Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-12-04 / 97. szám

Otrenhatodlk évfolyam. 97. szám. Nanprda, 1935. december 4. Alapította: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztős BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Főm unkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÜLöP ZSIGMOND. POLITIKAI SZEMLE Előfizetést ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 81 Ké, félévre 40 Ké, negyed­évre 2« KC. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. A mi hűségünk és ennek jutalmazása. Komárom, december 3. A Lidové Noviny november 23.-i számában ismét a szlovenszkói ma­gyarsággal foglalkozik és újra hallat­ja a régi vádakat arról, hogy ml magunk, magyarok vagyunk okai an­nak a sanyarú helyzetnek, amelyben ma vagyunk. A sok régi szólam és elcsépelt frázis mellett azonban mégis találunk újat a Lidové Noviny cik­kében: ez az, hogy egyszer már azt is hallhatjuk, hogy a történelmi or­szágok vezető politikusai és orgánu­maik is rádöbbennek arra a teljes tönkre jutásra, amely a kisebbségi magyarságnak sanyarú helyzete lett. Igaz az, hogy bár a cikkíró igyeke­zik objcktívnek mutatkozni, cikke a régi mód szerint ismét vádbeszéddé lett, melyben újra viszontláthatjuk a régi vádakat, amit a cikk következe­tesen »az állam iránti hűségesség minden ellenléte« szépen kicirkalma­­zott szakkifejezéssel jelöl meg. Ez a vád, amely ahányszor elhangzott, ugyanannyiszor lett megcáfolva is, újra és újra mindig visszatér, mint üres kiút a miáltalunk annyiszor ki­fejteit érvek vasgyürííjéből. Kérdjük megint, mi az, ami ellentéte lenne ré­szünkről mindannak, ami az állam­hoz való hűséget meghatározza? Ta­lán az, hogy nem teljesítjük állam­­polgári kötelességeinket eléggé híven? Erre a kérdésre ezerszer feleltünk már igennel és rámutattunk azokra a nyilatkozatokra, amellyel haderőnk vezetősége, mindig elismeréssel nyi­latkozik fiaink képességeiről. Tehát elsődleges kötelességünket, mely az állam megvédésére irányul, hiányta­lanul teljesítjük. A második éppen olyan fontos kötelességünknek eleget teszünk szintén, mert adóinkat tehet­ségünk és a kegyetlenül rossz viszo­nyok és körülményekhez képest hű­ségesen fizetjük. Itt is csak elisme­résben lehet részünk, mert nem mi, kisebbségi magyarság vagyunk azok, akiknek adóit derüre-borura leírják és ezáltal végeredményben megrövi­dítik a kincstárt, vagyis az államot. Mi tehát az, ami »az arcunkra süli a minden államellenesség bélyegét«? Bizonyára az, hogy felemeljük sza­vunkat az ellen, hogyha látjuk azt a politikát, amelyik velünk szemben so­ha sem alkalmazta a do, ut des«, az »adok, hogy te is adj« módját. Ha módunkban lenne rendelkezni meg­bízható statisztikákkal, kimutathat­nánk, hogy mennyi az az összeg, ame­lyet az általunk befizetett adókból viszont látunk bármilyen formában. Látja mindenki, hogy iskolánk számarányunkhoz mérten kevés. —• Fiaink túlzsúfolt iskolákban szívják egymás elől a levegőt és kiképzést sem kaphatnak annyira tökéleteset, mint azokban a legtöbbnyire »jubi-Komárom, december 3. December 4-ére hivták Össze a képviselőház ülését. A képviselőház elnöksége a plenáris ülést december á-re, szerda délután 3 órára hívta össze. Ennek az ülésnek napirendjén különböző kereskedelmi szerződéseket tárgyalnak, így egy cseh­szlovák-német kontingens egyezményt, csehszlovák-német gazdasági egyez­ményt, csehszlovák-olasz kereskedel­mi szerződés pótjegyzőkönyvét, a len­gyel kereskedelmi szerződés pótjegy­zőkönyvét. Szerepel a napirenden még a katonai előfogalokról szóló törvény novellája. Ezenkívül több törvényja­vaslat második olvasása és nehány képviselő mentelmi ügye is napirend­re kerül. A szerdai ülésen osztják ki nyomtatásban az 1936. évi állami költ­ségvetésről szóló bizottsági jelentést, melynek tárgyalását a december 5-iki, csütörtöki ülésen kezdik meg. A kép­viselőház az eddigi intézkedések sze­rint december 7-én, szombaton és de­cember 9-én, hétfőn is egésznapos ülést tart, reggeltől estig, hogy a költség­­vetéssel idejében elkészülhessenek. A költségvetés feletti szavazást december 12-én tartják. Holota János dr. bírálata a dél­­szlovenszkói adógyakorlat ellen. Az állami költségvetés bizottsági ülé­sén felszólalt Holota János dr. ma­gyar nemzeti párti képviselő, aki ala­pos beszédben mondott éles bírálatot a délszlovenszkói adógyakorlatról. A szó­nok szerint általános a vélemény, hogy nem az adótörvény az oka annak, hogy a közönségnek annyi az adógondja, hanem a végrehajtás, az adókivetések, az adónyilvántartások, a fellebbezések késedelmes elintézésének módja, a pénzügyi gyakorlat az elviselhetetlen s ez idegesíti a közönséget. Hogy való­ban ez a helyzet, igazolja az a tény is, hogy a főelőadó is igen kemény kri­tikával illette az adógyakorlatot. Ho­lota dr. különösen a párkányi járás adókérdéseit tanulmányozta alaposan, eseteket gyűjtött össze, figyelte a ki­vetések, behajtások és végrehajtások, leumi« és egyébb alkalmakkor ala­pított állami szlovák iskolákban, ahol egy osztályba egy tizedrésze jár csak az átlagos magyar osztály tanulóinak. És ha kikerülnek az iskolákból, is­mét felmerülnek az elhelyezkedési ne­hézségek. Az elhelyezkedésnek a leg­fontosabb módja előttünk ismeretlen okokból lehetetlenné van téve. Ez az állami állásokban való elhelyezkedés lehetősége. A csendőrség, rendőrség, közigazgatási pálya, csaknem teljesen magyarok nélkül lett betöltve. Amel­lett, hogy ezt természetesen nem te­het igazságosnak mondanunk, rákéit mutatnunk arra, hogy ez az eljárás csak károkat okozhat mind az állam­nak, mind nekünk magyaroknak, kik csak igen kevesen beszéljük az állam árverések módját s a megállapított té­nyek alapján követelte a vizsgálat meg­indítását a párkányi adóvégrehajtók ellen. A dolog oly messzire ment, hogy egy párkányi szerkesztő nyílt levelet intézett a pénzügyminiszterhez. Ezt a levelet Holota egész terjedelmében felolvasta az ülésen. A levélben számtalan konkrét esetet sorolnak fel, amelyek az adóvégrehajtások el­viselhetetlen módját igazolják. Ho­lota János dr. ebben az ügyben inter­pellációt is intézett a pénzügyminisz­terhez, azonban sem a nyiltlevél alap­ján, sem az interpelláció alapján a mai napig semmi sem történt, a vizs­gálatot nem indították meg s a képvi­selő interpellációjára választ sem ka­pott. Holota dr. felhozta beszédében, hogy a közönség körében általános a követelés, hogy állítsák vissza az adó­könyvecskék rendszerét, mert az adó­könyvecskében az egyszerű ember is látta, hogy mennyit tesz ki a kivetés, mennyit fizetett és mennyi a hátralé­kos tartozása. De a mai komplikált könyvelési rendszer mellett az adózó sohasem tudja, hogy mennyi az adó­tartozása. Azt is meg kell állapítani, hogy a postatakarékpénztárt befizetési lapok rendszere sem vált be. Az egy­szerű adófizető nincs bizalommal a befizető lappal szemben, mert látni akarja, hogy hová adja a pénzét, hogy meggyőződhessék, hová fizet. A köz­vetlen adófizetésnél azadóbivstt/li tiszt­viselő s az adófizető között közvetlen kapcsolat fejlődik ki, ami az adóer­kölcs javulására szolgál. Megszavazták a jövő évi költség­­vetést a költségvetési bizottságban A képviselőház költségvetési bizott­sága hétfőn délután tartott ülésén az 1936. évi állami költségvetés terveze­tét a kormány által javasolt alakban módosítások nélkül megszavazta. Az egész költségvetés ellen csak a szudéta­­német párt, az országos keresztény­­szocialista párt és a magyar nemzeti párt költségvetési bizottsági tagjai sza­vaztak. A kommunisták elfogadták a nyelvét A hivatalnok nem tudja ma­gát megértetni avval, aki szolgálatát igénybe akarja venni, ezáltal a köl­csönös meg nem értés folytán mu­lasztások állanak elő, amelyre az­után ismét csak az fizet rá, akinek az érdekében végeredménykép a hi­vatalnak kellene segítségére lennie. A helyzet ugyan ez a bíróságnál, ahol lehetséges az, hogy az idézések tiszta magyar vidéken csak államnyelven történjenek, ahol a hivatalnokok több­sége csak keveset, vagy nehezen ért­hetően beszél magyarul. Ismét csak arra mutatunk rá, hogy az állam megalakulásakor a fenségi jogokkal együtt, átvette az ezen jo­gokkal járó kötelezettségeket is. A jogok élvezetéért pedig az általános Szerkesztőség és kiadóhivatalt Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton külügyi és népjóléti minisztérium költ­ségvetését, de a többi tárca költségve­tését nem szavazták meg. A Hlinka­­párti bizottsági tagok nem vettek részt a bizottság ülésén s nem szavaztak, ami általános feltűnést keltett. A szlo­vák néppárti tagok tartózkodását ösz­­szefüggésbe ho/zák a párt közeli kor­mány balépési szándékával, bár a tün­tető távolmaradás ennek ellenkezőjét is jelentheti. Törvényjavaslat az erőszakos elnemzetietlenités ellen. A hépviselőház hatvan ellenzéki tag­ja, vagyis a képviselők egyötöde kö­zös javaslatot nyújtott be a Ház elnök­ségéhez, amelyben fölhívják a kor­mányt, hogy haladéktalanul nyújtson be törvényjavaslatot, amellyel az erő­szakos elnemzetietlenítést az alkot­mánytörvény 13í. szakasza szerint büntetendő cselekménynek minősíti. Az említett 134. paragrafus azt az el­vet mondja ki, hogy mindenfajta erő­szakos elnemzetietlenités tilos és hoz­záfűzi, hogy ezen elv figyelembe nem vételét a törvény büntetendő cselek­ménynek nyilváníthatja. Ezek az in­tézkedések az alkotmánytörvény VI. főrészének befejezését alkotják, az al­­kotmánytörvény VI. fejezete pedig a nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelmét tárgyalja. Ebből nyilván kö­vetkezik, hogy az alkotmánytörvény meghozóinak az volt a szándékuk, hogy a kisebbségi védelmet maradék­talanul hajtsák végre s hogy ilyen módon hajtsák végre a St. Germain­­ben 1919. december 10-én kelt, kisebb­ségvédelmi szerződésben vállalt köte­lezettséget, amelyet semmiféle törvény, rendelet vagy hivatali cselekmény jog­erősen nem változtathat s nem szün­tethet meg. Az utóbbi időben számos olyan eset került nyilvánosságra, amely a kisebbségek felelősségük tudatában levő törvényhozóinak kötelességévé teszi, hogy a kisebbségvédelem abszo­lút megvalósítása érdekében a javasolt végrehajtási törvény kiadatását min­den rendelkezésükre álló eszközzel sür­gessék. Az aláíró kisebbségi képvise­lőket az a meggyőződés vezeti, hogy a kisebbségek nemzeti és gazdasági lété­nek e javaslat szellemében való mara­erkölcsi szempontok és a természet­­jog szerint a kötelességeket is telje­síteni kell. Mi szlovenszkói magyar kisebbség kötelezettségeinknek mara­dék nélkül tettünk és teszünk eleget, tehát joggal követeltük mindig és joggal fogjuk továbbra is követelni mindazt, ami bennünket alkotmá­nyunk és a' törvények rendelkezései szerint megillet. Ezekkel a jogos követelésekkel szemben azzal elzárkózni, hogy a szlovenszkói magyar kisebbség meg­bízhatatlan, mint azt a Lidové Noviny teszi, vagy nagy tudatlanság, vagy­­pedig az író jobb tudomása ellenére vezeti tollát, ami nem erkölcsös do­log.

Next

/
Oldalképek
Tartalom