Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-07-13 / 56. szám
4. oldal »KOMABOflfl LAPOK!« 1935. július 13. üzlete a Pérán, — hanem, hát jobb híjján, magával hordta vegyes kereskedését«, melyet tetszés szerint kirakosgatott, pár perc alatt a hajók fedélzetére. Előszeretettel látogatta meg a mi hajóinkat s így majdnem minden tengerészt személyesen ismert. Nem tudom, miért vonzódott annyira hozzánk, úgylátszik mégiscsak szerethetett minket... De tény, hogy mi is szereltük őt, különösen a mókái miatt, no, meg azért is, mert minden szívességre kapható volt. Mi elhagytuk a kikötőt, de — Markó ott jmaradt helyettünk s mindent elintézett, a mire csak kértük, elküldte a leveleinket, pénzt adott fel a postára, üzeneteket adott ál stb. stb. Jobban megbíztunk benne, mint az egész ügynökségünkben. Nagy huncut volt azért a Markó. Ha például valamelyik matróz vagy fűtő panaszkodott neki, hog}- a nadrág, mit nála a mull úton vett, (nem ért semmit, nevetve azt felelte neki eredeti levatino stílusban: »Hát mit gondolsz, azért a kis pénzért, amit fizettél nekem, egy szmokingot fogok neked adni?... Hehehe...« Mindenféle nyelven beszélt s túlkiabált mindenkit a fedélzeten. Áruját rendesen humoros rímekben kínálgatta a legénységnek, körülbelül ilyenformán: Szép tengerészek halljátok, hogy én linektek mit hozok: Piros fezt a fejetekre emlékül a törökökre. Szvettert, pipát, bugyogót, harmonikát meg bagót. S ha kimentek a tengerre, jusson mindég eszetekbe: Ha elszakad a nadrágtok sohse a Markót szidjátok. Mert Markó néktek mindent ád kivéve a... garanciát. Ez volt hát a mi Markónk, ki (érkezésünkkor a fedélzeten rögtön megnyitotta üzletét s nagy kiabálva kínálgatta portékáit a legénységnek. A kereskedelemben fő a bizalom s mivel Markó a legénység részéről ezt teljes egészében élvezte, fáradozása nem is volt hiábavaló s elég jó (üzleteket bonyolított le. Ha valakinek nem volt pénze, akkor is adott, mondván: ...nem baj, vidd, majd megfizeted a jövő úton« . A KAPITÁNY UJ PARANCSOKÉRT MEGY. A kapitányunk egy csónakba ülve elhagyta a hajót s kiment az ügynökségre a további rendeletekért az utunkra vonatkozólag. Hajónk teherszállító gőzös volt s megvolt rakva kb. 3000 tonna kukoricával, melyet a bulgáriai Burgas kikötőben hajóztunk be. Itt azért horgonyoztunk le, hogy friss szenet vegyünk fel, s hogy a rendeltetési kikötő nevét ügynökségünk útján megtudjuk. Természetesen, már nagyon kiváncsiak voltunk mindnyájan, merre visz majd útunk ezután s alig vártuk kapitányunk visszatérését a hajóra, amikor majd megoldódik a nagy titok ... Leveleinket, melyeket családjainkhoz innét írtunk, nyitva hagytuk, hogy azután utólag felírhassuk a végleges címűnket s ügynökünk útján postára juttassuk. A »Nádor« harangja elütötte az esti nyolc órát. Az I-ső tiszttől annak rendje és módja szerint átvettem az őrséget, minekutána a szabad őrség legénysége aludni ment, hogy éjfélkor ismét szolgálatba lépjen. Régi tengerész regula szerint csak két, négyórás turnusban teljesítettünk szolgálatot. Ez a turnus csak akkor szakadt meg, ha valamelyik kikötőben hosszabb ideig tartózkodtunk. A kikötőkben aztán kedvünkre kialudhattuk s kipihenhettük magunkat, hacsak a kikötők veszedelmes »szirénái« el nem csábitól lak minket. A tengeri »szirénák egyáltalában nem voltak ránknézve veszedelmesek. ANTVERPENBE MEGYÉNK! Úgy kilenc óra tájban befejeztük a szenelést s az ordítozó török szenelő »effendik« amilyen gyorsan ellepték érkezésükkor, oly csodálatos gyorsasággal tűntek el a fedélzetről, munkájuk befejezése után. A főgépésszel együtt mindent előkészítettünk az elutazásra s kész gőzzel vártuk a kapitányt. Tíz óra felé halk csobogás hallatszott kívülről, mely mindég jobban közeledett a hajónkhoz. Jól sejtettük, — 'hogy jön a kapitány. Amint a csónak a hajóhoz ért, megvilágítottuk a lépcsőket s kapitányunk markáns arcát láttuk meg, amint fölfelé nézeLl. Mivel tudta nagyon jól, mire várunk, leginkább, lépcsőn felfelé haladva bevezetésül csak annyit mondott: Antverpen... Ezzel az egy szóval felvillanyozta az egész hajót. Majdnem mindenki örült ennek a rendeltetésnek, mert »Antverpen« a tengerészekre bűbájos szó hatással bírt, — csemegét jelentett számunkra. Mondják is tengerész nyelven: »Anversa — dove tulto mangia la traversal Antverpen, — ahol mindent elnyel a szoknya. Hát tagadhatatlan, Antverpen tengerész szempontból oly szép és kellemes kikötőváros, hogy a tengerészek rendesen minden pénzüket ott szokták hagyni. Mondom: egy tengerész »delikatesz«... Engem bizony nem valami szép emlékek kötöttek Antverpenhez, de azért örültem én is. Eszembe jutott, mikor még mint tengerészapród, kevés pénzzel a zsebemben, kihajóztam egyszer Antwerpenben egy gőzösről, hogy ott valami vitorlásra szerezzek behajózást, mely szükséges volt a hivatalos előírás szerint a hajóhadnagyi vizsgámra és mennyi viszontagságon kellett ott átmennem!... Hogy egyebet ne mondjak, csak azzal a feltétellel vettek fel egy tengerész »boarding houseba«, ha esténkint mint »zenész« fellépek, ami annyit jelentett, hogy a boarding house« matrózkorcsmájának elromlott zenélőautomatáját esténként kézzel kellett hajtanom, szóval — verkliznem kellett. Ez azonban nem volt még elég, még azt (is kellett vállalnom, hogy éjfélután egy néger lakótársammal bejárom Antververpen mulató negyedének uccáit s a földön részegen íetrengő matrózainkat (már azokat, akik nálunk laktak) hazacipelem. A mi kocsmánkban rendesen csílei matrózok mulatoztak hasonló — vagy még rosszabb— erkölcsű »hölgyeikkel« s nagy hazafiak lévén, folyton csak a csílei himnuszt huzatiák velem. Azóta is kitörülhetetlenül a fülemben zúgnak rapszódikus akkordjai, emlékül. Tempi passati... »MINDENKI A HELYÉRE!« Amint a kapitány a fedélzetre lépett, harsány hangon kiadta a parancsot: »Ai posti — partenza«. Mindenki a helyére — indulás. Ennek elhangzása után az őrségi személyzet sebes lépésekkel elfoglalta szolgálati helyét. A no.stromo (fedélzetmester), meg én, a horgonyfelvonógéphez siettünk s elfoglaltuk helyünket a hajó orrán. Megindítottuk a hatalmas horgonyfelvonógépet, mely dübörögve megindult s a vastag, nehéz horgonylánc recsegve-ropogva méllóságos lassúsággal kúszott fel a fedélzetre a tenger mélyéből, mint valami óriási vaskígyó. Az éjjeli csendet felverte a felvonógépből nagy zajjal kipuffogó elhasznált gőz. Körülbelül húsz perc múlva a hajó orra alatt felbukkant a sötét vízből, akárcsak egy óriási vizi szörnyeteg a két és fél tonnás vasmacska s pár perc múlva már ott is nyugodott a fedélzeten, a neki szánt helyen. (Folyt, köv.) Vendéglősök és kirándulók figyelmébe! J. SATRAPA húskonzervek úgymint: dobozos konserv-virstlik, pástétomok és gulyás konservek gyári lerakata füszerkereskedőnél Komárom. Naponta friss pasterizált teavaj. ’• • -206 Az idei komáromi fürdőévad. A napsugarak nem tudják föl melegíteni a folyók vizeit. — Folytonos széljárás. — Mért nem építettek a télikikötőnek tápláló csatornát? — Saját tudósítónktól. — — július 11. Hogyan is hangzott boldogult elemistakorunkbau a Gáspár-féle olvasókönyvben a meleg, perzselő nyáról szóló versike? Beköszöntött a meleg nyár. Éget, perzsel a napsugár, De az égből langy eső hull, S a hervadt rét megint virul. Hát bizony még a nyár is megváltozóit azóta, hogy az elemiiskolába jártunk. Példa erre az idei nyár is, különösen itt Komáromban. A tavasz talajdonképen nem előzte meg a nyarat ,mert nem is volt tavasz, nyomban a tavasz helyett afrikai hőség tikkasztott el bennünket. Azért jajgattunk, hogy mi lesz júliusban, augusztusban velünk, ha már májusban tropikusi itt a hőség? Az időjárás azonban, amint az utóbbi évtizedekben mindig, ezúttal se volt következetes, hála Isten, a májusi hőség nem fokozódott és ami meleget ad is a nap, azt az állandó szél eléggé lecsökkenti. Ennek aztán az a következménye, hogy Komáromot körülvevő vizek nem tudnak igazában fölmelegedni és bizony nem egyszer jéghidegnek tűnik fel a víz. A Vágduua vize a legmelegebb, de olyan melegnek mégsem mondható, amilyet különösen a nők szeretnének. A Vágdunán nagyon hiányzik a diákfürdő, amelyet a rossz gazdasági viszonyok sodortak el. A hiány azonban nem pótolhatatlan, mert ott van a vágdunai nagystrand, amely már megszabadult a nagy vízállástól és selymes homokos partjával, árnyékos fáival, gyeppázsitával és lejtős vízmedencéjével soksok variációját adja a fürdőző kívánságoknak. Ezek elfelejteiik, hogy kissé tovább kell gyalogolni, kerékpározni. Mindenesetre nagyon üdvös volna, lia az autóbuszjárat újra megindulna és a dunamocsi moloroshajó naponta pár járatot tenne a komáromi Didóra és vissza. A szabadságon levők ha reggel kimennek oda és este vissza, a gyaloglás fáradságát se fogják érezni ,sőt még a félnapos kirándulók se. Vidám, zajos élet pezseg a Kisdu- 31 án a Sporlegylet fölölt épült uszodában és magában a Sportegyletben, különösen a csónakház előtti tutajon, a napozón és a csónakház körüli vízben. A víz még elég hideg, a nagy és állandó szélben a napsugarak» nem tudják íolmelegíteni a folyton hullámzó és fölkavart vizet, de talán jól is van ez igy, mert máskor a nagymelegben megszokott possadni a Kisduna vize és erős szagot áraszt, de hát a nyári nagy melegekben a velencei lagúnák vize se parfümös szagú. Kifejezhetetlenül nagy mulasztás volt, hogy a Kisduna, illetve a télikikötő elzárójának fölemelésekor nem teljesítették a közóhajt, hogy tápláló, vizet tisztitó és fölfrissítő csatornát, építsenek, amelyen át az állandóan folyó viz az uszályokról bedobott szenynyet mégis csak kisodorta volna a Nagydunára. Hiába tartottuk ezt a kérdést napirenden, hiába hívtuk fel erre az itteni orvosok és a közegészségügyi szervek figyelmét a sajtóban, szavunk süket fülekre talált, a tápláló csatorna csak nem épült fel, pedig ennek káros következményei lehetnek, ha majd alacsony lesz a vízállás és a nagy hőségben a viz possadni kezd. Az idén ettől nem kell tartani, mert a víz magas és gyakran jöttek kisebbnagyobb áradások, amelyek a téli kikötő vizét mégis mozgásba tartották, a folytonos szél is kavarja, frissíti a vizet,, a víznek elnyelő, közömbösítő tulajdonsága is biztosít arról, hogy az idén már nem kell attól tartanunk, hogy’ a téli kikötő vize illatos lesz. Az Apályi-sziget körül .is élének, a strandélet .. ., y Akiknek a komáromi vízbőség nem elég, azok fölkeresik a közeli strandokat,, a tatai Esterházy parkban levőt, a tatai Fényes forrást, a dunaalmási kénest, a kisbéri, vagy az esztergomi strandokat és, amit legelőször kellett volna említeni, a magyarkomáromi most épült igazán kedves strandfürdőt, ahol valóságos nagyvárosi fürdőélet pezseg és zsibong. Szóval az élet bajait, ha el lehet felejteni a fürdőzés örömeivel, akkor igazán künnvagyunk a vízből... 199 Minden háziasszony befőzéshez csakis Patent Hana-üveget használjon. Kizárólag cégnél Komárrto kapható leszállított gyári árban. Felhívás a szlovenszkói magyar írókhoz. A csehszlovákiai magyar író kénytelen volt eddig iró asztala számára dolgozni, hacsak nem akarta vállalni azt a kockázatot, hogy aláírásokat gyűjtsön, a saját költségén nyomassa ki munkáját és házaljon könyvével, majdnem egészen úgy, mint Ilosvai Seijunes Péterék idejében. Van ugyan egypár magyar vállalkozás, mely foglalkozik magyar írók műveinek kiadásával, de ezek a szükségletet egy irányban sem tudják kielégíteni. Most a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság könyvkiadó vállalata áll oda a magj-ar író mellé, áll a magyar közönség elé évente egy-egy sorozat magyar könyvvel. Itt termelt, jó, szép és olcsó magyar könj'veket ad ki a Társaság, szóhoz, kenyérhez, nyilvánossághoz juttat minden lehetséges csehszlovákiai magyar írót, akár tagja a Társaságnak, akár nem. őszre egy hat kötetből álló szépirodalmi könj-vsorozat jelenik meg a Társaság kiadásában. Egy kötet lírai antológia, mely legjobb költőink verseit fogja tartalmazni, öt kötet regény«, dráma, novella. A Társaság elnöksége ez utón hívja fel a csehszlovákiai magyar írókat, hogy. kiadásra kész, tizenkét-tizenöt nyomtatott ív terjedelmű műveiket, lehetőleg géppel, a papír égjük oldalára leírva, 2 példányban, legkésőbb július hó végéig küldjék be a Társaság titkárságához: Bratislava, Káptalan u. 13. Egjr 15 íves kötetet kitevő, kiadásra elfogadott munka kébezerpéldánjTos kiadásának tiszteletdíja 2500 —3000 korona, mely nyomban a kéziratnak a bírálók által történt elfogadása után kifizettetik. A második és további kiadásoknál a szerző az eladott példányok árának , tíz százalékát kapja. Abban az esetben, ha a beérkezett kéziratok közül hatnál több kötetre valói tartanak kiadásra alkalmasnak a bírálók, a Társaságnak joga van a jövő évben kiadandó új sorozat számára tartalékolni a kéziratokat. A Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság. — Ismét áldozatot követelt a fürdés. Helembán Barky József, egy hatéves kisfiú a Garamban fürdőit és a mélyebb vifbe tévedt, amely elnyelte. Már csak a holttestet tudták "kifognL
