Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)
1935-11-20 / 93. szám
1935 november 2j. »KOMÁROMI LÁPOK« 3 oldás Koczor Gyula rendtörvényes ügye Rimaszombatban. 1000 Kő vagy 20 napi elzárás. Egy másik ügy tárgyalását elhalasztották. A rimaszombati kerületi bíróság folyó hó 13-án tárgyalta Koczor Gyula volt nemzetgyűlési képviselő egy rendtörvényes ügyét, melyben egy Rimaszécsen elmondott beszéde miatt emeltek ellene vádat. A vád szerint Koczor azt mondotta, hogy a magyar csak magyarnak adjon munkát és ne támogassa ellenségeit. Koczor Gyula kijelentette, hogy egy hosszabb beszédben foglalkozott a gazdasági kérdésekkel és ennek kapcsán mondotta, hogy a magyarság karolja fel és támogassa a velük együttérzőket, de nemzetiség elleni izgatás nem volt a célja, amiről nem is leheteti szó, mert hiszen Rimaszécs községben nem is laknak szlovákok. A bíróság dr. Törköly József szenátor védőbeszéde után nem fogadta el a védekezést és Koczor Gyulát 1000 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén pedig 20 napi elzárásra ítélte. Dr. Törköly József védő az ítélet ellen fellebbezést jelentett be. Tornaiján tartott beszédéből kifolyólag ugyancsak büntető eljárást indítottak Koczor Gyula ellen, aki a vádirat szerint kétségbe vonta az egyenlőség és demokrácia létezését, sérelmezte, hogy a magyarságot a föidbirtokreformnál mellőzték és azt állította, hogy Cseh- és Morvaországban alacsonyabbak a kisgazdák terhei mini nálunk. A vádirat szerint azt is mondotta, hogy a magyar ember a legkisebb államhivataluok sem lehet. Koczor Gyula kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, a köztársaságot nem ócsárolta, nem lázílott, de igen is bírálta a kormány vagy a hatóságok cselekedeteit, de ezeknek bírálata nem jelenti a köztársaság ócsárlásál, hanem a köztársaság alkotmánylevelében biztosított politikai jogok gyakorlását. Meggyőződése szerint politikai jogainak gyakorlásán kívül a közérdeket, sőt a köztársaság érdekét is szolgálta, melynek elsőrendű érdeke, hogy a magyarság is megelégedett legyen, ne érezze magát jogaiban csorbítva, ami csak úgy érhető el, ha rámutatnak mindazokra, amit a magyarság magára nézve sérelmesnek talál, hogy ezek a hibák orvosol hassanak és a jövőben elkerültessenek. Elismerem, — iolvtatta Koczor Gyula - hogy kritizáltam a földbirtokreformot, melynek végrehajtása során a magyarságot nagy sérelem érte. Foglalkoztam a magyar földmívelők túlzott és aránytalan megterhelésével és szóvá tettem, hogy a magyarság az állami alkalmazásoknál nem kapja meg a számarányának megfelelő elhelyezkedési lehetőséget. Amit mondottam, azt azonban bizonyítani kívánom, miért is előterjesztem bizonyítási indítványomat és kérem a bizonyítás elrendelését. Ezután előadja Koczor, hogy Zierhut képviselőnek a képviselőház alelnökének könyvével igazolja annak megállapítását, hogy a kisebbségeket ki akarják zárni a földbirtokreformból, azokat ki akarják szorítani csehszlovák telepesekkel. Igazolni kívánja, hogy a földbirtokreform során, a vonatkozó törvényeket nem tartották be, ha magyarokról volt szó. A német politikai pártoknak a földbirtokreform végrehajtása ellen a népszövetséghez intézett panaszára, a csehszlovák kormány válaszolt, melyre a németek újabb feleletet adtak. Ezen feleletben a német parlamenti pártok a földbirtokreform ankét gyorsírói jegyzőkönyvéből idézeteket közölnek, melyből nyilvánvaló, hogy a földbirtokreformnak, a célja, amint a földbirtokreform ankét jegyzőkönyvének 28. oldalán dr. Duras mondja: »Nemzeti szempontból földreformunkkal el kell érni, hogy a német és magyar kezekben lévő földek cseh tulajdonba vitessenek át.« Ezután részletesen foglalkozott a földbirtokreformra vonatkozólag előterjesztendő további bizonyítékaira, majd kijelentette, hogy ugyancsak bizonyítani kívánja, hogy éveken keresztül, amíg Morvaországban 800—1200 Kő volt egy hektár jövedelmi adó alapja, ugyanakkor a magyarlakta területeken a majdnem felényi hold után volt ennyi a jövedelmi adóalap. A magyarságnak az állami hivatalokban való alkalmazására vonatkozólag bár részletes adatok állanak rendelkezésre, nem kívánt többre hivatkozni, mint Dérer miniszter könyvében megjelent kivonatokra, melyekből nyilvánvaló, hogy a magyarság az állami hivatalokban és alkalmazásokban megközelítőleg sem helyezkedhetik el olyan számban, amely számaránya szerint megilletné és ez által évente több százmilliós kárt szenved. Mielőtt a bíróság a bizonyítás felett határozott volna, a bíróság elnöke kérdést intézett dr. Törköly József védőhöz, hogy beleegyezik-e a meg nem jelent hatósági kiküldött vallomásának felolvasására, melyet azonban a védő visszautasított, ennek folytán a bíróság az ügy letárgyalását elhalasztotta. Rég nem látott siker volt a „zsigárdi János Vitéz" vasárnapi két előadása. Lelkesen ünnepelték Munka Jenőnél, ars előadás lelkét. — A kis zsigárdi gyeim*kék egyszeribe megny esték a komáromi közönség szivét. november 19. Régi óhaja teljesült a komáromi közönségnek vasárnap: Komáromban is szerepeltek annyi siker után a zsigárdi elemi iskola tanulói, nálunk is előadták a »János vitéz«-t, ezt az örökszépségű magyar dalművet. A siker minden várakozást felülmúlt s abban a pillanatban, amikor az első jelenet szereplői belibbentek a színpadra: már megfogták a közönség szívét s tapsot taps követett. Nagy előkészületek után született meg a vasárnapi két előadás. Hiszen a zsigárdiak magukkal hozták saját díszleteiket, minden felszerelésüket, ruháikat, díszletező munkásaikat, a fényhatásokat szolgáltató ötletes szerkezetet, eljött Munka igazgatótanítóval a tantestület egg része segédkezni, itt volt személyesen a »szcenikai igazgató« Erdélyi Kálmán mérnök, Nyitná József kántortanító karnagy, a nyolctagú cigányzenekar, ügyelő. vasalónő s végezetül nyolcvan szereplő gyermek. Ezek egyrésze a kart szolgáltatta a nézőtér elején. S ennek a száztagú seregnek vezére, kapitánya Munka Jenöné, a lelkes, fáradhatatlan tanítónő: figyelme mindenütt olt volt, gondossága minden gyermekre kiterjedt, maga vasalt, arcokat kifestett, öltöztetett, a színfalak mögött, előadás közben diktálta halkan a tempót, helyeselt, vagy roszszalt s mindezt oly végtelen szerénységgel, annyira csak a háttérből, hogy szinte nem is engedte magát észrevétetni. Pedig, akik az előadást látták, bátran elmondhatják, hogy Munka Jenőne munkája milyen hatalmas leheléit: így betanítani a gyermekeket erre a nehéz darabra, hogy minden peregjen, minden egybevágjon s valóban: az egész előadásban semmi hiba, semmi zökkenő nem volt: úgy pergett az egész, mint valami nagy, komoly színházban. Az előadás. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy elővételben elfogytak az összes jegyek s a tolongás ennek ellenére sem szűnt meg a pénztár előtt. Szinte életveszélyes volt a nagy tömeg. Vidékről is hatalmas számban jelentkeztek. Senkisem csalódott várakozásában. A függöny fellebbenése után színpadra perdült egy magyar láncoscsoport, majd a huszárok vonultak be: oly egyöntetűen, szépen és színesen ment minden, mintha nem is gyermek-előadás lett volna. Az első képek, a nagyszerű jelmezek azonnal megkapták a közönséget s ezután sűrű taps, lelkesedés következett s valljuk be, nagyon sokan voltak, akik a kis Bagó dala közben könnyezni kezdtek a meghatottságtól. Nem lehetett ezeket a kis gyermekművészeket meghatottság nélkül nézni. Tele voltak bájjal, játszó-készséggel, nem volt lámpalázas, elfogult egy sem. Oly természetesen viselkedtek a színpadon, mintha mindig ott szerepeltek volna, világéletükben. írjuk fel Kukoricza Jancsi alakítóját, az ügyes, szép kiállású Kovács Pistát, Iluskát: a helyes Mikus Böskét, a szerepét kitünően alakító Balog Ancit, Kiss Tibort, a burkuskirályt, Ürge Etust, a királykisasszonyt, de különösen a talpraesett, nagyszerű Szőcs Karcsit, aki a Bagó szerepét alakította, de olyan kiválóan, hogy a közönség még ma is emlegeti. S a többi szereplők mind, a huszárok, a tündérkék, a katonák, az udvarhölgyek, az apródok, ezeknek táncai, a kórus éneke, mindmind kitünően sikerültek. Munka Jenőné sok ötlettel s fáradságos betanítással táncosképeket illesztett a darabba, »korszerűvé« tette s maga a szcenikai berendezés is segített a siker kivívásában. Egyöntetű, fegyelmezett, irigylésreméltó szép teljesítmény volt. erős a gyanúnk, hogy a téli sziniszezon alatt sokszor s célzatosan fogjuk a színtársulatot, a »nagyok társulatát« figyelmeztetni a zsigárdiak precíz összjátékúra s mindarra, amit a zsigárdiaktól tanulni lehel. Hivatásos színészek s műkedvelő színpadok sokat-sokat tanulhatnak a zsigárdi színháztól, azok rendezőitől: fegyelmet, összjátékot. elfogulatlanságot, díszletezést és jelmez-varrást. Pompás volt. A zsigárdi gyerekek egy csapásra megnyerték a komáromiakat, akik máskor is és igen szívesen meg fogják majd nézni a következő színdarabjukat is. A nyolcvantagú társulat külön vonaton ment haza Zsigárdra, tele sikerrel. őrömmel. A zsigárdi gárdának, de különösen Munka Jenőnének nagyon sokan gratuláltak a szép előadásért. Az ő segítőtársa volt Rozsár Franciska és Ürge Yalika az öltöztetésnél és a rendezésnél. A két előadás között nagy »étkeztetés« folyt a Legényegylet földszinti termeiben: teát és élelmiszeres csomagot kaptak a gyermekek. Kedves látvány volt, amikor a gyermekek kiborították az asztalra a zacskók tartalmát s vizsgálták a kapott holmit. A füge, a cukor, a finom felvágott, a hosszúkás .zjsömlye, a sütemény: megannyi attrakció volt számukra, aminek roppant megörültek. Hogy azonban ez az étkeztetés sikerülhetett s hogy ez is nagyszerűen pergett, dr. Szijj Ferencné érdeme, aki magára vállalta az étkeztetés megszervezésének s elkészítésének gondját s aki lelkes hölgygárdája segítségével gyorsan s nagyszerűen bonyolította le a nehéz problémát. Úgy neki, mint az adományokkal segítségére siető Barlos Frigyesnének, Németh Ödönnek, a Berger, a Vértessy, a Koltay csemegekereskedő cégeknek, a segédkező hölgyeknek, a cserkészeknek, a Legényegylet néhány buzgó tagjának hálás köszönetét mondanak a Jókai Egyesület s a Járási Magyar Közművelődési bizottság, mint az est rendezői. A komáromi rendezést Borka Géza dr. és Szombathy Viktor végezték lelkesen s önzetlenül. Utóbbi a közönség nevében csokorral köszöntötte az est lelkét, Munka Jenőnél, aki meghatottan mondott köszönetét. Kellemes emlék maradt a zsigárdi gyermekek előadása után. A számukra igen érdekes és fárasztó vasárnapot már a hétköznapi iskolaidő váltotta fel, a komáromi közönség lelkében azonban továbbrezeg ennek a szép előadásnak emléke s azt kivánja, hogy még sok-sok sikert arassanak a zsigárdi gyermekek. — Fül-, orr-, torok- és gégebetegségek szakorvosa Dr. Kertész Imre, a prágai egyetemi fül-, orr-, gégészeti klinika em. demonstrátora rendel Érsekújvárod Fő-ucca 9. szám alatt 9—11 és 2-4. sósborszesz csökkenti a reumatikus fájdalmakat Súlyosan büntetik a telefonvezetékek aiegrongálóit Az utóbbi időben szinte napirenden levő eset, hogy az ármentesítő társulat telefonvezetékét elvágják, megrongálják, ami a vízügyi szolgálat súlyos megkárosítását okozza és akadályozza. A legutóbbi napokban a komáromi kerületi bíróság két egyént, akikre a társulati telefon megrongálása rábizonyult, három heti fogházra és IfiO korona pénzbüntetésre ítélt, mely be nem hajthatósága esetében további öt napi fogházra változtatható át. A bíróság a büntetést nem függesztette fel, vagyis a vádlottaknak a büntetést le kell ülniük. Remélhető, hogy a bíróságnak ez az erélyes álláspontra valló, szigorú ítélete vissza fogja rettenteni azon lelkiismeretlen embereket, akik egy kis drót miatt könnyelműen és rosszindulattal szaggatják le a telefonhuzalokat és döntik ki a telefonoszlopokat. Elgázolt a teharvonat egy komáromi vasúti munkást. Súlyos vasúti baleset történt Komáromban, a vasútállomástól nem meszsze, a Vághíd közelében. Mucha Károly negyvennyolcéves vasutas a pályatestet javította s a munkában nem vette észre, hogy háta mögött közeledik az érsekujvári tehervonat. A vonatvezető közvetlen közelről rákiáltott Muchára, ez azonban nem figyelt, a vonatot megállítani nem lehetett s így a gőzös rászaladt a szerencsétlen emberre. Mucha egyik lábát tőből levágta a kerék, másik lábát is összeroncsolta, fején is megsérült. Azonnal bevitték a kórházba, ahol vérátömlesztéssel igyekeztek megmentem az életnek. A szükséges vért Dolejs József nevű kollégája adta az operációhoz. Mucha Károly állapota életveszélyes. „T^elsete viccek4, egy olasz vicclapból. Kannibáléknál. — Azért jöttem, hogy megkérjem a leánya kezét. — Becsomagoljam, vagy itt mingyárt megeszi? $ Ez a vicc a római Maré Aurelio című élclapban jelent meg. Az olasz élc- 1 ápolt anyagát most általában az abeszszínek szolgáltatják. A karikatúrákon, bár nem telivér négerek, egészen feketén szerepelnek. A következő »fekete viccek« szintén a Harc Aurelio hasábjain láttak napvilágot: A négus két repülőgépet nézeget. — Ezek a repülőgépek fogják megmenteni a helyzetet, — mondja. — Bombavetőgépek? — kérdi egyik embere. — Ugyan, — válaszolja a négus. — Ezek fognak elszállítani a családommal együtt. * Híre járt, hogy több abesszín katona »négusnak fog öltözni« az ellenség megtévesztésére. — De hogy lehet majd az igazi négust a hamis négustól megkülönböztetni? — kérdi egyik fekete a másiktól. — Ez igazán nem nehéz. Amelyik a legbüdösebb, az az igazi. A négusné a négushoz: — Ne félj, drágám, ha az olaszok el akarnak fogni, csak a testemen keresztül juthatnak hozzád! »I» Amint ebből a néhány szemelvényből is kitűnik, az olaszok »fekete viccei« elég csípősek.
