Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-16 / 83. szám

2. o da’. >KOMÁROMI LAPOK« 1935. október 16 ■ lalanságokat megszün telik s körül be­llii egyenlő nagyságú egyházmegyéket létesítenek. Az egyházmegyék új ciha-, tárolásánál nagyszámú plébániáról kel­leti határozni s a rozsnyói egyházme­gye kivételével az érdekéitek közöli teljes egyezséget sikerült elérni. A pápai buliárai egyidejűleg kihirdették az egyházi bi'-tokok feloldásáról szóló kormányrendeletet is. E birtokokat már tényleg átvette az egyház a saját kezelésébe és az egyházi bizottság a birtokok gazdálkodását is elleiiőrizle s mindent rendbenlevőnek találl. Ez vo­natkozik az esztergomi föcgyhúzmc­­gyéknek kilizelett 23 mi lió csehszlovák koronára is, mely összegei illetően a szlovák katolikus körök részéről két­ségek merültek fel. Dr. Ritter az új pápai muícius a két év óta betöltetle­nül álló vatikáni képviseletet foglalja fcl's magával hozza a modus vivendi legfontosabb és leglényegesebb részé­nek befejezését. Benes dr. külügyi expozét mond. Kormánykörökben úgy hírlik, hogy a kormány a szankciós törvényeket illetőleg nem akar a törvényben biz­tosított jogával ói ni, hanem azokat kihirdetés előtt a parlament elé fogja terjeszteni. A javaslat benyújtását Benes dr. külügyminiszter külügyi expozéja fogja megelőzni, amelynek kidolgozását azonnal Genfbőll való visszaérkezése után megkezdette. Az expozé előterjesztése minden valószí­nűség szerint a nemzetgyűlés legelső ülésén fog megtörténni. Marisa György 1856-1935. Komárom, oklóber 15. A magyar népoktatásnak egyik ér­demes Nesztora hunyta le örök álom­ra szemeit. Marisa György, a ko­máromi községi elemi iskola nyug. igazgató-tanítója, a kiváló pedagógus s a magyar kultúra fáradhatatlan magvetője, életének 80-ik évében liosz­­szas betegeskedés után október 13-án reggel elhunyt. Halála nem volt váratlan, de elmú­lása mégis mély mcgilletődésl vált ki Komárom város társadalmában, mert vele a régi tanítói kar egyik tiszle­­letremélló vezető tagja, ezrek és ez­rek hálás emlékezetre érdemes ok­tatója és nevelője költözött el a föl­di életből. Mint tanító, egyike volt a legkiválóbb népnevelőknek. Lelki­ismeretes, buzgó és pártatlan, lelkes és odaadó, aki nemes hivatásának tö­kéletes betöltésére törekedett s aki pedagógiai elveinek érvényesítésében nem feledkezel! meg a népoktatás te­rén időközben bekövetkezett haladás­ról, amelynek szellemében irányította á gyermeklelkeket az ismeretek me­zején. Negyvennyolc évig volt tanító, ebből 39 évet töltött el a komáromi községi elemi iskolánál és ez a közel öt évtized szakadatlan nevelő munkában folyt le, melynek áldásában azok a generációk részesüllek, amelyek keze alól kikerültek s a társadalomnak hasznos tagjaivá lettek. Azok közül a tanítók közül való volt, aki nem elégedett meg a hivatásából folyó kö­telességek teljesítésével, hanem ál­landóan képezte magát, fejlesztette tu­dását, amiál tat teljes felkészültséggel állta meg helyét pályáján. Ezt elis­merték kartársai is, akik egyik vezé­rüket tisztelték benne, de elismerték a felsőbb közoktatási hatóságok is, valamint a magyar kultuszkormány is, amely a tanügy terén szerzett nagy érdemei elismeréseképen a Wodiáner­­féle nagy ösztöndíjalapítvány kama­taiban részesítette. Városunk társadalmi életének is egyik számottevő tagja volt, s évti­zedeken át vett részt a helybeli refor­mátus egyház életében is, amelynek hitoktatója, világi aljegyzője és pres­bitere is volt. Tanítótársainak kultu­rális és társadalmi mozgalmaiban élénk részt veti és nagy lelkesedéssel szolgálta minden vonatkozásban ügyü­ket. Készséggel vett részt minden kul­turális ügyben és a múlt század ki­lencvenes éveiben egyik buzgó mun­katársa volt a Komáromi Lapoknak is. Szakcikkei a tanítók hivatalos lap­jaiban, valamint a pedagógiai lapok­ban sűrűn jelentek meg. Szóval, tollat és lettel fáradozott minden reábízott nemes ügyben s nevének becsülést, emlékének liszteletet szerzett. Marisa György 1856-ban szüléiéit s 1878-ban a Gyertyánffy István veze­tése alatt álló állami tanítóképzőinté­zetben nyert oklevelet. Előbb Nemes­­ócsán, Császáron, Hodoson, Ileté­­nven, Izsán működött és 1887-ben vá­lasztotta meg a községi iskolaszék a Giszll János kiérdemesült tanító ha­lálával megüresedett helyre az ele­mi iskola rendes tanítójává, mely ál­lásában 1926-ban bekövetkezett nyug­díjaztatásáig végezte sikerrel az okta­tás munkáját. 1892-ben Szépe Pál he­lyébe megválasztották az iskola igaz­gatójává, mely lisztét kél cikluson át viselte. Az egykori női ipariskolában szervezett középiskolai tanfolyamnak, melyből a mai állami polgári leány­iskola fejlődött ki, Hittricli József és Nemes Soma lanítótársaival együtt egyik lelkes előadója volt. Az 1904. évben behívták Budapest­re a pedagógiai szaktanácsba, amely az ország legkiválóbb pedagógusait egyesítette magában. Tagja volt a ma­gyar tankönyvbíráló bizottságnak, a Komárommcgyei Általános Tanítótes­­tületnek előbb jegyzője, majd több éven át elnöke volt, a Szlovenszkói Ált. Magyar Tanítóegyesület díszelnö­két tisztelte benne. A községi iskola 60 éves jubileuma alkalmával meleg ünneplésben része­sítenék kartársai és volt tanítványai. Az 1929. évben tarlóit jubileumi dísz­közgyűlésen Lakatos Károly ny. igaz­gatóval és Vilek Róza tanítónővel együtt ovációban részesült, amikor a három kiváló tanítónak érdemeit meg­­örökítették. Ekkor leplezték le Marisa György bronzplakettjét is, amely az iskola tantestületi termét díszíti. Megírta a községi iskola 25 éves történetét, mely értékes adatokat szol­gáltat a komáromi népoktatás törté­netéhez. Nyugdíjbavonulása után a közéleti tevékenységtől teljesen visszavonult és szerelő családja körében töltötte cl a megérdemelt nyugalom csendes, ve­rőfényes éveit. Alkonyodé éleiét be­aranyozta családjának rajongó szere­­tete, amely élete végéig olthatatlan melegséggel vette őt körül. Családja mélységes fájdalommal állta körül ra­vatalát, amely az áldozatrakész ön­zetlen jó családfőt és édesapát sirat­ja az elköltözött ben. Gyászoló hozzá­tartozóinak igaz bánatában őszinte részvéttel osztoznak az elhunyt kar­társai, tisztelői és a komáromi ma­gyar társadalom mindama nagyszámú tagjai, akik oktató tanítójukat tisztel­ték benne. Áldás emlékére! F. Zs. * Marisa György hosszabb idő óta betegeskedett s bár a gondos orvosi kezelés melleit családja önfeláldozó módon ápolta, az előrehaladott élet­korban levő beteg legyengült szer­vezetét legyőzte a nehéz kór és vasár­nap reggel csendesen elszenderült. Elhunytét hitvese, szül. Marisa Ka­rolni úrnő és gyermekei, Marisa Dé­nes dr. szombathelyi kér. tanfelügye­lő, Marisa Ilona és Martsa Sándor, ezeknek családja és a kiterjedt rokon­ság gyászolja. Kihűlt porrészeit október 15-én, kedden délután helyezték a helybeli református temető ravatalozójából igen nagy részvét mellett örök nyu­galomra. Temetésén a komáromi ref. egyház cs az izsai ref. leányegyház presbi­tériuma küldöttségileg képviseltette magái, a komáromi közs. elemi iskola és polg. fiúiskola tanítói kara testüle­tileg jelent meg, a Szent Benedek­­rendi gimnázium, a közs. iskolaszék, a Szlovenszkói Áll. Magyar Tanító­egyesület küldöttségileg volt képvisel­ve. A koporsónál Galambos Zol­tán ref. lelkész mondott emelkedett szellemű gyászbeszédet és szárnyaló imát, a sírnál pedig P e t h ő Sándor igazgató a községi iskolák tantestüle­te, Kovács Alajos ny. igazgató, la­­nítóegyesületi országos elnök a Szlo­venszkói Ált. Magyar Tanítóegyesület nevében búcsúztak meleghangú be­szédekben a magyar tanítóság feled­hetetlen emlékű érdemes vezető tag­jától s a szeretett kartácstól. A Jókai Egyesület Móra Ferenc emlék­ünnepe. Komárom, október 15. A Komáromi Jókai Közmívelődési és Muzeumegyesület vasárnap, októ­ber 13-án nyitotta meg a kullúrévadot, amikor a magyar irodalom mélységes veszteségére tavaly elhunyt kiváló képviselőjének, M ó r a Ferencnek em­lékére tartott ünnepet. Az emlékün­nepély nagy közönség jelenlétében a nagynevű íróhoz méltóképen folyt te a Jókai Egyesület kultúrliázában, amelynek nagytermei az irodalomba­­rátok és az elhunyt író tisztelői tel­jesen megtöltötték. Az ünnepélyt Borka Géza dr., az irodalmi osztály lelkes elnöke nyi­totta meg szépen felépítek nívós em­lékbeszédével, amelyben meleg sza­vakkal áldozol! Móra Ferenc irodal­mi jelentőségének és a tudós régész­nek, aki az ai’cheológia terén is ma­radandó nevet hagyott maga után. A nagy tetszéssel fogadott lendületes megemlékezést Jancsó Erzsébet gimn. VII. o. tanuló szavalata kö­vette, aki Mórának egyik hangulat­­teljes költeményét adta elő helyes ér­telmezéssel és jó felfogással. Előadása elismerést váltott ki a hallgatóságban. Hajdú Lukács dr., a Jókai Egye­sület főtitkára fordulatos előadásában Mórát, mint regényírót ismertette. A minden izében lebilincselő előadás az írónak Aranykoporsó c. regénye nyo­mán ecsetelte Mórának fényes elbe­szélő ‘ tehetségét, a történelmi vonat­kozások ügyes felhasználását, a fan­tázia és a való élet színes cgybe­­szövését, őseredeti magyar stílusát és azt a mély hatást, amelyet mint re­gényíró az olvasóban kell. Megemlé­kezett az író másik remek munkájá­ról, az Ének a búzamezőkről c. mű­véről is, amely szinlén egyik legbe­csesebb értéke a magyar irodalom­nak. A kitűnő előadói a közönség rendkívül szép előadásáért elismerő meleg tapsokkal honorálta. Utána Erdőházy Hugó polg. isk. tanító nléllatla pociikus előadásban Móra Ferencnek, a költőnek elévülhetetlen érdemeit, akinek költészetében a ma­gyar föld és a magyar nép szerelete ragyog örök tűzben. A nagy tetszés­sel fogadott előadás ulán Szijj Daisy VII. o. gimn. tanuló lépett a pódium­ra cs Mórának egyik legszebb köl­teményét az Ómár-t szavalta el nagy hatással. A rutinos szavalat a költe­mény minden kis részletének finom kidolgozásával, szépségeinek plaszti­kus megelevenítésével julott teljes művészi érvényesülésre, amely a le­hetséges előadót fejlődésének újabb fázisában mutatta be. A nagyhatású szavalatot tapsorkán fogadta, amit az előadó teljes mértékben meg is ér­demelt. Az ünnepélyt Szombatby Viktor a Jókai Egyesület titkárának, a kiváló írónak kedves megemlékezése zárta be, aki Móráról, mint a szegedi ásatá­sok vezetőjéről emlékezett meg igen vonzó, meleghangú előadásban. Móra Ferenc igazi portréjához szervesen tartozik hozzá ez a szív derűjével megírt pompás kis írásmű, amelyet a kiváló író sajnálatos lávolléte miatt Bólém an Iván gimn. VII. o. tanuló olvasott fel, de amely így is a leg­nagyobb tetszéssel találkozott. A Jókai Egyesület idei szezonja a legígéretesebb kilátások között indult meg, dicséret és elismerés ezért a kö­zönségnek, mely bizonyára a jövőben is megértéssel fogja támogatni a Jókai Egyesület rendezéseit. Kinevezték Komárom kormánybiztosát. Nagy Jenő, a Földműves Kölcsönös Pénztár igazgatója lett a város kor­mánybiztosa. Komárom, október 15. A város súlyos helyzetében hétfőn elérkezett a fordulóponthoz. Amiről a sajtóban sokat írtak és amit az események után várni leheléit, az or­szágos hivatal végre határozott és Komárom város élére kormánybiz­tost állított. Hétfőn, október 14-én délelőtt 11 órakor Novotny Richárd közig, fő­tanácsos, járási főnök megjelent a városházán, ahol a nagyteremben az egybegyült városi tisztviselők és al­kalmazónak előtt bejelentette, hogy az országos hivatal Nagy Jenő, Földmíves Takarékpénztári igaz­gatót a város kormánybiztosává kinevezte és a jelenlévő kormánybiztost bemu­tatta. Tudomására hozta a járási fő­nök a tisztviselőknek azt is, hogy az országos hivatal feloszlatta a város községi képviselőtestületét és Csizmazia György városbírót felmentette állásától. Nagy Jenő kormánybiztos néhány szóval kérte a tisztviselőket, hogy a város érdekeiért folytatandó munká­jában legyenek segítségére, hangsú­lyozta, hogy tudatában van nehéz fel­adatának, de legyenek a tisztviselők és alkalmazottak meggyőződve igaz­ságosságáról és jóakaratáról. Megígér­te, hogy mindent el fog követni, hogy a tisztviselők elmaradt fizetésüket megkapják s ezentúl a fizetések fo­lyósítása pontosan történjék. A kormánybiztos szavai után Csiz­mazia György búcsúzott a város tisztviselőitől és alkalmazottaitól. Nagy Jenő nyomban átvette a vá­ros vezetését. A kormánybiztos kinevezése, bár a magyar polgári pártok lemondása után nem jött váratlanul, mégis a szenzáció erejével hatott és már a déb órákban tudomást szerzett róla a város közönsége. Selyemharisnya Kötőpamut I« K6 6 — minden színben Svetterek 238 Férfiingek

Next

/
Oldalképek
Tartalom