Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-07-27 / 60. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1935. július 27. propaganda kiadásai, ameddig a készletem tart, leszállított árban kaphatók: Jókai: Aranyember . . . 25'— Kő Móra: Aranykoporsó . . . 18— Ke Mind a négy mű megrendelésénél vidékre bérmentes szállítás! Rákosi: Elnémult harangok 9*— Ke i V >> Korhadt fakeresztek 9'— Ki Spitzer Sándor könyvesboltja Masaryk-ucca 29. sz. J tona, aki állítólag látta a rémet, de nem tudta elfogni, mert az ismeretlen kerékpáron ült és gyorsan elmenekült. Londonban tegnap letartóztattak egy fiatal suhancot, akit a Surrey-vidéki rémnek gyanítottak, de úgylátszik alibit tud igazolni. A londoni detektívek most különös feltevéssel állottak elő. Több, eddig a nyilvánossággal nem közölt gyanúok alapján úgy vélik, hogy a rém: tenge­rész, aki „az egyéniség kettéhasadá­­sában szenved“ és két életet él: az egyiket mint jámbor, senkinek nem vétő tengerész, a másikat pedig az év bizonyos szakaiban mint veszedelmes szadista, aki megtámadja a nőket. Egy előkelő londoni elmeorvos ezt a fel­tevést lehetségesnek tartja, amely ter­mészetesen azzal a következtetéssel is jár, hogy a tengerész egészséges nap­jaiban egyáltalán nem is sejti, hogy betegsége idején mit követ el. Ötperces lecke. Szívesen továbbitok itt, rövid mon­datokban, egy kis tudáshalmazt, amit a napokban, kevésbé ismert dogokról szereztem. 8. Vera Figner, a hires orosz írónő és forradalmárnő („Nacht über Russ­land“ szerzője) már 82 éves és — már 1884-ben halálraitélték. Büntetését élet­fogytiglani fegyházra változtatták és egyfolytában 1906-ig ült. Ekkor szaba­dult ki és rögtön Párisba menekült. 9. Senki se fogja elhinni, hogy D’Annunziot sohse hívták Rapagnettá­­nak és sohasem volt zsidó. Rapagnet­­tának azt az embert hívták, aki szü­letését az anyakönyvnél bejelentette. Az irodalomtörténet őt téveszti össze ... Valljuk be, kissé már az idegek­re megy, nemcsak az újságolvasónak, aki elvégre megkívánja a maga napi szenzáció-adagját, hanem az újság­írónak is, akinek az a feladata, hogy szállítsa az izgalmakat. Igen, kövér falat: uborkaszezonban egy ilyen fő­rendőr, akire azl is ráfoghatjuk, hogy tömeggyilkos: ő maga vonl vállat több­az apával, akinek neve Paolo D’Annun­zio, mig anyját Luisa De Benedictisnek hívták. 10. Ki tudja, hogy a világ legnagyobb villamosműve. Moszkvában van, az Elektrozavod, amelynél húszezer alkal­mazott dolgozik. 11. Senki nem tudja, hogy Axel Munthe előbb hosszú ideig svédül irt, Puch M. álnéven. Csak amikor angol nyelven megjelentette a San Michele regényét, használta igazi nevét. sílói. Mindent megnéztek, megvizsgál­tak, lefényképeztek, kikutattak s meg­írtak. Némelyik egész délután kör­­mölt, szimultán, egyszerre több lapnak is. A bírósági épületbe bemennie sen­kinek sem volt szabad. A nagy ér­deklődésre való tekintettel rendőrt ál­­lítottak a törvényszék kapujába. Még sem akarta először beengedni. Mar­­kovics dr. mosolygott, alkalmasint tet­szett neki a lelkiismeretes rendőr s megnevezte magát. Elvégre nélküle nem lehet megtartani a kihallgatást. Senki illetéktelen nem vehetett részt a kihallgatáson. Csak elvétve szivá­rogtak ki hírek. Ezeket a híreket aztán a Deák Ferenc uccában csoportosan álldogáló kiváncsiak szívlák-lesték. Bi­ciklisen. gyalogul, kisebb-nagyobb cso­portokban órákat tudtak álldogálni kí­váncsibb komáromiak, hogy Krajcso­­vicsot esetleg láthassák. A Fazekas uc­cuk — tekintettel a helyszíni szemle lehetőségére, csütörtökön egész sere­gek tartották megszállva s még este, későn is várták, hátha akkor hozzák ki a fáradt Krajcsovicsol. hátha bódult fejjel mégis bevall mindent. A biztosabb híreket mégis az új­ságírók tudták s hol itt-hol ott, kávé­házban, étteremben ütötték fel tanyá­jukat s egy-egy megbízottat küldtek ki, érdeklődni. Az egyik kolléga kijelen­tette, hogy tűzön-vízen keresztül, még­is bemegy a bíróság épületébe. A többiek kételkedtek. — Mit ad, ha mégis bemegyek? - mondotta a kolléga a kételkedőknek. — Egy csizma sört! Félóra múlva a kolléga Írásos bi­zonyítványt hozott a törvényszék illető 1. Ki tudja azt például, hogy a mai nemzeti szocializmus programját már 1882-ben lefektették az úgynevezett linzi kongresszuson, amelyet az akkori nagynémet párt tartott. A „nemzeti szocialista“ elnevezést pedig 1913-ban mondotta ki először Érti, mig a Har­madik Birodalom elnevezés először egy Moeller nevű ur ajkán hangzott el. A legnagyobb lökést a nemzeti szocializ­musnak egy Anton Drexler nevű laka­tos adta, akit 1918-ban kitaszítottak a szociáldemokrata pártból. Az uj párt első huszonnégy tagja között Hitler még csak nem is szerepelt, mindössze 66-ik számú tagja volt a párt egyik sejtjének. 2. Ki tudja, hogy ha nem veszünk magunkhoz elegendő A-vitamint, úgy rövid időn belül kiszárad a szem­golyónk, sőt annak elszarusodása kö­vetkezik be. Ezért kell enni sok zöld­­fözeléket, tejet, vajat, sajtot, tojássárgáját. 3. Azt se sokan tudják — sőt talán senki — hogy 1932-ig összesen 752 ezer személy repült a levegőben és hogy a repülőterek száma az egész földön összesen 3000. 4. Berlin lakosságának félszázaléka magyar s egy egész százaléka orosz. 5. A vasutak fejlesztése — Orosz­ország kivételével — majdnem az egész világon abbamaradt. Mindenütt az autó és a légiutak kiépítése folyik. 6. A legrégibb horogkeresztet (svas­­ticát) Erdélyben találták. Kr. előtt a 3-ik évezredből származik. A hinduk a horogkeresztet újévkor ma is az aj­tójukra festik. 7. Az első vegyiháborut a spártaiak folytatták, akik Kr. előtt 431-ben Bel­gium és Piatea városokat akarták meg­törni. A középkorban ezután a ként is felhasználták hadászati célokra. szór is és mondta szokott cinizmusá­val a bíráknak: ;Kérem, ha a tava­lyi kofferes gyilkosságot Pesten eset­leg még nem nyomozták volna ki, úgy azt is én követtem cl. fogjanak rám már mindent!« Talán éppen ez a szerencséje, hogy most minden létező és nem létező bűnt rákennek, könnyebb így védekeznie a valódi bűn ellen. — ha valóban elkö­vette. — mintha csak egyetlen bűnt kellene lisztáznia. Túlsók, amit vállal­nia kell ennek a cinikus embernek, tehát könnyebben viseli. ❖ •••-• V: Hogy bűnös-e, Nagy sem: a bíróság fogja eldönteni. A vélemény róla min­denesetre igen érdekes: lelkibeteg em­ber, kissé perverz, talán szadista haj­lamú. kleptomániás, egyszóval semmi­­esetre sem egészséges. Erős, magabiró, szereli a föltünésl, cinikus, mindent tagad, még azt is, amelyet íredig, már nem lehet letagadni semmiképen. Nem ismer be semmit s ez isméi gyanús. Hogy a gyilkosságokat eikövette-e, avagy nem: ebben még senki sem biztos. Lehel ... — mondják, valószí­nű ... kitelik tőle ... Ezért mosolyog Krajcsovics, mert tudja, hogy végletekig tagadhat, egye­lőre nincsen ellene bizonyíték. Van­nak. akik azl mondják, hogy pihen­ni kellett volna hagyni az ügyet, fél­évig. Krajcsovics akkor talán meg­érett volna a vallomásra. * Komárom mindenesetre érdeklődött Az abesszin-olasz szenzáció mellett He­lyi szenzáció is akadt s nem tudni, melyik a kedvezőbb... Az újságírók is ki lovagolhatják magukat: végre egy téma, amelybe belekapaszkodhatnak, amelyet alakíthatnak, gyúrhatnak a tetszésük szerint, újabb áldozatokat bukkanthatnak fel a homályáról s nem létező tanukat szülnek az íróasztal mellett, hogy aztán ismét eltemessék. Van egy sereg újságíró Komárom­ban. akik Pozsonyból szálltak alá. Ma­gyar, német, szlovák, cseh lapok tudó­a tanuk is szigorú őrizet alatt álla­nak: nem hagyhatják el a törvény­szék épületét és sem egymással, sem mással nem beszélhetnek. A rendőr még azf is figyelmezteti, aki jegyezni próbál... Nagy az ellenőrzés. A leg­érdekesebb a dologban az, hogy a buzgó rendőr csütörtökön délelőtt ma­gát a vizsgálóbírót és annak írnokát Szederkényi Anikó, az ismert magyar Írónő, nem is sejtette, amikor megirta „Amig egy asszony eljut odáig!“ cirnü regényét, hogy ezzel új szállóigét te­remtett meg, amelyet különböző variá­ciókban széltében-hosszában használ­nak. Különösen szeretik az újságírók és a lapok hasábjain igen gyakran találkozunk ezzel a szállóigével, amint­hogy most mi is használjuk a fenti címünkben. Itt az eljutás nem képletes, hanem valóságos. Egy levelező lapról van szó, amelyet Algírba, Afrikába küldtünk, de amire odaért, akkorra már a címzett onnét is tovább utazott. A múlt hónapban ugyanis képes­lapot kaptunk Székely Antaltól, a Ko­­márommegyei Mezőgazdák már meg­szűnt Szövetkezetének volt igazgatójá­tól Algírból. E lapon arról értesít, hogy hányatott életének újabb állomására ért. Most itt van Algírban, de itt is nehéz körülmények között küzd az élettel. Megirta címét is és mi siettünk néki válaszolni. A levelezőlapot július 7-én adtuk fel és 24-én már visszaérkezett hoz­zánk azzal, hogy a címzett már elköl­tözött. A komáromi levelezőlap tehát Komáromtól Algírig, meg vissza az utat 17 nap alatt tette meg, ami tekin­tettel arra, hogy az algíri posta előbb meggyőződött a levélhordó útján, hogy folyosójáról, hogy valóban ott volt.. Még a féltve őrzőit tanukkal is be­szélt. Megnyerte a sört: »egy-null a német kisebbségi sajtó javára!« — mondotta elégedetten a tizedik korsó sör után. Mert a Krajcsovics-ügy, ha egyebet nem is, de sörben nagy hosszt ered­a cimzett már nincs Algírban, ami egy-két napot bizonyosan igénybe vett, elég nagy gyorsaság. Es még merjen panaszkodni valaki a postára. A legtöbb lusta levélíró a szegény postára keni annak a levél­nek az elvesztését, amelyet az illető meg se irt. Ez az Afrikát megjárt ko­máromi levelezőlap bizonyítja legjob­ban, hogy a posta megbízható és pon­tos. Ha jól megcímezzük a levelet és ráirjuk a feladó nevét, akkor ha nem találják a címzettet, visszaérkezik a feladóhoz. Szegény Székelynek hát Algírban se volt maradása és tovább rótta a világ­járók nem mindig rózsákkal behintett útját Úgy tudjuk, hogy Algírban az idegenlégió kantinjában volt alkal­mazva, de onnét máról holnapra el­küldték. Érdekes, hogy ugyanakkor egyik komáromi földink, aki már sok na­gyobb utazást megtett, éppen Algírban volt és tervezte, hogy megnézi az ide­genlégiók kaszárnyáit és igy nagyon valószínű, hogy találkozott volna Szé­kellyel is. Az idegenlégió meglátoga­tását azonban közbejött akadályok miatt mellőznie kellett és hazajött Komá­romba anélkül, hogy a sokat hányatott Székely Antallal találkozott volna. Pe­dig nagyon érdekes lett volna a ta­lálkozás. menyezett. (thyvi) Amig egy komáromi levelezőlap eljut Algirig, meg vissza! A komáromi világjáró már Algírban is fölszedte sátorfáját. — Saját tudósítónktól. — — július 26'—

Next

/
Oldalképek
Tartalom