Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-09-04 / 71. szám

1935, szeptember 4. »KOMÁROMI BÁBOK« 3. oldai. az egyik rendező öt korona borrava­lót akart neki adni, méltatlankodva utasította vissza: — Csak ilyen szép falusi bokrétá­hoz én is köthetek egy szálat!'/ — mondotta. És nem fogadott el semmit. Az egész lévai Gyöngyösbokréta va­lami meglepő társadalmi fegyelme­zettségről, ügyszeretetről s lelkesedés­ről tett tanúságot. Nemcsak a falusi emberek mutatkoztak be jó oldalaik­ról, hanem a város közönsége is, amely oly lelkesen szolgálta a bok­réta ügyét, hogy ebből csak a valódi, legnagyobb, maradéktalan siker kö­vetkezhetett el. Ennek a lévai szel­lemnek kellene eluralkodni az egész Szlovenszkón, mert ez a terméke­nyítő s ez az alkotó szellem. S ne felejtsük el, hogy Schubert Tódor, az ő diplomatikus, finom egyénisé­gével, szervezőképességével s lelki­ismeretességével legnagyobb értéke Lévának. »Schubert Tódor, Léva« — ez a három szó manapság már foga­lom. A lévai szellem kisugárzása Schubert Tódor, a legideálisabb ren­dező. Vajba minden rendezés úgy sike­rülne s rendezők oly szépen működ­nének együtt, mint most Léván tör­téni. A kicsinyes, viaskodó, személyi-Szombalon délután Érsekuj váróit a Malom uccában halálos szeren­csétlenség történt. A csatorna építésnél mintegy 5 méter mélységben dolgoztak a munkások, amikor hirtelen bedőli az oldalfal és maga alá temelelt négy emberi. Félórai nehéz munka ulán sikerüli ki­húzni Szlruhár Imrét, de élet­telenül. Testét a hcomló föld­tömeg szinte összelapította. A másik munkást, a 37 éves Jurik Gézát, nyakig temette csak be a föld, így őt hamar ki lehetett men­teni, de súlyos bordatörést szen­vedett. Azonnal a kórházba szállí­tották, ahol élet-halál között le­beg. A másik két munkás könnyebb Hónapok óta kisért Szlovenszkón egy hólabda rendszerű tünemény, amely hosszas vergődés és hányat­tatás után Komáromba is eljutott. A tüneményből a postának van van legfőképpen haszna, azoknak pe­dig, akik a hólabdát gurítani segí­tenek. egyelőre csak a tapasztalat jut ki. Miről is van szó? A dolog kissé zavaros. Megka­­unk egy ívet, amelyet a »jólét lubja« név díszít s ezen az íven egy ünnepélyes felhívást. A felhí­vás így szól: »Ezt a rendszert Olaszország­ban az állam indította meg és az egész országban játsszák, óriási pénzforgalmat teremt, ha min­denki pontosan és gyorsan inté­­• zi a maga feladatát. Aki ezt a láncol kapja, 3 napon belül pén­zes utalványon küldjön líz ko­ronái a névsoron levő első sze­mélynek, azonkívül öt másolatot e levélről, a maga címének meg­adásával, küldjön öt jóbaráljá­­nak, ismerősének, akik megbízha-i tok. Akitől a láncot kaptuk, an­nak címére el kell küldeni a pénzesutalvány nyugtáját. Ha így cselekszik mindenki: mire a ne­ve az első helyre kerül, fog kap­ni egy hónapon belül 31.250 ko­ronái. Ez nem furfang, számol­jon utána! ötször ötször ötször ötször öt. Vigyázzon, a lánc meg ne szakadjon!» élű szlovenszkói közszellem nagyon sokat tanulhat a lévai példából. Egy kis fürgeséget, ügybuzgalmat, önzet­lenséget, lelkiismeretességet, harmóni­át a város hivatalai és közönsége kö­zött, rendezési szisztémát s egyesüle­tek békéjét. S a lévai közönség is jól viselkedik. Léván a magyar rende­zésre mindenki el mer jönni, félelem és meggondolás nélkül. Kevés ott az ál-magyar! A KOMÁROMKÖRNYÉKI BOKRÉTÁK sikere őszinte és megérdemelt volt. Izsa, Náday Kálmán lelkész vezetésé­vel nagyszerű énekkórust hozott, ógyalla, P. Feszty Edit irányításával kedves fonójelenelet, Kaszás Ferenc novelláját (kiderült, hogy még Ógyal­­lán is vannak eldugva régi, népies ru­hák), Komáromszenlpéter a lelkes Kossányi Jóska vezérletével egy kis sűrített vigalmat dobott a szinre, Martos, — a legszínesebb falu, — Osztényi Benő irányításával szép tán­cokat, dalokat, pillikézést A komá­­romkörnyéki falvak kitetlek maguk­ért, szépek, színesek, élénkek voltak, sok tapsot hoztak haza. A komáromi kezdettől Léváig nagy az út, — a mi kis bokrétánk a Garamvölgyén dús virágba szökkent. sérülések árán megúszta a szeren­csétlenséget. A szerencsétlenségért — amely eddig egy halálos áldozatot köve­telt állítólag a vállalkozó Hoffmann Alajos felelős. Hoffmann ugyanis szombat délután megtekintette a munkát s miután nem volt meg­elégedve annak eddigi menetével, elrendelte, hogy a munka gyor­sítása érdekében szüntessék be az összes biztosíló intézkedé­sekéi, távolítsák el az oszlopo­kat és azonnal kezdjék meg a betoncsövek lerakását. Hoffmann parancsára megkezdték a betoncsövek elhelyezését, de a talaj nem bírta el a nagy súlyt és így következett be a halálos sze­rencsétlenség. Ezután öt név következik. Öt név, akik ismerősök s akiket az em­ber tíz korona árán nem akar meg­sérteni, hogy visszautasítsa. Micsoda találmány, kitől indult ki? — titok. Aki kitalálta, az jól járt. Az talán kapott is egy kis pénzecskét. De bizony, számoljunk csak utána s akkor meglátjuk, hogy fél-Csehszlovákián keresztül keíl menni a feladatnak, ha azt akarjuk, hogy nyerhessünk is valamit. Elv­ben tehát kitűnő. Gyakorlatban azonban ravasz dolog, szerfölött ra­vasz, csak az olaszok találhatták ki, akiknek most igen fáj a fejük Abesszíniáért s minden alkalmat megragadnak egy kis guba érdeké­ben. A postának, annak jövedelmez. Minden egyes személynél kerek hét koronát: hat levélportó s icgy utal­vány. A naiv közönségnek marad a puszta tapasztalat. Aki nem hiszi, járjon utána. E sorok írója már célozza az utána­­következőt, mert természetesen, ő sem akar kimaradni a játékból s öt biztos barátnak elküldi a levelet. Most fog kiderülni, hogy ki az igazi jóbarát! — Zongoratanitás. Lang Klára, a pozsonyi zeneakadémia végzett nö­vendéke zongora órákat ad, Fürdő u. 6. sz. alatt. Előkészít úgy a belföldi, mint a külföldi zeneakadémiákra, exter­­nista és államvizsgákra. A zsidó főiskolások műsoros estje. A Molnár Ferenc bemutató nagy és komoly sikere. A legteljesebb erkölcsi és anyagi si­ker jegyében zajlott le szombat este a zsidó főiskolások jótékonycélú mű­soros estje. A neolog izr. hitközség kultúrházának színháztermét zsúfolá­sig megtöltötte a közönség, melynek soraiban ott láttuk a zsidó társadalom szine-javát. A zsidó főiskolások az előlegzzett bizalomra méltó módon rászolgáltak, mert választékos műsorukban helyet kapott a magasabb értelemben vett kulturális gondolat (Molnár Ferenc: Gukrászné című komédiája) és a szó­rakoztató, nevettető rész is (Görög László tréfái: A meztelen ember és Tanár úr nem készült). A komáromi zsidó főiskolásság se­gítséget kapott küzdelmes tanulmányi gondjaihoz, lelkes és önzetlen támo­gatást. Tradicionális ez a nyári elő­adás és minden alkalommal megta­lálja a szolidaritás lelki kapcsolatait a feltörekvő zsidó fiatalság és a zsidó társadalom. A Molnár-darab finom és halk, hi­ányzik belőle a »molnári szellemes­ség«, annál több élet és finom líra van benne, egy szürke polgári élet keresztmetszetét adja, melynek hát­terében ott fenyeget a tragikum; a polgári élet, a kicsiny embersorsok azonban nem zuhannak a tragédia hangos színpadára, elnyeli őket az élet gondja, munkája, — a kis cuk­rászda, a három gyerek. Molnár Fe­renc nemcsak költő, de valóban drá­maíró is ebben a darabban. A cím­szerepei Weisz Magda játszotta. Több volt, mint műkedvelő és játéka nem­csak színészi produkció volt, hanem az intelligencia és az érzelem mély átérzésc. Oly élvezetes volt a mű­kedvelői kísérletek közölt ez a kul­turált, meggyőző emberi hang, — a tehetség és rátermettség hangja: az emberi beszéd tisztaszavú lírája. Ugyanezt mondhatjuk cl Erdős Jó­zsef színművészről, a Földes színtár­sulat jellemszinészéről, akinek színé­szi hangja több skálán mozog, elhi­tető, az igazi művészetig leegyszerű­södött. Weisz Magda és Erdős József pár jelenete sokáig emlékezetes ma­rad. Bloch Imre mély átérzésscl, az emberi fájdalom sok rokonszenves hangjával aratóit nagy sikert. Göndör Thessa, Lengyel Évi, Bauinöhl Andor, Stern Tibor, Zsombor András, Ker­tész Ferenc, Römer Magda, Heimler László és Földes László egészítették ki a keretet A két bohózatban az ismert komáromi műkedvelők aratlak átütő sikert. Király Dezső (Csöröge) mindig új, invenciózus, tehetséges; Waldhauser István (Száraz) biztos fellépésű, bősé­ges humorral, sok mókával. Römer Magda kedves megjelenésű játéka is nagyon tetszett. Weiner Aladár szép orgánuma és rutinos, biztos fellépé­se új, sikeres állomást jelentett. Raáb Ferenc első szereplése kellemes meg­lepetés volt, érdekes, eredeti humo­ra van. Weisz Magda, Radó Andor, Földes László, Weiner Aladár, Bloch Imre, Zsombor András (elsőrendű műkedvelő szinész lesz), Seidner An­tal, Heimler György segítettek még a jókedv és kedély fokozásában. A késő éjjeli órákig tartott a tánc, a fiatalság sok hangulattal és kedv­vel készült fel — az elutazásra, az egyetemi város szürke napjainak ke­nyérgondjai közé. (Figyelő) Kulturházavatás lesz vasárnap Gelleren. Az alsó—felsőgelléri, valamint a bogyai magyarságnak nevezetes ünnepe lesz vasárnap, szeptember 8-án. Ekkor avatják fel a SzMKE kulturházát, amelyet a Hanza-szövetkezettel együtt épített. A gelléri kultur-emberek, lel­kes, derék magyarok, élükön Széllé Géza igazgatótanitóval s Vendégh La­jos kulturegyleti elnökkel, akik munkába fogták a gelléri „kulturlegényeket“ s felépítettek egy nagyszerű kulturházát. Az ünnepélyes avatóra régen készül az egész falu : társadalmi és kultur­­esemény lesz. Gellér lakossága igen örülne, ha Komáromból is minél töb-Halálos szerencsétlenség Érsekujvárott a csatornaépítésnél — Saját tudósítónktól. — Komáromba is eljutott a „Jólét klubja“ hólabdarendszerének kérőéivé. Hogyan nem lehetünk gazdagok s mit ígérnek ezért? ben meglátogatnák a községet a nagy­­napon. A megnyitón képviseltetni fogja magát a Hanza s a SzMKE központja is. A műsor úgy alakul, hogy délelőtt a vendégek fogadása lesz, majd fel­avató isteni tisztelet, díszközgyűlés, közebéd, délután Gyöngyösbokréta felvonulás, négykor műsoros délután, ének és zenekar, műkedvelőelőadás. Utána tánc. Belépődíj 3—8 korona. Az érdekes ünnepélyre mindenkit szí­vesen lát a gelléri SzMKE. — Egy apróhirdetés története. Már hetek óta Írnak a lapok arról az intenzív Mozart-kuituszról, amely a halhatatlan zeneköltőnek itteni kap­csolataira igyekszik fényt deríteni. Ugyanis a Mozart-irodalomban csak szórványosan találhatók feljegyzések Mozart pozsonyi és szomolányi kap­csolatait illetőleg, igy úgyszólván tör­téneti kalauz nélkül kell végigjárni azokat a stációkat, amelyek Mozartnak itteni kapcsolatait és vonatkozásait sej­tetik. Ezért megindult a levelezés min­den irányban, mozgósítva lettek az összes Mozart-egyesületek és zenei irók, hogy segítségére siessenek annak az akciónak, amely még a jövő tavasz folyamán igyekszik felépíteni a szlo­venszkói Mozart-hajlékot, a Mozarteu­­mot. Eddig már igen tekintélyes anyag gyűlt össze, igy sikerült megszerezni legutóbb a Varázsfuvola teljes parti­túráját, amelynek különösen érdekes vonatkozása van Mozart özvegyével. A bécsi Magyar Hírmondó 1800-as évfolyamában egy apróhirdetés jelent meg Mozart özvegyétől, aki akkor igen nyomorúságos viszonyok között ten­gette Bécsben életét. Mozart özvegye a magyar intelligenciához fordult se­gítségért. Azok a magyar mágnások, akik Mozartnak zenéjével szemben oly nagy megértést mutattak, az első hír­adásra rögtön reagáltak és sikerült a Mozart relikviákat igy az özvegynek értékesíteni. Ezekből a relikviákból sok került Pozsonyba, igy a Figaró házasságának teljes partitúrája az öz­vegy kézjegyének igazolásával. Ezeket is sikerült a Mozarteum számára, saj­nos már csak töredékben átmenteni. Egy ismert pösyénkörnyéki arisztokrata család vásárolta meg 50 aranyért a Varázsfuvola első metszetét, ez később a Hrabovszky családhoz került s innen jut most el a halhatatlanság templo­mába. Megszerezték a bécsi Magyar Hírmondó már 135 éves elsárgult pél­dányát is, amelyben Mozart özvegyé­nek a magyarul Írott felhívása, hirde­tése megjelent. Itt adjuk akkori he­lyesírással ezt az érdekes apróhirdetést, amely fényt vet az özvegy szomorú anyagi viszonyaira. Az én boldogult Férjemnek mun­kái nemcsak esméretesek, hanem a még eddig vagy nagy részént esméretlenek kiadódnak most mind együtt szép és annyival tökélete­sebb formában, minthogy azok­nak legnagyobb része eredeti kéz­írások szerént készítve lettek. (Felsorolása következik a mun­káknak.) Mozart özvegye, aki la­kik Béts belső városában a Mi­­hálly piatzán, az 5.-ik sz. házban. A magyarnyelvű hirdetésnek meg volt az eredménye, pozsonyi és kör­nyékbeli arisztokraták megvásárolták a Mozart kiadványokat. Érdekes, hogy most aztán sikerült ezt a már történeti jelentőséggel biró Magyar Hírmondó egyik példányát, valamint annak tar­talmában említett első kiadványokat is az előkészítő bizottságnak megszerezni és további századokra a feledéstől megmenteni, hogy azokat összegyűjtve emléket állítsanak a halhatatlan költő emlékezetének, (g.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom