Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-12-04 / 97. szám

1935 december 4. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. erősebben, mint eddig. Ez az összeg osztassák szét a valódi koldusok kö­zött. Koldulni nyilvánosan s házakban rendőrileg tilos lenne. A komáromi ucca pénteken ne fes­sen úgy, mintha egész Európa sze­génységi fekélyei itt pattanlak volna föl, mintha minden koldus itt adna találkozót egymásnak a nagy roham előtt. A koldusokról vezettessék statiszti­ka s lakhely-regiszter. Csak a rá­szorulók kapjanak segélyt. A koldulás tiltott cselekmény le­gyen, ennek fejében azonban »gaval­­lérosan« lássuk el koldusainkat. Az üvöltő mozi-dervisek Kedves Szerkesztőség! Engedjék meg, kérem, hogy vég­re felemeljem szavam sok komáromi mozilátogató nevében. Remélem, nem fognak ezért rám megharagudni, sőt azt hiszem, dicsérni is fogják érte a fölszólalót. Szeretünk moziba jár­ni s így, télidőben ez egyike a leg­nagyobb komáromi szórakozási lehe­tőségeknek, esténkint. Sajnos, mozilá­togatási örömünket rettenetesen le­rontják az alsó széksorokban elhe­lyezkedett üvöltő dervisek. Ki kell jelentenem, hogy ez komáromi spe­cialitás, mert más városokban ezt nem tapasztalom. Évekkel ezelőtL kez­dődött a dolog, bizonyos jótorkú le­gények a humorosabb filmeknél na­gyokat nevettek s kurjongattak. Ez kezdetben tetszett a közönségnek. Saj­nos, ezt az üvöltést már sporttá tet­ték! s a dolog hallatlanul elfajult. Ké­sőbb már nemcsak a humoros filmek­nél vakkantottak bele a játékba, ha­nem a komolyabb tárgyúnak is min­den jelenetét ilyennel fűszerezték, sől már nemcsak egy ordított, hanem egész csoportok alakultak, szövetkez­tek s bőglek akár kelleti, akár nem. így lett a komáromi filmvetítés va­lóban hangos film: beszélt a film s ordított néhány széksor. Valljuk be: magunk is nagyon sokszor együttne­vettünk a tréfáskedvű legényekkel, akkor, amikor ennek helye s ideje volt néha hangulatot is hozott a te­rembe a jóízű nevetés. De csak ad­dig, amig az spontán jött. Újabban már lárpurlár űzik: bőgések és hör­­gések, vakkantások és üvöltések szól­nak bele a filmbe. Különösen tapasz­taltuk ezt a szép s finom Peer Gynt­­film előadásán, ahol a műélvezetet teljesen lerontotta. Cuppogások és felhörkenések, vad röhejek s hurro­­gatások kisérték a filmet s oármi­­lyen szép volt is a film: nem lehe­tett mindig odafigyelni a vad hurri­kán miatt. Nagyon kérjük az illeté­keseket, a hatóságot s a mozit: has­sanak oda, hogy legalább szép, ko­moly filmek vetítése alatt ne ordítsa­nak s rendetlenkedjenek a vad le­gények az alsó széksorokban, mert nem lehet odafigyelni a filmre. Pe­dig volt az utóbbi időben néhány ko­moly, szép film, amelyet örömmel s kedvvel néztünk meg. Nem lehetne ezeket a tomboló legényeket leszok­tatni az abesszin-erkölcsökről? Tisztelettel egy moziláíogató. * I Kik rugdossák be a pincék ablakát ? Igen tisztelt Szerkesztőség! Itt, a nyilvánosság előtt kérem meg a komáromi apákat s anyákat, hogy szoktassák le gyermekeiket arról, hogy ablaküvegekkel fotballozzanak. A komáromi scrdületlcn ifjúság, a 8—12 éves, azzal szórakozik, hogy cipőjének, vagy csizmájának orrával az útjába eső pinceablakokat betöri. Tanúja voltam ennek a Deák Fe­renc uccában: a törvényszékkel szem­ben levő házak pinceablakait szíves­kedjenek megnézni s mindjárt kide­rül igazam. Nem használt az, hogy a pinceablakok elé vasrácsot, vas­­lánc-sort tettek, nem használt a vas­tag üveg, nem használt semmi sem: a kölyök futtában oly ügyesen rúg­ja be az ablakot, hogy egyszerre kettő is betörik. Vannak házak, ahol egyetlen ép pinceablak sincs s va-Élcterős koldusokat azzal riasszunk el, hogy munkát kínáljunk s adjunk is nekik. Lehet, hogy fentebbi indítványunk­kal nem találtuk fel a puskaport. Le­het, hogy ez a rendszer már be van vezetve Komáromban. De, ha valóban van »koldusmegváltás«, és hasonló, akkor miért mégis az a sok koldus az uccán s a kapuk előtt? Akkor mégis baj van a rendszerben, ame­lyet tehát sürgősen s okvetlenül ki kell javítani, meg kell változtatni. Nyomatékosan követeljük, hogy a ko­máromi kolduskérdés üdvös formá­ban rendeződjék! lahányszor újat tetet a házigazda, be­törik. A Zámory uccában, a Pintyőke liget környékén ugyanez a helyzet. A vásott kölykök minden pinceabla­kot berúgnak. S ha az ember kisza­lad a házból, vagy meg akarja fenyí­­teni őket, (törvénytiszteletem ellené­re két pofleves nem ártana fejenként ezeknek az üveg-fotballistáknak) •— akkor nevetve s csúfolódva tovább­rohannak. Hát erről kellene tenni va­lamit, kedves szerkesztő úr. Abban a reményben, hogy valami orvosságot találunk, soraim közléséért szíves kö­szönetét mondva, tisztelettel egy több­szörös ablaktuiajdonos. * 31iért drága a komáromi piac ? Tekintetes Szerkesztőség! Nyugdíjas ember lévén, piac-napo­kon magam is kiballagok a piacra, szétnézni s keseregni. Nem a higié­nikus viszonyokról akarok most bú­­songó sorokat írni, hiszen ezt évek óta irdogálják már, — ezultal még égetőbb, zsebbeli kérdést teszek szó­vá: a piac drágaságát. Miért drága a komáromi piac? Megmondom. Még mielőtt a komáromi háziasszony, vagy magamfajta nyugdíjas, kimehetne a piacra valamit vásárolni, már megér­keznek az éhes és ügyes kupecek, szekerekkel s szekérszámra viszik el a baromfit, a tojást s mindent, ami ilyen hetipiacon élelmiszerben értéket képvisel. A komáromi embernek csak a selejtje jut s abból is drágán kap. Mire észbekaptam a múltkor is, már szekerestül vitték a libát, tyúkot, a tojást s mi alig kaptunk, azt is drá­­gá. Kérem, tudom, hogy a komáromi piac nemcsak a komáromi kispolgár kielégítésére való s örülnünk kell, hogy van árucsere, hogy van egy kis forgalom s önzőnek sem szabad len­nünk ilyenkor. Mégis megkérdem: nem lehetne-e szabályozni a bevá­sárlást s először a komáromi vásárló­­közönséget engedni Vásárolni, csak azután a szomjas kupeccket. ’Mond­juk: kilenc óráig vásároljon a komá­romi nép s azután szabadítsuk a tyúkkupeceket az eladókra. Ez, mon­dom, csak szerény óhaj, s nem tu­dom, helytálló-e, kivihető-e. Azt azon­ban tudom, hogy a komáromi kispol­gár érdekében beszélek. Rendezzük a kupec-ügyet! Tisztelettel egy nyugdíjas. Szlovenszkói irodalmi est Komáromban, december 14-én, szombaton. . A komáromi főiskolás fiatalság igen érdekes, vonzó műsorral akar kedves­kedni Komárom kullúrközönségének jövő szombaton, december li-én, a Kultúrpalotában: szlovenszkói irodal­mi estet rendez. Tavaly Ady-esLtel ked­veskedett a közönségnek, idén a szlo­venszkói irodalmat a művészetet fogja ismertetni, érdekes előadásokban, sza­valatokkal. Változatos lesz a műsor. Kiemelkedő pontja a műsornak dr. Szvatk óPálnak, a kiváló publicistá­nak előadása időszerű kullúrkérdések­­ről. I)r. Szvatkó Pál neve ismert s kitűnő hangzású egész Szlovenszkón. A komáromi közönségnek még nem volt alkalma hallani fejtegetéseit s a főiskolások most meghívták dr. Szvatkó Pálnak, a kiváló publicistá- A műsor további részleteiről következő számunkban! Járt-e a tettes Komáromban ? Persze, hogy nem járt! Mert: 1. Komáromban mindenki min­denkit ismer. Ismeretlenül egij percig sem lehet bujdosni, kü­lönösen a kávéházak előli nem. 2. A Kultúrpalotából nemigen szo­kott »kult úrelőadás« után nagy tömeg kijönni s ha kijön is, akkor kritizál, nem lehet azt mondani, hogy nem sajnálná a pénzt a kul­­t úr élvezetért. 3. A kávéházból kla­rinét szava nem hangozliatik, mert ez csak cigányzenekar tulajdona lehet, már pedig kávéházainkból száműzték a cigányzenét s a Csí­nom Palkót legfeljebb egy förtel­mes nagydob kíséretében lehet hallani. 4. Ha egyik kávéházunk tele van, a másik üres. Ezt tudnia kell a kevésbé járatos idegennek is. 5. Nagy egyetértésben nálunk nem szoktak kávéházba járni. 6. Üres a Nádor ucca soha nem le­het, mert nem lehet olyan üres a főucca, hogy egy cipőkirakatot ne rendeznének s a cipőüztct né­hány alkalmazottja ne gyönyör­ködnék a kirakatban. 7. Aki ná­lunk idegen, az egymagában reg­gelig sem talál ki az állomásra. Legfeljebb fényes napsütésben. Éjjel azonban sohasem. Éjipen azért: 8: nem mehet el Érsekúj­vár felé az első vonattal, mert az első vonat Budapest felé megy. 9. Végül, el lehet azt gondolni, hogy aki szereti a borocskát, az be ne üljön valami boritalozó helyre ná­lunk? 10. Hogyan lehet kávéhá­zak előtt elmenni, hogy ne ta­lálkozna valaki három kucséber­­rel és néhány jellegzetes alakunk­kal, akiknek kiderítését azonban az olvasó szíves tovább nyomozá­séira bízzuk... Hirdetmény. Változások bejelentésére vonat­kozó kötelezettség házosztály­­adó és házbéradó nyilvántar­tási célokra. Az összes háztulajdonosoknak tudo­másul adjuk a következőket: Az egyenesadóról szóló 26/1927. számú törvény 167. §-ának l. bekez­dése értelmében kötelesek a háztulaj­donosok a házosztályadókaíaszter pon­tos nyilvántartása céljából bejelenteni az adókivető hatóságnak az idézett törvény 66 §-ában feltüntetett válto­zásokat, éspedig a változás beálltától számított 15 nap alatt. Ezen változások a kővetkezők: 1. a háztulajdonos személyében be­állott változás (a bejelentéshez csatolni kell a bíróság bekebelezési határozatát), 2. az adótárgyban magában éspedig amennyiben a változások beállottak: a) az épületnek vagy részeinek, oly célnak való szenteiése által, mely a házadó kötelezettségét megállapítja, vagy megszünteti, b) a rendeltetésben, ha a lakóépület építkezési adaptáció által egész terje­delmében nem lakóépületté, vagy nem lakóépület egészben vagy részben lakó­épületté alakíttatott át, 3. uj épületek keletkezésével, régi épületek átépítésével, vagy azok teljes megszűnésével, 4. épületek megosztásával vagy egye­sítésével, miáltal az adótárgyak szapo­rodtak vagy apadtak, 5. az épület külső terjedelmében, amennyiben ezáltal a lakóhelyiségek száma változott. 6. Úgyszintén kötelesek a fent meg­állapított időn belül bejelenteni az épü­letek belsejében eszközölt puszta vál­tozásokat, amelyek a lakóhelyiségek számának növekedését vagy apadását, vagy egyes helyiségek megnagyobbo­dását, vagy kisebbedését okozták. Azon események bejelentéséhez, me­lyek építkezés vagy építkezési adap­táció foganatosítása következtében ház­­osztályadó kötelezettséget állapítanak meg és melyek adóváltozást idéznek elő, épitési vázrajzot kell csatolni, me­lyen a községi biró igazolja, hogy az építkezés tényleg pontosan eszerint eszközöltetett, ama naptári nap megje­lölésével, amelyen az befejeztetett. Azon események bejelentésének he­lyessége, melyek miatt a házosztályadó kötelezettség megszűnik, az építkezési hivatal által megerősítendő. Az idézett törvény 124. §-ának 1. bek. értelmében 15 nap alatt be kell jelenteni, a házbéradó szempontjából az illetékes kivető hatóságnál azt a napot, amelyen újonnan létesített épü­letek vagy azok részeinek tényleges használata bekövetkezett. Az állampénztárra nézve előnyös változások bejelentésének elmulasztása rendbírsággal büntethető, amennyiben nem alkotja az egyenes adó törvény szerinti más büntetendő cselekménynek tényálladékát (az idézett törvény 124. §. 2. bek. és 167. §. 4. bek.) Az egyenes-adó törvény 159. § 3. bek. való tekintettel értesítjük azon adófizetőket, akik épületeiket évközben vagy részben bérbe adják, hogy köte­lesek azt a bérbeadás napjától számí­tott 15 nap alatt az adókivető ható­ságnál bejelenteni, ellenesetben rend­bírságokkal büntethetők, amennyiben a mulasztás nem alkotja az idézett tör­vény szerinti más büntetendő cselek­ménynek tényálladékát. Egészben vagy részben bérbeadott épületek tulajdonosai, mely épületek­ből a lakók év közben kiköltözködtek, kötelesek ezt a ténykörülményt beje­lenteni, és pedig 15‘ nap alatt azon nap­tól kezdve, mikor az épület (épületrész) bérlete megszűnt; ha az adófizető ezt elmulasztja, az egyenes adó törv. 157. § 4. bek. értelmében rendbírsággal büntethető, amennyiben a mulasztás nem alkotja az egyenesadó törvény szerinti más büntetendő cselekmény tényálladékát. Az összes emlitett változások beje­­lentendők Írásban. Adóigazgatóság: Mikulás ajándéka ma. Mikulás közeledik. Nem érzem na­gyon a gyermekkori öröm emlékeit, hiszen háború van a világban: mind­egy, hogy hol ölik egymást az embe­rek, az etikus léleknek fel keli ez ellen az egyetemes gyilkolás ellen lá­zadnia. így jut eszembe Mikulás kö­zeledtével a virgácsos ördög, ki nem cukrot visz a gyermeknek, de meg­veri a rossz gyereket. Fekete ruhá­ja, hosszú, vörös nyelve, két fenye­gető szarva s virgácsa van ennek a decemberi ördögnek. Hát persze, hogy nekünk, fehér embereknek fekete az ördög és fehér az angyal, a lélek, — mint mi, fehér emberek. Már hogy­ne lennénk elfogultak saját magunk­kal szemben. Igaz is, a feketék, a négerek is elfogultak saját maguk­kal szemben, mert ők viszont az ör­dögöt fehérnek tudják s az angyalt feketének. Kérdezzük, ártott-e nekünk ez a fekete ördög? Nem hinnénk, hi­szen alázatos rabszolgánk volt, Ame­rikába hurcoltuk őket gyarmati rab­szolgáknak, meglincseljük őket még ma is. Esetleg megengedjük neki, hogy a párisi bárban, vagy berlini mulatóban pár groteszk tánccal bo­hóckodjon nekünk. Hát a fehér ör­dög ártott-e a fekete angyaloknak? Hogy is mondjam, először leitatta őket alkohollal, aztán elvette tőlük a drágaköveket, aztán megkínálta őket reggelire egy kis gázzal, később a gyomrukat masszírozta dum-dum go. lyóval. S hogy teljes legyen a kép, civilizációt adományozott nekik: ru­hát, cipőt, selymet. Drágakőért, me­sebeli ékszerekért. A civilizáció le­gendás önzetlensége ez. Hál így van ez a fehér és fekete ördögökkel. Mikulás örömeire így borul rá a borongós élet és december havának tankokkal megrakott országútjain nem Mikulás viszi a boldogságot, de ördögök mennek s virgács helyett gépfegyver, vörös nyelv helyett gáz ömlik belőlük ártatlan milliók házai­nak ablakaiba — mikulási ajándék­nak. (zi) A nagyközönség panaszkönyve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom