett a drótkötelekkel. Sötét volt még és kereste Börcsököt, hova bújt? Behúzódott a hajó bányájába, vagy visszaosont, hogy tovább rakja és fu­varozta a talicskát?... Zűrzavarosnak látszott minden és Bakacsit majd szét­vetette az idegesség és a méreg. De aztán megint nyugalom lett, a talicskák megint felnyikordultak s a hajnali hold fénye egyre sápadtabb lett az opálos derengésben. Az em­berek libasorban vonultak a padlón, SZOBROT JÓKAINAK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom