Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-07-13 / 56. szám

1935 július 13. >KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal Az országos hivatal az 1934. évre visszamenőleg 2OO°|0, illetve 350°|0-ban kívánja kivetni a községi pótadót Az 1934. évi költségvetés megkorrigálása. A képviselőtestület többsége nem szavazta meg a pótadó felemelését. Komárom, július 12. Az országos hivatal leírt a város­hoz és elrendelte az 1934. évi költ­ségvetésnek újra való tárgyalását. Annélkül, hogy a leiratot a tanács és a pénzügyi bizottság tárgyalta vol­na, Csizmazia városbíró közgyűlést hívott egybe, amely július 11-én dél­után foglalkozott az országos hivatal rendeletével. Az .1934. évi költségve­tést 1933. év őszén a törvényes idő­ben letárgyalta a képviselőtestület és a járási hivatal azt jóvá is hagyta, azonban a tanács többsége a városi üzemekben alkalmazott munkások napibérének leszállítására vonatkozó rendelkezését megfellebbezte, de ez a fellebbezés eddig még elintézést nem nyert. A város tehát 1934-ben az előző évi költségvetés szerint gazdál­kodott s mivel az 1935. évi költség­­vetést is megfellebbezték, a folyó év­ben is csak az 1933. évi előirányzat szerint intézhetik a város pénzügyi dolgait. Az országos hivatal, mielőtt érdem­legesen elintézné a fellebbezést, illet­ve jóváhagyná az 1934. évi költség­­vetést, a költségvetésnek új tárgya­lását rendelte el és pedig abban az irányba?!, hogy a szükségletbe fel­venni kívánja az időközben kölcsön­vett különböző alapok összegeit és azoknak kamatait, továbbá az ösz- Szes pénzintézeteknél fennáll!ó kölcsönr tartozások elmaradt annuitásait, hát­ralékos kamatait és késedelmi kama­tait és a költségvetés ekként előálló hiá­nya fedezetére visszamenőleg a köz­ségi pótadónak 20fto/o, illetve 350o/o­ra való felemelését rendeli el. Az országos hivatal ezen rendelke­zése alapján előterjesztett javaslatot a közgyűlés 25 szóval 7 ellenében le­szavazta. A csütörtök délután 5 órára össze­hívott városi képviselőtestületi köz­gyűlést Csizmazia György város­bíró vezette és az országos hivatal rendelete alapján készített számvevő­ségi javaslatot Müller Ferenc szám­vevő ismertette a közgyűlés előtt. Az előadó előterjesztette a leiratot, amely a szigorú rendelkezés indokát a kö­vetkezőképen adja elő: Mivel az it­teni szervek által megejtett revízió alkalmával megállapíttatott, hogy a város az 1934. évi költségvetésbe be­állított fedezetét nem érte el, hanem ellenkezőleg, a gazdálkodást hiány­nyal fejezte be, a képviselőlestülct köteles a várt fedezetet a tényleges eredmények szerint szabályozni. Elrendeli az országos hivatal az egyes alapok kölcsönvételével előállott tar­tozásoknak és kamatainak, vala­mint a hátralékos banktartozásoknak (elmaradt annuitások és kamatok) be­számítását az 1934. évi szükségletbe, amelynek a város üzemeinél foglal­koztatott munkások napibérét maguk­ba foglaló rovatainál a munkabérek leszállítása következtében jelentkező 127.908 Ke leírását rendelte el. A leirat kötelezi a városbírót, hogy a költség­­vetésnek a rendelet szerinti kijavítá­sát 14 napon belül a képviselőtestü­lettel elfogadtassa és a községi pót­adót a megjelölt százalékban megál­lapíttassa. Az előadó a rendelet szerint a költ­ségvetés szükségleti rovatába beállít­ván az alapoknál fennálló követelé­sek fejében 350.924 Kc-t, a bankköl­csönöknél fennálló hátralékos tör­lesztési részleetk és kamatok fejében 2,857.787 Kc-t, — a költségvetés új hiányát 3,254.631 Ke 30 f.-bcn álla­pítja meg. E hiányhoz hozzászámít­va a passzív hátralékot 1,888.639 Ke 51 í.-t, összes hiányként mutatkozik 5,143.270 Ke 81 f. Ennek fedezetére szolgálnak a régi költségvetés szerinti adó 555.693 Ke, és az aktív hátralék 1,888.639 Ke 51 f., vagyis összesen 2,444.332 Ké 51 f. Fennmaradó hiány még 2,698.938 Ke 30 fill. Ennek fedezésére megállapítandó a házadók alapja terhére 200 o/o pótadó = "43.948 Ké 80 f. az egyéb adóalapok után 350 o/0 pól­­adó= 499.770 Ké 60 f., vagyis ösz­­szcsen 1.243.719 Ke 40 f. A még fedezetlenül maradó 1,155.218 Kő 90 f.-re a város segélyt kér az ál­lamtól. Az előterjesztéshez Fülöp Zsig­­mond h. városbíró szólt elsőnek, aki hivatkozva az adófizető lakosság el­viselhetetlenül súlyos helyzetére, el­fogadhatatlannak tartotta a javasla­tot. Lehetetlen, hogy az elmúlt 1934. évre visszamenő hatállyal 1935. julius 11-én állapítsák meg 350o/0-os feleme­léssel a községi pótadót, amikor a város az eddigi adókat sem képes behajtani a hátralékban levő adózók­tól. Eddig arról volt szó, hogy az 1936-ban életbelépő szanációs segély­re való igény megszerzése céljából szükséges a város gazdálkodásának új alapokra való fektetése, de köztu­domású, hogy az önkormányzati jog­gal bíró testületek részére szolgáló szanálási törvény még mindig nincs meg, a szükségelt 152 milliót pedig nem tudja a kormány előteremteni. A segítésnek az a módja, hogy visz­­szamenőlcg emeljük fel a pótadót, az adózók mai ismert súlyos helyze­tében semmiféle reális eredménnyel nem bíztat, ezért nem tartja lelkiis­meretével összeegyeztethetőnek, hogy a pótadó felemeléséhez hozzájárul­jon. A javaslatot nem fogadja el. Trencsik János a kommunista párt nevében kijelenti, hogy nem járul hozzá a javaslathoz, pótadó feleme­léssel nem lehet szanálni a várost. Vály Lajos nem kér az ilyen sza­nálásból. 1 Id. Kollányi Miklós kijelenti, hogy a pótadó felemelését nem fo­gadja cl. Az 1934. évi költségvetés­ben már megállapították a fedezetet, hogy a város gazdálkodása folytán az évet hiánnyal fejezték be, azt nem lehet visszamenőleg pótadó feleme­lésével helyrehozni, mert a lakosság túl van terhelve, ilyen súlyos újabb megterhelést már igazán nem bír el. A megállapított hiány több éves hi­bás gazdálkodásra vezethető vissza, azt csak az 1936., 1937. és a követ­kező években lehet rendbehozni. Kudelka József vezető főjegyző po­lemizál az előtte szólóval és azt kí­vánja bizonyítani, hogy csakis akkor lehet a városon államsegéllyel segí­teni, ha az országos hivatal rendel­kezését a képviselőtestület végrehajt­ja, miértis kéri a javaslat elfogadá­sát. Lóránd István nem tartja el­fogadhatónak a pótadó emelést, azon­ban mégis azt javasolja, hogy a ház­adó után kivetendő pótadót akként szabályozzák ,hogy a kislakások (2 szoba, konyha) után maradjon meg a 180o/o, a nagyobb lakások után ves­sék ki a 200o/o-ot. A kisemberek jö­vedelmi adója után vessenek ki 180o/o-ot, a vagyonosak terhére pedig 350 o/o pótadót állapítsanak meg. Végül még Csizmazia György városbíró ajánlotta elfogadásra a ja­vaslatot, mert azt reméli — úgy­mond —, hogy a város még kaphat az 1934. évi szanációs segélyből. A javaslat felett névszerinti szava­zást rendelt el a városbíró, amely­nek eredménye szerint a javaslatot 25 szóval 7 szó ellenéi­ben elvetélték, mely után az elnök a közgyűlést be­zárta. — Betöréses lopás. Kéménden az egyik éjjel betörők jártak Rotter Ármin kereskedő raktárában és onnét több ezer korona értékű gabonát loptak el. A csendörség már a tettesek nyomában van. Negyven gyermek Körmöcbányán. A komáromi járási Fiatalsággondozó f. hó 8-án hétfőn reggel indította útnak negyven gyermekből álló kolóniáját a Körmöcbányán létesített nyaraló tele­pére. A nyaralásra szoruló gyermekeket az összes komáromi iskolákból válo­gatta össze az egyesület kizárólag sze­gény munkás és iparos családok gyer­mekeiből. Vérszegény, gyengén fejlett gyermekek jöttek elsősorban számí­tásba, akik egyébként egészségesek, hogy az elkövetkező iskolaév fáradal­maira a hegyi levegőtől és jó táplá­léktól megerősödjenek. A nyaraltatási akciónak 10,000 ko­ronának meghaladó költségét a járási Fiatalsággondozó részben a nemrégen nagy sikerrel megrendezett Anyák nap­jának jövedelméből, részben a hely­beli Csehszlovák Vörös Kereszt Egye­sület és a tbc. elleni Masaryk Liga hozzájárulásából fedezte. Az állomást már kora reggel meg­szállta a nyaralásnak örvendő gyermek­sereg és a közeli bucsuzás hatása alatt már kissé nyomottabb kedélyű hozzá­tartozók és szülők tömege. A cseh­szlovák államvasutak pozsonyi igazga­tóságának figyelméből a gyermekek külön kocsiban foglaltak helyet, amely átszállás nélkül vitte mindnyájukat a végállomásig. A nyaralótelep pedagógiai és tech­nikai vezetése Majercsdk Viktor szlov. polgári iskolai tanár kezébe van letéve, aki a helybeli járási Fiatalsággondozó megbízásából vett részt azon a tanfo­lyamon, melyet nyaralótelepek vezető pedagógusai részére rendezett Pozsony­ban az Országos Kiindlé Gyermek­­gondozó. A gyermekek egy-egy kisebb cso­portja felett Nagy Vilmos nemesócsai tanító, Miskovics János helybeli szlov. elemi iskolai tanító és Szily Margit izsai tanítónő látják el a pedagógiai felügyeletet. A nyaralótelep részére Körmöcbánya járás tulajdonát képező teljesen uj és modern épületben a „Szociális Ház“-ban bocsájtott az ottani járási választmány helyiségeket rendelkezésre. A járási Fiatalsággondozóba beérke­zett jelentések mind a gyermekek első­rangú hygienikus elhelyezéséről, kiadós és ízletes élelmezéséről és főként jó kedélyállapotáról szólnak. (Csak az ebéd utáni lefekvés nem Ízlik.) A gyermeksereg külön élménye egy jól felszerelt modern bábszínház, ame­lyet dr. Kalvariszky Jenő a Fiatalság­gondozó ügyvezető alelnöke, a nyara­lási akció megszervezője bocsájtott a kolónia rendelkezésére. A tervezett 5 heti nyaralás ezek szerint előreláthatólag örömteljes na­pokat, testi és lelki megerősödést je­lent majd a Kürmöcbányára küldött komáromi gyermekseregnek. rmintlíMrrfiinwBBMWBtiHMitmwiflittffffwim' — Dr. Pajor szanatórium és víz­gyógyintézet Budapest, VIII. Vas u. 17. Szanatóriumi és kórházi osztályok­kal napi 8.— P-től. Az új Rheuma osztályon pöstyéni iszappakkolások. Fizikotherapiav Zander. Orthopäd gyógytermek. Rádiumkezelés. Ente­­rocleaner (bélfürdők).— Bentlakó- és bejáró betegek kezelése. Szívbetegek vizsgálatára elektrokardiograph, ke­zelésére speciális gyógymódok. Szén­savas és oxigénfürdők. Legmoder­nebb asthma kezelés. Anyagcsere vizsgálat. A sebészeti osztály látvá­­nyosságszámba menő műtőtermeiben kozmetikus plaslikai operációk is vé­geztetnek: emlőplastika, orrkorrectio, arcmegfiatalítás, ránceltüntetés stb. Urológiai osztály. Szülő osztályon lü napos legmérsékeltebb átalányárak. — A barátját akarta megláto­gatni — belefult a vízbe. Jászfalu­ról került Érsekújvárra Fiam János jász­falusi legény és ott beállott Bencze Dezső városi erdészhez szolgának. A napokban kiment az újvári Berekbe a Nyitra partra, itt megtudta, hogy a folyó túlsó oldaián tartózkodik a ba­rátja, akit megakart látogatni és pedig úgy, bogy át akarta gázolni a folyót, amelynek csalóka örvényeit egyáltalá­ban nem ismerte. Alig gázolt a Nyit­­rába pár lépést, máris örvénybe került, amely lesodorta a mélybe. Holttestét csak másnap sikerült kifogni. Az önuralom rekorderei A búr háború idején történt. Mi­kor Klerkorp városát ostromolta az ellenség, két csata is folyt egymástól néhány száz méternyi távolságban. Az egyik szabályos, komoly, véres mérkőzés, puska- és ágyútűzzel, bom­bákkal, szuronyrohammal, a másik pedig angol tisztek — póló küzdelme. Erről a példátlan eseményről, amely egyszersmind a sport szellemére és a sportolók lelkivilágára is élénk fényt vet, az egykori tudósítás így számol be: »Egy napon élelmezési csapat ér­kezett, hogy Babington tábornok itt harcoló seregeihez csatlakozzék. A város közelében egy ezer főnyi burcsa­­pat rohanta meg a sereget és irtóza­tos küzdelem fejlődött ki. Ez azon­ban egyáltalán nem akadályozott bennünket abban, hogy rég tervezett pólóversenyünket lefolytassuk s míg közvetlen közelünkben emberek ro­hantak egymásnak és gránátok csap­kodták a földet, mi nyugodtan foly­tattuk a játékot. Nem gondoltunk semmiféle veszedelemre, mert tudtuk, hogy erősek vagyunk.« Talán még ennél is felemelőbb, gyönyörű példája a művészetté csi­szolt önuralomnak és önfegyelemnek Melankomas görög atléta, aki Kr. u. az I. sz.-ban éli. Melankomas hivatá­sára nézve boxbajnok volt, akinek erejéről, ügyességéről legendák ke­ringtek és még századok múltán is példaképül állították alakját a sport­ifjúság elé. Az ókori boxolókról sok durvaságot és embertelenséget jegyez­tek fel, ez a boxbajnok azonban, akiről tudjuk egyébként, hogy rette­netes erejű ütéseket tudott osztogatni, tündöklő kivétel a szabály alól és máig is utolérhetetlen tökéletességű példája a magát bámulatos energiá­val fegyelmezni tudó sportemberek­nek. Melankomas ugyanis, hiteles történeti adatok szerint, versenyzés közben úgyszólván sohasem élt csont­törő erejével és ellenfeleit— akármi­lyen paradoxonnak lássék is — egyet­len ökölcsapás, egyetlen knockaut nélkül győzte le, tisztán azzal, hogy elképzelhetelenül ügyes védekező taktikával addig fárasztotta partne­rét, míg az a folytonos levegő-ütések­től és sikertelen rohamoktól testileg­­lelkileg elcsüggedve, kimerülve, fel­adta a küzdelmet. Ezt a teljesítményt akkor értékelhetjük igazán, ha tud­juk, hogy az ókori Hellasban nem osztották roundokra a küzdelmet és a pontozást sem ismerték. Melan­komas a leghosszabb és legelkesere­­detteb küzdelem alatt is meg tudta őrizni nyugalmát és arra törekedett, hogy lehetőleg fájdalom okozása nél­kül, pusztán energiájának kimeríté­sével küzdje le versenytársát. Egyébiránt aki önuralmát próbára akarja tenni, nem kell, hogy ököl­vívómester legyen. Tessék csak stop­­per-órát venni a kézbe és megpró­bálni, meddig tudja visszatartani a lélegzetét. Tíz, húsz, harminc má­sodpercig — kor és testi kondíció szerint — még megy valahogy a do­log, de már ennek az időtartamnak a végefelé is szörnyű megerőltetésbe kerül az embernek, hogy legyőzze a test légszomjúságát. Széles mellkasú, jótüdejü emberek, különösen búvár­úszásban gyakorlott úszók és éneke­sek fáradság nélkül akár egy teljes percig, sőt tovább is kibírják a légte­­lenséget. Olyan búvár azonban, aki mozdulatlanul veztegel * a víz alatt, s ezzel is csökkenti oxigén-szükségle­tét, néha jó két percig is kihúzza lélegzetvétel nélkül. Exotikus szivacs és gyöngyhalászok élethossziglan foly­tatott testetölő tréning eredménye­ként három percig is lennmaradnak a fenekén, míg villámgyors mozdu latokkal kosarukba söprik • a zsák­mányt, sőt beszélnek öt perces és még hosszabb rekordidőkről is. Párizsban Pauliquen híres volt arról, hogy el­képesztően hosszú ideig tudta víz alatt visszatartani lélegzetét és ezért az »eleven tengeralattjáró« kitüntető elnevezést vívta ki magának. Nos, ez az emberi búvárnaszád egyízben hi valalos ellenőrzés mellett 389.6 má­sodpercet, vagyis hat és fél percet töltött egyhuzamban víz alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom