Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-07-27 / 60. szám

I l&rajcsoirics Komáromban! Komáromija helyeződött a Krajcsovics-ügy központja. Izgalmas tanúkihallgatások és szembesítések. — Krajcsovics cinikusan tagad. — Helyszíni szemle a Szobolovszky házban, ezúttal Krajcsoviccsal együtt. — Pozsonyból jött a vizsgálóbíró. — Mit mond a védőügyvéd? 1935 július 27. »KOMAROMI UAPOK« 5 oldal. A hetek óta nagy érdeklődéssel kí­sért Krajcsovics ügy központja né­hány napig ismét Komárom: az ér­deklődök szeme mindenünnen ide­figyel s kíváncsian lesi, megtörik-e végre Krajcsovics, be vall-e valami gyilkosságot, avagy tisztázni tudja ma­gát. A pozsonyi vallatások után ide, Komáromba hozták a volt főrendőrt, hogy kivizsgálják a nyolc évvel ez­előtti Szobolovszkyné-féle gyilkossá­got. TIZENHÁROM TANÚ ELSŐ NAP. Csütörtökön délben kezdték meg a tanúkihallgatásokat az izgalmas ügy­ben. összesen harmincöt tanút idéz­tek be a kerületi bíróságra, ezek közül az első nap alig tizet tud­tak csak kihallgatni. A kihallgatáso­kat Markovics dr. pozsonyi vizs­gálóbíró folytatta le, de Komáromban tartózkodott az ügyész, N o v á k dr. is. Mindketten tisztelegtek So ős Imre dr. főtanácsosnál, a komáromi kerü­leti bíróság h. elnökénél. Ugyan­csak eljött Komáromba a főrendőr védőügyvédje, Bugár Milos dr. is. Nagyszámú újságíró is tartózkodott a városban, akik szorgalmasan je­gyezték a hallottakat. ELSŐ TANÚ: A FÉRJ. Az ügy első terhelő tanúja maga a férj, Szobolovszky volt. A szembesítés izgalmas részletek­ben bővelkedett. Szobolovszkyt sokáig és körülményesen hallgat­ták ki az ügy minden apró rész­letére vonatkozólag. A második tanú egy vasalónő volt, aki úgy került a tanuk közé, hogy ismert egy Bíró Rózsi nevű leányt, aki viszont jóban volt Krajcsovics­­csal. Bíró Rózsi elmondta egyszer a vasalónőnek, hogy Krajcsovics véres zsebkendőket adott kimosásra neki, kettőt is. Később Bíró Rózsi letagadta ezt a vallomást, mivel szerelmes volt Kraj­­csovicsba. Állítólag ezzel a zsebken­dővel törölte le a vért ruhájáról Kraj­csovics. Bíró Rózsi később nem akart emlékezni semmire, de a vasalónő emlékszik. Majd egy pozsonyi nőt, G1 e s z An­­csit hallgatták ki. Ez azt vallja, hogy annakidején udvarolt neki Krajcso­vics, de ő nem fogadta el az udvar­lást, ellenben azt mondta Krajcso­­vicsnek: — Mit akar maga? Hisz magának ott a Fenol Rózsi! Erre így felelt Krajcsovics: — Rózsival végeztem, mert haza­­küldtein a szüleihez. Aztán Rózsit azóta sem látták. Kihallgatták még Márkus marhake­reskedőt, aki Szobolovszkyval járt vi­dékre marhákat vásárolni s aki sok­szor lakott Szobolovszkyéknál. Egy másik nőtanu látta Krajcsovicsot a kritikus éj­jelen a Fazekas uceában járkálni. Ugyanakkor Szobolovszky kártyázott Tóthéknál. A tanuk néha pontosan emlékeznek az esetre, néha zavarosan adják elő vallomásaikat: nehéz kihámozni az igazságot. A CINIKUS KRAJCSOVICS. Krajcsovics pedig cinikusan, mond­hatni szemtelenül viselkedik s ez a viselkedése máris problémát ad a pszihiáterek számára. Fölényesen, nevetve utasít vissza min­dent, nem ismer be semmit, minde­nen mosolyog s cinizmusa máris köz­ismertté vált. Cinizmusával akar megtörni min­dent. Zavarba akarja hozni a ta­nukat, ellentmond nekik, bátor, roppant magabízó, fölényes. Szereti a feltűnést. Pszihopatologikus eset. A vizsgálóbíró azt kutatja: tud­ta-e Krajcsovics, hogy a meggyilkolt asszonynál pénz van? HELYSZÍNI szemle A FAZEKAS UCCABAN. A Fazekas uccai helyszíni szemlét eredetileg Markovics vizsgálóbíró csü­törtökön délután öt órára tűzte ki, azonban azt később péntek reggelre halasztotta el. Csütörtök délután 4 órakor már olyan nagy tömeg lepte el az Eötvös—Fazekas ucca sarkot, amely 5 óráig kétségkívül kétszere­sére nőtt volna, hogy Markovics dr. nem látta alkalmas időnek akkor megtartani a helyszíni szemlét. Na­gyon tévedett azonban Markovics vizs­gálóbíró, mert a máskor oly csöndes, elhagyott Fazekas ucca péntek reggel már fél 6-kor lármás volt az érdeklő­dők tömegétől, amely el volt szánva arra is, hogy ha estig is kell egy­helyben állniok, akkor is kitartanak. Munkatársunk háromnegyed G-kor ért ki a színhelyre. Ekkor már száz­nál többen sétáltak fel-le. Sokan kö­zülük már 5-kor itt voltak. Ezek tart­ják szóval az ujjonnan érkezőket. Negyed 7-kor jön az első két rendőr. Majd röviddel utána egy egész kis csapat. Kiürítik a Fazekas uccát, el­zárják kétoldalról és ezután senkinek sem szabad bemennie. Még az újság­íróknak sem (de csak nem szabad, lehetni lehet, már aki elég ügyes hoz­zá). Lassan megjelennek a helyszíni szemlére idézett tanuk. Elsőnek Szo­bolovszky Oszvald jön. Majd megje­lennek .a többiek is: Simkó Mária, Glesz Anna, Katona Uus és az omi­nózus éjjelen ott alvó marhakeres­kedő, Márkusz Samu is. HOZZÁK KRAJCSOVICSOT. Háromnegyed 7 van. Mozgás támad a mindjobban szaporodó tömegben és a rendőrök is erélyesebben szorít­ják vissza a járdára a látnivágyókat. Föltűnik egy autó. Még nem tudni, kit hoz. Lehet, hogy a vizsgálóbírót, a védőt; vagy más akárki is ülhet benne, hisz közönséges csukott sze­mélykocsi. Már látjuk a rendszámát: S. 7504. Csak amikor már közel ér hozzánk, látjuk, hogy két oldalt és hátul le vap húzva a függönye. Csak élőiről lehet belátni: két fegyőr ül benne és közöttük Krajcsovics. Kezein bilincs, fejét lefelé lógatja, hogy arcát ne igen láthassa a tömeg. Talán szégyenli magát? Fürgén ugrik ki a Fazekas ucca 11. sz. előtt meg­állt kocsiból, amennyire már a bi­lincsektől fürge tud lenni. Siet be a kapun, hogy minél kevesebb ideig érje az érdeklődők szeme. Egy-két perc múlva érkezik meg dr. Markovics vizsgálóbíró, dr. Bugár, a védő, de itt van az államügyész is és a nyomozás komáromi részét vezető Uhrovcik rendőrfogalmazó. Sőt azok is, akik resztvettek a Szobolovszkyné gyilkossági ügyében lefolytatott első nyomozásban. Eltűnnek a zöld kapu­ban és mögöttük az bezárul. Senki­nek rajtuk kívül nem szabad szem- és fültanuja lenni a helyszíni szemlé­nek. MI TÖRTÉNIK BENT? Először is a tanuk kerülnek sorra. Első az öreg Szobolovszky. El kell újra mondania, hogy milyen helyzet­ben látta meg felesége véres tetemét. Pontosan meg kell mutatnia, hol fe­— Saját tudósítónktól. — küdt, merre volt a feje. Előkerül a balta is. Annak a pontos helyét is meg kell mutatnia. Majd megpróbálják lejátszani az esetet. Lehelséges-e, hogy közvetlen a kapuban fejbeütött Szobolovszky­né arra a helyre essen, amelyet a tanuk megjelöltek? Szóval, kívülről jött-e a támadó? Be­zárják a kaput, egy rendőr becsön­get és már világosan látni az összes lehetőséget. Ezután kipróbálják azt, hogy a gyil­kos fejsze csengését, amelyet a gyil­kos messze eldobott, be lehet-e halla­ni a szobákba. A tanuk kihallgatása után Krajcsovicsot is előhozzák. Ekkor már nagyon sok nézője van az eseményeknek. A Molnár ucca szemközti házának teteje tarka a sok ruhától. Természetes, hogy itt is, mint mindenütt, több a nő, mint a férfi. Ők sokkal kiváncsiabbak, no meg sokkal szemfülesebbek is. Egészen jó ötletet találtak ki: kiszedték a ház tetőzetének cserepeit. Csak három­négy darabot és most már deréktól kibújva azon, páholyból nézik az ese­ményeket. Mindig több és több fej jelenik meg, már félő, hogy lassan nem lesz a háznak teteje. KRAJCSOVICS TAGAD. Krajcsovics a két fegyőr között las­san jön elő. Arca sápadt, nagyon so­vány, beesett, szinte nem ismerünk rá. A csütörtök kora reggel megejtett helyszíni vizsgálat után Krajcsovicsot az autóban visszavitték a törvény­székre, ahol megkezdődött a tanuk kihallgatása, majd Krajcsoviccsal va­ló szembesítése. A tanuk nagy része meglehetősen terhelő vallomást tett, a szembe­sítésnél azonban Krajcsovics min­den esetben szinte cinikusan és nevelve tagadott. Délelőtt a legfontosabb tanú Kellner Miklós szabó volt, aki megismételte a rendőrség előtt tett vallomását. Mint külön érdekességet kell meg­említenünk, hogy a tisztításra szánt ruhát nein ma­ga Krajcsovics adta oda, hanem kora reggel bedobta a szabómű­hely ablakán s csak délután jelent meg személye­sen s akkor világosította fel a meg­lepett szabót arról, hogy az a ruha az övé. Ekkor kereste azt a bi­zonyos zsebkendőt, amely az igazság kiderítésénél oly nagy sze­repet játszik. A másik fontos tanú Ö váry Miklós, aki Kellnernél volt abban az időben segéd. Ővárynak a szembesítésnél Krajcsovics azt a választ adta, hogy a kérdéses ruha nem is az övé volt, hanem egy Broczky neve­zetű építő munkásé, akivel vala­milyen vitából kifolyólag össze­veszett és eközben bevérezte. A délután folyamán került sor a gyil­kosság koronatanújának, Bíró Ró­zsinak a kihallgatására. Bíró Rózsi Komárom, július 26. Föltűnően nyugodt, semmi nem látszik rajta. Izgalomnak nyoma sincs az arcán. Halkan felel Markovics vizsgálóbíró kérdéseire. Nem akar tudni a há­­tulsó kijáratról, ő nem ment ki arra soha. Hiába mondják neki, hogy Szo­bolovszky és a többi tanú mind em­lékszik arra, hogy használta ő is, ha ritkán is, azt a kijáratot, hajtha­tatlan. Közben merőn néz egy pont­ra. Mindenki figyeli, hogy mit néz: egy eldobott égő cigaretta végét. Ezután vége a helyszíni szemle egyik részének. Szembesítések a helyszínen nem voltak. Külön hallgatták ki a tanukat, külön a gyanúsítottat. Megnézik Krajcsovics bilincseit, jól be vannak-e csukva és a két fegyőr kíséretében beszáll az autóba, amely a Dunapart felé viszi vissza az ügyész­ségi fogházba. A vizsgálóbíró ezután álmegy a Molnár uccába, hogy szem­ügyre vegye a másik kijáratot. Nehéz elmagyarázni, hogy milyen volt, hi­szen azóta már egy új ház áll a he­lyén. Ezzel véget is ér a helyszíni szem­le, amelyről mindeddig nem tudni, vájjon használt-e, vagy ártott Kraj­­csovicsnak. A hivatalos személyek el­vonulnak, vissza a törvényszékre, ahol folytatódnak a tanúkihallgatások és a Fazekas ucca újra visszaesett hétköznapi mivoltára. ráismert az eléje tárt zsebkendőben arra, amelyet a gyilkosság előtti idő­ben Krajcsovicsnak ajándékozott. Ez a zsebkendő egyik sarkában színes lepkével van diszítve, úgy hogy érde­kességénél és feltűnőségénél fogva nem felejtheti el egyhamar az, aki adta. Krajcsovics a szembesítésnél két­ségbe vonta a zsebkendő eredetét és azt állította, hogy a zsebkendőt Bíró Rózsi nővére adta. Szerinte Bíró Ró­zsi azért vall ellene, mert haragszik rá amiatt, hogy nem akarta őt felesé­gül venni. Rt érdekes beszélgetés folyt, le dr. Markovics vizsgálóbíró és Bíró Rózsi között: Dr. Markovics: Haragszik Krajcso­­vicsra? Bíró Rózsi: Nem, ellenkezőleg örü­lök annak, hogy nem lettem Krajcso­vics felesége. Bíró Rózsi után több kevésbbé fon­tos tanú kihallgatása következett. Ér­dekes az egyik tanú vallomása. A gyilkosság előtt egy órával Krajcso­vics az Eötvös uccában lévő Fehér féle vendéglő kertjében víg hangu­latban borozott, táncolt, énekelt, de egy időre bement az ivóba és onnan figyelte az udvaron lévő Szobolov­szkyt. Ebből arra lehet következtetni, hogy Szobolovszkyt biztos helyen akarta tudni Krajcsovics. A vendég­lőből körülbelül 11—1/2I2 órakor tá­vozott el a főrendőr, itt azonban nem teljesen egybehangzó a tanuk vallo­mása. A kihallgatások után munkatár­sunk beszélgetett dr. Markovics vizsgálóbíróval. A vizsgálóbíró ha­tározottan jelentősnek tartja a ma Nagyon sok terhelő vallomás hangzott el pénteken Krajcsovics ellen. Krajcsovics mindent tagad, de gyakran ellent­mondásokba keveredik, — Szombaton délelőtt befejeződik a komáromi vizsgálat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom