Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-11-20 / 93. szám

'KOMAROMI LAPOK« 1935. november 20 .2- <> ri lesznek készen. Építés alatt van ji csörgői szivattyútelep, amely hűt köb­méter vizel emel másodpercenként, to­vábbá fplvik a lialármenti csatorna kiszélesítése kézici’iovel és kotrógéppel. Jelenleg 3(10 ember munkálkodik az ármenjésítő társulat térülőién. Az igazgatói jelenlés előterjesztési' és tudornásul vétek után a szám- és leltárvizsgáló bizottság jelentése követ­kezeit: ezt is rendbeli tevőnek ta­lálta a közgyűlés. Úgyszintén elfogadta a zárószámadási s a felmentvényt megadta. A munkálatokért járó össze­gen ldvül ‘iőQ.OOO korona beruházási össze­get irányított elő a költségvetés: így u költségvetés ossz. gérek há­romnegyed részét beruházásokra fordítják. Emellett az ármcnlosílási járulék egy koronával csökkent holdanként. Választmányi ülést is tartott az Ár­­mciitesüő Társulat vezetősége, ezúttal először az új székházban, itt is Nagy Nándor elnökölt. A választmány felül­vizsgálta a munkálatokat s köszönetét szavazott úgy az elnök- i nck min! az ig izgutófömérnökn k. Mivel most volt első Ízben választmányi gyűlés a székházban: a választmány tagjai bejárták a nagyszerűen felépí­tett székházul, almi a nyugodt s ké­nyelmes munka lehetősége kínálkozik a tisztviselői karnak. A választmány tagjai pincétől-padlásig mindent meg­szemléltek s clgyönyörködtek a har­monikus épületben. örömüknek és elismerésüknek ad­lak kifejezést Gyalökay Miklós igazgatőfömérnök és Csizy István építészmérnök előli, akiknek érdeme a szép építkezés s a gondos kivitel. A mi városunk. — november 19. Mi. akik itt születtünk, szitkozódva, keseregve szereljük és szeretve szid­juk ezt a várost. Ahogy jár link-ke­lünk a városban, láthatjuk és tapasz­tathatjuk, hogy Komárom felépült, de nem sokkal több ötlettel, mint ahogy dominó kövekből szokás városi építe­ni. Kő kőre rakva, de egyetlen kő is alig került arra a helyre, melyet valamilyen előzetes terv jelölt volna meg. Komárom városának az Ur ezerkilrncszázhnnnincötödik évében nincs jóváhagyóit városszabályozási terve, nincs programja a város to­vábbi fejlesztésére, nincs a mai idők­nek megfelelő építésügyi szabály­zata. Komáromot, mint látható, ma már csak rombolva lehel tovább építeni, fejleszteni. Újat. egészet, szépet al­kotni csak a régi és talán a kénytelen mulasztások jóvátételével, vagy lega­lább is korrigálásával lehet. Ma, amikor minden halott, som ke­reskedelem, sem forgalom nincs a vá­rosban. még ma som lehet ebben a határszéli városban a forgalmat kel­lőképpen lebonyolítani. Uccuinknak már is megvannak az úgynevezett ha­­lálsarkai. Különösen tapasztalható ez hetivásáros napokon? De mi lesz ak­kor, ha újjászületik a világ és meg­indul a forgalom? Ha Komárom előzetes lerv szerint épült volna, hogy egy-két tipikus példát említsek, a Baross ucca nem szaladna neki a Slovenská bankának, nem lenne életveszélyes a közlekedés a Jókai-, Rákóczi-, Magyar- slb. uccák egyes részein. Nem lennének a vá­ros közepén, a legértékesebb helye­ken hasznavehetetlen uccák, például: Kiscsapó, Szent András stb. Nem kel­lene labyrintusdit játszani, hogy a vasútállomásról be lehessen jutni a városba. Nem is említve itten a bű­zös Kisért és környékét. Nem fordul­hatna elő az a szomorú tény sem, hogy nincs a városnak egyetlen vá­rosi parkja sem. Ha volna városszabályozási terve, építésügyi szabályzata a városnak, ak­kor nem lenne a városnak ilyen si­ralmas képe. Nem épülhetne az egyik ház kint, a másik bent az ucca vo­nalától, az építtető kénje-kedve sze­rint. Az sem fordulhatna elő, hogy két kétemeletes ház mellé földszintes házat építsenek, nem fordulhatná elő az a furcsa eset sem, hogy az építtető a nem engedélyezett épületet csak azért is felépítteti stb., stb. Nagyon időszerű volna, ha a város elkészíttetné a városi mérnöki hiva­tallal a hiányzó, de nagyon szükséges városszabályozási és városfejlesztési tervet, nehogy ismét olyan épületeket és olyan helyre építsenek, amelyek pár év múlva ismét útban lesznek, mint az a múltban több esetben meg­történi. Külön programot kellene ösz­­szrállílani. mini azt leszik kisebb, de élelldjescbb városokban. Meg kellene érteni mindenkinek, hogy nincs még egy olyan kollektív érvényű fogalom, mint a városépítés. Egészséges szer­vezetű város, egészséges házakat, ezek viszont egészséges lakást és kereske­delmi. valamint ipari viszonyokat tesznek lehetővé. Komárom lapályos fekvésével a Du­na partján ideálja lehet minden vá­rosrendezőnek. Egy sík, hullámtalan földlap, amelyet a természet terített ki és szegezett le. Egy darab szűzi sík, amely csak a maga művészére vár. Mi lehetett volna ez a nagyszerű ma­téria egv igazi városépítő kezében, ha ennek a városnak vezetői lélekkel és szívvel, okos adminisztrációval és az áldozatkészség művészetével tud­lak volna feléje közeledni! Gondolkodjunk: mi most Komárom és mi lehelne? (B. B.) Fülöp Zsigmond főgondnok ünneplése." A komáromi református egyház pres­bitériuma f. hó 15-én tartott ülésében, a tárgysorozat tárgyalásának megkez­dése előtt, Galambos Zoltán lelkész, elnök emelkedett szólásra ákalános fi- i gyelem közben és a következőket mondotta: — Mielőtt mai ülésünk napirendjére térnénk, örvendetes szívvel és Isten végtelen irgalmának és kegyelmének hálát mondva, keli bejelentenem, hogy most (iz esztendeje annak, hogy a ko­máromi református keresztyén egyház egyhangú bizalommal és lelkesedéssel Fülöp Zsigmond bankigazgató testvé­rünket főgondnokává megválasztotta. S bár mi, reformátusok, nem foglalko­zunk a hivságos világ dolgaival és tá­vol áll tőlünk minden személyi kultusz művelése, Egyházunk jövőjének és ma­gunknak tartozunk azzal, ha ez évfor­dulón szeretettel és hálás köszönettel hajiunk meg érdemekben gazdag fő­gondnokunknak hatalmas arányú mun­kássága előtt. Büszke öröm megálla­píthatni, hogy Fülöp Zsigmond főgond­nok kálvinista szerénységgel, a legtel­jesebb önzetlenséggel és nagy tehetség­gel munkálkodik nemcsak Egyháza javán, h;nem a társadalmi és kulturá­lis közéletnek számos területén is, hol mindenkor példát mutat. — Tíz évvel ezelőtt kezdődött meg egyházunkban a belmissziós mozgalom, melynek jelentőségét még a hivatalosak is alig értették meg. Fülöp Zsigmond főgondnokunk volt az első, aki felis­merte annak nagy hordereiét s ő volt az egyetlen világi férfiú, aki ahhoz nemcsak csatlakozott, de azért teljes erejével exponálta is magát s igy fő­­gondnokunk érdeme az, hogy egyhá­­zunaban a vallásos szellem elmélyülni tudott. — A komáromi református egyháznak anyagi vezére lett főgondnokunk. A világháború után egyházunk rossz anya­gi helyzetbe jutott Az ő tiz éves fő­gondnoki működése nemcsak helyre­állította az egyház anyagi készségét, boldogemlékű SzendyPál egyházi pénz­tárosunk nagyszerű munkásságának tá­mogatásával, hanem rendezte a régi adósságokat és ma már annak dacára, hogy egyházunk sok százezrekbe ke­rülő renoválási és épitési munkálatokat végeztetett, tekintélyes anyagi erő felett rendelkezik. Fülöp Zsigmond főgond­nokunk nemcsak irányítóit az egyházi vagyonkezelés munkájában, nemcsak lelkesítette a kicsinyhitüeket, hanem ő az első példaadó az egyházért való áldozatos munkában. — Nagyon fontos az egyházi életben, hogy a vezetők harmóniában legyenek egymással. Komáromban ez a nagy elv megvalósult:- főgondnokunk a lelki­­pásztorral a legteljesebb harmóniában működik együtt az Egyház felvirágzá­sáért. Az ő egyénisége, higgadt böl­csessége, nagy tudása, páratlan önzet­lensége és buzgó vallásossága folytán az ő érdeme, hogy a komáromi refor­mátus egyház erőteljes fejlődésnek in­dult. Hálatelt lélekkel köszönöm ma az isteni gondviselésnek, hogy nem hagyott el bennünket és egyházunk nevébenj szeretettel köszöntöm Fülöp Zsigmond; főgondnokot s rá Isten gazdag áldását kérem. A hatalmas beszéd mély hatást vál­tott ki a presbitérium tagjaiból. Fülöp Zsigmond főgondnok meghatva mon­dott köszönetét a nem várt ünneplésért és hálás szavakkal köszöntötte Galam­bos Zoltán lelkészt, kinek intenzív vezető munkássága tette lehetővé az egyház megerősödését, s hálás köszönettel adózó t a presbitériumnak és az egyház buzgó és áldozatra kész tagjainak, akik intencióit és törekvését mindenkor megértéssel fogadták. seiből szavalt és pedig olyan hatás­sal, bogy nem hiába nevezték el kis- Mécsnek. Majd a gyermekek adlak elő kedves jeleneteivel és táncokat igen szép ruhákban és kitűnő fény­­hálásoktól kísérve. Az udvardi cser­készeknek is nagy szerep jutott c na­pon és a legnagyobb mértékben meg­álltak licjvukel. A laníipk olyan jól érezték magukat Udvardon, hogy még a késő esti órákban is nagyon sokan szórakoztak ott vidám zeneszó mel­leit Tanítók gyűlése Udvardon. Három járás tanítói jöttek össze. — Régészeti és rovartani kiállítás. — A délutáni előadáson Mihola Gyuszi és Kossányi József nagy sikert arattak. Amint már előre jelezte a Komá­romi Lapok, három járás tanítói jöt­tek össze és tartottak igen tartalmas tanítói gyűlést november 11-én Ud­vardon. A nagy számban megjelent tanító­ság közgyűlését Dinnyés Károly egye­sületi elnök nyitotta meg lendületes szavakkal. Vázolta a kisebbségi taní­tóság feladatát, és célkitűzéseit. Meg­állapította, bogy a magyar tanítóság hűségesen viszi előre az ősi kultúra zászlaját és sohasem távolodott el ál­lói a néptől, amelynek sorsközösségét „Pazar“ világosság íog áradni este Érsekújvárra, Komárom tovább is sötétben marad. —november 19. Némi elégtétellel olvassuk érsekuj­­vári laptársunk örömtől dagadó cikkét, amelyben bejelenti, hogy néhány nap múlva igen kellemes meglepetés éri Érsekújvár közönségét: a városnak sikerült megállapodni a Délszlovenszkói Villamosművek­kel. hogy ugyanazért a pénzért, amennyit eddig fizettek, az eddig szégyenletesen rosszul világított Érsekújvár uccáit ezentúl sokkal jobban fogják kivilágítani. viseli. Ugyanilyen szívvel és lélekkel áll kullúrmunkában az ifjabb tanítói generáció is. Kovács Alajos központi elnök fel­szólalása következett most, aki nagy szónoki készséggel sok értékes prob­lémát vetett fel. A tanítói kar érde­kében kifejteit munkának már látha­tó jelei is vannak, aminő a pozsonyi Tanítók Háza .Itt említi meg, hogy Lcinény János ersekujvári tanító öt­ezer koronát ajándékozott a Tanítók Házának. A jótékonyság e ritka pél­daadását lelkes szavakban köszöni meg az elnök. Sípos Antal udvardi esperes-plébá­nos úgy a maga, mint TJdvard népe nevében meleg szavakkal köszönti a náluk megjeleni tanítóságot. Simányi Lajos naszvadi tanító érté­kes élőadási tartott az írástanítás újabb metódusáról. Dr. Krammer Jenő gimn. tanár nagy készültségre valló előadást tar­tott a gyermeklélck-kulatás újabb eredményeiről. Majd határozati javaslatot fogadott cl a gyűlés, amellyel a tanítókat ért sérelmeket akarják orvosolni. Az udvardi tanítóság e gyűléssel kapcsolatban igen értékes tudomá­nyos kiállítást rendezett. Nikolényi Károly nyug. tanító páratlan szorga­lommal gyűjtötte össze a régészeti tárgyakat, amelyek közölt nem egy van, amely még nagyobb múzeumnak is büszkesége lehetne. Szerepelt aki­­állításon Dinnyés Károly és Karvász Kálmán tulajdonát képező rovargyüj­­temeny is, amely a környék rovar­világának majdnem minden faját ma­gában foglalja. Az ízlésesen és tudo­mányos szempontból összeállított ro­­vargyüjtöményben 1200 faj szerepel 4000 példánnyal. A gyűlés és a kiállítás megtekintése után százterítékes társas ebéd volt a Nem vagyunk azon az állásponton, amelyiken Érsekújvár: nem kívánjuk felebarátunknak se házát, se törvény­székét, se dohánybeváltóját, se süket­­néma iskoláját, se kikötőjét, se semmijét, ami az övé: mi igenis örömhangokat hallatunk s meggyujljuk a magunk örömfák­­lyáit ebbői az alkalomból s önzetlenül, lelkesen vesszük ezt a hírt. Mert ez azt jelenti, hogy még* néhány hónap talán s Komárom is megkapja az esti vilá­gosságból az őt illető részt. Vigyázat, szénatéri, Deák Ferenc-uccai, város­ház uccai, Jókai uccai, kuriabeli, Cso­konai uccai és vágdunasorí lakosok: néhány hónap múlva megjelenik uc­­cáitokban egy-egy hosszú létrás vil­lanyszerelő s felszereli a villanylám­­pát uccáitok lámpavasaira, akárho­gyan ellenkezőé ek is! Mélyen megren­dülve az érsekujváriak sikerétől, nem kívánjuk el egyetlen lámpájukat sem: őszintén s tiszta szívből örülünk a ki­világításnak. Csak azt az egyet árul­ják el: hogyan csinálták? Micsoda tit­kos, bű vére jű varázsszavuk van, amely megindította a villanytársaságot, hogy erőteljesebb világítást indítványozzon Érsekújvárnak. Röpültén tudniillik mi is megmond­juk, hová kívánnánk a közvilágítás erősítéséi: A korzón végig. Nocsak a cipőüzle­­lek versengéséből folyó világítás övez­ze fénnyel utunkat itten; a Klapka-té­­ren (különös tekintettel az olvashatat­lan táblára, amely toronymagasan fe­jünk fölött a közlekedési van hivatva őrizni), az épülő új házakhoz.az Ang­liában, a Városház—Jókai Széchenyi ucca sarkára, azután a nevezett uc­cukban végig, egészen a Kossuth térig s a Szénatérig, a külvárosokba, a vas­úthoz vezető uccára, a Magyar ucca sarkára. szövetkezeti székház nagytermében, ahol több lelkes felköszöntő hang­zott el. Az Udvardon megjelent tanítók tisz­teletére délután a Népházban szóra­koztató előadást rendeztek a figyel­mes udvardiak. Az előadáson föllé­pett dr. Mihola Gyuszi is, a már Szlo­­venszkószerte ismert komáromi dal­­küllő, aki fülbemászó szerzeményei­ből adott elő néhányat énekkel és a saját hegedűkísérelévcl. Hatalmas és meleg sikere volt dalköltő földinknek. A műsor másik kiemelkedő száma volt Kossányi József, az ismert taní­tó-költő szereplése is, aki saját ver-Bocsánat. Azt hittük, csak néhány uccát kelt felemlítenünk, de most lát­juk, hogy az egész város minden uccáját ide kellene jegyeznünk: Icgkivánalosabb volna talán egy tér­kép, amelyen minden uccát beírunk. Máskép nem lesz jó közvilágítás Ko­máromban. S ha netalán nem jelennének meg mégsem azok a szerelő munkások: ak­kor türelem, türelem... A türelem világítótesteket terem ... Érsekújvár: hogyan csináltad ezt? A varázsszót!...

Next

/
Oldalképek
Tartalom