Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-09-04 / 71. szám
»KOMAROMI LAPOK« 2. oldal. Megváltoztatták az osztályzás módját az elemi iskolákban. Ezentúl csak félévenkint kapnak bizonyítványt az elemisták. HAJMOSÓ, hatásaiban utolérhetetlen. Csodálatosan frissít. Nézzen hajmosás után a tükörbe. Selymes hullámokban keretezi arcát a frizura. Fogadja meg a tanácsot: Ne mossa haját nélkül. (2^3) 2. A pénzügyi hivatalok felhatalmazást kapnak, hogy kegyelmi kérvényekre elengedhessék, vagy leszállíthassák az if -os adóemelést oly esetekben, ha az adó emelése nem haladja túl az 1000 koronás összeget. 3. Az országos pénzügyi hivatalok felhatalmazást kapnak, hogy elengedhessék, vagy mérsékelhessék az 10811 koronás összegei meghaladó rendbírságot, ha ezirányban kegyelmi kérvényt nyújtanak be. A pénzügyminisztérium rendeletében egyúttal megadja az irányelveket, amelyekhez az egyes országos vagy helyi hatóságoknak alkalmazkodniok kell. Ezek szerint a pénzügyminisztérium elvárja, hogy az országos pénzügyi hivatal betartja az eddigi gyakorlatnál kialakult irányelveket és szokásokat. A helyi pénzügyi hatóságoknak az 5%-os adóemelés elengedésénél arra kell ügyelniük, hogy a kegyelmi kérvény benyújtója rendesen teljesítette-e adófizető kötelességét, míg az országos pénzügyi hivatal a rendbírságok elengedésével kapcsolatban minden esetben a kérvén}’ benyújtójának vagyoni, kereseti és személyi viszonyait köteles figyelembe venni. Az államkincstár érdekeire való tekintettel a pénzügyminisztérium a feleknek a kedvező elintézést ahhoz köti, hogy a kérvény benyújtója azonnal, vagy bizonyos határidőn belül, egyszerre, vagy részletekben az esedékes forgalmi- vagy luxusadót fizesse be. A rendeletnek visszaható ereje is van. Azaz az eddig történt, vagy már be is adott panaszok, kérvények elintézését az országos, illetőleg helyi hatóságok fogják keresztülvinni. Az adózó polgárok szempontjából nézve, a pénzügyminisztérium ezen emberséges rendeletének sok jó oldala van. és pianlndk megvételre kerestetnek. Cim a kiadóhivatalban. Jó állapotban levő motorosénak eladó. Vlasák Frantisek 258 Div, nemocnica Komárno. — szeptember 3. Állandóan fejlődő iskolarendszerünk napról napra újabb és újabb reformokkal lepi meg mind a pedagógusokat, mind pedig a tanulókat. A mull hét folyamán beszámoltunk a közéi-iskolák legújabb reformjairól, ezúttal sia elemikről van szó. Az iskolaügyi minisztérium legújabb rendeletével az ú; tanévtől kezdve jelentősen megváltó:'.búja az elemi iskolákban az eddigi osztályozási módot. A jövőben az elemi iskolákban is — miként a középiskolákban már régen bevezették — évenként csak kétszer adnak ki bizonyítványt a tanulók előmeneteléről, a félév végén és természetesen az iskolaév végén, nem mint eddig, azaz negyedévenként. A tanulóifjúság valószínűleg nagy örömmel fogadja ezt az új rendeletet, hisz bizonyítványt hazavinni — valljuk meg — mi se nagyon szerettünk. A tanítóság is örül neki. hisz sok munkától szabadítja meg ez az új rendszer. Hogy a pedagó-Kisiparos tragédia. — elolvashatják. Nem véres tragédia: vér nem folyik itt, csak aggodalom és szomorúság. A vér egyszerre kifolyik a bűnösből, aztán vége az embernek. Az aggodalom azonban sokáig őröl, rág, míg elkészíti az áldozatot. S még hozzá az a kegyetlenség az egészben, hogy akit a gond őröl, legtöbbnvire ártatlan a maga bajában: a Nagy Világhelyzet kicsiny függvénye csupán, nem szándékos tettes. Meri hiszen hol van a szándékosság a komáromi kisiparosban a gazdasági válságot illöltg? Ráncolt homlokbőrrel, aggódó mindennapjaiban apatiknsan néz a munkát lanság felé. S olykor, ha már szívéig szálltak a gondmadarak, azzal könnyít a helyzetén, hogy levelet ír s beléborítja minden bánatát. íme, egy levél a sok közül: »Tekintetes szerkesztő uram, bocsássa meg, ha zavarom, de már nem tudom, mihez folyamodjam rettentő helyzetemben. Ölvasom a Komáromi Lapokban, hogy még az erődök lakóival is van, aki törődik, gondoljon hát velünk is valaki, a kisiparosokkal. Tekintetes Uram, írja inog az újságban, hogy csilláit assanak az emberek mellényt. Ne furcsállja a kérésemet, bizony, reklámot kérek a mellénynek, ne menjen ki a divatból ez a ruhadarab. A sok kész ruha tönkreteszi a szabóipart. Meri tetszik tudni, vannak ám még a kisiparosoknál is kisebb iparosok, mi vagyunk azok, a nagyon kicsi iparosok, akik úgy kapjuk a kiszabott munkát a nagyobb iparosoktól. Van kérem nadrágszabó és van mellényszabó s én mellényszabó volnék, kérem! Nadrágot még hord mindenki, de a mellényt kiszorította a pullower s egypár év óta nagyon megfogyatkozott a mellények száma. Én hát azt gondoltam, megkérem a tekintetes urat, intézze vissza a divatba a mellényt. giai szempontokat nézve helyes-e ez újítás, azt csak a tapasztalat fogja megmutatni, de előre láthatólag károsan fogja befolyásolni a tanulók szorgalmát A renddel továbbá díörli a szorgalmi jegyet, azaz ezután »szorgalomból egyáltalán nem adnak osztályzatot és az első két osztályban erkölcsi magaviseletből, sem. A harmadiktól kezdve is ezentúl csak a magaviseletét és nem az »erkölcsi« magaviseletét fogják osztályozni. A tanítási nyelvből eddig szokásos kél jegyei, azaz az írás és olvasás kél külön osztályzati jegyét is a harmadik osztálytól kezdve megszünteti a rendelet és ezentúl a tanítási nyelvből csak egy összesített jegyei fognak kapni a tanulók. Az iskolaügyi minisztérium e rendeletében a polgári iskolák kérdésével is foglalkozik. Összhangba hozza az osztályozás módját az új tantervekkel, de itt jelentős változást nem hozott az új rendelet. Férfiaknak való, de nők is Jön az ősz, jöjjön vissza a mellény s a mi asztalunkra a kenyér!« Eddig a levél. Nem mindig azok a tragédiák, amikor véresen intéznek el országokat, vagy Carnegie-Company elveszít tízmillió dollárt, hanem ezek a mellénylragédiák az igaziak, amikor valaki Léván az elmúlt vasárnap országra szóló nagy Gyongyösbokréta-ünnepélyt rendezett a SZMKE. Ha azt mondjuk, hogy a siker minden várakozást felülmúlt, a kijelentés ezúttal nem üres szóvirág, hanem szószrrmi értendő, a maga valóságában: a pompás rendezés, megszervezettség diadalt aratott s olyan tömegmozgalommá avatta a Gyöngyösbokrétát, amilyen régen nem volt mifelénk a nagy dalosünnepek óla. S mindezt politikamentesen, tisztán népi-kuituráiis alapon. A napilapok közölték a Gyöngyösbokréta tizennégy résztvevő falujának szebbnél-szebb szereplését. Már-már veszendőbe induló népviseletünk, népies szokásaink újra felragyogtak a hatalmas lévai dobogón s mikor a nagyszerű izsai, bényi dalosok elénekelték szép számaikat, kiderült, hogy ez a nép fegyelmezetten dolgozni is tud, ha van, aki vezesse, oktassa megfelelő jártassággal. őszintén szólva, a lévaiak maguk sem számítottak ekkora sikerre. Háremezer résztvevő helyett, — amenynyit optimálisan reméltek, — mintegy nyolcezren jöttek el megnézni a több óra hosszat tartó szép ünnepélyt s nemcsak Léva város társadalma, — felekezeti és társadalmi külömbség nélkül, — hanem a messze környék falusi népe is bevonult, sőt a szlovák falvak is eljöttek megnézni a »magyar kollégák« szereplését. A pöstyéni vendégek. — svájciak, hollandusok, 1935. szeptember 4. sorsát egy mellényhez köü, és a mellény elszakad, szélioszlik, semmivé lesz. »Mellényt-kenyeret!« — mondja a kisiparosnál is kisebb iparos, »cipőtalpat-kenyeret!« — mondja a foltozóvarga. Ezek a kicsiny egzisztenciák azok, akiknél a ‘ filléres tragédia egy egész életre megy... Kisiparosnál is kisebb iparosok járnak gondterhelt arccal körülöttünk. Némelyikei egy meliénygoinb fűz az éleihez, másikai egy cipőfűző. Emberek! Engedjétek, hogy a kisembernél is kisebb ember rávarrja mellényetekre a gombot, megtalpalhassa a cipőt! Szánakozástok necsak üres lamentálás legyen csupán, — szívre tett kézzel s szemforgatással még nem használunk semmit. Vegyétek Se kezeteket szivetekről s a felszabadult kézzel adjatok egy-egy mellényt, egy-egy talpat a kisiparosnál is kisebb iparosnak, hadd ragadja meg s hadd varrja össze nektek. Bizton bízunk abban, hogy szerető meleget is varr a mellénybe! Kedves mellény készítő úr, — akkora hatalmunk nekünk nincs, hogy a fenséges divatnak diktáljunk s hupikéket indítványozzunk, ha halványsárga a divat. Mi mindnyájan kicsiny emberek vagyunk ehhez, az élet műhelyének kisiparosai vagyunk mi is. De talán mégis sikerül ezzel a pár sorral egy-egy mellényt felöltetni az őszi hidegtől didergőkre és eszükbejuttatni mindazoknak, akik divatos színekbe, vagy szürke egyszerűségbe öltöznek, hogy vannak a kis szabóknál még kisebb szabók is a világon, akik semmi egy ebet, de igazán semmi mást nem kérnek, minthogy csináltass néha a ruhádhoz egy egyszerű, párgombos mellényt. Meglásd, áldani fog érte s ha a szíved táján meleget érzel, ha a téli szél nem tud átfújni a hátadon, gondolj arra, hogy egy törekvő, szegény kis szabócska varrta bele lelke háláját, szíve megmaradt melegét (íhyvi) angolok, franciák, — még nemzetközibbé tették a nézők seregét. ÉRTÉKES TANULSÁGOKAT vonhatunk le a lévai sikerből. Azt elsősorban, hogy a fegyelmezett rendezés, engedelmesség mindennek alfája. Léván azért sikerül minden, mert az egyesületek engedik egymást dolgozni, a veiélkedés a minőségben van! Nem egyszerre, hanem egymás után rendezik a rendeznivalókat s ha valamelyik egyesület rendez, a többi segit neki s nem kontrakarirozza lázas buzgalommal a már meglévő tervet. Valami határtalan önzetlenség s ügybuzgalom fogja el Lévát ilyenkor: senki sem akar kitűnni, külön-külön hírvirágot gyűjteni, hanem beáll a sorba közkatonának s az ügyet nézi, az eszmét, a célt, nem az egyéni sikert. Mint egyetlen ember emelkedett a szlovenszkói embertípus fölé most Léva. A város apraja-nagyja beállott a munkába s megható példáját mulatta a lelkes, önzetlen magyar munkának. Voltak taxisoffőrök, akik egész délután ingyen fuvaroztak, akadtak villanyszerelők, munkások, akik a magyar kultúrcél érdekében napokig lelkesen s minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül működtek közre. Léva város magyar társadalmának, elitje éppenúgy közreműködött, mint a társadalom alsóbb létráján elhelyezkedett egyszerű ember. Megtörtént, hogy egy egyszerű uccaseprő nekiállt a színteret söpörni s mikor A komáromi mellén^ ©V legendája» A lévai közszellem. Tanulságok a lévai Gvöngyösbokrétából. — Nagy sikere volt a komáromkörnyéki bokrétáknak.
