Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-14 / 22. szám
1936. március ] 4 valami régi, egyszerű asztali áldás hagyja cl ajkukat. Estefelé ki-ki megy a maga útjára. A nagyobb fiúk, lányok szivük választottjával. Az udvarlásnak egy fa j - tája szokásos itt, amelyet »verkeering« -nck mondanak. Valamivel több a fürtnél, de még nem eljegyzett állapot. A mozi, a »bioscop«, mindig tömve van, angol és német hangosfilmeket játszanak. Legújabban már néhány hangosfilmet is csináltak, ilyen volt a »Jantjes«, a gyarmati katonák életéről és a »Dood Water«, amely a Zuider-Zee kiszárításának és a kenyér nélkül maradó halászok tragédiájának története. A lányok javarésze a Dancingokba siet, ahol boldog-boldogtalan táncolhat velük, persze a belépődíj és néhány limonádé fizetése mellett. Merészebb, bohémkedni akaró hollandusok Lunchroom-ba járnak. Ez sajátságos keveréke az étteremnek és kávéháznak; ott aztán megszámlálhatatlan sörök mellett hallgatja a zenét, jobbára nemét, magyar és osztrák zenészeket és ha már a kelleténél nagyobb a felhajtott sörök száma, kicsordul belőle a sovinizmus, kicsit tüntet az idegen zenészek ellen, követeli a holland muzsikusok álláshozjuttatását, másnap, legrosszabb esetben pár nap múlva, megint csak ott ül szokott helyén, a »glasje hier« mellett és tapsol, ujjong és bravózik, mondjuk, Balog Jancsi hegedűjének. Éjfél körül már csak néhány megrögzött lump van az uccán, csak a »visch-Winkel« a halas-bolt van tömve, garmadával fogy a »Huzaren-Salad«, amelynek semmi köze a huszárokhoz: egy zöld levél, negyed paradicsom, fél tojás, 8—10 apró rákocska nyakonöntve csöpp kis mayonnaisevel. Van itt forgalom még éjjel 2-kor is. Azután már csak kettesben sétáló öles rendőrök koppanós léptei törik meg a csendet. így telnek a napok, reggeltől-estig, nekünk furcsán, nekik jól, kevés izgalommal, sovány kis szórakozással, — mert holnap korán virrad, pihenten újra kezdődik a munka. Sok kicsi sokra megy, centekből lesz a fényes, kerek, kitünő-jó forint. R. G. Divat-érte sités i 73 Megérkeztek a legújabb angol és francia tavaszi modelljeink MÉSZÁROS divatsalon Érsekújvár, Gymnasium utca 3. Felvilágosítást nyújtanak itt helyben Király püspök u. 15. sz. alatt. Sajnos, — mondta hidegrevált hangon, ez az utolsó estém, amit társaságukban tölthetek. Az asszony megriadt. Hogyan? — Holnap utazom. — Hova? Aladár akkorát nyelt, hogy beleroppant a torka. — Keletre. Sztambulba. — Mennyi időre? Hat hónapra. Az asszony elnézett, mintha gondolkozott volna. — Kár... — mondta halkan. — De, ha akarja ... Aladár rátekintett. Az asszony arca sugárzott. — Mii? Az asszony hozzásímult. Édesen, kislányosan, őszintesége minden tiszta ártatlanságával. Cserébe a kedvességéért, a lovagiasságáért, ki kísérem az állomásra. Kikísérem, megvárom, amíg megváltja a jegyet, megvárom, amíg elhelyezik a csomagjait, megvárom, amíg a vonatja elindul és akkor, cserébe, viszonzásul emlékként, egy soha be nem teljesedhető boldogság el nem múló emlékéül, egyszer, egyetlen egyszer, megcsókolhat. Aladár teste, mialatt az asszony beszélt, ízenkint hült ki. A szíve elzsibbadt, agy ál köd ülte meg, nem tudta, »KOMAROMI LAPUK* 3. oldal. Mentsük mega magyar falat! Egy fontos 18* vény javaslat a foidbirtokrefoKm következtébe* kenyerüket vesztett mezőgazdasági alkalmazottak érdekében. A városokba és falvakba tóduló munkanélküliek nagyobbrészt a feldarabolt uradalmak cselédeiből, aratóiból, napszámosaiból és sok egyéb alkalmazottaiból rekrutálódnak. A földbirtokreform áldozatainak némelyike részesült valamelyes nyugdíjacskában avagy végkielégítésben, mint ahogyan ezt »Csallóköz« című könyvem 1S9. oldalán is megírtam: »Az ilyen kielégített emberek még az itteni, rendkivüi igénytelen életviszonyok mellett sem voltak képesek jövőjüket biztosítani.« De bizony a volt gazdasági napszámosok, aratók és egyéb időleges munkások túlnyomó része a, csehszlovák föidbirtokreform következtében egy falatka kenyér és fillér nélkül került az áldatlan és elpolitizáll, költekező, háború utáni viszonyok sodrába. Mint ahogy ezekre vonatkozólag fentemlített könyvemben a következőképen emlékeztem meg: ...»az a sok ezer névtelen szegény mezei napszámos és arató; akik a fennálló nagy üzemek idejében is csak nehezen tudták magukat és családjaikat a munkában szegény téli időszakokban a szükséges élelemmel ellátni. Mert bizony mindezekről a napróinapra szaporodó, de most már teljesen munkanélkülivé vált proletárokról a statisztika és a velük összefüggő szociális gondoskodás teljesen hallgat.« Falvakat járó utaimon mindenfelé találkozom ezekkel a szegény, minden kenyér és kereset nélkül hagyott mezei munkásokkal. És még mindég nem találkozik senki sem, aki az értékes falusi munkásrétegen segíteni tudna, illetve akarna. Kérdéseimre mindég szomorú, nagyon szomorú, szívig ható feleleteket kapok ezektől a becsületes, őszinte, de többnyire nagyon hiszékeny emberektől. Ezekről, a nép pusztulását jelentő sorvadó gyökérszálakról kellene elsősorban gondoskodni és a fontos katasztert felfektetni, mert ezek erkölcsi, anyagi és kultúrális megmentése képezi az egész emberiség, de elsősorban is az itteni magyarság első és legfontosabb és legszentebb feladatát, kötelességét. Itt van például a madari Zsidek Mihály 53 éves rokkant harcosunk, aki a háború előtt előbb Baranyay nagybirtokosnál, később meg a Schlesinger-féle bérgazdaságban voll gazdasági cseléd. Utóbbitól, kis családját bizonytalanságban visszahagyva, a világháború véres mezejére került. Rokkant állapotban visszakerülve, faluja úrbéreseinek juhásza lett. 1930 óta, amikor is a. gazdák a birkatartással felhagylak, kereset és munkanélkül áll. Héttagú családjával éhezik és nyomorog. Ugyanis vele szenved a 86 éves mit mond. — Helyes. Holnap délután három órakor várom a keleti pályaudvaron. A tekintetük találkozott. A zenekar a steppel átfordította egy messziről erre hullámzó mélytüzű tangóra. III. Aladár futott egész hazáig. Érezte, elveszett, kátyúba került, nincs segítség ha nem menekül el a holnapi nap elől, ha nem tűnik el legalább három hétre. Csomagolt és reggel hatkor már kint volt a nyugati pályaudvaron. — Mikor indul a debreceni gyors? — Hat harminckor. Rohant ki a perronra. Bevetette magát egy fél fülkébe és szűkölve várta a vonat indulását. Öra múlva arra riadt fel, hogy már Szolnok felé járnak. A won at nemsokára lassított, aztán hirtelen megállót!. — Szolnok! — hangzott kívülről a kiáltás. Aladár felriadt, összekapkodta a holmiját és hirtelen kiszállt. A perronon terítve volt. Odavánszorgott az egyik asztalhoz. — Úristen! — rogyott le a legközelebbi székre, — London ... Sztambul... Mit mondok Ágnes néninek, amikor rányitom a kiskaput?... A vonat már ment. Érdes, furcsa, messzi tájak ízét és képét aláhullajtó füst maradt csupán utána. anyókájuk, valamint a hasonló sorsra' jutott vője és kis családja. Az ilyen, nyomorult viskóba szorult, éhező és nélkülöző falusi proletárokat kellene nép vezetőinknek meglátni, illetve szívük jóságával valóban átérezni, úgy hamarosan megváltozna a világ szomorú helyzete. Ez a 80 évesnek kinéző 53 éves madari Zsidek mondta el nekem, hogy egy fillér rokkantsági díjat sem kap, »pedig, hogy már valamilyen érsekujvári ügynöknek 23 koronát is lefizetett, hogy csak részére valamilyen kis rokkantsági díjat kijárjon«. De bizony se pénz, se posztó. Azt hiszem százezer hasonló, proletárrá süllyedt falusi munkás és zsellérember lelki és anyagi fájdalmát keseregte el ez a madari Zsidek Mihály a jómódban. és könnyelműségben tobzódó nagy világnak. A földhivataltól sem kap semmit ez az egész életén volt gazdasági cseléd, idő előtt legyöngült és megöregedett, édes anyaföldjének nyomorultja. Hasonló szomorú dolgokat tapasztaltam a madari 36 éves Szabó Bélánál. A földbirtok hivatal végkielégítés iránti kérvényét elutasította. Egyedüli keresetét a fiatal és a legjobb korban lévő munkásembernek az aratási részkereset képezné, ha nem volna kénytelen már előre, az új aratásra, az egyesegyedül rajta segíteni akaró zsidóboltocskában különféle élelmiszereket, de főképen a kenyérhez szükséges lisztet kölcsönbe megvásárolni. Csak az ilyen lekötöttségben képes falusi népünk nyomorult éleiét márólholnapra fenntartani. Férfi, asszony, gyermek ezenkívül hajnaltól késő éjjelig a hetényi kézimunkán dolgoznak, melyre azután szintén csak a boltoshoz szaladgálnak már előre egy kis pénzecskéért. Bizony nehéz kereset ez a hetenként legfeljebb tíz koronára rúgó, de már többnyire elköltött kis összegecske. És a legszomorúbb megállapításaim közül még megemlítem, hogy ezek az ott látott apró és gyenge, bánatos, színtelen, kicsiny, soványságok, de azért mégis népünk jövőjét biztosító falusi gyermekek tejet egyáltalában még nem ittak. Sokat, sokat kell még meglátnunk és egyúttal szívünkkel átéreznünk, hogy a vitatkozások, sok üres gyűlésez.és, terméketlen politizálások és üres, avagy csak önző érdekek feletti vitatkozások légköréből kikerüljünk és hogy ezáltal végre valamilyen komoly és tartós népmunkát is tudjunk elvégezhetni. Most pedig igazán volna itt egv alkalom, hogy úgy a magyar törvényhozók. mint a magyar szavazatokkal csehszlovák, avagy nemzetközi politikai pártokban megválasztott törvényhozók egyesült akarattal és erővel egy olyan törvényt juttassanak érvényre, amellyel éppen ezen a szegény, magára hagyott, elhanyagolt és pusztulófélben lévő magyar falusi munkásnépbe egy Ids életkedvet és bizalmat tudna bele varázsolni. A kormány ugyanis egy olyan törvényjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, mely a földbirtokreform áldozatainak felsegítését és anyagi támogatását célozza. E törvény a földmivelésügyi minisztériumnak megadná a lehetőséget, hogy a földbirtokreform következtében kenyerüket vesztett alkalmazottait, illetve azok özvegyeit és árváit támogatásban részesíthesse. E pénzbeli segítség a törvény által meghatározott ellátási összegnek 50yo-át teheti ki, mely azonban legkevesebb 1800, legfeljebb Í800 Kő lehet. E pénzbeli segélynyújtás a nagybirtokok alkalmazottainak segélyalapjából volna kifizetendő. Ez nagyon szép és nagyon jó, de e törvényjavaslat tárgyalásán okvetlenül gondolni kell az említett Zsit'ek,S:abóés Baginok ezreire is, akik mindennemű végkielégítésektől, avagy nyugdíjaktól ez ideig teljesen elestek. Fontos volna még e törvény végrehajtásánál arra is gondolni, hogy az így kiosztod pénzösszegek tényleg a nyomor és szegénység állandóbb jellegű megszüntetését szolgálják. Ne könyöradományok és a könnyelműbb gondolkodású politikusmunkások kielégítésére kellene ez A városi zeneiskola hangversenye holnap, vasárnap. A komáromi városi zeneiskola holnap, vasárnap este 8 órai kezdettel tartja meg nagy érdeklődéssel várt hangversenyét. A várost zeneiskolának fontos szerepe van Komárom zenei életében: akár tehetséges aktív zenészeket nevel, akár a műélvezés lényegére oktatja növendékeit, mindenképen nagyon szükséges tényező a város kultúréletében. Minden évben rendez egy hangversenyt, a zeneiskola. Idei hangversenye holnap, vasárnap, március 15-én este 8 órakor kezdődik a Jókai Egyesület kultúrházának nagytermében. Felvonulnak a zeneiskola összes növendékei. Műsormegváltás 5 korona. A tiszta jövedelmen egy új zongorát akarnak venni. Ekkor mutatják be Schmidt Viktor jeles zeneszerzőnek legújabb két művét, melyet a szerző maga tanított be. Egyébként a műsoron klasszikus szerzők művei is szerepelnek. Komárno városi teljes renoválás, fertőtlenítés és festés után NYITVA Gőzfürdő: minden pénteken: 7—19 óráig férfiaknak szombaton: 7—12 óráig férfiaknak „ 12—17 óráig nőknek „ 17—19 óráig kedvezményes munkás fürdőjegy férfiaknak vasárnap: 7—12 óráig férfiaknak. E napokon a kádfürdőkállandóan nyitva. — Mintaszerű tisztaság és kiszolgálás. — A n. é. közönség szives pártfogását kérve, vagyok mély tisztelettel Széles Gergely 832 bérlő. a törvény, hanem, hogy az a munkanélkülivé vált gazdasági cseléd, arató és napszámos egy kis darabka földet és egy kis házikót szerezhessen, illetve építhessen magának, Ez persze még nem elég a nyomorúság megszüntetésére, de legalább a nagy mű kezdete lehetne. Mert hiszen ezt a mi értékes, de rendkívül elhanyagolt népünket először rendesen gondolkodni és élni kellene megtanítani. A törvényjavaslat a kormánytól került ki, s így annak elfogadására számíthalunk. De szükséges, hogy ennél a (örvénynél a magyar és a magyar szavazatok révén törvényhozói pozíciókba jutottak minden párt-, f elekezeti-, osztály- és világnézeti különbség nélkül összefogjanak és egyesegyedül e szegény magyar néprétegek érdekében komolyan és okosan cselekedjenek. Ne képezze ez a törvény egy kiváltságos pártnak, felekezelnek, nemzetiségnek, osztálynak, avagy valamilyen ú. n. prominens személyiségnek érdekét és eszközét, hanem az egész népközösség érdekeit szolgálja. Ebben az esetben a nép gyökeréről, a falu proletárjairól van szó és ezért juttassunk már egyszer ennek a szegény magyar falusi nincsteleneknek is egy falatka kenyeret, mert ezek igazán megérdemlik megmaradásuknak biztosítását. Nem a háborús tervektől uralt elmék, hanem a valódi és igaz szociális érzelmektől irányított fejek és szivek fogják valamikor az alsóbb sorsú néprétegeket és ezekkel összefüggésben a szenvedő emberiséget megmenteni. Dr. Machnyik Andor.
