Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-12-04 / 97. szám

2 oldal »KOMAROMI LAPOK« —-T-!——1 ■; 1 > 1935. december 4.w "TT—1 !'*' i I I1 : a t j 111 .[ ! déknélküli biztosításával az államban éppen a súlyos nemzetközi gazdasági és politikai feszültség idején az egész állam érdekei is a legjobban szolgál­­hatók. A javaslatot a német keresztényszo­cialista párt hat, a szudétanémet párt negyvennégy, az országos keresztény­szocialista, magyar nemzeti és szepesi német pártok közös klubjának kilenc képviselője és Wolf dr. lengyel nem­zetiségű képviselő írta alá. Meghosszabbítják a pártok fel­oszlatásáról szóló törvény hatályát A minisztertanács pénteki ülésén számos pénzügyi természetű javaslat­tal foglalkozott s ezek között jóvá­hagyta a forgalmi és fényűzési adó ál­talános pótlékáról szóló javaslatot, az 1927 évi a stabilizációs mérlegekről £zóló törvény novelláját, , a bírósági illetékekről, végül a kereskedelmi tár­saságok egyesülésénél nyújtott adó­­kedvezményekről szóló javaslatokat. A politikai javaslatok közül legfontosabb a politikai pártok feloszlatásáról és működésük megszüntetéséről szóló törvény hatályának újabb meg­hosszabbítására irányuló törvényja­vaslat és ezzel kapcsolatban a beszüntetett időszaki sajtótermékek al­kalmazottainak fizetésére vonatkozó törvény hatályának meghosszabbítása. A minisztertanács több kormányren­delet tervezetét is jóváhagyta. Trapl pénzügyminiszter a szloven­szkói bankügyek átszervezéséről Trapl dr. pénzügyminiszter a költ­ségvetési bizottság záróülésén reflek­tált a vitában elhangzott beszédekre és felszólalásában kitért a szlovenszkói bankügyekre is. Erre vonatkozólag azt mondotta a miniszter, hogy az egész szlovenszkói bankügy reorganizálandó Az újjászervezésnek a részvénytársa­sági bankok hatásköreinek pontos meg­állapításával keli kezdődnie, a másik oldalon a kis néphitelintézetekre bí­zandó a kishitellel való ellátása a kö­zönségnek. Az új szervezésnél számos kisebb részvénytársasági bankot és egyes bankfiókokat szövetkezeti hit el­­intézetté kell majd átalakítani s ezt az ily átalakulások bélyegilletékked­vezményeiről szóló most hozandó tör­vénynek kell előmozdítani. " ftWqriRjvftm v. :■ Vt&vtrrtk Légügyi minisztérium szervezése a láthatáron. A műszaki bizottság ülésén Dostalek közmunkaügyi miniszter felszólalt és többek között kijelentette, hogy a bel­földi repülőhálózat kiépítését szüksé­gesnek tartja, azt azonban nem lehe­tett eddig pénzszűke miatt megvalósí­tani. A bizottság végül oly értelmű határozati javaslatot fogadott el, hogy a kormány mielőbb gondoskodjék ön­álló repülésügyi minisztérium szerve­zéséről. szére megkönnyítik és felkérte a könyvtártanács dr. Dorka Gézát és Szombathy Viktort, kőnyvártanácsi ta­got, a SZMKE központi titkárát, hogy e tekintetben legyenek segítségére a könyvtárosnak. Dr .Borka Géza javaslatára a könyv­tártanács elhatározta, hogy a tél fo­lyamán és később is a könyvtár olvasói és a könyvek iránt érdeklődök részére előadói estéket rendez, hogy a közkönyvtárak, a könyvek és a kultúra iránti szeretetet terjessze, kimélyítse és szorosabbá tegye a kap­csolatot a könyvtár és az olvasók kö­zött. Majd a könyvtár súlyos anyagi hely­zetevei foglalkozott a' könyvtártanára. E súlyos anyagi helyzet oka az, hogy dacára a gyakori sürgetések­nek, átírásoknak, a város 1933. év óta nem folyósította azt a hoz­zájárulást, amelyre pedig a tör­vény kötelezi. A város súlyos anyagi helyzete hém egészen men­ti ezt a mulasztást, mert amíg a magyar könyvtár már 1933. óta egy fillért sem kapott ezen a cí­men, addig a város a szlovák könyvtár részére minden évben kiutalta a könyvtári hozzájárulást. A könyvi árt anács véleménye szerint a városnak kötelessége lett volna leg­alább is olyan mértékben és szám­arányban a magyar könyvtárnak is kiutalni az évi hozzájárulást. A könyvtártanács kimondotta, hogy ;,j! küldötlségiteg keresi fel a város kormánybiáztosát és szóban és írásban kéri meg a tarthatatlan és a magyar kultúra mellőzésének látszó állapot javítását és az el­maradt hozzájárulások kiutalását. Majd Fülöp Zsigmond, a könyvtár­tanács pénztárosa tett jelentést a pénz­tár állapotáról. A könyvtárnak ez évi bevétele csak a katalógusok eladásá­ból, a nyomtatvány és a sürgetési di­jakból volt. A könyvtáros végül jelenti, hogy a könyvtár a járási választmányhoz kér­vényt adott be, hogy a közkönyvtárak segélyezésére rendelt összegből a ko­máromi városi magyar közkönyvtár­nak is juttassanak segélyt. Az elnök zárószavai után az ülés vécét, ért A komáromi kolduskérdés rendezése szükséges! Koldusok és álkoldusok. — A pénteki invázió. A magyar könyvtártanács ülése. A könyvtár nagy forgalma. — Uj címjegyzéket ad ki a könyvtár. — A köz­könyvtárak hivatalos lapja megindult. — Előadóesték a könyvtár látogatói részére. — A könyvtár a használati dijakat nem emeli föl. — Könyvbeszerző bizottság. — A könyvtár súlyos anyagi helyzete a városi hozzájárulásoknak 1933. év óta való elmaradása miatt. — A könyvtártanács akciót indít a hozzájárulás folyósítása érdekében. Saját tudósítónktól. — iromárom, december 3 Komárom város magyar közkönyv­tárának tanácsa Gidró Bonifác, a könyvtártanács elnöke, főgimnáziumi igazgató elnöklete alatt hétfőn, dél­után látogatott ülést tartott a Jókai Egyesület Kultúrházában elhelyezett magyar könyvtár helyiségében. Az elnök meleg szavakkal üdvözli a szépszámban megjelenteket, megnyit­ja az ülést és fölhívja dr. Baranyay József városi könyvtárost, hogy tegye meg jelentését a könyvtár állapotáról, forgalmáról. Dr. Baranyay József könyvtáros örömmel jelenti, hogy a városi ma­gyar közkönyvtár iránt a közönség­nek mind szélesebb rétegei érdeklőd­nek és különösen örvendetes tény, hogy a szegényebb népasztály keresi föl kü­lönösen nagy szeretettel a könyvtárat. A közkönyvtáraknak éppen az is a feladatuk, hogy a szegényebb néposz­tályt lássák el jó és tanulságos olvasni valókkal, amely néposztálynak nincs módjában könyveket beszerezni és ma­gánkönyvtárat létesíteni. Ez évben, több, mint negyvenezer kötetet olvas­tak a könyvtárlátogatók. Jelenti a könyvtáros, hogy bár a könyvtár súlyos anyagi gondokkal küzd, mégis az újabb könyvbeszerzé­sek szükségessé teszik, hogy a könyv­táros új könyvtári címjegyzéket adjon ki nyomtatásban. Az új katalógus meg­szerkesztésével és sajtó alá rendezésé­vel a könyvtártanács a. könyvtárost bízza meg. Ez az új katalógus január hó­ban jelenik meg és éz lesz a könyvtárnak immár hatodik ki­nyomtatott katalógusa és e tekin­tetben a komáromi magyar köz­könyvtár első helyen áll az ösz­­szes szlovenszkói közkönyvtárak között. A könyvtár anyagának megismerését és a könyvtár használatát az olvadók részére a kinyomtatott és forgalomba hozott könyvtári címjegyzékek felelte megkönnyítik, mert az olvasónak mód­jában van otthon, kényelmesen kivá­lasztani a neki megfelelő olvasnivaló­kat, amíg ez ott, ahol a könyvtárnak csak írott házi hatalógusa van, nem lehetséges. Az országos hivatal ugyan aján­lotta, hogy a könyvtári díjakat emelje föl a könyvtár, mert a di­jak nagyon alacsonyak és a ko­máromi magyar közkönyvtár a legolcsóbb a hasonló könyvtárak között, a könyvtártanács mégis meghagyta a régi díjakat, vagyis azokban az években, amikor nem jelenik meg katalógus, egész évre öt korona nyomtatványdíjat szed a könyvtár. Ha valaki egyszerre több könyvet akar váltani, annyiszor fizet öt koronát, ahány könyvváltásra igényt tart. Amelyik évben új katalógust ád ki a könyvtár, akkor a könyvhaszná­lati díj évi tíz korona, de egy új ka­talógust is kap az olvasó ennek a díj­nak fejében. Más könyvtárakban beiratási, igazolványkiállítási díjakat szed­nek a komáromi könyvtár a fent­­emlltett díjon kívül semmiféle más díjat nem szed az olvasóktól. A könyvtáros javaslatára egy új könyvespolcot készíttet a könyvtárta­nács. örömmel jelenti a könyvtáros, hogy a községi közkönyvtárak részére egy régóta nélkülözött, hézagpótló folyó­irat a >;Közművelődés — Könyvtár­­élek'. címmel most indult meg Nagy Barna, Ivánffy Géza, dr. Borka Géza szerkesztésében, amely nélkülözhetet­len nemcsak minden közkönyvtár, de mindenki részére, aki szereti a köny­vet és a kultúrál. Melegen ajánlja a folyóirat járatását nemcsak a könyv­tár részére, de ä tanácstagoknak is. A könyvtáros ajánlatára megrendel­ték a hézagpótló folyóiratot, amelyre a könyvtártanács tagjai közül is többen előfizettek. Dr. Borka Géza főgimnáziumi ta­nár, könyvtártanácsi tag, a járási köz­­művelődési egyesület elnöke értékes előadásban ismertette azokat az elő­nyöket, amelyek a járási közművelő­dési egyesület segítsége tud nyújtani a közkönyvtáraknak és jelezte az ala­kuló félben levő könyvtárszövetségek kultúrtámogató munkáját és erőssé­gét is. Kimondotta a könyvtártanács, hogy az új könyvek beszerzésének nem egy­szer nehéz feladatát a könyvtáros ré­— december 4. A komáromi kolduskérdés egyre időszerűbb lesz minálunk: nincsen nap, hogy erről szó ne essék valahol, nincsen hét, hogy valaki ne szeretné rendezni az állapotokat ebben a kér­désben, nincsen hónap, hogy két-há­­rom levél be ne fusson a szerkesztő­ségbe, amely levelek írói halasztha­tatlannak tartják a kolduskérdés ren­dezését Szomorú szociális viszonyaink hoz­ták magukkal, hogy Komáromban el­szaporodtak a koldusok. Különösen pénteki napon hatalmas a koldus­invázió, reggeltől-estig járnak, kopog­nak, csöngetnek a koldusok, már ko­rán elkezdik s némelyik kétszer is visszajön estig, abban a reményben, hogy elfelejtették az arcát. Előszoba ajtók előtt hosszan s türelmetlenül csöngetnek, felzavarnak munkaidőben s a pihenés perceiben s hiába a sok bosszankodás, a koldusok jönnek­­j önnek, áradnak felénk. Minden részvétünk a szegény em­bereké, az aggoké s a lehetetleneké. Magunk is szerelnék rendezve látni a komáromi szegények viszonyait,— legkevésbbé rendezett módja azonban ennek az, hogy a koldusok léplen­­nyomon belénkütköznek s hivatalban éppenúgy megjelennek, mint magán­házakban. Többféle kategóriája van a koldu­soknak. Vannak először álkoldusok s valódi koldusok. Ezek ismét felosztanak vidékiekre s komáromiakra. Csoportokra osztályozva őket vi­szont így fest a kép: 1. Vannak öreg, uccai koldusok, akik a templomok előtt, vagy az uccákon üldögélnek. Ezek öreg, ta­pasztalt koldusok. Tulsokan vannak s egy-egy esküvő, vagy nagy ünnep úgy fest velük, mintha Ázsiába csöp­pennénk: sorfalat állnak. 2. Alkalmi koldusok, akik ötletsze­rűen vetődnek az uccára, vagy kopog­tatnak be a házakba. 3. Koldusok, akik megnézik, mit emelhetnének el az üresen hagyott szobából. 4. Vidékről beszivárgott »munka­­nélküliek«, akik között néha akad igazi munkanélküli is, sok azonban az ál-munkanélküli, aki a kenyérke­resetnek ezt a forrását választotta. Néha meglepően jó ruhás, erős fiatal­emberek jelentkeznek koldusként, ketten szövetkeznek s bizonyos erő­szakos fellépéstől sem tartózkodnak. Ezek különösen a nőket ijesztgetik. 5. Koldusasszonyok, akik pénteken egy-egy gyermekkel karjukon megje­lennek, a gyermek a hatás kedvé­ért van. 6. Alkalmi családok, családapák, akik »beszoktak« egy-egy helyre s ha­vonta jelennek meg, egyszerre négy­öt gyerekkel. 7. Világvándorok, vándorhegedő­sök, akik ütjük folytatásához kere­sik a pénzt. Ezeknél koronánál kez­dődik a segély. 8. Komáromnak van vagy néhány részeg, tolakodó uccai alakja, aki mo­lesztál a kávéházak előtt. 9. A pénteki hadsereg. 10. Végül a cigánygyerekek, a kö­zös hegedűvel, pénteken egész nap. öt-hat cigánygyerek, legény áll ösz­­sze egy közös hegedűre s a bolto­kat járja. Sok hegedülni se tud. • Körülbelül ezek a válfajok, per­sze, ez nem azt jelenti, hogy a cso­portosításteljes. A »koldus-szakértők« bizonyosan új s eredeti válfajokat ta­lálnának hozzá. Állapítsuk meg azon­ban, hogy ennyi is túlsók egy szegény városnak, amely hcllyel-közzcl úgyis kiveszi részét a jótékonykodásból. Különösen a pénteki invázió terhes. Nemcsak a magánháztartásokban, ha­nem különösen az üzletekben, ahol komoly összegeket áldoznak a kol­dusoknak. Hiszen, ha minden fillért olyanok kapnának, akik rászorulnak! De sok az ál-koldus, a beszivárgott vándor, aki a kenyérkeresetnek ezzel a mód­jával rendkívül meg van elégedve. Ezeket kellene valahogy leszoktatni arról, hogy a koldusok országütját járják. A komáromi koldúskérdést tehát rendezni kell. El kell tüntetni az uc­­cákról s a magánházakból a koldu­sokat, okszerű, rendszeres módon. Ne zárkózzék cl senki a koldusok segé­lyezésétől, viszont ezt csak közös egyetértéssel lehet rendszerbe fog­lalni. Allíttassék fej tehát egy szabályos kolduskataszter. Vegyünk ebbe fel mindenkit, aki rászorult, aki szegény, agg, munkaképtelen. Egy egészen új kataszter szükséges. Ez az első lé­pés. A második lépés: a koldusoktól bol­dogított egyének vessék alá magukat önkéntes megadóztatásnak, bizonyos havi összeggel. Rendszeresebben s

Next

/
Oldalképek
Tartalom