Komáromi Lapok, 1935. július-december (56. évfolyam, 56-103. szám)

1935-10-16 / 83. szám

1935. október 16. »KOMÁROMI LAROKc 3 oldal-Nagy Jenó' kormánybiztos elsó nyilatkozata a városházán szükséges lépésekről, saját programjára. „Legfontosabb a fizetések rendelése, mert nélkülöző tisztvise lökkel nem lehet eredményesen dolgozni 1“ Komárom, okfóber 15. Kedden délelőtt, a komáromi kor­mánybiztosság tulajdonképem első napján, munkatársunk felkereste a város polgármesteri szobájában az újonnan kinevezett kormánybiztost, Nagy Jenőt s megkérte, nyilatkozzék terveiről, céljairól s a várható rendel­kezésekről. Nagy Jenő kormánybiztos a kővet­kezőkben foglalta össze programmját: — Most nézem át a revíziós jelen: tést. amelyet az országos hivatal kül­döttei foglaltak írásba, mert a revíziós jelenlésben foglaltak következtében jöt­tem ide. A jövőre vonalközó részletes információval még nem szolgálhatok. Mindenesetre tudjuk, hogy a varr is igen nehéz gazdasági viszonyok közölt Iái s feladatom, hogy a várost ebből a nehéz helyzetből kisegítsem. Ehhez megvan bennem az erős akarat és a jószándék. Természetesen, munkámat csak úgy tudom jól teljesíteni, ha a beosztott tisztviselők száz százaléko­san állanak hivatásuk magaslatán. Meg fogom követelni a leglelkiismeretesebb, pontos munkát szigorúan. Amik tör­téntek, azokat nemcsak egyetlen em­ber számlájára kell írni. — Utam, amelyen haladni fogok, a törvény, a jog s az igazság útja. Min­den nemzetiségi, pártpolitikai és fe­lekezeti kérdésen felülemelkedve aka­rom hivatásomat betölteni: ez nálam természet kérdése. Szükséges azonban, hogy a város polgárai részéről is meg légyen a bizalom s a jóindulat. Min­den ténykedésemet úgy bírálják él, hogy az összesség érdekeit képviseli, így, ha intézkedésem némelyike egye­seket sújt is, de az összérdek szem­pontjából szükséges. (Mi lesz a legközelebbi munka?) — Meg kell tennünk azt, amit az országos hivatal megkövetelt, hogy az országos szanálási alapból részesül-Komárom, október 15. Egy hosszú családi háborúskodás tragikus epilógusát tárgyalta elsőnek hétfőn a komáromi esküdtszéki bíró­ság. A bíróság elnöke dr. Krizs Ferenc volt, míg a vádat dr. Mottos vezető­­ügyész képviselte, a védelmet dr. Len­gyel ügyvéd látta et. Szöcs Gábor kisggarmati lakos ál­lott a bíróság előtt egy gyilkos­sággal s egy szándékos emberölés , bűntettének kísérletével vádolva.. Szöcs Gábor régi háborúságban állott falujában Rakó Mártonnal és annak családjával. A háborúság nemhogy szűnt volna, hanem egyre hevesebbé fajult, amelynek során Szöcs Gábori egyizben már elítélte a párkányi já­rásbíróság, amit Szöcs Gábor magára nézve különösen sérelmesnek talált. A két család kölcsönösen fenyegette egy: mást, noha egyébként »jóviselkedésű« embereknek tartotta őket a falu. Négy esztendeje állottak már el­lenséges viszonyban s állandó pö­­rüsködésben uton-utfélen sérteget­ték egymást. / Tavaly tavasszal végzetesen összeszó­lalkozott Szöcs Gábor és Rakó Márton leánya. -. ■ ' ; ■ ■ '• ■ b ' Szöcs Gábor elverte a leányt, amire Szócsőt a párkányi járás­­bíróság elítélte s .az Ítéletet a ko­máromi bíróság meg is er ősi tel­te. Ettől a pillanattól fogva Szűcs­nek nem volt nyugalma $ bősz-' szilt esküdött. „xf Különösen azt sérelmezte, hogy azzal hessünk. S ez a pótadó felemelése. Ezt elintézzük s az erre vonatkozó 1936-os költségvetésünket mielőbb be­terjesztjük s ugyanakkor kérjük a szanálási alapból való segítség-adást. A másik szükséges lépés, hogy tud­juk pontosan: mennyi tartozása van a városnak s ezeket konvertáljuk vala­mely pénzintézetnél, ahol az annuitá­sok kedvezőbbek a városra. Pénz a pénzintézeteknél igenis van, ebből a szempontból különösebb nehézségek­től nem kell tartani. Itt, ha nehézsé­gekről lehet szó, csak az, hogy milyen fedezetet nyújthatunk. —■ Első, legfontosabb, hogy a nyo­masztó apró tartozások legyenek ren­dezve. Nagyon fontos ügynek tartom azt is, hogy a városi tisztviselők és nyugdíjasok fizetésügye rendezve le­gyen. Ezt a legsürgősebb adósságok so­rába helyezem, mert nélkülöző, éhező tisztviselőkkel eredményesen dolgozni igen nehéz. Amilyen szigorral megkö­vetelem a pontos munkát, olyan erély­­lyel dolgozom az ő anyagi ügyük ren­dezésén. (Elbocsátások lesznek?) — A városnak még nincsen kidolgo­zott szabályrendelete s a városi tanács csak a személyzeti részig jutott ennek tárgyalásánál. Természetes, le kell tár­gyalni ezt is, mert a revíziós jelentés is követeli. (Mikor lesz benn hivatalában a kor­mánybiztos úr?) — Reggel félnyolctól tizenkettőig a városházán, tizenkettől félháromig a bankban, délután háromtól négyig a városházán ismét s négytől—hatig a bankban. Sok munka lesz ez: még es­tére is jut a városházi aktákból___ így végzi be nyilatkozatát a kor­mánybiztos: — Nem kerestem ezt a megbízatást, de, ha vállaltam, annak megvannak a maga okai s elsősorban a város érde­kében akartam ezzel cselekedni. gyanúsították, hogy visszaélt a Rakó­leány védtelen helyzetével. Végre meg­érett Szöcsben a gyilkos szándék, Ko­máromban álruhának hosszú kabátot és nagy sapkát vásárolt februárban, majd később egy ismeretlen embertől vadászfegyvert s egy Browning-pisz­tolyt vásárolt s mindezeket a holmikat eldugta a község határában, a füzek alá. Későbbi vallomása szerint »véde­kezésből« vásárolta mindezt, hogy ne ismerhessék föl s hogy véde­kezni tudjon, ha megtámadják. Ez a vallomása azonban nem volt helytálló, mert Szöcs Gábor véres bosszút forgatott magában. Egy szép májusi napon végre elkövetkezett a le­számolás órája: — Május másodikén látta, hogy Rakó Márton a határba megy, sze­kerével^ — mondotta vallomásában a gyilkos. — Én kértem az Istent, hogy mu­tassa meg ártatlanságomat a köz­ség előtt, de nem mutatta meg. Erre kimentem a határba, bajszomat bicskával, levágtam, az elrejtett ka­bátot, sipkát magamra vettem, vala­mint a fegyvereket is, hogy megkér­dezzem Rakótói: miért vannak velem ellenségeskedésben. Közel is ért Rakóhoz, aki családtag­jaival együtt a szekér mellett haladt, ürügyet keresett az összeszólalkozásra. Rakó védekezett, de Szöcs Gábor már emelte is a fegyvert és lőtt, rövid szóváltás után. Közben arra is volt gondja, hogy a szekér mellett haladó Janetka Istvánt felszólítsa, hogy álljon félre, mert tisz­tán akarta látni a célpontot. Közvetlen közelről agyonlőtte Ra­kó Mártont. Rakóné megfutamo­dott, Szócsőt elfogta a düh, utána­lőtt az asszonynak, majd revol­verét is használta. Az öreg Rakó, az apja elkapta a gyilkos kezét, amire az ifjabb Rakóné is vissza­fordult, kicsavarták a fegyvert a gyilkos kezéből s ayybafőbe ver­ték vele, hogy a puska el is törött. Szöcs Gábor később a nagy zavarban eltűnt, visszaszaladt a füzesbe, ki­húzta alsónadrágja zsinórját, fel akar­ta akasztani magát is. A zsinór azon­ban elszakadt, Szöcs eszméletlenül te­rült el a földön, később akadtak rá. a nyomozás során. A csendőröknek be­vallotta, hogy előre készült a gyilkos tettre s csak azt sajnálja, hogy Rakónét is agyon nem lőtte. A hétfői esküdtszéki tárgyalás alkal­mával zavarosan vallott és sok beszéd­del, erős színészi megjátszó képesség­gel igyekezett mentegetni magát. Meg­ható volt a meggyilkolt Rakó özvegyé­nek s az öreg Rakónak a vallomása. A tanúvallomásokból a szokásos, ál­datlan falusi háborúság, örök ellen­tét képe bontakozott ki: a perek lavinájában s a kplcSqnös pletyka áradatában, — Szöcs sze­rint, — csak a vér segíthetett. A csendőrök terhelőén vallottak. Ki­hallgatták az orvosszakértőket safegy­­verszakérlőt. Mintegy tizenöt tanú vo­nult föl, hogy vallomást tegyen. Az Komárom, október 16. Kedden tárgyalta a komáromi es­küdtszék, dr. S o ó s Imre felsőbíró­sági tanácsos elnöklete mellett Vörös József köbölkuti éjjeliőr szándékos emberölési ügyét. A vádat dr. Rigán államügyész képviselte, a védelmei dr. Lengyel védőügyvéd látta el. Vö­rös József, az »Agrasol« gabonarak­tárának éjjeli őre volt, aki revolvert is hordott magánál. Vörös évek óta rossz viszonyban volt Varga János köbölkuti erdőőrrel s ahol találkoz­tak, rögtön sértegették egymást. A sértegetés különösen a kocsmá­ban sikerült jól, amikor mindket­ten kapatosak voltak. A tragikus nap estéjén véletlenül is­mét összetalálkozott a két haragos a Bartal-féle vendéglőben s ahogy meg­látták egymást, azonnal sértéseket vag­doslak egymás fejéhez. — Mik voltak ezek a sértések, — kérdi a tanácselnök az esküdtszéki tárgyalás alkalmával a vádlottól. Vörös József vállat von. — Kezdetben csak finoman mon­dott nekem néhány szót, azt fel sem vettem. (És itt a vádlott idézi áldoza­tának néhány »finom« szavát, amely nyomdafestéket sehogysem tűrne meg, lévén a legválogatottabb gorombaság, amit csak részeg emberek egymás fejéhez vágnak italozás közben. Majd így folytatja:) Ezek csak olyan kis sértések voltak és nem is ütköztem meg nagyon, de mikor komolyan kez­dett sértegetni s azt mondta, t a k - nyos vagyok, akkor nagy haragra gerjedtem. A komoly tárgyalóterem tragikus felhőit egy pillanatra bearanyozza az önkéntelen derű sugara: az ügyész sem bírja elfojtani mosolyát, csak a bíráknak kell komolyaknak maradni. A »finomkodás« után tovább ve­szekedtek, majd Vörös József mérgében ellenfelére borította az asztalt. Varga János eltávozott, de Vörösben már forrt a bosszú s utánaeredt Var­gának, akivel ismét összeszólalkozott s ismét veszekedett. Vörös végre előrántotta revolve­rét s két lépésről belelőtt Vargá­ba. Varga később kiszenvedett, Vörös kezéből kicsavarták a re­volvert. Vörös önként jelentette fel magát a csendőrségen. atyja szomorú vallomást tett: látta saját fia meggyilkolását. A gyilkost közvetlen közelről lehetett csak megismerni: álruhában volt. Az öreg ember fogta le a gyilkost, aki két­ségbeesetten verekedelt-viaskodott. Azt vallja még az öreg Rakó, hogy Szöcs Gábor miatt a házát is kény­telen volt elcserélni, mivel Szöcs állandóan a háza előtt járkált s hangosan fenyegette. Az esküdtszék késő este hozott ítéle­tet, dr. Mattos János hatalmas vád­­beszéde és dr. Lengyel Ármin védő­beszéde után. Bűnösnek mondták ki Szócsőt egyrendbeli befejezett gyilkos­ság s egy emberölés kisérlete bűnében s ezért életfogytiglani fegyházbün­tetésre ítélték. Az elitéit közömbösen vette ezt a bün­tetést. .Államügyész és a védő semmi­ségi panaszt jelentett be. A törvényszéki tárgyaláson Vörös azzal védekezett, hogy önvédelemből cselekedett, mert különben attól félt, hogy Varga bántalmazni fogja őt. Szá­mos tanút hallgattak ki ebben az ügy­ben, közöttük a vádlott feleségét is, aki szintén vallani akart. Dr. Csongrády, dr. Mezey és dr. Bardócz orvosi szak­­véleménye meghallgatása után elhang­zottak a vád és védőbeszédek, majd az esküdtek bűnösnek mondták ki Vö­rös Józsefet erős felindulásban elkö­vetett szándékos emberölés bűntetté­ben s ezért hatévi fegyházra ítélték. Hangos Mozi Friderika Lehár Ferenc ragyogó operettje Mädy Christians és Hans Heinz Bollmann. Goethe, a költőfejedelem ifjúkori szerelméről szól a híres Lehár operett: »Friderika«. A főszerepekben Mädy Christians és Hans Bollmann mellett találkozunk kedvenceinkkel: Paul Hörbiger, Else Elster, Theo Linger és Adele Sandrockkal. A kiváló sláger­operett szerdán csak egy napig kerül bemutatásra a Moderna moziban. Vadásztörténetek Izgalmas vadászfilm lesz csütörtö­kön a Moderna mozi szenzációja. Madame Karoly A világhírű telepatikus fenomén szerda és csütörtökön produkálja ma­gát a moziműsor keretében. Nevet az egész világ Az új orosz filmművészet remek­műve ez a film, tele aranyos humor­ral, modern muzsikával és csupa ere­deti ötlettel. A pénteki bemutató film­eseménynek ígérkezik. A nagyszerű film méltatására még visszatérünk. — AMIKOR ELŐKERÜL A VAS­VILLA. Piski András és hasonnevű fia, ebedi lakosok összetűztek valami csekélységen a szomszédjukkal, ami aztán verekedésbe csapott át. Az idő­sebb Piski elveszítette önuralmát a veszekedés során és vasvillát kerített elő és azzal úgy vágta fejbe a szom­szédot, hogy az súlyos sérülést szenve­dett. Az ügynek természetesen folyta­tása lesz a bíróságon. A komáromi esküdtszék tárgyalásának első s második napja. A kisgyarmati véres „Igazságtétel“ az esküdtszék előtt. Életfogytig taitó fegyházbüntetést kapott a kisgyarmati gyilkos. Kocsmai vitából emberhalál. A köböikúti éjjeli őr agyonlőtte az erdőőrt: az esküdtszék hatesztendei fegyházra Ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom