Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-07-27 / 60. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. július 27. propaganda kiadásai, ameddig a készletem tart, leszállított árban kaphatók: Jókai: Aranyember . . . 25'— Kő Móra: Aranykoporsó . . . 18— Ke Mind a négy mű megrendelésénél vidékre bérmentes szállítás! Rákosi: Elnémult harangok 9*— Ke i V >> Korhadt fakeresztek 9'— Ki Spitzer Sándor könyvesboltja Masaryk-ucca 29. sz. J tona, aki állítólag látta a rémet, de nem tudta elfogni, mert az ismeretlen kerékpáron ült és gyorsan elmenekült. Londonban tegnap letartóztattak egy fiatal suhancot, akit a Surrey-vidéki rémnek gyanítottak, de úgylátszik alibit tud igazolni. A londoni detektívek most különös feltevéssel állottak elő. Több, eddig a nyilvánossággal nem közölt gyanúok alapján úgy vélik, hogy a rém: tengerész, aki „az egyéniség kettéhasadásában szenved“ és két életet él: az egyiket mint jámbor, senkinek nem vétő tengerész, a másikat pedig az év bizonyos szakaiban mint veszedelmes szadista, aki megtámadja a nőket. Egy előkelő londoni elmeorvos ezt a feltevést lehetségesnek tartja, amely természetesen azzal a következtetéssel is jár, hogy a tengerész egészséges napjaiban egyáltalán nem is sejti, hogy betegsége idején mit követ el. Ötperces lecke. Szívesen továbbitok itt, rövid mondatokban, egy kis tudáshalmazt, amit a napokban, kevésbé ismert dogokról szereztem. 8. Vera Figner, a hires orosz írónő és forradalmárnő („Nacht über Russland“ szerzője) már 82 éves és — már 1884-ben halálraitélték. Büntetését életfogytiglani fegyházra változtatták és egyfolytában 1906-ig ült. Ekkor szabadult ki és rögtön Párisba menekült. 9. Senki se fogja elhinni, hogy D’Annunziot sohse hívták Rapagnettának és sohasem volt zsidó. Rapagnettának azt az embert hívták, aki születését az anyakönyvnél bejelentette. Az irodalomtörténet őt téveszti össze ... Valljuk be, kissé már az idegekre megy, nemcsak az újságolvasónak, aki elvégre megkívánja a maga napi szenzáció-adagját, hanem az újságírónak is, akinek az a feladata, hogy szállítsa az izgalmakat. Igen, kövér falat: uborkaszezonban egy ilyen főrendőr, akire azl is ráfoghatjuk, hogy tömeggyilkos: ő maga vonl vállat többaz apával, akinek neve Paolo D’Annunzio, mig anyját Luisa De Benedictisnek hívták. 10. Ki tudja, hogy a világ legnagyobb villamosműve. Moszkvában van, az Elektrozavod, amelynél húszezer alkalmazott dolgozik. 11. Senki nem tudja, hogy Axel Munthe előbb hosszú ideig svédül irt, Puch M. álnéven. Csak amikor angol nyelven megjelentette a San Michele regényét, használta igazi nevét. sílói. Mindent megnéztek, megvizsgáltak, lefényképeztek, kikutattak s megírtak. Némelyik egész délután körmölt, szimultán, egyszerre több lapnak is. A bírósági épületbe bemennie senkinek sem volt szabad. A nagy érdeklődésre való tekintettel rendőrt állítottak a törvényszék kapujába. Még sem akarta először beengedni. Markovics dr. mosolygott, alkalmasint tetszett neki a lelkiismeretes rendőr s megnevezte magát. Elvégre nélküle nem lehet megtartani a kihallgatást. Senki illetéktelen nem vehetett részt a kihallgatáson. Csak elvétve szivárogtak ki hírek. Ezeket a híreket aztán a Deák Ferenc uccában csoportosan álldogáló kiváncsiak szívlák-lesték. Biciklisen. gyalogul, kisebb-nagyobb csoportokban órákat tudtak álldogálni kíváncsibb komáromiak, hogy Krajcsovicsot esetleg láthassák. A Fazekas uccuk — tekintettel a helyszíni szemle lehetőségére, csütörtökön egész seregek tartották megszállva s még este, későn is várták, hátha akkor hozzák ki a fáradt Krajcsovicsol. hátha bódult fejjel mégis bevall mindent. A biztosabb híreket mégis az újságírók tudták s hol itt-hol ott, kávéházban, étteremben ütötték fel tanyájukat s egy-egy megbízottat küldtek ki, érdeklődni. Az egyik kolléga kijelentette, hogy tűzön-vízen keresztül, mégis bemegy a bíróság épületébe. A többiek kételkedtek. — Mit ad, ha mégis bemegyek? - mondotta a kolléga a kételkedőknek. — Egy csizma sört! Félóra múlva a kolléga Írásos bizonyítványt hozott a törvényszék illető 1. Ki tudja azt például, hogy a mai nemzeti szocializmus programját már 1882-ben lefektették az úgynevezett linzi kongresszuson, amelyet az akkori nagynémet párt tartott. A „nemzeti szocialista“ elnevezést pedig 1913-ban mondotta ki először Érti, mig a Harmadik Birodalom elnevezés először egy Moeller nevű ur ajkán hangzott el. A legnagyobb lökést a nemzeti szocializmusnak egy Anton Drexler nevű lakatos adta, akit 1918-ban kitaszítottak a szociáldemokrata pártból. Az uj párt első huszonnégy tagja között Hitler még csak nem is szerepelt, mindössze 66-ik számú tagja volt a párt egyik sejtjének. 2. Ki tudja, hogy ha nem veszünk magunkhoz elegendő A-vitamint, úgy rövid időn belül kiszárad a szemgolyónk, sőt annak elszarusodása következik be. Ezért kell enni sok zöldfözeléket, tejet, vajat, sajtot, tojássárgáját. 3. Azt se sokan tudják — sőt talán senki — hogy 1932-ig összesen 752 ezer személy repült a levegőben és hogy a repülőterek száma az egész földön összesen 3000. 4. Berlin lakosságának félszázaléka magyar s egy egész százaléka orosz. 5. A vasutak fejlesztése — Oroszország kivételével — majdnem az egész világon abbamaradt. Mindenütt az autó és a légiutak kiépítése folyik. 6. A legrégibb horogkeresztet (svasticát) Erdélyben találták. Kr. előtt a 3-ik évezredből származik. A hinduk a horogkeresztet újévkor ma is az ajtójukra festik. 7. Az első vegyiháborut a spártaiak folytatták, akik Kr. előtt 431-ben Belgium és Piatea városokat akarták megtörni. A középkorban ezután a ként is felhasználták hadászati célokra. szór is és mondta szokott cinizmusával a bíráknak: ;Kérem, ha a tavalyi kofferes gyilkosságot Pesten esetleg még nem nyomozták volna ki, úgy azt is én követtem cl. fogjanak rám már mindent!« Talán éppen ez a szerencséje, hogy most minden létező és nem létező bűnt rákennek, könnyebb így védekeznie a valódi bűn ellen. — ha valóban elkövette. — mintha csak egyetlen bűnt kellene lisztáznia. Túlsók, amit vállalnia kell ennek a cinikus embernek, tehát könnyebben viseli. ❖ •••-• V: Hogy bűnös-e, Nagy sem: a bíróság fogja eldönteni. A vélemény róla mindenesetre igen érdekes: lelkibeteg ember, kissé perverz, talán szadista hajlamú. kleptomániás, egyszóval semmiesetre sem egészséges. Erős, magabiró, szereli a föltünésl, cinikus, mindent tagad, még azt is, amelyet íredig, már nem lehet letagadni semmiképen. Nem ismer be semmit s ez isméi gyanús. Hogy a gyilkosságokat eikövette-e, avagy nem: ebben még senki sem biztos. Lehel ... — mondják, valószínű ... kitelik tőle ... Ezért mosolyog Krajcsovics, mert tudja, hogy végletekig tagadhat, egyelőre nincsen ellene bizonyíték. Vannak. akik azl mondják, hogy pihenni kellett volna hagyni az ügyet, félévig. Krajcsovics akkor talán megérett volna a vallomásra. * Komárom mindenesetre érdeklődött Az abesszin-olasz szenzáció mellett Helyi szenzáció is akadt s nem tudni, melyik a kedvezőbb... Az újságírók is ki lovagolhatják magukat: végre egy téma, amelybe belekapaszkodhatnak, amelyet alakíthatnak, gyúrhatnak a tetszésük szerint, újabb áldozatokat bukkanthatnak fel a homályáról s nem létező tanukat szülnek az íróasztal mellett, hogy aztán ismét eltemessék. Van egy sereg újságíró Komáromban. akik Pozsonyból szálltak alá. Magyar, német, szlovák, cseh lapok tudóa tanuk is szigorú őrizet alatt állanak: nem hagyhatják el a törvényszék épületét és sem egymással, sem mással nem beszélhetnek. A rendőr még azf is figyelmezteti, aki jegyezni próbál... Nagy az ellenőrzés. A legérdekesebb a dologban az, hogy a buzgó rendőr csütörtökön délelőtt magát a vizsgálóbírót és annak írnokát Szederkényi Anikó, az ismert magyar Írónő, nem is sejtette, amikor megirta „Amig egy asszony eljut odáig!“ cirnü regényét, hogy ezzel új szállóigét teremtett meg, amelyet különböző variációkban széltében-hosszában használnak. Különösen szeretik az újságírók és a lapok hasábjain igen gyakran találkozunk ezzel a szállóigével, aminthogy most mi is használjuk a fenti címünkben. Itt az eljutás nem képletes, hanem valóságos. Egy levelező lapról van szó, amelyet Algírba, Afrikába küldtünk, de amire odaért, akkorra már a címzett onnét is tovább utazott. A múlt hónapban ugyanis képeslapot kaptunk Székely Antaltól, a Komárommegyei Mezőgazdák már megszűnt Szövetkezetének volt igazgatójától Algírból. E lapon arról értesít, hogy hányatott életének újabb állomására ért. Most itt van Algírban, de itt is nehéz körülmények között küzd az élettel. Megirta címét is és mi siettünk néki válaszolni. A levelezőlapot július 7-én adtuk fel és 24-én már visszaérkezett hozzánk azzal, hogy a címzett már elköltözött. A komáromi levelezőlap tehát Komáromtól Algírig, meg vissza az utat 17 nap alatt tette meg, ami tekintettel arra, hogy az algíri posta előbb meggyőződött a levélhordó útján, hogy folyosójáról, hogy valóban ott volt.. Még a féltve őrzőit tanukkal is beszélt. Megnyerte a sört: »egy-null a német kisebbségi sajtó javára!« — mondotta elégedetten a tizedik korsó sör után. Mert a Krajcsovics-ügy, ha egyebet nem is, de sörben nagy hosszt ereda cimzett már nincs Algírban, ami egy-két napot bizonyosan igénybe vett, elég nagy gyorsaság. Es még merjen panaszkodni valaki a postára. A legtöbb lusta levélíró a szegény postára keni annak a levélnek az elvesztését, amelyet az illető meg se irt. Ez az Afrikát megjárt komáromi levelezőlap bizonyítja legjobban, hogy a posta megbízható és pontos. Ha jól megcímezzük a levelet és ráirjuk a feladó nevét, akkor ha nem találják a címzettet, visszaérkezik a feladóhoz. Szegény Székelynek hát Algírban se volt maradása és tovább rótta a világjárók nem mindig rózsákkal behintett útját Úgy tudjuk, hogy Algírban az idegenlégió kantinjában volt alkalmazva, de onnét máról holnapra elküldték. Érdekes, hogy ugyanakkor egyik komáromi földink, aki már sok nagyobb utazást megtett, éppen Algírban volt és tervezte, hogy megnézi az idegenlégiók kaszárnyáit és igy nagyon valószínű, hogy találkozott volna Székellyel is. Az idegenlégió meglátogatását azonban közbejött akadályok miatt mellőznie kellett és hazajött Komáromba anélkül, hogy a sokat hányatott Székely Antallal találkozott volna. Pedig nagyon érdekes lett volna a találkozás. menyezett. (thyvi) Amig egy komáromi levelezőlap eljut Algirig, meg vissza! A komáromi világjáró már Algírban is fölszedte sátorfáját. — Saját tudósítónktól. — — július 26'—
